Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
1963. március 31, vasárnap 3. oldat Elektromos vízállás jelző MOTORIZÁLT TANYAVILÁG Tóth Imre műhelyvezető irányításával dolgozta ki ezt az újítást a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat műszerész részlege. Az elektromos vízállás jelző egybe van építve a törpevízművek vezérlőberendezésével. Így a gépház kezelői a kapcsolótáblán mindenkor figyelemmel kísérhetik a hidroglóbus rendszerű tárolótornyok vízszintjét. Képünkön: Bertleff László elektroműszerész szereli a Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat rendelésére készített vízállásjelző berendezést. Negyvenötmillió forint vízgazdálkodásra Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozó bajai, dunavecsei, kiskunhalasi és kiskőrösi járásban két év alatt 6300-ról 916 ezer holdra növekedett a vízgazdálkodási társulatok összes területe. Az azokban résztvevő állami és szövetkezeti gazdaságok tavaly majdnem 7 millió — a tervezettnél 1 millióval több — forintot adtak össze a területek célszerű vízgazdálkodásának a kialakítására. így lehetővé vált, hogy — államunk nagyarányú támogatásával — az elmúlt évben közel 22 és fél millió forintot költsenek erre a célra. A többi között 5 és fél kilométer hosszan felújították a régi csatornákat, s mintegy 3 kilométer hosszúságú új vízlevezetőt építettek. Tavaly a mocsarak, lápok lecsapo- lásával 37 ezer holdat tettek termővé. A víz gazdaságosabb felhasználása érdekében kísérleteket is végeznek. A Margittaszigeti Vízgazdálkodási Társulat a kaira- pancsai főcsatorna vizét zsilipekkel a szokásosnál magasabbra emelte, ami által a környező szántóföldek talajvizének a szintje is emelkedett, s kedvezően befolyásolta a növénytermesztést. Kukoricából például í«5 mázsa holdankéntá átlagter- jcnést értek el a csatorna mentén. Az idén a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályának irányításával folytatják a kísérleteket. A homokos területeken, amelyeken a nyílt csatornákban történő vízlevezetésnél nagy az elszivárgás, kísérletképpen már tavaly műanyaggal bélelt csatornákban továbbították az öntözővizet. A megfigyelések szerint ezzel a módszerrel majdnem veszteség nélkül jutott el a mesterséges csapadék az öntözött területekre. Vidékenként az adott körülményeknek megfelelően gondoskodnak a vízgazdálkodás kialakításáról. A homokhátság vízben szegény területein a föld alatti vizek „feltárásával” biztosítják az öntözést. A vízgazdálkodási társulatok irányításával tavaly 84 csőkutat fúrtak, s a tervek szerint több mint félezer holdas csőkutas öntözőrendszert építenek ki ezen a vidéken. Az idén 45 millió forintot fordítanak vízrendezésre. Üjabb tervek alapján, állandó víztárolókat építenek, tovább fejlesztik az öntözőtelepeket. Miként már hírt adtunk róla, a Kalocsa-vidéki Vízgazdálkodási Társulat például hozzáfogott négy község határát érintő, több mint 7000 holdas öntöző- rendszer kiépítéséhez. V. E. Manapság megszoktuk: a tanyavilág sem olyan, mint volt, mondjuk ötven, húsz vagy akár tíz évvel ezelőtt is. Mert mit látott akkor a messzeségbe kígyózó dűlőutakon a tanyára kiutazó városi ember? Itt-ott egy döcögő szekeret, egyik tanyától a másikig tempósan lépdelő parasztembert, nagynéha egy-egy kerékpárost. És most? Látogassunk csak ki a városföldi tanyavilágba, nevezetesen az ottani Dózsa Tsz határába! Bizony, a tanyai utakon sem lehet már ábrándozva andalogni. Jó, ha ott is betartjuk a gyalogosok számára előírt közlekedési szabályokat. Mert ezek az utak forgalmasak. Majdnem tucatnyi traktora van a szövetkezetnek, amelyek sarat fröcskölve, vagy porfelhőt növesztve vágtatnak a határba. S ha már vigyázva kitértünk előlük, ajánlatos hátranézni: nem jön-e mögöttük valamelyik tsz- gazda motoron. És a legtöbb esetben — jön. Olyan biztonsággal ülve a nyeregben, mint valamelyik nyolcszáz év előtti kun őse a fölszegett fejű paripán ... Negyven Pannónia A szövetkezet irodájában Nyilas Ferencné böngészi a tagnévsort. Pillanatonként megjegyzi: — Ennek is van ... annak is van... Egyszóval csaknem negyven szövetkezeti gazda rendelkezik saját motorkerékpárral. Legtöbbjük az elegáns Pannóniával. Csakhamar kiderül azonban, hogy rajtuk kívül hét családnak saját személygépkocsija is van. Nyilasék a tavaly nyáron vették a Warszawát. Az asszonynak is van jogosítványa. Azóta bejárták a fél országot. Az idén már külföldre szeretnének menni. Ám, a szövetkezetben egyelőre a motor a „sláger”. A legutóbbi zárszámadás után is tízen vásároltak motorkerékpárt. Persze van miből, mert Petényi István tehenész tavaly több mint harminchétezer forint jövedelemre tett szert a közösből. Idős Farkas Sándor családjával együtt — hárman dolgoznak a tsz-ben — hatvanezer forintot keresett. De folytathatnánk a felsorolást... Mégis, kik azok a motorosok? S a riporter szeme előtt kaleidoszkópszerű tarkasággal bomlik részeire az összkép. Vacsora Félegyháxán Hogy mindjárt az irodánál maradjunk, itt említeném meg, Kovács Pálné takarítónőt, aki csak ötszáz méternyire lakik munkahelyétől, de Danuviával jár be és haza. önmagában is érdekes jelenség: takarítónő motoron. Hát még az, hogy esténként gondol egyet, s átszalad megvacsorázni — Félegyházára! Fordul a kép. Sárfi Róbert főmezőgazdásszal átballagunk a majorságba és a gépműhelybe. Az utóbbiban Sándor József szerelő épp a „szolgálati” Pannóniáját javítja. — Lerobbant ezen a vacak úton, a nyavalya törné ki! — Ám, e kedélyes szitkozódást csakhamar a megnyugvás sóhaja váltja fel, hiszen a szerelő —, aki három éve autótulajdonos is — „veséjébe” lát a motornak. A traktorosok mindegyikének van motorbiciklije. Gulyás József oldalkocsis Pannóniája éppenséggel az autót helyettesíti, hiszen a háromtagú család köny- nyűszerrel eljuthat rajta bárhová. A gazdák jó részét a nagy távolság is ösztönzi a motorvásárlásra. Hiszen Pólyák Mihály három, Kacsándi Elek pedig öt kilométerre lakik a tsz központjától. Időt és fáradságot takarítanak meg a járművel. Több idő jut pihenésre, szórakozásra, művelődésre. A motorral, annak szervezetével történő megismerkedés — foglalkozásukból adódóan — nem gond a traktorosok számára. A többieknél kissé nehezebb ] a dolog. Ebből aztán már jó né- I hány mosolyra késztető, anek- dótikus eset származott. Nevetve mesélik Virág Mátyás szántóföldi munkás megtréfálását, akit— miután tavaly motortulajdonos lett — rábeszélték arra, vágjon ki egy darabot a gyújtókábelből, mondván, hogy akkor hamarább kap szikrát a gyertya. — Több itt már a motor, mint az állatlétszám — összegzi a beszélgetést Gulyás László tehenész. Ami persze túlzás, hiszen a járásban alighanem a Dózsa Tsz-nek legfejlettebb az állat- állománya. Túra a Balaton korúi Azért ez a „nagyotmondás”, s az említett tréfa is kifejez valamit: Azt, hogy ezek a tsz- gazdák elégedettek a sorsukkal. A tanyavilág minden házában van rádió. Az itt élők általában sokat adnak magukra, szépen öltözködnek. S az egyéni boldogulás külön- külön összetevőjéből mindinkább kialakul a kollektív eredő. Bizonyítja ezt, hogy a legutóbbi — a tsz költségén tett — csehszlovák és lengyel IBUSZ- társasutazáson felvetődött a gondolat: Jó lenne közös Balaton i>— IGÉNYESSÉG f Hogy milyes igényesek «mostanában az emberek. (Egyre többen vesznek jinodem bútorokat, teleC íziót, könyvet. No de lost nem is a művelő- klés iránti igényesség «miatt ragadtam kezemébe a tollat, hanem azt «szeretném bizonygatni. 1-fiogy a gyomrunkra is egyre pedánsabbak vagyunk. Ez alkalommal riem a különböző évfordulók, névnapok, születésnapok alkalmával kul- itivált eszem-iszomokra. lucullusi lakomákra gondolok, hanem az élelmiszerboltokban lebonyolított vásárlási körutaink taoasztalataira. '■me a példák. Az ér k kecskeméti boltba minap bejött egy kosárlabdázó kinézésű fiatalember és egy üveg malaga bort kért. Az eladó sajnálkozva jelentette ki, hogy elfogyott. — Máir malaga bort sem lehet kapni — nyögte végtelen elkeseredéssel. Külön élmény a narancsvásárlás. Egyszer sorban álltam e kedvelt déli gyümölcsért és élvezettel hallgattam a megjegyzéseket. — Érett legyen — szólt az egyik teltkarcsú anyóka, — Édes legyen és apró — mutált egy kamaszhang. Egy aktatáskás, nagy- bajszú fiatalember pedig így könyörgött: — Nagyon kérek két szép középnagyságú narancsot, a kettő, ha lehet, ne érje el a negyven dekát. Közben felbomlott a sor, mert egy izgatott alacsony, idősebb emberke nekivörösödve kiabálta, kezében egy középnagyságú naranccsal. — Ugye megmondtam, hogy nekem éppen olyan sötét színűt adjon, mint az előttem levőnek. Az én pénzem talán nem ér annyit magának? Külön élveztem, hogy az eladónak milyen kötélidegei vannak. Bennem is ébredezni kezdett egy apró kis ördög, hogy valamit én is mondjak, mert máskülönben unalmas lenne a vásárlás. Végre rám került a sor. — Kérek két narancsot, de gömbölyű legyen. Diadalmasan néztem körül, ezt még nem mondta senki. Ilyen örömet talán csak Nelson admirális érezhetett, mikor Trafalgárnál szétverte a francia hajóhadat, vagy Edison, amikor feltalálta az izzólámpát. De miért is írtam mindezt? Kedves olvasó, most jön majd a csattanó. Az egyik nap vacsorabeszerzési körutamon ismét sorba álltam, abban az időszakban, amikor legtöbben vannak az üzletben. Végighallgattam a szokásos kérelmeket, megjegyzéseket az árukkal kapcsolatban. Magamban így morfondíroztam: — Jó, hogy már ide jutottunk, van bőven minden az üzletekben, ami szem-szájnak ingere. Milyen nagy a sürgés-forgás, az emberek vásárolnak, ami bizonyítja, hogy pénzük is van. Ebben a boldogsághangulatban figyeltem fel arra, ami az előttem álló munkás külsejű vásárló és az eladó között folyt le. — Tessék mondani, mi az ott? — kérdezte a vevó. — Kérem, az paprikás kolbász — válaszolta amaz. — Tessék mondani, jó az, ehető? Az eladó arcán a kötelező protokoll mosoly vibrált, bár egy kicsit eltorzult módozatban. — Kérem, nekem öt gyerekem van, tegnap este az egész család ezt vacsorázott. Amint látja, itt vagyok, tehát gyomormérgezésem nincs. — Akkor kérek én is harminc dekát belőle — válaszolta megnyugodva a másik. Én kerülök sorra. Az eladó odasúgja: — Itt persze igényes, de az üzemben... Együtt dolgozik a sógorommal, az meséli, hogy mennyi se- lejtet gyárt. Jó volna, ha saját munkájában is ilyen kukacoskodó lenne. — Hja, kérem, vannak ilyen esetek — válaszoltam bölcsen. — Kérek húsz deka párizsit, de friss legyen. —o — r környéki motorostúrát szervezni a nyáron. Aztán arról is szó esett, hogy ez év május 1-én a megyeszékhelyen közösen vonulnának fel járművükön a szövetkezet motorosai. Elgondolkozom: A nyolcszáz év előtti, lovakon nyargalászó kun ősök mostani unokái a paraszti jólét és a technika által olyan messzeségbe jutnak, mely felér egy új honfoglalással. HATVANI DÁNIEL Ujfafta gépek Az év első negyedében számos érdekes, új típusú mező- gazdasági gépet hozott forgalomba az AGROKER. Elsőnek említhetnénk a korszerű ven- tillátoros — hideglevegős — kazalszárító gépet, amelynek első 15 példányát már átvették a tsz-ek. Figyelemre méltó a 25 darab függesztett tárcsás borona, amely közvetlenül a traktor hidraulikus berendezéséhez kapcsolható. A szövetkezetek 15 új rendszerű szovjet fejőgépet is vásárolnak. A második negyedévben sok más újdonság várható. Említésre méltó az öt Farmer-rendszerű, olajtüzelésű magszárító, a 45 darab RS—56-os komlóművelő traktor és a tíz trágyalé- szippantóval ellátott pótkocsi. Miért ? Tiszakécskén örömmel üdvözölték a múlt év nyarának elején a tíz családból megalakult KISZ lakásépítési csoportot. A helyi tanács szeptember végére a községfejlesztés céljaira fenntartott területből ígért házhelyeket a szövetkezőknek. Azok viszont összeadott pénzükből nyomban 1*6 ezer vályogot verettek 65 ezer forintért. Abban reménykedtek, hogy a vályogtéglát elkészülése után az ígért házhelyekhez szállítják. Közben élteit szeptember, s a telekbiztosításból semmi sem lett. Űjabb dátumokat, határidőket jelzett a helyi tanács, házhely azonban még ma sincs. Emiatt a verés színhelyén — a biztasítandó házhelyektől mintegy öt kilométerre — maradt a vályog, ellepte a víz, mert nem tudják hol tárolni. A tíz családnak körülbelül 30 ezer forintos kára keletkezett. Hovatovább ráunnak az ígérgetésekre a tiszakécskei KlSZ-lakásépítők. Az eléggé jelentős károsodásuk ellenére már a csoport feloszlatására gondoltak tagjai, ha Tóth Sándor KlSZ-titkár állhatatossága, bizakodása össze nem tartja őket. Szerkesztőségünkhöz beküldött panaszos levelük nyomán felhívtuk a Kecskeméti Járási Tanács VB építési csoportját és megtudakoltuk, mi az oka a házhelybiztosítás késlekedésének. — A vázrajzokat csak e hét elején terjesztette fel a községi tanács — hangzott a válasz.— A telek értékesítését engedélyező határozat még e héten megszületik, feltéve, ha a községi tanács — mint azt ígértei!) — pótlólag felterjeszti a még hiányzó okmányokat. Szó, ami szó, tehát ha minden jól megy a tiszakécskei KISZ-Iakásépítők házhelygondja rövidesen megoldódik. Re vajon miért kellett erre több, mint fél évet várni, és a jelentős kárt elszenvedni? Pártunk és kormányunk sokféle intézkedéssel, lehetőség' biztosításával serkenti, segíti a lakásépítési kedvet. De ahol ezt a politikát kivitelezni, aprópénzre váltani hívatottak, miért nem rugalmasabbak, hosszú huzavonával miért akasztják meg a támogatásra érdemes kezdeményezést?
