Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

Napirenden a szövetkezeti beruházások Fő feladat: az építkezések idejének csökkentése A szokatlanul hideg tél meg­bénította az építőipar munká­ját az év első két hónapjában. A lakosság tüzelőellátásának biztosítása érdekében pedig át­menetileg leállították az egyik legnagyobb szénfogyasztó, az építőanyag-ipar termelését. A je­lenlegi helyzet így már most fi­gyelmeztet: az 1963. évi beru­házási tervek teljesítése na­gyobb körültekintést, jobb mun­kaszervezést igényel mint eddig bármikor. Vonatkozik ez első­sorban a megye közös gazda­ságaiban épülő létesítményekre, hiszen nem kevesebb mint 150 millió forint értékben készítünk idén öntözőberendezéseket, is­tállót, magtárakat és egy sor más gazdasági épületet. Már a felsorolásból is látható, hogy az említett beruházás na­gyobb részét, csaknem kéthar­madát a különböző magasépít­mények képezik. Olyan nagy munka ez, melynek átfogó vizs­gálata nem fér bele egy újság­cikk keretébe. A továbbiakban ezért csak az építőipari szövet­kezetek felkészülésével és fel­adataival foglalkozunk. A ta­pasztalatokról élég annyit írni, hogy elmúlt évi munkájuk mi­nősége nagy általánosságban megfelelt a követelményeknek. Kedvező az is, hogy egyes köz­Ázunk A hölgyek Ictnyttják elegáns ernyőjüket és jöhet az eső. De mi, fér­fiaké Oldalvást keszege- Iánk az ereszek alatt, fü­lünkre húzva ronggyá ázott sapkánkat, vagy kajla kalapunkat, mert esernyőt azt nem hor­dunk. A nős emberek azzal áltatják magukat, hogy az asszonynak úgyis van Igen ám, de a manapság gyártott ernyőre — csi- nálója a megmondhatója miért — az égbe nyúló szár és a tenyérnyi vá­szon a jellemző. Ez alá pedig a forrón összesí- muló, mézeshetes párnak is csak kisebbik hányada fér. A kisebbik hányad alatt természetesen min­den esetben az asszony­ka értendő, már csak azért is, mert a hátul le­zser, elől szűk tavaszi kabátjára jobban kell vi­gyázni mindennél. Miért idegenkedünk et­től a praktikus szerszám­tól, szenvedő férfitársa­im? Markáns megjelené­sünk rovására menne tán? Az igaz, hogy a fil­mek daliás szívrablói fel­hajtott gallérú esőkabá­tot és csapzott frizurát hordanak, véletlenül sem paraplét. De az is igaz, hogy a filmek alkotói speciális okokból kifo­lyólag (celluloid takaré­kosság, miegyéb) alkotá­saikban soha nem szere­peltetik a kiadós tavaszi náthát. Ez pedig a mai, antibiotikummal dús vi­lágban is óvatosságra int. Hordjuk hát! Aki le­gény, az bizisten legény marad esernyő alatt is... ségekben, így Solton, Szabad­szálláson már a* elmúlt év őszén munkához láttak a szövetkezeti mesterek. Számos ktsz-ben pe­dig, ahol előrelátóbbak voltak a vezetők, már a helyszínen van a különböző építőanyagok jelentős része. A dicsérendő tapasztalatok mellett azonban igen sok még a teendő, hogy a siker első fel­tételét, az építkezések idejének további csökkentését biztosíta­ni tudjuk. Jelenleg ez a leg­fontosabb, hogy időben elké­szüljenek a gabonatárolók, ké­sőbb pedig, mire az ősz bekö­szönt, átadják rendeltetésének az istállókat és a többi állat férőhelyét. Ismeretes, hogy a fő gond most az anyagok biztosítása. Kétségtelen, hogy itt számos zökkenővel, a szállítási határ­idők eltolódásával kell számol­nunk. Szeretnénk azonban fel­hívni a figyelmet, hogy ez nem kényszerítheti tétlenségre a ve­zetőket és műszakiakat. Sőt, ép­pen most kínálkozik a lehetőség a különböző munkák olyan szervezett előkészítésére, me­lyek nyomán jéLentősen csök­kenthető az építkezések ideje. Mire gondolunk? Elsősorban a műszaki tervdokumentációk részletes tanulmányozására, s ennek alapján olyan intézkedé­si tervek készítésére, melyek következetes végrehajtása a be­ruházás kezdetétől folyamato­san biztosítja az építkezések •000-00000000ooo BOXMÉRKÖZÉS EV ■— Te Benő! Ez a férfi mo­lesztált a múltkor. Remélem a szünetben beszélsz vele! PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel madja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kirdó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t's Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dli 1 hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 gyors befejezésének műszaki feltételeit. Az elmúlt esztendő­ben többször tapasztaltuk, hogy az építkezések felületes előké­szítése mennyi problémát oko­zott és milyen többletköltséggel járt. Közös érdek, hogy idén ez ne ismétlődjön meg. Több kis­ipari szövetkezet, így a kiskun- halasi, a bajai, a kalocsai és a csávolyi építők már ennek megfelelően végzik az 1963. évi szövetkezeti beruházások műszaki előkészí­tését. Lényege ennek a munká­nak a beruházások gépi igé­nyének, munkaerő-szükségleté­nek pontos felmérése, valamint a kőművesek, betonozok és a szakipari dolgozók feladatainak gondos összehangolása. Más szó­val olyan szervezés, ami az ál­lami építőiparhoz hasonlóan az egyösszegű utalványozás révén ösztönzi a dolgozókat az épít­kezés mielőbbi befejezésére. Biztató továbbá az is, hogy javult szövetkezeteinkben a ve­zetés színvonala, az építők szak­mai felkészültsége. Kiskunhala­son, Császártöltésen, Kiskunfél­egyházán számos mester tett művezetői vizsgát. Emellett egész sorát említhetnénk az olyan szakmunkásoknak, akik építőipari technikumban sze­reznek nagyobb tudást, maga­sabb szakmai műveltséget. Az a tény pedig, hogy az idén ke­vesebb helyen, de nagyobb értékű szövetkezeti építkezések kezdődnek, megkönnyíti az irá­nyító szerv munkáját. A Bács- Kiskun megyei KISZÖV mér­nökei és műszaki dolgozói több alkalommal tudnak helyszíni se­gítséget nyújtani műszaki kér­désekben, vagy a munka jobb szervezésében. Megvan tehát an­nak a lehetősége, hogy a téli kényszerpihenő és az átmene­tileg nehezebb anyagellátás okozta időkiesést, az építkezé­sek idejének tervszerű csökken­tésével pótolják kisipari szö­vetkezeteink. Sándor Géza HATMILLIÓ QOMB Gyerekkorunkban nekünk, Ti­sza menti suttyóknak, kedvelt szórakozásunk volt a kagylóha­lászat. Lebukva a víz alá, mar­kunkba hoztuk fel a meder fö­venyéből a kagylót, s az volt a győztes, aki a legtöbbet szedte. Vidám kölyökségem e roman­tikus emlékű játékszerét ipari nyersanyagként láttam viszont a napokban Baján, az Űj Élet Halászati Tsz gombüzemében... Sisteregve, sziszegve, kattogva harapnak a gépek a közepes nagyságú műhelyben a folyami kagylók szivárványcsillogású hé­jába, amíg a néhai vízi állat kemény páncéljából mindenna­pos használati tárgy válik. Tíz­tizenöt — főleg női — munka­erő gyakorlott keze vezérli itt a gépeket, amelyeken elszívó berendezés védi a dolgozókat a. — Ez a koptatógép. A forgó mozgás következtében a hen­gerben levő vízzel kevert kagy- lószemcsék koptatják, csiszolják le a gomb még meglevő éles peremét. A koptatást követő művelet az égetés, amikor is ve­gyi eljárással gyöngyházfényűvé tesszük a gombokat, amelyeket aztán kartonlapokra felerősítve a bajai ruhaüzembe szállítunk. Az üzem szükségletének a felét mi elégítjük ki; negyedéven­ként másfél millió, úgynevezett huszas nagyságú inggomb kerül ki a htsz-nek ebből az 195&- ban létesült melléküzeméből. Egy műszakban dolgozunk. Kinek-kinek az ügyességétől függ, hogy mennyi idő alatt teljesíti a műszakonként megáU Fürge asszonykezek készítik a szebbnél szebb divatos gombokat. könnyen szembe pattanó, alatto­mos kagylószilánkoktól. — Egy mázsa kagylóért több mint 400 forintot kapnak a kagylógyűjtők — tájékoztat ben­nünket az üzem zajával nehe­zen küszködő hangon Szedő Ist­vánná, a htsz elnökhelyettese. Majd sorra megismerteti velünk a feldolgozás munkafolyamatait. — A kagyló először egy percen­ként nyolcezer fordulatszámmal dolgozó gépbe kerül, amely egy- egy kagylóból, a nagyságtól füg­gően, átlag nyolc-tíz gomb alap­formáját „szúrja ki”. Az ezt kö­vető csiszolás teszi egyenlő vas­tagságúvá a gombokat, amelyek a fazonozással peremet és még inkább „gombformát” kapnak. A következő művelet, a lyukasz­tás során nyomja a gombba a gép hegyes fémtüskéje a fel­varráshoz szükséges két lyukat. Most pedig lépjünk át a másik terembe — invitál Szedőné. A terem sarkában egy fém­henger forog egyenletesen. lapított 10 ezer darabos nor­mát. Nem hagy nyugodni a kíván­csiság; vajon mi történt a ki­szúrás után kosarakba dobált, s valószínűleg nagy mennyiség­ben felgyülemlő kagylóhéjjal? — Az sem vész kárba — mondja Szedőné. — A hulladék- héjat megdaráljuk, és belőle szövetkezetünk másik két — bu­dapesti és esztergomi — részle­ge a Május 1 Ruhagyár részére készít divatgombokat, ami szin­tén jelentős jövedelmi forrás. Élesen villan a fényképező­gép vakujának fénye, megörö­kítve a gépek fölé hajló asszo­nyokat. Nekem pedig azóta reggelen­ként, inggombolás közben, akar­va nem akarva, a kis bajai gyár jut az eszembe; a harsogó gép­zaj és a fürge kezekből sebe­sen perdülő, fényes gombok. Jóba Tibor Nem madarakról irok, az már elcsépelt téma. Vannak fiókák az emberek közt is. Sajnos, egyre többen. Maholnap csak fiókák­ból állunk. Főleg ami a táncdalénekes után­pótlást illeti. Bőven van belőlük. Bőven? Az nem kifejezés. . ■ Ma már minden má­sodik gyerek táncdal­énekes szeretne lenni, nem orvos, vagy fog­orvos. Ugyan, hol va­gyunk már attól a kor­szaktól. A betegek nagy része SZTK-tag, az orvos szimpla dol­gozó ember... A tánc­dalénekes, az más! Jobb, mint a sportbeli érvényesülés. Focizni, vívni, teniszezni nem könnyű, a sok edzés, versenyek... Bezzeg a táncdalénekes! Csak ki­nyitja a torkát és dől hozzá a pénz. Fellép az esztrád hangverse­nyeken, vidéki, külföl­di turnékra indul, meg­Fiókák hívják rádiószereplés­re, bárokban énekelhet. A dolog az úgy kez­dődik, hogy fellép az óvodás a „Ki mit tud” című helyi rendezvé­nyen, eljut a járási, a megyei, majd az or­szágos döntőre, felfi­gyelnek rá, belép a rá­dió táncdalénekes stú­diójába, ott csiszolják a hangját, s kész... A többi megy magától Szépség sem kell hoz­zá, sőt az kimondott bűn ezen a pályán, s a hanganyag... Ami másutt már nem kell, itt az a remek. Legyen kissé rekedt, az se baj. ha mutál, sőt, az a pi­káns, az érdekes... Nemrég a rádióban hallgattam a táncdal- énekes-fiókák bemutat­kozását, csudára izgal­mas volt. Egy harma­dikos gimnazistát fag­gatott a riporter a pá­lya nehézségeiről. — A könnyű műfaj­ról vallott nézetekkel nem értek egyet — hangzott a fióka ko­moly nyilatkozata —, nehéz, göröngyös út, sok buktatóval, renge­teg tanulással teli élet a miénk. A hangcsi­szolás, a fellépés, a mimika, a koncentrá­ció, a fonetika, a műfaj- elmélet. .. Enyhe részvét fogott el. Szegény kislány! Ki hinné, ha nem mon­daná. S amikor rákezdett a .,Heuréka twist" kezde­tű elmélyült szám elő­adására, szinte borsód­zott a hátam; mi len­ne, ha elvétené a fo­netikát, s nem tudna koncentrálni a mimi­kára? Te jó ég! Gon­dolni is rossz rá... Hálát és elismerést éreztem a rádió iránt. amely egyengeti ifjú táncdalénekeseink út­ját, s gondoskodik ró­la, hogy már a fiókák is bátran bontogathas­sák számyacskáikat a nagy nyilvánosság előtt, hisz az utánpótlás szüli az utánpótlást, s igy van remény rá, hogy szövegírókban és tánc- dalénekesekben a leg­közelebbi ötéves ter­vünkben sem lesz hi­ány. * Ezt abból is gondo­lom, hogy kisfiam, aki eddigi öt esztendős hosszú életútja során főként a mozdonyve­zető, tűzoltó, majd a. bohóc és harangozó pályák iránt érzett kü­lönösebb vonzódást, mostanában gyakorta áll a tükör előtt és a „Szia, szia...” szövegű slágert énekelgeti. Jövőre iskolába kel lene adnunk. Talán csak nem lesz addig táncdalénekes belőle? F. TÓTH PÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents