Petőfi Népe, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-20 / 66. szám

ÓVODÁSOK A második műszak a kereskedelem és a szolgáltatások tükrében Szerkesztőségi ankét nyomán Arra jártunk, és kíváncsian bekandikáltunk a császártöltési óvoda tágas ablakán. Mintái Fe- rencné óvó néni barátságosan in­vitált bennünket, kerüljünk bel­jebb, nézzük meg, mivel foglal­koznak az apróságok. Épül a fehértói úttörő-üdülőtábor f Nagyszabású úttörő-üdülőtá­bor építését kezdték meg nem­régiben a Kecskemét melletti ■Fehértón, ami a várostól mint­egy nyolc kilométerre van. Az ezzel kapcsolatos elgondolások­ról, a munka jelenlegi állásáról beszélgettünk Medveczki Lajos elvtárssal, a Kecskeméti Városi Tanács vb elnökhelyettesével, aki elmondta, hogy a táborhoz vezető portalanított bekötő út már elkészült. Külön vasúti megái lót és kitérőt is kap az üdülőhely, aminek a megépítéséhez hat­száz társadalmi munkaórát aján­lott fel a MÁV Szegedi Igazga- sága. Hogyan néz ki majd a tábor? Erre a kérdésre is kielégítő, bő választ kaptunk Medveczki elvtárstól. A táborban mintegy hatszáz úttörő üdülhet. A gye­rekek, illetve a csoportok két­hetenként fogják váltani egy­mást és sátorban laknak. A tábor zuhanyozókkal, egészséges ivóvízzel lesz el­látva. Nem feledkeztek meg természe­tesen a pajtások étkeztetéséről sem. Modern, jól felszerelt kony­hában készülnek majd az ízle­tes ételek. Gondoskodás történt arról is, hogy a kis úttörők jól érezzék magukat a fehértói tá­borban, szórakozzanak, sportol­janak — futballpálya, röplabda- pálya épül. A városi tanács úgy tervezi, hogy az idei tanév befej eztéig elkészül az üdülő. Állandó jel­legű épület a konyha, a raktá­rak és a vasútállomás lesz. A sátrakból épülő táborhelyeket majd maguk az úttörők fogják elkészíteni. Szintén a gyerekek feladata, hogy a sátrak környe­Statisztikai adatok szerint a dolgozó családoknál átlagosan napi négy órát tölt a háziasz- szony bevásárlással, vacsorafő­zéssel. Ehhez jön még a taka­rítás, mosás, s egyéb ház körüli teendők. A legjobb családi mun­kamegosztás esetén is csak el­vétve jut ideje igazi pihenésre, s nagyon kevés a tanulásra, szó­rakozásra. Erre statisztika nél­kül gyakorlati tapasztalatból is rájöttünk már a legtöbben. A szerkesztőségünkben na­pokban megtartott ankét egyet­len beszédtémája volt az, hogy miként lehetne könnyíteni, így- szerűsíteni — jelen esetbe« — a megyeszékhelyen dolgozó nők második műszakkal járó gond­jain. Meghívott vendégeink — kereskedelmi és szolgáltatóipari- szakemberek — sokoldalúan vi­lágítottak rá a lehetőségekre. „Boltbokrok" a város peremén Maradjunk először a bevásár­lásnál. Látszólag nem okozhat gondot, mert már a legtöbb, a kecskeméti körutakon kívül eső, város peremi települést is tuda­tos, tervszerűséggel kialakított, úgynevezett „boltbokrok” hálóz­zák be. A hajdani külterületi vegyesboltok élelmiszer-szaküz- letté „léptek elő”, s környékü­kön megtaláljuk a húsboltot, MÉK-pavilont, vagy üzletet, trafikot, esetleg vendéglátóipari egységet, sőt nem egynél a ház­tartási szaküzletet is. A köruta­petOfi népe A Magyar Szocialista Munkáspár» Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadla: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kif dó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: / 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 index: 2S oes kon kívül lakóknak nem kell már súlyos táskákban, szatyrok­ban a központból cipelni a ház körül szükséges, napi fogyasz­tási cikkeket, bár ezek a boltok külsejüket tekintve sok helyen még további szépítésre, korsze­rűsítésre vagy bővítésre szorul­nak. — S erre meg is van a meg­felelő tervünk — mondotta a beszélgetés során a városi ta­nács kereskedelmi csoportjának vezetője Mócza Imre. Egy sikeres vállalkozás Ám, a kereskedelem nemcsak a szakosítással, a boltok elhe­lyezésének, elosztásának éssze­rűbbé tételével könnyíthet a dolgozó nők helyzetén. Széli István, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat áruforgalmi előadója újabb oldaláról vilá­gította meg a dolgot, amit pon­tosabb kifejezés hiányában ke­reskedelmi szolgáltatásnak is nevezhetnénk. Egyike ezeknek a cukrászati félkész termékek, hi­degkonyhai készítmények forga­lomba hozatalára történt múlt évi és most már megírhatjuk: merész, de sikeres kezdeménye­zés, mely jól egészítette ki a mélyhűtött félkész ételek „társa­ságát”. Az, hogy a múlt év ki­lenc hónapjában már 1 millió 100 ezer forint értékű cukrá­szati félkész termék fogyott el azt is jelenti, hogy sok dolgozó asszony számára járt jelentős időmegtakarítással a vasárnapi vagy ünnepi süteménykészítés. ... és amivel még nem barátkoztak meg — Van azonban egy másik „szolgáltatás” amellyel — elő­nyei ellenére — nem túlságosan barátkoztak meg a kecskemé­tiek: a házhoz szállítás — je­gyezte meg Széli István. Ankétünk részt vevőinek őszinte meglepetésére nem női, hanem egyik férfivendégünk volt az, aki ennek haszna mel­lett saját tapasztalataival érvel­ve, ügyesen „pálcát tört”. Egye­dül ő tudta, hogy melyik bol­tok foglalkoznak — telefonmeg­rendelés alapján is — házhoz szállítással, s hogy az 200 forin­ton felüli tétel esetében díjta­lan. S ha a beszélgetés nem te­relődik gyorsan más témára, ta­lán még azt is elárulja: mennyi időt takarít meg a kétheten­zetét csinosítsák, otthonosabbá tegyék. Egyelőre csak a kecskeméti úttörők veszik igénybe az üdülőtábort Nagylelkűség Van úgy az újságíró, hogy örömmel nyugtáz valamilyen tényt, amit neki is lelkesülten vagy csak mint egy­szerű pozitív dolgot mondanak el, megírja, s csak azután — ami­kor nyomtatva olvassa a hírt — kezd el me­ditálni magában: ta­lán inkább bírálnom kellett volna. Mert ami az egyik oldalon olykor gyarapodás, a másikon éppen szegé­nyedés Minek vélje például az olvasó azt a kis tu­dósítást, hogy ismét újabb régészeti anya­gokkal gazdagodott a félegyházi Kiskun Mú­zeum? Ugye ez büsz­keség a múzeum szá­mára. Igen ám, de a továbbiakban arról ér­tesül, hogy Kiskunmaj- sán egy derék tanár­ember több éves szor­gos munkával gyűjtöt­te össze az ötszáz da­rabból álló — kisebb múzeumra való — nép­rajzi és régészeti anya­got, s ez kerül most át Félegyházára. Ho­gyan? Ügy, hogy a ta­nár évekkel ezelőtt el­került a faluból, gyűj­teményét az iskolára hagyta, ez azonban hely hiányában hosz- szú ideig az iskola pad­lásán, majd a tanács épületének pincéjében porosodott. Még mielőtt teljesen tönkre ment volna, a községi ta­nács a Kiskun Múze­umnak ajándékozta. — Jól tette? Látszólag igen, de csak látszó­lag. Mert nézzük csak a dolgot közelebbről. Aki ismeri a Kiskun Múzeumot, az tudja, hogy maga is sokáig helyhiánnyal küszkö­dött, sok értékes anya­ga volt szinte összedo­bálva. ' Ma sincs még méltó helye például a Petőfi és Móra emlé­keknek — talán majd az újjáépülő Hattyú­házban. Van a múze­umnak bőségesen nép­rajzi és régészeti anya­ga is — csak győzze rendberakni, s van egyéb kincse is, szél­malma, az országban egyedülálló börtönmú­zeuma stb. Olyan ez, mintha a szegény ro­kon ajándékozná meg valamivel a gazdag nagybácsikét. S mindezt akkor, amikor Kiskunmajsán elkészül a szép műve- lődési ház, s középis­kolával is gyarapodtak az utóbbi években. Ta­nulni vágyó ember te­hát lesz és van bősé­gesen ott helyben is, akik bizonyára szíve­sen megnéznék Fress Miklós gyűjteményét, s büszkék is lennének rá, idővel talán újabb tár* gyakkal gyarapítanák. Csak éppen egy kis szobácska nem akad számára egész Kiskun­majsán? Egy kis szo­ba, amelyben az emlí­tett muzeális atnyag rendbetételét, restaurá­lását bizonyára szíve­sen vállalná magára a gazdagabb rokon, a Kiskun Múzeum is. Persze csak úgy — gondolom —, ha fel is kérik rá. T. P. — mondta Medveczki elvtárs —, de nincs kizárva annak a lehe­tősége sem, hogy a későbbiekben csereüdültetés jöjjön létre Kecs­kemét és más városok úttörő- szervezetei között. A több mint másfél millió forintos beruházással létesítendő üttörő-üdülőtábor építkezéséhez különböző szervek, iskolák aján­lották fel segítségüket. Bizonyá­ra igen kedvelt kiránduló- és üdülőhelye lesz ez a város út­törőinek, s biztosak vagyunk ab­ban, hogy hamarosan megismer­hetik majd az ország más váro­saiban élő kispajtások is — fe­jezte be tájékoztatóját Medvecz­ki elvtárs. G. S. kénti házhoz szállítás segítségé­vel lebonyolított bevásárlással. Ám ezt kevés fáradsággal egyé­ni tapasztalás alapján is kiszá­míthatjuk ... Közeli „meglepetések” A beszélgetés nyomán — s a kereskedelemmel kapcsolatban — még egy témába vágó közeli meglepetésről hadd essék szó: A vendéglátóipari vállalattal kö­tött megállapodás nyomán még húsvét előtt megkezdődhet — mélyhűtött ételeket is árusító boltjainkban — a konyhakész ételek (panírozott húsok, tasak- ba csomagolt hámozott burgo­nya, tisztított zöldség- és főze­lékfélék) árusítása. S a vásár­lók kívánságára a nagy népsze­rűségnek örvendő piskótakari­kák mellett rövidesen forgalom­ba kerülnek a dióskarikák is, s három üzletbe tejszínhabverő­gépeket szereltek be, hogy a képviselőfánk, habroló mellé már a boltban megvásárolhas­suk a kész tejszínhabot is. Apró dolgok ezek, de úgy vél­jük: sokunk számára jelentenek kisebb-nagyobb örömet, s főként — ha élünk a lehetőséggel — időmegtakarítást is egy kis csa­ládi séta, vagy egy jó könyv javára. „Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske.” Marika ke­zében ügyesen áll az ecset, a kis Zsuzsa tágra nyitja nagy barna szemét, őszinte csodálattal nézi az „alkotást”. Hű, de érdekes „a szegény ember kakasa”. Varga Magdolna óvó néni mesét olvas és két kislegény a buzgó figyelés közben ar­ról is megfeledkezik, hogy egy óvodásnak nem illik már a hü­velykujját szopogatni. Hosszú volt a tél és az első tavaszi napon Nyerges Zsuzsa óvó néni vezérletével újra meg kell tanulni: „Kis kacsa úszik”. Mire kizöldüll a facsemete, biztosan jobban megy majd a dal.

Next

/
Thumbnails
Contents