Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
Ax egéax társadalom feladata: Csökkenteni a közúti balesetek számát A rendőrség, ügyészség, bíróság és egyéb szervek képviselőinek részvételével a közelmúlt napokban operatív értekezletet tartottunk a megyei főügyészségen. A közlekedés rendjét és biztonságát sértő bűntettek megelőzésének helyzetéről, valamint a nyomozási és ítélkezési gyakorlat tapasztalatairól tárgyaltunk. Az értekezleten felvetődött problémák közül érdemes néhányról ezúton is szólni. Nemcsak megyénkben, hanem országosan is nagy gondot okoz a balesetek számának növekedése. Országos statisztika szerint a múlt év májusától volt ugrás" szerű ez a növekedés. Megyénkbe a „hullám” szeptember folyamán érkezett el. Az év utolsó négy hónapjában több volt a közúti baleset, mint a megelőző nyolc hónapban összesen. Az előidéző okok között először a gépjárművek, s közöttük is elsősorban a motorkerékpárok számának rohamos növekedése említhető. A gépjárműpark gyarapodása jóleső érzéssel tölti el az embert, hiszen az életszínvonal emelkedésének fényeként ■jelentkezne. A balesetek számának növekedése viszont annál kedvezőtlenebb jelenség. A másik ok kapcsolódik az előbbihez, s ez a motor-kerékpárosok nyári, illetve őszi hónapokban zajló nagy forgalma. A tavalyi hosszú őszön még novemberben is jelentős volt a forgalmuk és a balesetek nagy részét ez idézte elő. Végül nem hagyható figyelmen kívül megyénk speciális bortermő vidék jellege sem. Októbert® kezdve forrtak a bonok, s * felelőtlen® nagy mennyiségben elfogyasztott murci, a kiforratlan bor nemegyszer váM közúti szerencsétlenség okozójává. Differenciáltabb büntetőbírói ítélkezési gyakorlattal helyes lett volna odahatni, hogy a járművezetők nagyobb gondot fordítsanak a közúti közlekedés szabályaira és magukra nézve kötelezőnek tartsák a közúti fegyelem betartását. Ez a gyakorlat azonban az elmúlt hónapokban, sajnos, nem mindig szolgálta ezt a célt. A büntetések kiszabásánál a bíróság abból a helyes élvből indult ki, hogy a közlekedési balesetek rendszerint gondatlanság „eredményei”. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a járművezetőknek nincs szándékában balesetet okozna. Éppen ellenkezőleg, a baj legtöbbször azért következik be, mert a járművezető túlságosan bízik vezetői ügyességében, jártasságában, s rá sem PETŐFI NEPE > Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel. Riadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. B’elelős kiadó: Mezei tstván Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 36-1». 25-16 Szerkesztő bizottság: 16-S8 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l'a Telefon: 17-09 Terjeszti s Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl! 1 hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 ladex; 25 065 A nép jelifit fe fűtő gondol a szabálytalanságban rejlő veszélyre. Ez azonban semmiképpen nem indokolja, hogy a büntetőbíróság főleg a súlyos sérüléssel, vagy halállal végződő balesetek miatt ne szabjon ki megfelelően súlyos, kellő visszatartó hatású büntetést. A tapasztalatok szerint közúti baleseti ügyekben főleg javító-nevelő munkát, vagy felfüggesztett szabadságvesztést szab ki és igen ritkán kerül sor végrehajtható szabadságvesztés büntetésre. Pedig a közúti balesetek ugrásszerű emelkedése ez utóbbi gyakoribb alkalmazását tenné indokolttá. Ritkán él büntetőbíróságunk a speciális mellékbüntetéssel, nevezetesen a foglalkozástól való eltiltással. Ez a mellékbüntetés különösen a hivatásos gépjármű- vezetőket érintené érzékenyen, hiszen a vezetői igazolványnak hosszabb-rövidebb időre való visszavonása szinte kenyérkereseti kérdést jelentene a számára. A büntetőbíróságnak tehát ebben a vonatkozásban is differenciáltabb ítélkezési gyakorlatot kellene kialakítania. Sok szó esett az értekezleten a szabálysértési feljelentések alakulásáról. Noha a balesetek száma az utóbbi hónapokban jelentősen emelkedett, a szabálysértési feljelentések csökkentek az 1961. évihez viszonyítva, mert csak ismételt figyelmeztetés vagy súlyosabb fegyelemsértés esetén került erre sor. Elvileg ez az eljárás helyes. Nem vitás azonban, hogy a balesetek számának emelkedése és a szabálysértési feljelentések csökkenése között okozati ösz- szefüggés van. Sok járművezetőt pedig visszatartana a szabálytalanságtól, ha fegyelmezetlen magatartása miatt feljelentenék. Indokolt lenne tehát a szabály- sértés miatti feljelentések gyakoribb alkalmazása. A múlt év szeptemberében kiadott kormányrendelet lényegesen felemeli a szabálysértési feljelentések bírságolási értékhatá. rát. Közlekedési szabálysértés esetén a korábbi 100—500 forintig alkalmazott bírságolási határ, az új jogszabály 1000-től 3000 forintig terjedhető pénzbírság kiszabására ad lehetőséget. Az új KRESZ-szel kapcsolatos szabálysértési gyakorlat kialakulatlan még. Nyilvánvaló azonban, hogy a bírságolási keret megemelése a ténylegesen kiszabott bírságok növekedéséhez vezet. Ez a körülmény pedig feltétlenül kihatással lesz a büntetőbírói ítélkezési gyakorlatra is. Az új szabály szerint például az ittas gépjárművezetés 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható. Az új KRESZ és a vele kapcsolatos egyéb jogszabályok sok vitás kérdést vetnek még fed a gyakorlatban. S az országos főhatóságok részéről az eddigieknél is nagyobb segítségre, irány- mutatásra, tájékoztatásra van szükségük a problémák megoldásában a bűnüldöző, illetve bűnmegelőző szerveknek. Nagy erénye az új KRESZ- nek, hogy a réginél sokkal jobban támaszkodik a járművezetők lelkiismeretességére, felelősségérzetére, s ez komoly segítség a bűnmegelőző és bűnüldöző szerveknek. Ezen tűi azonban társadalmi üggyé, az egész társadalom feladatává kell tenni a balesetmentes közlekedést. Csakis így várhatunk jelentősebb javulást a közúti közlekedés biztonságában. Dr. Tasnádi Elek ügyész Egyszerű, józan gondolkodású ember Kubatov János, aki G arán, az Egészségügyi Gyermek- otthonban, mint fűtő dolgozik. Lelki- ismeretes munkásként tartják nyilván, aki — ha szükséges — még éjszaka és vasárnap is szívesen, legjobb tudása szerint igyekszik teljesíteni feladatát. Tizenkét év óta tagja a községi tanácsnak, választói és a község vezetői is szeretik, megbecsülik a nemzetiségű kény fiatalembert Körzete az idei ta-> nácsválasztáson is egyhangúlag jelöltei Képünkön: Kubatov János munka közben. G. S. A faesstergályos meg lehetett-e élni a faesztergálásból? — Sok munkám volt. Több ezer hordócsapot készítettem, különböző méretekben. Ezen a bortermő vidéken különösen nagy keletje volt. Aztán kugligolyókat, babákat gyártottam, nem is tudnám megmondani, hányat. Amikor 1903-ban önállóan kezdtem dolgozni, még igen nagy divat volt a parasztasszonyok körében a fonás. Tízesével kaptam a megrendeléseket rokka-készítésre. Sokrétű, érdekes munka egy rokka összeállítása. Most is van még kettő a padláson, de már nem kell senkinek. A felszabadulás után is eladtam még sokat belőle, 350 —400 forint volt az ára. — Van-e valami jövedelme Mihály bácsinak, amiből meg tud élni? — Abban az időben, amikor még dolgozni tudtam, gondoltam erre az időre, s most abból tartom fent magam, amit akkor megtakarítottam. A bankban Köxel hatvan évig RITKÄ tartó duruzsolás után el- hallgattak a gépek Kecskeméten a Csányi utcában Adorján Mihály faesztergályos műhelyében. A polcon sorba rakva pihennek az ügyes vésők, különböző szerszámok, s az esztergapad, amely hosszú esztendőkön át hűséges társa volt Mihály bácsinak a munkában, most forgácsokba temetkezve hallgat. Beteg az idős mester. Kissé nehézkesen, mélyről jövő szavakkal beszél a szakmáról. Azt várom, hogy elragadja az emlékezés és hosszan, érdekesen beszéljen erről a ritka mesterségről. —r Bolond, gyerekfejjel adtam erre a szakmára magam. Nem azért, mintha különösebben szerettem volna, de valamiből élni kellett. Több mint öt évig voltam inas. Rengeteget dolgoztam, és mindig azt reméltem, hogy ha önálló leszek, majd könnyebb lesz. Persze, aztán még sokkal nehezebb volt. Reggeltől estig a gép mellett álltam, sokszor a késő esti órákban is zúgott a villanymotor a műhelyemben. — Volt-e mindig munkája, Cédu!a a kapu alatt Libdcnének akkor tűnt fel a cédula, amikor munkából jövet becsukta maga mögött a kaput. Választók névjegyzéke — olvasta a vastagon szedett címet és kissé rövidlátó szeme szórakozottan siklott végig a ház lakóit tartalmazó névsoron. Már indult volna befelé, ha a sokéves kontírozó könyvelői gyakorlaton nevelkedett precíz egyéniségét megállásra nem készteti az észrevétel: a lapocskából hiányzik egy szabályos darab. Nemhiába volt Libicné a saját „abszolút tárgyilagos” véleménye szerint a Kordély- kerékgyártó Ktsz esze, másodpercek alatt megfejtette az „ablak” rejtélyét. Hőn szeretett lakótársa, Gyömbérné, egy olló segítségével nyomtalanul eltüntette a születési évét tartalmazó rubrikát. Leplezni igyekezvén ezzel a tényt — amit különben Lidicné jóvoltából a fél város régen tudott —, hogy kerek hat esztendővel idősebb a férjénél. Lidicnét dühítette ez az alattomos eljárás. Annál is inkább, mert a cédulán az övén kívül immáron egyetlen nőnemű választópolgár születési éve volt olvasható, a hátsó udvarban lakó, alig 27 éves Szopcsákné- jé, aki elvált asszony. Gyorsan körülnézett tehát, majd ügyes mozdulattal két újabb dátumtól szabadította meg a jobb sorsra érdemes jegy. zéket, tettével példázva, hogy hű hitves a férjét jóban-rosszban el nem hagyja. Erősen alkonyodott, mi. kor Gyömbér Jenő enyhén pocakosodó termete feltűnt a kapu alatt. Meg kellett gyújtania öngyújtóját, hogy megvizsgálhassa, miféle papirost lobogtat orra előtt a szél. Gyömbér Jenő reggelente teljesen véletlenül pont akkor szokott kilépni az ajtón, amikor Szopcsákné tűsarka végig kopog az udvar ke- ramitkockáin. Ilyenkor, ha nincs közelben a felesége, a harsány „csókolom a kezét” mellé, még egy-két kedélyes huncutságot is megereszt: „Hogy aludtunk szép me. nyecske?” avagy: „Hiába, reggel, ágy után legszebbek az asszonyok!” Bár Szopcsákné mindezt elnéző mosollyal és eléggé kimért biccentéssel fogadja, Gyömbér Jenő az elmúlt hét szerdáján egy kiadós disznótoros vacsora után azt álmodta, hogy Szopcsákné tapadó artistadresszben sétált a tűzhely fölött lógó szárítókötélen és csókokat dobált neki. Jenőink tehát állt a jegyzék előtt és a fiatalság múlandóságán töprengett, szomorúan ösz- szevetve magában a két épen maradt fűrészfogszerűén előreugró, szinte pimaszul hivalkodó rubrika évszámait. — Ha ezt Szopcsákné látta!... De talán elkerülte a figyelmét. Reggel ragaszthatták ide... Talán még nem késő... Elővette zsebkését s remegő kézzel látott a „műtéthez”. A havat kavaró, s a kapu alá is beható szél rohamait pedig továbbra is hősiesen állta a megkínzott, immár sok „ablakos” vá- ási névjegyzék... Békés Dezső van egy kevés pénzem, abból élek. — Hány új mestert nevelt a hosszú idő — Három inasom volt összesen, de csak egy dolgozik a szakmában, hogy az ország melyik részén, már nem tudnám megmondani. — Mostanában saokott-e még dolgozni? — Nagyon ritkán. Üj darabot régen nem készítettem. Nem nagy szükség van már a mi munkánkra. Kecskeméten, a Fűtőház mellett dolgozik egy másik kollégám, nálam is idősebb, úgy tudom, hogy ő sem űzi már az ipart. Nekem is csak javítanivalóikat hoznak. Áss asztalon három bortól átitatott csap alkatrészei hevernek. Az idős ember nagy* bütykös ujjaival forgatja őket. Nem sok a tennivaló rajtuk, de a betegség ettől a kis munkától is elveszi az erőt Hatvan év nagy idő, s az ember élete is úgy elgurul, akár egy kugligolyó. Gál Sándor
