Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

~A MAGYAR. SZOCIALISTA M UH KAS PART BACS H KISKUN MEGYEI LAPJA vxm. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM Arn 60 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! jk¥i££f Teámé­1963. FEBR. 13, SZERDA Ortutay Gyula választási nagygyűlése Kiskunhalason Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a me­gye listavezető országgyűlési képviselőjelöltje, kedden délelőtt Kiskunhalasra érkezett. Társa­ságában volt dr. Molnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Iván Istvánná, a me­gyei pártbizottság osztályvezetője, országgyűlési képviselőjelölt, dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke és Farkas József, a népfront megyei bizottságának titkára. A vendégeket a városi tanács­házán Oláh György, a járási­városi pártbizottság titkára és Vincze Ferenc, a városi tanács vb elnöke fogadták. A megbe­szélésen — amelyen részt vet­tek még a járás és város párt-, állami és társadalmi életének vezető személyiségei — Mácsai János, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának elnöke adott tájékoztatást a népfrontnak a vá­ros életében betöltött szerepéről, munkásságáról. Majd beszélge­tés indult meg Kiskunhalas vá­ros különböző gondjairól, az iparfejlesztéssel, a foglalkozta­tottsággal, a lakásépítéssel és a termelőszövetkezeti gazdálkodás különböző kérdéseivel kapcso­latosan. Ortutay elvtárs részle­tesen érdeklődött az ipar fejlő­désével együtt járó műszaki ve­zetés biztosításáról, a szakem­ber-ellátottságot célzó társadal­mi ösztöndíjazásról, a város la­kosságának politikai hangula­táról. A délelőtti beszélgetés befejezéseként kijelentette: „A megye nagy fejlődés előtt áll, nagyok a lehetőségek. Öröm látni, hogy a párt és a tanács vezetői mennyire szeretik szű- kebb hazájukat. Ez egyik leg­nagyobb biztosítéka annak, hogy megoldódik Bács-Kiskun megye legnagyobb gondja: a homokon gazdálkodás is." Délután Ortutay Gyula és kísérete megtekintette a KISZ lakásépítési mozgalom kereté­ben megépült lakásokat és az (új, modem sütőipari üzemet. 'A délután során Ortutay elv­társ a városi művelődési ott­honban a kulturális élet veze­tőivel találkozott. A beszélgetést Fodor József, in városi tanács vb titkárának -tájékoztatója vezette be, majd felszólalt Katanics Sándor, a gimnázium igazgatója, Weibl ‘József, a városi tanács művelő­dési csoportjának vezetője, Zsubori Károly, a felsővárosi Iskola igazgatója, Nemes Már­ton, a mezőgazdasági techni­kum igazgatója, Martonosi Pál, a könyvtár vezetője, Ortutay Gyula, dr. Varga Jenő és dr. Molnár Frigyes. A tanácskozás központi témája az iskolák fej­lesztése és tanerővel való el­látása volt. Este több százan gyűltek ösz- sze a Hazafias Népfront — az állami gazdaság kultúrtermében megrendezett — választási nagy­gyűlésén. Az egybegyűlteket Má­csai János, a népfront városi elnöke köszöntötte, majd a je­lenlevők meleg ünneplése köze­pette Ortutay Gyula emelkedett szólásra. Dr. Ortutay Gyula elöljáró­ban a választások előkészítésé­nek néhány tapasztalatát foglal­ta össze. Megállapította, hogy az ország 107 000 tanácstag­jelöltjének körülbelül 52 száza­léka. az országgyűlési képvise­lőknek pedig mintegy 32 száza­léka most foglal majd először helyet a választókerületekben. A városok és falvak népe az eddigieknél több nőt és fiatalt talált méltónak a bizalomra — bár még mindig nem elegendő számban. — A választások előkészítése, lebonyolítása jelentős erőpróbá­ja népfront-mozgalmunknak. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy bizottságaink be­csülettel helytálltak, derekasan kivették részüket a feladatok megoldásából. Most, túl a jelölő gyűlések időszakán, elmondhat­juk: az elmúlt hetekben eleven véleménycsere zajlott a válasz­tók összejövetelein az ország dolgairól, az építés jövő tenni­valóiról. Tovább erősödött a népi-nemzeti egység a dolgozó osztályok összefogása közös cél­jaink mielőbbi eléréséért. Ezek­ben a napiokban újabb összejö veteleken, gyűléseken találkoz­nak a jelöltek és a választók. Alkotó véleménycserével for­málják a következő négy év ta­nácstagi és képviselőd munka- programját, s megteremtik a még gyümölcsözőbb együttmű­ködés alapjait, feltételeit. — Az idén, jóllehet nem olyan jó szüreti időkben tartották a jelölő gyűléseket, mint 1958-ban, mégis elevenebb, fbrróbb volt a politikai hangulat, mint akkor, pedig annakidején sem voltunk elégedetlenek. — A jelölő gyűlések azt bizo­nyították, hogy népünk már gazdaként szemléli feladatait és eredményeit — mondotta töb­bek között dr. Ortutay Gyula, majd arról számolt be, hogy mit végzett a legutóbbi válasz­tások óta Kiskunhalas városa, s Bács-Kiskun megye, amely­nek eddig is képviselője volt; — Megyénk szocialista mező- gazdaságában másfél milliárd forinttal növekedett a termelő- eszközök értéke — sorolta az eredményeket — megvan az alap ahhoz, hogy elérjük a má­sodik ötéves terv célját, 21 szá­zalékkal növeljük mezőgazdasá­gunk össztermelését. A második ötéves tervben hazánkban ?10 ezer katasztrális hold szőlőt és gyümölcsöst telepítenek. Ebből 70 000 holddal, az összes terület egyharmadával Bács-Kiskun me­gye részesedik. Nem hanyagol­hatjuk el az öreg ültetvények ápolását sem, hiszen ezek a sző­lők a megye állományának 50 százalékát teszik ki. — Nagy gondot kell fordíta­nunk az öntözésre. Bács-Kiskun megyében 1958-ban még csak 1019 holdat tettek termővé ezzel az eljárással, 1961-ig 5464 hold­ra növekedett a terület. Jelen­leg mintegy húszezer holdat ön­tözünk, s az ötéves terv végéig el kell érnünk az ötvenezer hol­dat. A lehetőségek nagyok. Fel­tárták a Homokhátság alatt meg­búvó hatalmas vízvagyont. — Egyébként is: a megye volt a csőkutas öntözés úttörője, innen terjedt el az egész országban. Dr. Ortutay Gyula felhívta a figyelmet, hogy Bács-Kiskun megyében is sok még a tenni­való a szaktudás növelésében. A termelőszövetkezeti vezetők 80 százalékának például még ma sincs megfelelő szakmai előkép­zettsége. A továbbiakban Kis­kunhalasra fordította a szót. — A város közös gazdaságai tavaly ötszörannyi árut értéke­sítettek, mint 1958-ban. Jelenleg 12 erőgép dolgozik a földeken, s számuk 1965-re 78-ra emelke­dik. Gépesítésre 30, szőlő- és gyümölcs telep í tésre 50 millió fo­rintot költenek majd a termelő- szövetkezetek, mindezt azért, hogy mielőbb elérjék a megyé­ben átlagosan egy holdra jutó termelési értéket. Számba vette az ipari fejlődés eredményeit is: — Kecskeméten három, Kalo­csán, Baján és Bácsalmáson egy- egy gyár kezdett termelni, s Bács megye ipara ma 68 száza­lékkal több árut ad az ország­nak, mint négy évvel ezelőtt. A vidéki ipartelepítésekről hozott párthatározat szellemében a ta­nácsok Kecskeméten két, Baján, Kiskunfélegyházán és Bácsalmá­som három-három, Kalocsán öt, Kiskunma jsán ugyancsak két vállalatot hívtak életre. A taná­csi ipar 1960-ban tízmillió fo­rint értékű szolgáltatást nyúj­tott a lakosságnak. Az ötéves terv végére ez hétszeresére nö­vekszik — a szövetkezeti ipar piedig megkétszerezi 1965-ig szol­gáltatásait. Ezután a megye la­kosságának foglalkoztatottságá­ról beszélt, majd így folytatta: — Elmondhatjuk, hogy ma­napság a megyénkben is jobban élnek az emberek, mint bármi­kor azelőtt. Három év alatt 44 százalékkal nőtt a takarékbetét­állomány, s csupán 1961-ben 304 gépkocsit és 2625 televíziót vá­sároltak az emberek. A mező- gazdaság szocialista átszervezése óta 30 százalékkal többen vesz­nek igénybe egészségügyi szol­gáltatásokat. Ezért húsz új or­vosi körzetet szerveznek a me­gyében, Kalocsán 300 ágyas tbc- kórház épül, s fejlesztik a meg­levő kórházakat is. — A községfejlesztésd alapból végzett munkák értéke négy év alatt elérte a 26 millió forintot a megyében: a közös célok mi­előbbi megvalósításáért sokat tett a lakosság is. 1961-ben pél­dául eredetileg 8 600 000 forin­tos társadalmi munkával szá­moltak a vezetők, a teljesítés azonban elérte a 11 millió 600 ezer forintot. Tavaly is szeré­nyen terveztek, már tízmillió forintnál megállt a ceruza, pe­dig mint a végeredmény mutat­ja, 20 792 000 forintot is írhat­tak volna. Az ötéves terv utol­só esztendejében 65 millió fo­rint a társadalmi munkák elő­irányzata. Reméljük, ebből is kétszerennyi lesz. — A megye iskoláiban mint­egy 84 000 gyerek tanul, s 1959 óta öt új felsőfokú tanintézet nyitotta meg kapuit. A kiskun- halasi iskolák is tantermek egész sorával bővültek, új iskola nyílt a cigánylakta Harangos- telepen. Jól bizonyítja a tanu­lási kedv növekedését, hogy je­lenleg háromszorannyi felnőtt jár iskolába a városban, mint 1959-ben. — A szocializmus teljes fel­építése és a szocialista tudatú, erkölcsű, műveltségű embertípus megteremtése két egymástól el­választhatatlan feladat. A nagy­szerű célt híven szolgálja ok­tatási reformunk és egész mű­velődési politikánk. A múlt években megváltozott az egész magyar művelődésügy képe, a népé lett a tudomány, a kultúra teljessége is. De nézzük, mit mond a számok hűvös és még­is oly érzékletes nyelve: — Az 1937—38-as tanévben 26 017 pedagógus tanított az ele­mi iskolákban, az 1961—62-s tan­évben ennek több mint kétsze­rese volt a tanítók száma. A második világháború előtti utol­só tanévben 285 középiskola volt Magyarországon, 3504 ta­nárral, tavaly már 425 középis­kolában 9232 pedagógus okta­tott. 1937—38-ban 16 egyetem és felsőoktatási tanintézet volt az országban 11 747 hallgatóval és 1727 oktatóval. Jelenleg már 60 felsőoktatási intézménnyel büszkélkedhetünk, a hallgatók száma elérte az 53 302-t, s több­szörösére nőtt az oktatók szá­ma is. — Ellenségeink szeretik han­goztatni, hogy a kommunista nevelés megöli a nemzeti gon­dolatokat, a nemzeti múlt és kultúra értékeit. Érdemes meg­nézni, mit felelhetünk erre a „vádra” — fordult hallgatóihoz dr. Ortutay Gyula, s így adta meg a választ: — Bartók és Kodály 1913 óta hiába kérték a „keresztény nem­zeti” kormányoktól a magyar népzene kincseinek kiadását. Senki nem segítette őket. Ezen a téren is a felszabadulás ho­zott változást; Kodály Zoltán és munkatársai 1947-ben hozzá­kezdhettek a magyar népzene­tár összeállításához és megje­lentetéséhez. Kodály régebben mindig panaszolta, hogy elvesz­tettük a magyar zenei anya­nyelvet. A felszabadulás utáni közoktatás nemcsak zenei álta- talános iskolákat hozott létre, hanem olyan intézményeket is alapított, amelyek az egész vi­lág zenei műveltségét széles körben elterjesztették. Az előadó ezután így foly­tatta: — Mi nemcsak „énekelni” tanítjuk meg népünket, hanem arra is, hogy éljen okosan, mind magasabb fokon hatalmával, őrizze és védje azt. Nemcsak a múlt megbecsülésére tanítjuk az embereket, hanem a jelen építésére, a jövő feladatainak, a szocialista jövőnek tudatos vállalására is. — A két világ, a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmét nem az atombombák, a nukleá­ris fegyverek fogják eldönteni, hanem a békés gazdasági és kulturális verseny. Ezért kell mindennapi munkánkkal erősí­teni szocialista hazánkat. Ezért van az, hogy nemzeti fejlődé­sünk szorosan hozzátartozik a világ békéjének megőrzéséhez. Dolgozzunk tehát mindnyájan együtt, minden erőnkkel szocia­lista hazánkért. Ez a mi nemzeti jövendőnk, ez az emberiség jö­vendője is — mondotta befeje­zésül dr. Ortutay Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents