Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-27 / 48. szám
Előkészület a belvizek levezetésére Ebben a században telem mindössze három alkalommal volt az ideihez hasonló időjárás a Duna—Tisza közén. Az évek óta takaró nélkül telelő szántóföldeket helyenként 40—50 centi- méteres hódunna is borította. Várható tehát, hogy esetleges gyors olvadás következtében a nagy mennyiségű vizet nem mindenütt tudja elnyelni a föld; számítani lehet rá. hogy a lapályosabb területeken megreked a hóié. Az előzetes becslések szerint mintegy 150 ezer hold területet veszélyeztet megyénkben a belvíz. A kár megelőzésére azonban a vízügyi szervek és az érdekelt szövetkezeti, illetve állami gazdaságok felkészültek. Az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei az elmúlt évek tapasztalatai alapján térképet készítettek a veszélyeztetett területről, s készenlétben tartják a nagy teljesítményű szivattyúkat. Talajvizsgálatokkal ellenőrzik a víz földbe szívódásának mértékét. Megállapították, hogy a legtöbb helyen nem telített a talaj, s lassú olvadás esetén még nagy mennyiségű csapadék „befogadására” képesek az elmúlt években kiszáradt szántóföldek. A községek és a vízügyi szervek között állandó szolgálatot szerveztek. Falvanként külön megbízott járja a határt és naponként jelentést készít a belvizek helyzetéről. Eddig nagyobb kártételről. Illetve vízállásról még nem érkezett jelentés. A belvizek főként az egyébként is vadvizes, szikes földeket borították eh Legutóbb különben 1956-ban okozott jelentősebb kárt a belvíz. Az idén már sokkal kedvezőbbek az összegyűlemlett csapadék levezetésének a feltételei. Az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság körzetéhez tartozó megyei területeken összesen 1600 kilométer hosz- szú csatorna gyűjti és vezeti a vizet a Dunába. A csatorna nagy részét a korábbi években felújították, s mintegy 300 kilométeres szakaszon újjáépítették, összesen 2 millió 340 ezer köbméter földet kotortak ki a levezető csatornáikból az elmúlt években. A belvízvédelem sikere érdekében Foktőnél a több millió forintos költséggel épülő reverzibilis szivattyútelep mellett, a már meglevő csatornák kihasználására, ideiglenes vízátemelő berendezést állítanak fel, amely másodpercenként három köbméter víz továbbítására képes. A belvizek levezetéséhez jelentős segítséget nyújtanak a vízgazdálkodási társulatok is, amelyek területeiken szintén megkezdték a védelmi munkákat. A termőföldeken megülepedett vizek levezetésére úgynevezett szívócsatornákat ásnak, s ahol ez nem elég, ott a hordozható vízátemelő gépeket is munkába állítják. Az állami és szövetkezeti gazdaságokban — ahol erre szükség van — az öntöző szivattyúkat is készenlétbe helyezték a belvizek gyors levezetésére. A csapadékban szegényebb napokra is gondolnak: a főcsatornákban nagy mennyiségű vizet tartanak majd vissza a nyári öntözéshez. Virág!) Erzsébet r Óvjuk a közős vagyont A MÜLT ÉVI tűzkár-statisztikában nemrégiben azt olvashattuk: a tavalyelőtti harmincöthöz képest 1962-ben huszonegyre csökkent megyénkben a termelőszövetkezeti tűzesetek száma. A kár értéke viszont több mint 200 ezer forinttal volt magasabb az előző évinél. A legnagyobb veszteséget a nagybaracskai Űj Tavasz Tsz egyik szerfás épületében keletkezett tűz okozta, ahol a kárt 150 ezer forintra becsülték. Mint általában a legtöbb helyen, a tűznek ott is a megelőző intézkedések elmulasztása, a gondatlanság volt az oka. Ha sorra vesszük a szövetkezeti gazdaságokból 1962-ben jelentett tűzeseteket, kitűnik, hogy azok túlnyomórészt a szerfás létesítményeknél fordultak elő. Ezeknek száma megyénkben már meghaladja az 1300-at, s mivel az olcsó, gyorsan létrehozható férőhelyekre igen nagy szükség van, továbbra is növekedni fog. Védelmükre természetesen nemcsak az építőanyag, hanem a bennük levő jószágállomány megóvása érdekében is szükség van. Annál is inkább, mivél jelenleg a termelőszövetkezetek állatállományának körülbelül 70 százalékát nevelik szerfás istállókban! TÖBB SZÖVETKEZETI gazdaságban mégsem törődnek eléggé ezek tűzvédelmével. Tavaly például 28 termelőszövetkezeti vezető ellen indított eljárást a Bács-Kiskun megyei Tűzrendé- szeti Osztályparancsnokság, mert a tűzrendészetre vonatkozó, írásba foglalt határozatait jóformán semmibe vették, s szemet hunytak olyan szabálytalanságok fölött, amelyek veszélyeztették a közös vagyont AZ ELLENŐRZÉSEK alkalmával nem egy szövetkezetben csak hosszas keresgélés után került elő a tűzrendészed határozat, valamelyik asztalfiók, vagy szekrény mélyéből. A szabad- szállási Lenin Tsz-ben meg teljesen nyoma veszett... A foktői Duna Tsz-ben hasonlóan. Amikor itt ellenőrzésre került sor, a parancsnokság tisztjei számos kifogásolni valót találtak. A szerfás istállóban hiányzott a dohányzást tiltó tábla. Nem volt sem az épületben, sem körülötte oltóvíz és az ehhez szükséges vödör. Ugyanebben a tsz- ben a magasfeszültségű villany- vezeték alá akartak szerfás létesítményt építeni. Szerencsére a tűzoltóság idejében megakadályozta a meggondolatlan tervnek a valóra váltását, s a szerfás épületnek máshol kerestek helyet. NEM TARTOTTÁK meg mindenütt a kötelező tűzrendészeti oktatást sem. A szalkszentmár- toni Petőfi és a dumuegyházi Haladás Termelőszövetkezet éjjeli őrei például még a tűzoltásnál szükséges legelemibb tudnivalókat sem ismerték. Amikor a tűzrendészeti hatóság képviselője megkérdezte a Petőfi Tsz egyik éjjeli őrétől: mit tenne akkor, ha a gondjaira bízott szerfás épületek valamelyikében tűz ütne ld, azt válaszolta, hogy bizony nem sokat tehetne, mivel azt sem tudja — hol van legközelebb telefon... A TÉLNEK úgyszólván a kellős Közepén vagyunk. Miért írunk mégis a tsz-ek tűzvédelméről? Elsősorban azért, hogy a tavalyi tanulságokon okulva, nagyobb körültekintéssel, lelkiismeretesebben szervezzék meg a közös vagyon védelmét szövetkezeti vezetőink. S ezt a feladatot ne hagyják a nyári munkák előtti utolsó napokra! Ha a szövetkezetekben már most, a tél hátralevő részében hozzálátnak a hibás víztároló edények (hordók, vödrök stb.) javításához, pótolják a hiányzó eszközöket, s ezt az időszakot is kihasználva, az önkéntes tűzoltó testületek tagjainak bevonásával szerveznek tűzrendészeti oktatást, nagyobb sikert remélhetnek a tűzkárok megelőzésében. K. A. Ok is a széncsata hősei A legdermesztőbb napokban borzongva, szörnyűlködve olvastuk, hallgattuk a híreket a tél legújabb „rekordjairól”. Tisztelettel és csodálattal beszéltünk a bányászokról, akik összeszorított foggal küzdöttek, hogy melegedni tudjunk, s gyárainkban, villamos erőműveinkben ne álljon meg az élet. Emlékezünk a külszíni munkások embertelen megpróbáltatásaira, míg a százkilométeres sebességű zimankóban, életük veszélyeztetésével is helyrehozták a csillepályák szakadt vezetékeit, előcsákányozták a jeges hóba takart síneket, verték, olvasztották a felvonó szerkezeteket megbénító jégpáncélt. Lent a vájatokbán pedig még többet is termeltek, mint egyébkor. Nyugdíjas bányászok, társadalmi munkaerők szálltak le naponta, ünnepnap, vasárnap — és ha nehezebben is, mint máskor, de jött, jött a szén. _ Emlékezzünk most meg azokról is, akik a megfeszített munka biztosításához itt, a mi vidékünkön adták a nagyon fontom segítséget. Nap mint nap kitermelték a vágatokba nélkülöző. - tetlen bányafát. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság nyárjc i erdészetének aránylag kis munkacsoportja ebben az évben csak 1—I mun/canapot hagyc't ki, januárban és februárban » egyet. Berregett a Styll-motor. ment szívós kitartással a sarne- golás — a fák méretek szeri i összerakása —, a lecsóm óz 's. kérgezés. Szárát Miklós n ''« után Dudás Gáspár, Vadai János, Kiss Sándor, Kovács János sarangolt, egész télen dolgozott Dudás Margit és Tóth Móric — helytálltak a többiek. Kiss István briqádvezetővel együtt őket is a széncsata hőseiként köszönti Juhhodálv épül A solti Egyetértés Termelő- szövetkezetben év végéig a jelenlegi 1300 darabról 3000-re növelik a juhállományt. Megfelelő férőhelyről szerfás építkezéssel gondoskodnak. Az ehhez KUTYA PÁRBESZÉD — Neked hányszor kell ugatnod, hogy a gazdád rád gondoljon? szükséges fát a szövetkezet két- holdas erdejéből termelik ki. Képünkön Szenoroczky Pál traktoros, Veszelics István, Ruisz Sándor, Buda András és Kovács Sándor szövetkezeti gazdák a vontatóról lerakják a szerfás hodály építéséhez szállított fát. PETŐFI NtPF A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyjy Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. -25-16 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Post^ Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 VÉGSŐ FÓRUMON — Ide vezettek a vizsgálat szálai, itt talán megmondják majd, Begy miért nem vártak hideget az idén télen. Gerő Sándor rajza Pityu! beszélni tanítom Esti óráimban hónapok óta behatóan foglalkozom két és fél éves Pityu fiammal. Beszélni tanítom. Már az első alkalommal észrevettem, hogy a bölcsődében is ugyanezt teszik vele. Apró, de rohamosan fejlődő testének egyes részeit ugyanis már megnevezte. Rámutattam a fejére: — Mi ez? — Csej. — És ez? — Csül. — Ez? — Csog. Ajjaj! Nem tudja kiejteni az f-hangzót — állapítottam meg. Észrevettem azt is, hogy nemcsak az f helyett mond minden gátlás nélkül cs-t. Ha rossz fát tesz a tűzre (szétszedi a töltőtollamat, vagy összefirkálja legféltettebb könyv- újdonságomat), megelőzve felelő=ségrevo- nását, így közeledik hozzám: — Csereccs, Picsta?! (Ami magyarul annyit jelent, hogy „szeretsz, Pista”, mivel pertuban vagyunk egymással.) Mit tegyek? Ismételten és hangsúlyozva mondom előtte: „Fej, fül. fog, szeretsz”. — de csak így utánoz: „Csej, csül, csog, csereccs.” Fonetikai ismereteim alapján elemzem a mássalhangzókat, különösen az f-et, s rájövök, hogy azért mondja oly szívesen a cs-t, mert így nem kell oly komplikáltan illeszt- getnie nyelvecskéjét, meg apró egérfogait. A hozzáértők megvigasztalnak: ahogy fejlődik, elhagyja majd a kiejtési hibát. Akkor minden rendben. Akkor nyugodtan élvezzük csak a cs- áradatot, ami egyébként még bajosabbá teszi Pityu megnyilatkozásait. Sőt, játékból fmert a felnőttek is szeretnek ám játszani) feleségemmel mi utánozzuk a lurkót. Hetek óta egyetlen cs-hangzó az otthonunk. — „Jó a levecs?” — kérdi nejem. — Csínom — felelem. -— . Fiestái csat a pincséből?” — Reggel hocsok. — „Lucsta vagy?” — Nem, csak csáradt — csüllentem, pardon, füllentem. A minap értekezleten vettem részt, amelyen hozzá kellett szólnom. — Ticstelt értekecs- let — kezdtem. íme: itt az eredménye nyelv tani tói tevékenységemnek. Tarján István
