Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

S. oldal 1963. február 3. vasárnap Jól képviselj bennünket, fiam! A szakkönyvek hónapja adásunk nemzetközi viszony­Beszélgetünk. Lábunk alatt minden lépésnél csikorog a jár­da hava. Sárosi György, a vas­kúti Kossuth Termelőszövetke­zet elnöke lelkesen magyaráz­za az új sertésfiaztatóval kap­csolatos elképzeléseit. Nyolc éve ismerem már, amióta elnöke a termelőszövetkezetnek. Tudom róla, hogy mindig keresi az újat, az ésszerűbbet. Az 6 ve­zetésének is köszönhető, hogy a szövetkezet messze környéken híres jó gazdálkodásáról és az idén is 52 forintot ér náluk egy munkaegység. Tudom azt is róla, hogy mint országgyűlési képviselő, tagja volt a parlament szociális és egészségügyi állandó bizottságá­nak. Közreműködött a garai kór­ház kibővítésében, elősegítette, hogy a község útjainak porta­lanítására költségvetést bizto­sítsanak és így tovább. Mint já­rási tanácstag a végrehajtó bi­zottságban képviselte községé­nek ügyeit. Most újra jelölték képviselő­nek és járási tanácstagnak is. Valaki ránk köszönt. — Szervusz fiam! Jó napot. — Jó napot, tanár úr. Az öregember őszinte öröm­mel üdvözli az elnököt. — Megkaptam, nagyon finom volt. — örülök neki, kedves tanár úr, váljék egészségére. — Hallom megint jelöltek képviselőnek és tanácstagnak. — Igen. Lukin Sándor szeme kifénye­sedik. — Aztán jól képviselj ben­nünket, fiam — mondja kicsit szigorúbbá váló hangon és el­totyog. Az elnök hosszan néz utána. — Minden évben disznóvá­gáskor küldök neki egy kis kós­tolót. Az idén is így volt, ezt köszönte meg. Emlékezik. — Soha nem felejtem el ne­ki: ő tanított meg magyarul ír­ni, olvasni. Én, a vaskúti sváb gyerek, mikor a polgáriba ke­rültem, alig tudtam magyarul. Nagy türelemmel foglalkozott velem. Neki köszönhetem, hogy ma már alig venni észre az írá­somon és a beszédemen, hogy nem magyar az anyanyelvem. Újabb köszönök. Itt Baján is sokan ismerik a vaskúti Kos­suth Termelőszövetkezet elnö­két, akit most én kísérek el a TÜZÉP-telepig, ahol a íiaztató­hoz szükséges anyag ügyeben tárgyal majd. De még addig sokat tudunk beszélgetni. A bizalom — is­métli többször. Ez nagyon fon­tos. Elmondok egy esetet. — Nyári vasárnap volt. Szom­baton korán lefeküdtem és már előre élveztem, hogy milyen so­káig alszom. A héten nagy volt a hajtás, éjfél előtt egyszer sem kerültem ágyba. A felkelés ter­mészetesen mindig hajnalban volt. Mély álmomból azonban már négy órakor íelzavartak. Egy idős bácsi zörgetett az aj­tómon, a neve nem érdekes. A szomszédos Bátmonostorról gya­logolt át hozzám. — Mi újság, Pista bácsi? — kérdeztem a nyolcvanegy éves embert. — Nagy panaszom van, fiam, csak te segíthetsz. — Aztán elmondta, hogy a fia és a menye kinézi a lakás­ból és most már enni sem akar­nak adni neki. Az öregből ki­buggyant a végtelen elkesere­dés, alig tudtam megvigasztalni. — Pista bátyám — mondtam neki —, menjen haza csak nyu­godtan, rövidesen én is ott le­szek. — Bízom benned — mondta az öreg és nyakába vette ismét az országutat. Hat kilométer tőlünk Bátmonostor. Én bicik­lire kaptam és előbb odaértem, mint ő. Jól beolvastam a fia­taloknak. Hímeztek-hamoztak, mondták, hogy az öreg nem akar dolgozni a szövetkezetben, és így akarták ösztönözni a munkára. Mondanom sem kell, hogy jól leszidtam őket és meg­kérdeztem az ifjabb Pistát, hogy vajon ő nyolcvanegy éves korában mit produkál majd. Szó szót követett, nem részle­tezem tovább az esetet, sikerült megegyeznünk a fiatalokkal és azóta jobban megbecsülik az idős embert. Ismét a tervekről esik szó. — Ha ismét megválasztanak képviselőnek és járási tanács­tagnak, az eddiginél még job­ban segítem a megyei terveket. A mi községünkben és környé­künkön különösen az állatte­nyésztés érdekes, ez vonatkozik a Kossuth Termelőszövetkezet­re is. Segítem a szőlő- és gyü­mölcstelepítést. Az én szövetke­zetem is telepit 50 hold szőlőt. • Az volt a tervem, hogy port­rét írok Sárosi Györgyről. Ta­lán sikerült elérnem a célt. Kereskedő Sándor Csak így tovább! (M. I*) A negyedik alka­lommal rendezik meg az idén februárban hazánkban a Me­zőgazdasági Könyvhónapot. A mostani könyvhónap az ed­digieknél kedvezőbb körülmé­nyek között indul. Négy esz­tendővel ezelőtt az első in­kább annak a próbája volt, hogy az olvasómozgalom ak­tivistái és a könyvterjesztő hálózat dolgozói képesek-e kiterjeszteni működési körü­ket a legkisebb községekre, a tanyavilágra is; a lákosságnak azokra a rétegeire, amelyek a könyvet eddig legfeljebb csak szórakozásból vették a kezükbe. Az első Mezőgazdasági Könyvhónap idején még nem fejeztük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az­óta azonban döntő változások következtek be hazánk gazda­sági és társadalmi életében, s nagyot változott az emberek gondolkozásmódja, érdeklődé­si köre, műveltsége és műve­lődés iránti igénye is. Tavaly februárban több mint. 60 ezer mezőgazdasági szakkrmrvet kölcsönöztek megyénk könyv­táraiból és a legtöbb község­ben már a könyvhónap meg- indulásnál kifogytak az üz­letekből a különféle szakki­adványok. A legnagyobb ér­deklődés a kecskeméti járás­ban volt tapasztalható, ahol a kölcsönzések száma megha­ladta a 15 ezret és Kiskunha­lason, ahol elérte a 10 ezret. A könyvhónan nem valami­féle üzleti vállalkozás, bár a könvvteriesztés dolgozói igye­keznek felhasználni az alkal­mat. hogy vásárlásra is buz­dítsák a lakosságot. Nagy pro­pagandát fejtünk ki azonban annak érdekében, hogy az em­berek vegyék igénvbe a könyvtárakban rendelkezésre álló szakkönyveket. Az elsőd­leges cél ugyanis az. hogy a termelés korszerű követelmé­nyeinek megfelelő ismerete­ket minél többen sajátítsák el. Mezőgazdasági szakkön yv-ki­latban is az elismerten jók kö­zé tartozik. Csak a mostani könyvhét alkalmából mintegy 200 új könyv, vagy kifogyott könyvek másodkiadása jele­nik meg. Aki tanulni akar, aki érdeklődik munkaköre szakismeretei iránt, az meg­találhatja könyvkiadásunk termékei között a számára legjobban megfelelőt. A megyei könyvtár ajánló jegyzéket készített a könyv­hónap alkalmából és elküldte a könyvtáraknak. Ebből az ol­vasók könnyén tájékozódhat­nak. megkönnyíti számukra a válogatást. A könyvhónap sikere érde­kében a könyvtárak és a könyvterjesztés dolgozóival összefogtak a Hazafias Nép­front, a TIT és a MÉSZÖV akitivistái is. Az előző évek tapasztalatai azt mutatják, hogv ez az összefogás gyü­mölcsöző. valóban mindenkire kiterjedő propaganda lehető­ségét jelenti. Az idén további nagyobb eredményeket várha­tunk az erőteljesen fejlődő könwbarátmozgalom bekap­csolódásától is a mezőgazda- sági könyvhónap végrehajtá­sába. Megyénkben dr. Molnár Fri­gyes. a megyei pártbizottság első titkára nvitja meg a Mezőgazdasági Könyvhónapot ma délután Solton, a községi művelődési otthonban rende­zendő ünnepségen. Az ünnepe ség alkalmából könyvkiállítást rendez és háztól házig könyv­árusítást szervez a Mezőgaz­dasági Könwhónap bizottságai A következő hetekben a könyv barátainak százai ke­resik fel megyeszerte az em­bereket, lelkes, áldozatos mun­kásai a kultúrának, kiknél« jelszava: minden házba, min­den emberhez jusson ei a szakkönyv — a tudás forrá­sa. A szaktudásé, amely a magasabb termelékenység, a javak bőségéinek nélkül őrh rtet- len eszköze. Eredményes esztendőt zártak a kurjantói gazdák Sárosi György választói körében. A kecskeméti jogásznapok szombati eseményei Mint arról már hírt adtunk, pénteken dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter megnyitó beszédével kezdetét vette a kecskeméti jogásznapok ese­ménysorozata. A gazdag prog­ramú rendezvény második nap­ján dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész első helyettese tartott előadást Az állami szervek de­mokratizálásának fejlesztése a Vili. kongresszus határozatai alapján címmel, majd a korre­ferensek: dr. Dobos László, a megyei bíróság elnökhelyettese, dr. Kolozsi R. Gyula megyei fő­ügyészhelyettes és dr. Machács Gábor, a megyei tanács vb-tit- kárságának jogtanácsosa mond­ták el felszólalásaikat. Ezután dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára tar­tott zárszót. Szombaton este az Aranyho­mok Szálló termeiben a hagyo­mányos jogászbál vette kezdetét, hangulatos befejezést adva a jóí sikerült jogásznapoknak. kebruáe első napján szo- datlanul megelevenedett Fülöp- szállás határában a kurjantói iskola környéke. Reggel 9 óra tájban a hófödte dűlőutakon a Szőlőskert Tsz gazdái igyekez­tek az iskola felé — megtartani a zárszámadó közgyűlést. Aztán megérkezett Sfanó Tibor, a kiskőrösi járási pártbi- zott első titkára, dr Pilcz Ká­roly, a járási tanács vb elnöke és Krébesz Károly elnökhelyet­tes. Mindjárt, vidám, baráti be­szélgetésbe elegyedtek a gazdák­kal, s érezhető volt, hogy vala­mennyien jó hangulatban várják a közgyűlést Nem kellett sokáig vámiok. A kis tantermet mintegy százötven gazda töltötte meg zsúfolásig, mire a szövetkezet fiatal, tem­peramentumos elnöke, Heáncz György hozzáfogott a beszá­molóhoz. — A múlt év májusában bevezettük a százalékos műve­lést — mondotta. — A munkák addigi üteme egy csapásra meg­változott. S ez a termésered­ményekben is éreztette hatását. Különösen a szőlőnél, amit pe­dig eléggé megtépázott a fagy, a szél és az aszály. S mégis, több mint ezer mázsát adtunk át ex­portra a MÉK-nek, Döntően a szőlőnek köszönhetjük, hogy áruértékesítési tervünket 124 szá­zalékra teljesítettük. Beszélt a gazdaság egyéb ered­ményeiről is. Jó termést hozott a gabona, kukoricából is a ho­mokon közel tíz mázsa volt a májusi morzsoltjoan számított át­lag. Viszonylag gyengén fizetett a napraforgó és a cukorrépa, de az idén e növényféléknél is be­vezetik a százalékos művelést. A beszámolót nem egy ízben helyeslő közbekiáltások szakí­tották meg. Sőt, nevetések, hi­szen az elnök élt a humor le­hetőségeivel is. De a tréfás meg­jegyzésekben is a fejlődő élet tükröződött. Az, hogy a gazdák­ban, akik azelőtt legszívesebben elkerülték a közöst, most meg­nőtt a vállalkozó kedv. S jöve­delmük is azt bizonyítja, hogy érdemes a szövetkezetben dol­gozniuk. A munkaegység értéke ugyan nem nagy, pár fillér hí­ján 22 forint, de ennél jóval több az, amit a százalékos mű* velésból származó részesedés» ként kaptak. Hiszen a munka­egységekre 628 ezer, a százaié» kos részesedésre pedig 790 ezer forintot fizettek ki; Ax idén tovább lép a szét vetkezet a megerősödés útján. Az új gazdasági évnek több mint 400 ezer forint tartalékkal vágnak neki. öntözni fogják a kukorica egész területét, a siló­kukoricában pedig vegyszeres gyomirtást végeznek. Már a té­len hozzáfognak a 270 hold sző­lő trágyázásához. A gazdák nagy megelégedés­sel fogadták a beszámolót. So­kan felszólaltak, s a felvetett problémáikban is kifejezésre ju­tott, hogy a sajátjuknak érzik a szövetkezetei Az egész tagság véleményét, szándékát tükrözte idős Gubacsi Ignác felszólalása. Mindössze ennyit mondott: — „Csak így tovább!" Lényegében ezt mondotta a járási párttitkár is. Meleg sza­vakkal értékelte a kurjantói pa­rasztok dolgos igyekezetét, s megelégedését fejezte ki az iránt, hogy a tavalyihoz képest egy-egy gazda átlagjövedelme több mint háromezer forinttal növekedett. A köxgrűlés után percek alatt étteremmé változott át a tanterem. A gazdák felszabadult hangulatban, a jóféle borjúpör­költ és az aranyszínű musko­tály vidám zeneszó melletti el­fogyasztásával tettek pontot a küzdelmekben is eredményes ér végére. Hatvani Bániéi őket az üdülő presszójába feketére. Miért tanulnak? Nincs szakmájuk talán, s jobb keresetre vágynak? — izgatta kíváncsiságunkat. Nem. nem. Ha két és fél év múlva maturál­nak, s érettségi bizonyítvány birtokában esetleg Hivatalba kerülnek, nem lesz annyi a jövedel­mük, mint most. Judit, a bájos, húszéves asszonyka (egyébként kisiparos családja tizenhárom évvel ezelőtt Kis­kunhalasról költözött a fővárosba) egy kötődé­ben dolgozik, s havonta majdnem 2000 forintot keres, Artúr, a férje pedig (özvegy édesanyjával a Dunántúl egyik városából került Pestre) teher- sofőrként külföldre árut szállít, s a jobb beosz­tású tisztviselőkével azonos fizetésén kívül Ang­liában például annyi a napidíja. amennyi egy angol segédmunkás heti keresete. Miért hát a szorgalmuk? Csak. Muszáj. Tanul- r. kell, mert mindenki tanul. Pesten nagyon so- k. "• tanulnak. Pedig nem könnyű a tananyag. Juditka szám­tanzseni, de nehéz neki a nyelvtan. Artúr az utóbbit érti. szereti, de a matematikával áll ha­dilábon. így kölcsönösen magyaráznak egymás­nak, „kéz a kézben’ haladnak előre a tudomány Várának meghódítására« Szerelmüket elmélyíti a tanulás gondja, ösztön­zést nyernek egymástól, hogy minél képzetteb­bé. műveltebbé váljanak. Mert muszáj, nagyon sokan így teszik. Attól kezdve gyakran elbeszélgettünk, s kide­rült, hogy a gimnáziumi tanulást nem egymás sarkallására kezdték meg, mert másfél éve még nem is ismerték egymást. Tanulás közben szüle­tett meg ismeretségük, a szerelmük ... Azóta gyakran eszembe jutottak. Amikor hír jött az országutakon ‘dühöngő hóviharokról, Ar­túr jelent meg képzeletemben. Valahol külföl­dön vezeti a csendes időben sem könnyen kor­mányozható hatalmas gépkocsit, de nem érheti baj, mert az ilyen fiatalok vasakarata győzedel­meskedik az elemeken is. Tudja, győznie kell. mert odahaza várja élete párja, Juditka, aki majd hozzá kuporogva elmagyarázza neki a si­nus—cosinus rejtelmeit, s kéri, mondja el: mi a különbség az alá- és a mellérendelt mondat között. Valami hozsannázó kifejezéssel kellene illet­nem őket, de azt hiszem, dicséretüket, g társa­dalmi életünk diadalát is magában foglalja, ha csak ennyit mondok róluk: mai fiatalok. Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents