Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

■>.) „ 1W3. feforn&r 3, vasárnap Válságban van-e a nyugati szövetség? LEÍRHATJUK-E ma már azt, hogy a nyugati szövetség súlyos válság­ban van’ Vannak olyan EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Természetesen nem mondhatunk le napi 4 millió fontsterling ér­tékű európai exportról. ’ Cserkészek „Ministráns-gyerek” — mond­ta róla de Gaulle. Vajon ki le­het? „Cserkészfiú”, jelentette ki lenéző hangsúllyal 73 év és 190 centiméter fölényes magasságá­ból a francia elnök. Mind a két kifejezést K enned yvel kapcso­latban használta. Igen, az ame­rikai elnökről mondta. Nincsenek a legjobb viszony­ban, főképpen a tábornok ha­ragszik. Röviden szólva azért mérges, mert a® Egyesült Álla­mok nem hajlandó Franciaor­szágot maga mellé emelni egyenrangú világhatalomként. A helyzet valóban így áll, de akkor nem értjük, miért neve­zi de Gaulle cserkésznek Ken­ned yt, hiszen a «cserkész ahol tad segít”, az amerikai elnök pedig — nem segít Franciaor­szágnak abban, hogy gyorsan megkapja az összes atom ti tko­kat. S a másik díszítő jelző sem indokolt. A ministráns-gyerek feladata, hogy lengesse a temp­lomi füstölőt, Kennedy viszont — nem akarja körültömjéneznJ a tábornok-elnök nemzet- és Európa-mentő alakját. Az Egyesült Államok egyma­ga akar vezényelni a nyugati cserkésztáborban, és partnerei­nek hatalmi ábrándjait és ön­állósodási ficánkolásait látva egyetlen eserk észtörvényt tart csak be: légy résen. Ghánái—fogói határegyezmény ACCRA. (MTI) Szombaton ünnepélyesen meg­szüntették az átmenő forgalom­ra korábban bevezetett tilalmát a ghanai—togói határon. Sylva- nus Olympio, a közelmúltban meggyilkolt miniszterelnök ide­jében a ghanai—togói viszony annyira megromlott, hogy a két szomszéd ország között tilos volt a kereskedelmi és utazó-* forgalom. A ghanai közvélemény öröm­mel üdvözli a két ország kö­zötti kapcsolatok megiavulását. hiszen a ghanai—togói határ mindkét oldalán u- a nyelvet beszélő, ugyanolyan ha­gyományokkal rendelkező nép él. FALU A SARKKrtRttN TÚL.. Kubában szervezik a polgári védelmet HAVANNA. (TASZSZ) ' A TASZSZ havannai tudósí­tója beszámol arról, hogy a ku­bai nemzetvédelmi akadémián befeieződött a kiképzők máso­dik csoportjának oktatása. Ezek az instruktorok készítik fel a lakosságot az ellenséges támadá­sok elhárítására. Az akadémia hallgatói — az üzemek legjobb munkásai és munkásnői — tanulmányaik so­rán elsajátítatták a különféle ob­jektumok megvédésének mód­iát. a hadvezetés taktikáját, a lakosságnak légitámadás esetén történő megszervezését és az el- sősegélvnyúitást. Áz oktatók most végzett, új csoportját azonnal P7 «•»«*->„’­be és a gyárakba küldték, ahol munkájuk mellett a polgári vé­telem megszervezésével foglal­koznak. CUKORNAD-BETAKARÍTAs KUBÁBAN A* OAS „működik” „Távollétében, súlyos árulás bűntettének elkövetése miatt halálra ítélte” de Gaulle elnö- | köt az „ellenállás nemzeti taná- csa” fedőnéven működő OAS- vezetőség. A fasiszta szervezel az „ítéletet” a párizsi lapok­nak ismeretlen helyről megkül­dött körlevélben hozta tudomá­sára, s egyúttal azt is közölte, hogy a szervezet rendelte el 1962 augusztusában a de Gaulle ellen megkísérelt merényletet. A „halálos ítéletet” az OAS jú­lius 3-án, az algériai független­ség kihirdetésének napján hoz­ta meg A szélsőjobboldali szervezke­dés vezetője a jelenleg külföldön tartózkodó Georges Bidault volt francia miniszterelnök. Lovozero, szovjet falu a® Északi Sarkkörön túl fekszik, * hosszú sarki éjszaka és a nagy hidegek hazájában. Az elmúlt években Lovozero falu nagy fejlődésnek indult: sok emeletes la­kóházak, két iskola, néhány áruház, kórház, öt bölcsőde, könyv­tárak. kultúrházak létesültek. A képen: megérkezett a napi posta szánon, autón és repülőgépen... MTI Külföldi Képszolgálat A kubai kormány ezer önkéntest küldött a havannai tarto­mányból az ország különböző részébe a cukornád sikeres betaka­rítása érdekében. A képen: Ctrakészen az ültetvényekre a pálya­udvaron, MTI Külföldi Képszolgálat " MAI FIATALOK Hazánk egy másik vidékén, a SZOT üdülőjé­ben töltöttük feleségemmel nemrégiben a tavaly­ról maradt és az idei szabadságunk tizennégy napját. Százötvenen élveztük a „telj nyaralás” örömeit. Ahány vendég, annyiféle. Volt közöttünk üze­mi munkás, termelőszövetkezeti paraszt, kisipari szövetkezeti alkalmazott, s legtöbb volt a peda­gógus. Pihenni mentünk, nem volt hát szándékunk­ban. hogy bárkivel is barátkozzunk mert az új­donsült ismeretségnek rendszerint éjszakákon át folytatott eszmecsere, eszpresszózás a következ­ménye. Elhatároztuk: legfeljebb elolvassuk a ma­gunkkal vitt. s az üdülő könyvtárából kivett né­hány regényt, hiszen az ember a szépirodalmi művek olvasásával úgyis állandóan „restanciá­ban van”. Amikor az étterem egyik négyszemélyes asz­talához ültettek bennünket, percekig örvendez­tünk: lám, az étkezésnél is magunkra maradunk, nem fenyeget bennünket így sem az ismerkedés veszélye. Am. éppen fogyasztani kezdtük a levest, amv kor fiatal házaspár telepedett mellénk. Bemu­tatkozás. néhány keresetlen szó a kitűnő ételről, röpke, halk megjegyzés az üdülő kultúrfelel ősé­nél? az ebéd alatt tartott, s kissé hosszúra nyúlt, sematikus és meglehetősen magyartalan üdvözlő beszédére („piártunk és kormányunk mindent megtesz, hogy minél több dolgozót leüdülteth es­senek” — mondotta), ennyiből állt a megnyilat­kozásunk. Elegendő ahhoz, hogy ne tűnjünk ba- ratságtalawnak. morózusnak. kevés azonban ah­hoz. hogy szálat képezzen kéthetes barátság szó- véséhez. Ök sem igényelték a mi étkezés utáni társasá­gunkat, mert asztaltól kelve nyomban elköszön­tek. s szinte rohanva siettek vissza szobájukba. Fiatalok, újházasok. rendjén való magány­kereső Igyekezetük — gondoltuk. A vacsoránál azonban valamit engedett a köl­csönös közöny. és megtudtuk, hogy azért tölte­nek minél több időt szobájuk négy fala között, mert tanulnak, mind a ketten készülnek az esti gimnázium második osztályának a félévi vizsgá­, Egyszeriben érdeklődésűnk és szimpátiánk kő. aeppoetjába kerültek. • vacsora «tán meghívtuk ANGLIA TEH ÄT nem mond le a csatlakozás ról és ebben továbbra is támogatást kap az Egye sült Államoktól, mely európai befolyását de Gaulle terveivel szemben éppen Anglia segítsé­gével próbálja fenntartani. A Közös Piachoz tartozó országok zsarolására az Egyesült Államok és Anglia tervet fognak ki­dolgozni az ..atlanti együttműködés’ fokozására, mialatt a szabadkereskedelmi övezet országai és az Egyesült Államok közti kapcsolatok erősítései kell érteni. Ezzel a gazdasági fenyegetéssel re­mélik majd Franciaországot és a Közös Piac többi öt országát több belátásra téríteni. Meg kell itt em'ékezni a mostanában oly sokat em­legetett „ötök” szerepéről, akik olyan színben szeretnének feltűnni; mintha közvetítést vállal-' nának Anglia és Franciaország vitájában és ne­heztelnének Franciaországra merev magatartá­sáért Ez azonban inkább csak külső látszat és az Egyesült Államoknak akarnak vele kedves­kedni A Közös Piac valamennyi tagállama tu­lajdonképpen szeretné távol tartani az angol kon­kurenciát. de ugyanakkor fél az elszigetelődés­től is. FRANCIAORSZÁG, illetve de Gaulle a' felvé­teli vitát továbbra is. legalább zsarolásra szeret­né felhasználni önálló atomütőerejének ós nvu- gaf-eurónai hegemomáiának elismertetésére. Ez a végsőkig vitt ellenkezés lassan növekvő belpo­litikai nehé-7«Appkhr>z fog vezetni, mert még a nyugati politika számos híve is tart attól, hogy ez a manőverezés és túlzó nagyhatalmi politika elszigeteli Franciaországot. Uffvancsak várható a belpolitikai ellentétek kiéleződése a Német Szö­vetségi Köztársaságban, ahol Adenauer tengely­barát irányvonalával szemben növekszik az an­gol—amerikai orientációt kővető csoport ereje. Ebben az esetben viszont a német hegemon tö­rekvésekről van szó Franciaország ellenében. Az imperialisták között fennálló ellentétek, sőt azok élesedése sem jelenti azt, hogy csökken az a fe­nyegetés, amit ezeknek az országoknak az ag resszív katonai előkészületei a szocialista tábor, ra nézve jelentenek. Ezt tükrözi az a washing­toni vélemény is. mely azt hangoztatja: „Meg­nyugtató az. hoev a politikai és katonai realitá­sok olyan irányban hatnak, hogy de Gaulle előbb-utóbb .kénytelen lesz megváltoztatni állás- pontiét. A fő veszély ugyanis továbbra is a Szovlefuni'ó. illetve a kommunista fenyegetés...” .MINnEj? ARRA int bennünket: fr- nem sza­bad lebecsülni és politikailag és diplomáciaijáig ki kell használnunk az eeves tőkés országok kö­zötti gazdasági és politikai ellentéteket. Azonban egy percre sem feledkezhetünk meg arról — mint ahogy ők sem teszik — hol húzódik a fő arc­vonal. felröppenő hírek, amilyen például az is, hogy de Gaulle a párizsi szovjet követen kérésziül ja­vaslatot terjesztett volna a Szovjetunió élé. mely más katonai engedmények fejében az amerikai csapatok Franciaországból, illetve Európából tör­ténő kivonását irányozza elő. Mindezt pedig de Gaulle az amerikaiak tudta és beleegyezése és akaratuk ismerete nélkül terjesztette volna elő. Magának a hímek az igazsága persze több mint kétséges, de jellegével és sok más ismert és va­lóban fennálló tényezővel együtt éppen azt bizo­nyítja. hogy a nyugati szövetségben erős rések vannak Beszélhetünk-e tehát komoly válságról? Az erőviszonyok megváltozása a szocialista tá­bor javára bizonyos mértékig közelebb hozta egymáshoz a nyugati nagyhatalmakat mert úgy érezték, hogy eaviittes erejükre van szükség a szocialista tábor hatalmával szemben. Fokozták és igyekeztek koordinálni katonai erőfeszítései­ket. hoffv az atomzsarolás politikájával növel­hessék nyomásukat a szocialista országokra. Az erőviszonyok megváltozása ugyanakkor azonban megerősítette a békés gazdasági verseny pers­pektíváiét Ennek egyrészről szintén a tőkés erők egyes''‘■'5«4t kellene macával hoznia, hiszen mind nagyobb gazdasági erőfeszítésekre kényszerül­nek. hoffv eleget tudjanak tenni azoknak a fel­adatoknak. amelyet a tőkés gazdaság ós a szo­cialista rendszer közötti — végső fokon életne- haláVa menő — verseny reájuk ró. A GA7T1ASÍG1 VERSENY, mely a békés egy­más mellett élés főtételei között folytatódik, azonban nemcsak a két döntő pólus, a szocialis­ta és a kapitalis+a gazdaságok közti ellentétben jut ldfelezésre. hanem természetszerűleg meg­maradnak a tőkés termelés belső ellentmondásai és az ebből fakadó momonólkapitalista ellentétek fc, melyek különböző síkon. így államközi vi­szonylatokban is kifejezésre iutnak A nemzet­közi helyzet feszültsége ideién a belső tőkés el­lentmondások felszínre jutását minden erővel igyekeznek megakadályozni és ilyenkor az im­perialista szövetség arra törekszik hogy mennél egységesebbnek és erőtel iesebbnek mutassa ma­gát. Ha a nemzetközi helyzet feszültsége enged, hosszabb távra szóló békés gazdasági perspek­tívákban lehet, sőt kell is gondolkozni: az ál1 am_ monopolista tőkős érdekék országok közti ellen­tétei sokkal nyíltabban jutnak felszínre. Angliát a brüsszeli döntés nem fogia befolyá­solni abban, hoffv folytassa erőfeszítéseit a Kö­zös Piachoz történő csatlakozása tárgyában. Ang­liának gazdasági és politikai okokból fel télien gi szüksége van Nvuffat-Eurőoára. Sir William Mcfadzean. a Brit-Eurór>ai Ezport Kamara elnö­ke kijelentette: „Tragédia Nagy-Brftannia kizá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents