Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-22 / 44. szám
í. oldal IMS. febraár 22, péntek A Minisztertanács ülése fíarjalainen: látogatásom egyetlen célja a baráti kapcsolatok elmélyítése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány gazdasági bizottságának elnöke jelentést tett a gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről hozott határozat végrehajtásának eddigi eredményeiről és tapasztalatairól. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatot hozott a végrehajtás további elősegítésére. A kohó- és gépipari miniszter előterjesztést tett a szerszámgépipar helyzetéről és a második ötéves terv időszakában történő fejlesztéséről. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta és elfogadta. A Kossuth-díj Bizottság elnöke előterjesztette a bizottság javaslatát az idei Kossuth-díjak odaítélésére. A kormány a javaslatokat megvitatta és határozatot hozott. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője jelentést terjesztett elő a vizek tisztaságának biztosításáról szóló kormányrendelet végrehajtásáról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Az ipar átszervezésének eddigi tapasztalatai Az iparvállalatok átszervezéséről a kormáhy elé terjesztett jelentés megállapítja: A szervezeti változtatások célja az, hogy nagyobb termelő • egységek kialakításával lehetővé váljék a termelőerők koncentrációja, hatékonyabban használhassák ki a gépeket, a termelő berendezéseket. növelhessék a munka termelékenységét, gyorsabban és eredményesebben emelhessék a műszaki színvonalat, fokozottabban javíthassák a termelés gazdaságosságát. Az átszervezést meghatározott terv szerint fokozatosan valósítják meg. 1963. január 1-ével a Kohó- és Gépipari-, a Nehézipari-, a Könnyűipari- és az Élelmezésügyi Minisztérium területén 95 vállalatból 32-őt alakítottak, ezekkel együtt eddig összesen 290 iparvállalatot érintő átszervezésre került sor, helyettük most 116 nagyobb termelő egység működik. Ezekkel egyidejűleg a kohó- és gépipar és az élelmiszeripar területén megszűnt 10 iparigazgatóság. A jelentés az eddigi tapasztalatokat összegezve megállapítja, hogy az átszervezés eddig általánosságban rendben valósult meg. A minisztériumok a legtöbb esetben behatóan megvitatták elképzeléseiket az érintett vállalatokkal, a párt- és társadalmi szervekkel. Az előkészítő munka során gazdaságossági számításokat is végeztek. Csak ott került sor összevonásokra, ahol az előkészítő munka megfelelő volt és alapvető kérdések nem maradtak tisztázatlanok. Kedvező, hogy egyes helyeken már a nagyobb új vállalat létrejöttével egyidőben történtek olyan intézkedések, amelyek a termelés koncentrálását szolgálják. A könnyűiparban például az átszervezéssel párhuzamosan rendeztek termelési profilokat és átcsoportosítottak géneket. A könnyűipar öt iparágában (a selyem-, gyapjú-, ruha-, kötszövő- és rövidáruiparágban) az átszervezés már befejeződött. A jelentés foglalkozik a végrehajtás közben elkövetett hibákkal is. Egyes esetekben a minisztériumi szervek nem vitatták meg az érdekeltekkel elképzeléseiket, a jogos ellenvetések és bírálatok ellenére is mindenáron a maguk elképzeléseit akarták érvényesíteni, vagy nem vették kellően figyelembe a vállalatok vezetőinek, dolgozóinak javaslatait. Hiányosság volt az is, hogy egyes helyeken az átszervezésről az üzemek dolgozóit késedelmesen tájékoztatták. Ezek a hibák javarészt az előkészítő munka első szakaszában fordultak élő. A minisztériumok a fogyatékosságokat általában időben felismerték, Igyekeztek azokon javítani, s a további munka során már hasznosították a tapasztalatokat. A jelentés hangsúlyozza: az eddigi tapasztalatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy eddig általában csak olyan vállalatokat vontak össze, amelyeknél az átszervezés viszonylag egyszerű volt; a munka nehezebb' része még hátra van, A vállalati összevonásokat továbbra is úgy kell végrehajtaná, hogy az a termelésben zavart ne okozzon, s az üzemek az átszervezés ideje alatt is pontosan teljesítsék tervfeladataikat. A jelentés beszámol arról is, hogy az átszervezésekkel párhuzamosan előkészítő munkálatokat végeznek az irányítási módszerek tökéletesítésére is. A kormány határozatában felhívta a minisztereket, hogv az eddiginél is gondosabban készítsék elő az átszervezéseket, körültekintően rendezzék az ezekkel együttjáró személyi kérdéseket; minden esetben vonják be a munkálatokba az illetékes állami és társadalmi szerveket, a szakembereket, s fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy kellő időben tájékoztassák az érintett területek dolgozóit. 160 millió forint víztisztítási beruházásokra Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének jelentése beszámol arról, hogy a vizek tisztaságának biztosítására három évvel ezelőtt hozott kormány- rendelet megteremtette a víz- szennyezés elleni eredményes védekezés feltételeit és lehetőséget nyújtott a szennyvíztisztító berendezéseik építésének elmaradásával keletkezett régi mulasztások fokozatos pótlására. A rendelet kimondta, hogy új gyár üzemrész vagy intézmény szennyvíztisztító berendezés nélkül nem létesíthető, illetve nem helyezhető üzembe, a már működő, de tisztítóberendezéssel el nem látott üzemek szennyvíztisztító berendezéseit pedig mintegy 10 év alatt pótolni kell. A rendelet hatálybalépése^ óta újabb vízszennvező források nem keletkeztek. 1S61—62-ben te új üzemek víztisztító telep- IMi együtt létesültek. A korábbi években évente mintegy 40—50 millió forintot, 1362-ben viszont 148 millió forintot fordítottak víztisztítási beruházásokra. Ennek köszönhető, hogv a felszíni vizeik korábban évről évre fokozódó szennyeződését lényegében sikerült megállítani, egyes vízfolyások minőségi állapotában kimutatható javulás állott be, a Duna vízminősége azonban — különösképpen a tartósan alacsony vízállások idején — romlott. Az 1963. évi népgazdasági terv 160 millió forintot biztosít további víztisztítási beruházásokra. A vizek tisztaságának megóvása érdekében a KGST keretében nemzetközi együttműködés alakult ki. A Szovjetunióval. Csehszlovákiával és Romániával együtt a határvizeken közös vizsgálatok folynak a helyenként még jelentős szennyezések megszüntetése érdekében. A közös vizsgálatok, kutatások. A finn miniszterelnök Moszkvába érkezeti tervezési módszerek, szervezeti és egyéb intézkedések mind hatékonyabban biztosítják élővizeink szennyezésektől való védelmét és minőségük további javulását. A kormány határozatot hozott arra, hogy az eddiginél is hatékonyabb intézkedésekkel biztosítani kell a vízfolyások szennyeződéséinek csökkentését. Az angol fővárosban kedden megkezdődtek Anglia és Nyugat-Németország szigorúan titkos katonai tárgyalásai, amelyeknek célja megvizsgálni a két ország „védelmi” együttműködésének kérdéseit. Londonban rámutatnak: a tárgyalások fő témája rögzíteni a határidejét azon egyezmény teljesítésének, amely szerint WASHINGTON. (MTI) Szerdán közzétették Fulbright szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének összegyűjtött beszédeit és írásait. A könyvben szerepel az a memorandum, amelyet Fulbright 1961 márciusában küldött Kennedy elnöknek, s amelyben szembehelyezkedett a Kuba ellen tervezett invázió gondolatával. Ezt az inváziót azután a következő hónapban — mint ismeretes — megkísérelték. Említett memorandumában Fulbright rámutatott, hogy az amerikaiak által támogatott invázió — még ha sikerrel is jár-' na — erkölcsileg egész Latin- Amerikában sokkal nagyobb károkat okozna Washington WASHINGTON. (MTI) A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Betancourt venezuelai elnök szerdán délután Washingtonban beszédet mondott az országos sajtóklubban. Kommunistaellenes kirohanásoktól hemzsegő beszédében Betancourt igyekezett jelentéktelennek feltűntetni a venezuelai népi ellenállók sikereit és azt állította, hogy „lényegében kommunista vezetés alatt álló MOSZKVA. (MTI) Csütörtök reggel, magyar idő szerint hét órakor, a szovjet kormány meghívására megérkeNyugat-Németország kötelezte magát, hogy két éven át körülbelül évi 54 millió font sterling értékben vásárol Angliától fegyvert és hadianyagot. Tájékozott londoni megfigyelők kételyüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy Londonnak sikerül „ösztökélni” és a megállapodás maradéktalan teljesítésére bírni Bonnt. szempontjából, mint azok az előnyök, amelyeket akkor érnének el, ha Fidel Castrót megbuktatnák. Castro megbuktatását Latin-Amerika-szerte elleneznék — hangoztatta a szenátor —, mint az imperializmus kiáltó példáját, és álláspontjuk revideálásáira bírná azokat, akik úgy vélték, hogy 1960-ban az Egyesült Államok megváltoztatta politikáját. Ami a Castro-rendszer által államosított amerikai tulajdonokat, földbirtokokat illeti — állapította meg Fulbright — naiv dolog volna feltételezni, hogy az amerikai üzletemberek és föld- birtokosok valaha is visszatérhetnek Kubába és újra birtokukba vehetik tulajdonukat. kommando-csoportok akcióiról van szó, amelyek a kubai kormány és a nemzetközi kommunista mozgalom utasításait hajtják végre”. Szerinte a nemzetközi sajtó „torz képet ad” a venezuelai helyzetről. Az amerikai olajtársaságok érdekeit hűen szolgáló venezuelai elnök szükségesnek tartotta azonban figyelmeztetni washingtoni hallgatóságát arra, nem lehet elzárkóznia egy-két „reform” bevezetésétől. zett Moszkvába Ahti Karjalai- nen finn miniszterelnök és felesége, valamint a kíséretében levő személyiségek. A szovjet főváros ünnepi díszbe öltözött leningrádi pályaudvarán Nyiki- ta Hruscsov miniszterelnök, valamint a szovjet kormány több más vezetője fogadta a finn kormányfőt. A vonatról lelépő Karjalai- nent és feleségét Hruscsov szívélyesen üdvözölte. A szovjet és finn vezetők ezután a pályaudvar előtti nagy kiterjedésű Komszomol térre léptek, ahol sok ezer moszkvai dolgozó tapssal és éljenzéssel fogadta a finn vendégeket. A himnuszok elhangzása és a díszalakulat tisztelgése után Hruscsov rövid üdvözlőbeszédet mondott. Többek között kijelentette: — A Szovjetunió és Finnország között a gyümölcsöző barátság és a jószomszédi együttműködés kapcsolatai alakultak ki és továbbra is kedvezően fejlődnek. Nagyra becsüljük azt a személyes hozzájárulást, amely- lyel ön, miniszterelnök úr, elősegíti e kapcsolatok további erősödését, követi a Paasikivi- Kekkonen vonalat, amely kivívta a szovjet és a finn nép megbecsülését. A szovjet és finn vezetők személyes érintkezése jó hagyománnyá vált, s meggyőződésünk, hogy az ön látogatása elő fogja segíteni a Icapcso- latok további megszilárdulását. Hruscsov ezután kellemes szovjetunióbeli tartózkodást kívánt a vendégeknek. Karjalainen válaszbeszédében köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd kijelentette* hogy a finn kormány és az egész nép ebben a látogatásban a két ország között kialakult jó és szoros kapcsolatok új megnyilvánulását látja. — Az én utazásom egyetlen célja: a már meglevő jószomszédi kapcsolatok további fejlesztése és megszilárdítása. Ez a cél teljesen kielégít bennünket, s ha a látogatás előmozdítja a kölcsönös megértés fo* kozódását, akkor elérem célomat — hangsúlyozta. A finn miniszterelnök végül üdvözölte Moszkva lakosait és az egész szovjet népet. Angol —nyugatnémet katonai tárgyalások Le'eplezo emlékirat a Kuba ellen megkísérelt invázióról Betancourt a washingtoni sajtóklubban EMLÉKEZÉS A jelen könnyen feledteti a múltat, szoktuk mondani. Annak igazságát, amiről most írok, nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabb generáció is tanúsítani tudja. Átéltem, szemeim előtt zajlott le az 1939-es választási komédia. Ebben az időben a fasizmus teljes nyíltsággal taposta el az ellenállási tanúsító munkásokat, s fojtotta meg az ellenzékies- kedő pártokat is. Fokozott kíváncsisággal figyeltük a kormánynak, vagy ahogyan magukat nevezték, „a nemzet hivatott vezetőinek” politikai programját. Hová, merre tartanak, milyen sorsot helyeznek kilátásba nemzetünknek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a budapesti Vígadóban megtartott választási beszédéből és pártjának programjából megismertük — állításuk szerint — „a nemzet akaratát”. Többször emlékeztetett a szegedi gondolatra, s ennek nyomán született „diadalra”. Megígérte gazdájának, Horthy Miklós őfőméltóságának, hogy a „szellemet” a jövőben is meg akarja őrizni. Bőven hulltak a „hazafias könnyek” a Trianon által elszakított magyarok sorsáért. Teleki azonban kénytelen volt bevallani, hogy csődbe jutott a nemzetgazdaság. Bűnbakot kerestek, akire a felelősséget átháríthatják. Álszent módon a gazdasági válságból való kiutat az úgynevezett „zsidókérdés” megoldásában jelölték meg. Ugyanakkor nyílt támadást intéztek a munkásság ellen, melyhez az elvi alapot is megkeresték. Gróf Teleki Pál programbeszédében megállapította, hogy a marxizmus elavult, idejét múlt felfogás. Arra a következtetésre jutott, hogy „fel kell szabadítani a munkásokat a szak- szervezeti terror alól és be kell illeszteni őket a keresztény nemzeti társadalomba”. Ennek elérése céljából vizsgálatot indítottak- a szakszervezetek ellen, majd megállapították, hogy a tagdíjakat nem segélyezésre, hanem „propagandára*5 használták fel. Ez jó ürügy volt arra, hogy kormánybiztosi megbízatással rendőrkopókat ültessenek a szervezett munkások nyakára. Mivel így egyre „megbízhatatlanabb” lett sze-^ műkben a köznép, tovább szűkítették az amúgy is megnyirbált választójogot. Üjabb törvényt konstruáltak, melyben a választói jogból való kirekesztést így indokolták: „Az alsóbb társadalmi réteg kisebb műveltségénél fogva még saját érdekeit sem tudja maga javára tisztán mérlegelni.” Vagyis csupán „önzetlenségből” tudatják az ország dolgozóival, hogy az alsóbb nép- rétegek bízzák sorsukat az ország vezetőire, ne üssék orrukat az ő dolgukba, a politikába. Tanúsítsanak tiszteletet és dolgozzanak — ez a feladatuk. Ennek megfelelően a szemfényvesztő választás megrendezése előtt az összeírást végző közigazgatási emberek tízezer számra szelektálták a kommunista-gyanúsakat és a nem kormány- pártiakat. A kecskeméti „Ellenőr” egyik száma arról kesereg, hogy a választások napján százával jelentették a párt tagjai, hogy kihagyták őket a névjegyzékből. Még ez sem volt elég. Tovább szigorították a választási feltételeket, A férfiaknál a jogosultsághoz 26 éves kor, hat évi helyben lakás, hat elemi, a nőknél pedig 30 éves korhatár volt szükséges. A szigorítás következtében a szavazásra jogosultak száma az összes lakoshoz viszonyítva — a hivatalos adatok szerint is, amely pedig erősen szépített, országosan mindössze 30,3 százalék volt Akárcsak a műltban, ez alkalommal is fokozottan alkalmazták a megvesztegetést. A szám-
