Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

í. oldal IMS. febraár 22, péntek A Minisztertanács ülése fíarjalainen: látogatásom egyetlen célja a baráti kapcsolatok elmélyítése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány gazda­sági bizottságának elnöke jelen­tést tett a gazdasági vezetés to­vábbfejlesztéséről hozott hatá­rozat végrehajtásának eddigi eredményeiről és tapasztalatai­ról. A kormány a jelentést jó­váhagyólag tudomásul vette és határozatot hozott a végrehaj­tás további elősegítésére. A kohó- és gépipari minisz­ter előterjesztést tett a szer­számgépipar helyzetéről és a második ötéves terv időszaká­ban történő fejlesztéséről. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta és elfogadta. A Kossuth-díj Bizottság elnö­ke előterjesztette a bizottság javaslatát az idei Kossuth-díjak odaítélésére. A kormány a ja­vaslatokat megvitatta és hatá­rozatot hozott. Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője jelentést ter­jesztett elő a vizek tisztaságá­nak biztosításáról szóló kor­mányrendelet végrehajtásáról. A Minisztertanács ezután fo­lyó ügyeket tárgyalt. Az ipar átszervezésének eddigi tapasztalatai Az iparvállalatok átszervezé­séről a kormáhy elé terjesztett jelentés megállapítja: A szerve­zeti változtatások célja az, hogy nagyobb termelő • egységek ki­alakításával lehetővé váljék a termelőerők koncentrációja, ha­tékonyabban használhassák ki a gépeket, a termelő berendezése­ket. növelhessék a munka ter­melékenységét, gyorsabban és eredményesebben emelhessék a műszaki színvonalat, fokozot­tabban javíthassák a termelés gazdaságosságát. Az átszervezést meghatározott terv szerint fokozatosan valósít­ják meg. 1963. január 1-ével a Kohó- és Gépipari-, a Nehéz­ipari-, a Könnyűipari- és az Élelmezésügyi Minisztérium te­rületén 95 vállalatból 32-őt ala­kítottak, ezekkel együtt eddig összesen 290 iparvállalatot érin­tő átszervezésre került sor, he­lyettük most 116 nagyobb ter­melő egység működik. Ezekkel egyidejűleg a kohó- és gépipar és az élelmiszeripar területén megszűnt 10 iparigazgatóság. A jelentés az eddigi tapaszta­latokat összegezve megállapítja, hogy az átszervezés eddig álta­lánosságban rendben valósult meg. A minisztériumok a leg­több esetben behatóan megvitat­ták elképzeléseiket az érintett vállalatokkal, a párt- és társa­dalmi szervekkel. Az előkészítő munka során gazdaságossági számításokat is végeztek. Csak ott került sor összevonásokra, ahol az előkészítő munka meg­felelő volt és alapvető kérdé­sek nem maradtak tisztázatla­nok. Kedvező, hogy egyes helyeken már a nagyobb új vállalat lét­rejöttével egyidőben történtek olyan intézkedések, amelyek a termelés koncentrálását szolgál­ják. A könnyűiparban például az átszervezéssel párhuzamosan rendeztek termelési profilokat és átcsoportosítottak géneket. A könnyűipar öt iparágában (a selyem-, gyapjú-, ruha-, kötszö­vő- és rövidáruiparágban) az átszervezés már befejeződött. A jelentés foglalkozik a vég­rehajtás közben elkövetett hi­bákkal is. Egyes esetekben a minisztériumi szervek nem vi­tatták meg az érdekeltekkel el­képzeléseiket, a jogos ellenveté­sek és bírálatok ellenére is min­denáron a maguk elképzeléseit akarták érvényesíteni, vagy nem vették kellően figyelembe a vál­lalatok vezetőinek, dolgozóinak javaslatait. Hiányosság volt az is, hogy egyes helyeken az át­szervezésről az üzemek dolgo­zóit késedelmesen tájékoztatták. Ezek a hibák javarészt az elő­készítő munka első szakaszában fordultak élő. A minisztériumok a fogyatékosságokat általában időben felismerték, Igyekeztek azokon javítani, s a további munka során már hasznosítot­ták a tapasztalatokat. A jelentés hangsúlyozza: az eddigi tapasztalatok értékelése­kor figyelembe kell venni, hogy eddig általában csak olyan vál­lalatokat vontak össze, amelyek­nél az átszervezés viszonylag egyszerű volt; a munka nehe­zebb' része még hátra van, A vállalati összevonásokat to­vábbra is úgy kell végrehajtaná, hogy az a termelésben zavart ne okozzon, s az üzemek az át­szervezés ideje alatt is pontosan teljesítsék tervfeladataikat. A jelentés beszámol arról is, hogy az átszervezésekkel párhu­zamosan előkészítő munkálato­kat végeznek az irányítási mód­szerek tökéletesítésére is. A kormány határozatában fel­hívta a minisztereket, hogv az eddiginél is gondosabban készít­sék elő az átszervezéseket, kö­rültekintően rendezzék az ezek­kel együttjáró személyi kérdése­ket; minden esetben vonják be a munkálatokba az illetékes ál­lami és társadalmi szerveket, a szakembereket, s fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy kellő időben tájékoztassák az érintett területek dolgozóit. 160 millió forint víztisztítási beruházásokra Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetőjének jelentése be­számol arról, hogy a vizek tisz­taságának biztosítására három évvel ezelőtt hozott kormány- rendelet megteremtette a víz- szennyezés elleni eredményes védekezés feltételeit és lehető­séget nyújtott a szennyvíztisz­tító berendezéseik építésének el­maradásával keletkezett régi mulasztások fokozatos pótlásá­ra. A rendelet kimondta, hogy új gyár üzemrész vagy intéz­mény szennyvíztisztító berende­zés nélkül nem létesíthető, il­letve nem helyezhető üzembe, a már működő, de tisztítóberen­dezéssel el nem látott üzemek szennyvíztisztító berendezéseit pedig mintegy 10 év alatt pó­tolni kell. A rendelet hatálybalépése^ óta újabb vízszennvező források nem keletkeztek. 1S61—62-ben te új üzemek víztisztító telep- IMi együtt létesültek. A korábbi években évente mintegy 40—50 millió forintot, 1362-ben viszont 148 millió forintot fordítottak víztisztítási beruházásokra. En­nek köszönhető, hogv a felszíni vizeik korábban évről évre fo­kozódó szennyeződését lényegé­ben sikerült megállítani, egyes vízfolyások minőségi állapotá­ban kimutatható javulás állott be, a Duna vízminősége azonban — különösképpen a tartósan alacsony vízállások idején — romlott. Az 1963. évi népgazda­sági terv 160 millió forintot biz­tosít további víztisztítási beru­házásokra. A vizek tisztaságának meg­óvása érdekében a KGST kere­tében nemzetközi együttműkö­dés alakult ki. A Szovjetunió­val. Csehszlovákiával és Romá­niával együtt a határvizeken kö­zös vizsgálatok folynak a he­lyenként még jelentős szennye­zések megszüntetése érdekében. A közös vizsgálatok, kutatások. A finn miniszterelnök Moszkvába érkezeti tervezési módszerek, szervezeti és egyéb intézkedések mind ha­tékonyabban biztosítják élővi­zeink szennyezésektől való vé­delmét és minőségük további javulását. A kormány határozatot ho­zott arra, hogy az eddiginél is hatékonyabb intézkedésekkel biztosítani kell a vízfolyások szennyeződéséinek csökkentését. Az angol fővárosban kedden megkezdődtek Anglia és Nyu­gat-Németország szigorúan tit­kos katonai tárgyalásai, ame­lyeknek célja megvizsgálni a két ország „védelmi” együttmű­ködésének kérdéseit. Londonban rámutatnak: a tár­gyalások fő témája rögzíteni a határidejét azon egyezmény teljesítésének, amely szerint WASHINGTON. (MTI) Szerdán közzétették Fulbright szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének összegyűj­tött beszédeit és írásait. A könyvben szerepel az a memo­randum, amelyet Fulbright 1961 márciusában küldött Ken­nedy elnöknek, s amelyben szembehelyezkedett a Kuba el­len tervezett invázió gondolatá­val. Ezt az inváziót azután a következő hónapban — mint is­meretes — megkísérelték. Említett memorandumában Fulbright rámutatott, hogy az amerikaiak által támogatott in­vázió — még ha sikerrel is jár-' na — erkölcsileg egész Latin- Amerikában sokkal nagyobb károkat okozna Washington WASHINGTON. (MTI) A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Betancourt venezuelai elnök szerdán délután Washingtonban beszédet mondott az országos sajtóklubban. Kommunistaellenes kirohaná­soktól hemzsegő beszédében Be­tancourt igyekezett jelentékte­lennek feltűntetni a venezuelai népi ellenállók sikereit és azt állította, hogy „lényegében kommunista vezetés alatt álló MOSZKVA. (MTI) Csütörtök reggel, magyar idő szerint hét órakor, a szovjet kormány meghívására megérke­Nyugat-Németország kötelezte magát, hogy két éven át körül­belül évi 54 millió font sterling értékben vásárol Angliától fegy­vert és hadianyagot. Tájékozott londoni megfigye­lők kételyüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy Londonnak sikerül „ösztökélni” és a megál­lapodás maradéktalan teljesíté­sére bírni Bonnt. szempontjából, mint azok az előnyök, amelyeket akkor ér­nének el, ha Fidel Castrót meg­buktatnák. Castro megbuktatá­sát Latin-Amerika-szerte elle­neznék — hangoztatta a szená­tor —, mint az imperializmus kiáltó példáját, és álláspontjuk revideálásáira bírná azokat, akik úgy vélték, hogy 1960-ban az Egyesült Államok megváltoz­tatta politikáját. Ami a Castro-rendszer által államosított amerikai tulajdono­kat, földbirtokokat illeti — ál­lapította meg Fulbright — naiv dolog volna feltételezni, hogy az amerikai üzletemberek és föld- birtokosok valaha is visszatér­hetnek Kubába és újra birto­kukba vehetik tulajdonukat. kommando-csoportok akcióiról van szó, amelyek a kubai kor­mány és a nemzetközi kommu­nista mozgalom utasításait hajt­ják végre”. Szerinte a nemzet­közi sajtó „torz képet ad” a venezuelai helyzetről. Az amerikai olajtársaságok érdekeit hűen szolgáló venezue­lai elnök szükségesnek tartotta azonban figyelmeztetni wa­shingtoni hallgatóságát arra, nem lehet elzárkóznia egy-két „reform” bevezetésétől. zett Moszkvába Ahti Karjalai- nen finn miniszterelnök és fe­lesége, valamint a kíséretében levő személyiségek. A szovjet főváros ünnepi díszbe öltözött leningrádi pályaudvarán Nyiki- ta Hruscsov miniszterelnök, va­lamint a szovjet kormány több más vezetője fogadta a finn kormányfőt. A vonatról lelépő Karjalai- nent és feleségét Hruscsov szí­vélyesen üdvözölte. A szovjet és finn vezetők ezután a pálya­udvar előtti nagy kiterjedésű Komszomol térre léptek, ahol sok ezer moszkvai dolgozó taps­sal és éljenzéssel fogadta a finn vendégeket. A himnuszok elhangzása és a díszalakulat tisztelgése után Hruscsov rövid üdvözlőbeszédet mondott. Többek között kijelentette: — A Szovjetunió és Finnor­szág között a gyümölcsöző ba­rátság és a jószomszédi együtt­működés kapcsolatai alakultak ki és továbbra is kedvezően fej­lődnek. Nagyra becsüljük azt a személyes hozzájárulást, amely- lyel ön, miniszterelnök úr, elő­segíti e kapcsolatok további erő­södését, követi a Paasikivi- Kekkonen vonalat, amely ki­vívta a szovjet és a finn nép megbecsülését. A szovjet és finn vezetők személyes érintkezése jó hagyománnyá vált, s meggyő­ződésünk, hogy az ön látoga­tása elő fogja segíteni a Icapcso- latok további megszilárdulását. Hruscsov ezután kellemes szovjetunióbeli tartózkodást kí­vánt a vendégeknek. Karjalainen válaszbeszédében köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd kijelentette* hogy a finn kormány és az egész nép ebben a látogatásban a két ország között kialakult jó és szoros kapcsolatok új meg­nyilvánulását látja. — Az én utazásom egyetlen célja: a már meglevő jószom­szédi kapcsolatok további fej­lesztése és megszilárdítása. Ez a cél teljesen kielégít bennün­ket, s ha a látogatás előmoz­dítja a kölcsönös megértés fo* kozódását, akkor elérem célo­mat — hangsúlyozta. A finn miniszterelnök végül üdvözölte Moszkva lakosait és az egész szovjet népet. Angol —nyugatnémet katonai tárgyalások Le'eplezo emlékirat a Kuba ellen megkísérelt invázióról Betancourt a washingtoni sajtóklubban EMLÉKEZÉS A jelen könnyen feledteti a múltat, szoktuk mondani. Annak igazságát, amiről most írok, nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabb generáció is tanúsítani tudja. Átéltem, szemeim előtt zajlott le az 1939-es választási komédia. Ebben az időben a fasizmus teljes nyíltsággal taposta el az ellenállási tanú­sító munkásokat, s fojtotta meg az ellenzékies- kedő pártokat is. Fokozott kíváncsisággal figyel­tük a kormánynak, vagy ahogyan magukat ne­vezték, „a nemzet hivatott vezetőinek” politikai programját. Hová, merre tartanak, milyen sor­sot helyeznek kilátásba nemzetünknek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a budapesti Vígadóban megtartott választási beszédéből és pártjának programjából megismertük — állítá­suk szerint — „a nemzet akaratát”. Többször emlékeztetett a szegedi gondolatra, s ennek nyo­mán született „diadalra”. Megígérte gazdájának, Horthy Miklós őfőméltóságának, hogy a „szel­lemet” a jövőben is meg akarja őrizni. Bőven hulltak a „hazafias könnyek” a Trianon által el­szakított magyarok sorsáért. Teleki azonban kénytelen volt bevallani, hogy csődbe jutott a nemzetgazdaság. Bűnbakot kerestek, akire a fe­lelősséget átháríthatják. Álszent módon a gaz­dasági válságból való kiutat az úgynevezett „zsidókérdés” megoldásában jelölték meg. Ugyanakkor nyílt támadást intéztek a mun­kásság ellen, melyhez az elvi alapot is megke­resték. Gróf Teleki Pál programbeszédében meg­állapította, hogy a marxizmus elavult, idejét múlt felfogás. Arra a következtetésre jutott, hogy „fel kell szabadítani a munkásokat a szak- szervezeti terror alól és be kell illeszteni őket a keresztény nemzeti társadalomba”. Ennek eléré­se céljából vizsgálatot indítottak- a szakszerve­zetek ellen, majd megállapították, hogy a tag­díjakat nem segélyezésre, hanem „propagandára*5 használták fel. Ez jó ürügy volt arra, hogy kor­mánybiztosi megbízatással rendőrkopókat ültes­senek a szervezett munkások nyakára. Mivel így egyre „megbízhatatlanabb” lett sze-^ műkben a köznép, tovább szűkítették az amúgy is megnyirbált választójogot. Üjabb törvényt konstruáltak, melyben a választói jogból való kirekesztést így indokolták: „Az alsóbb társa­dalmi réteg kisebb műveltségénél fogva még saját érdekeit sem tudja maga javára tisztán mérlegelni.” Vagyis csupán „önzetlenségből” tu­datják az ország dolgozóival, hogy az alsóbb nép- rétegek bízzák sorsukat az ország vezetőire, ne üssék orrukat az ő dolgukba, a politikába. Ta­núsítsanak tiszteletet és dolgozzanak — ez a feladatuk. Ennek megfelelően a szemfényvesztő válasz­tás megrendezése előtt az összeírást végző köz­igazgatási emberek tízezer számra szelektálták a kommunista-gyanúsakat és a nem kormány- pártiakat. A kecskeméti „Ellenőr” egyik száma arról kesereg, hogy a választások napján százá­val jelentették a párt tagjai, hogy kihagyták őket a névjegyzékből. Még ez sem volt elég. Tovább szigorították a választási feltételeket, A férfiaknál a jogosultsághoz 26 éves kor, hat évi helyben lakás, hat elemi, a nőknél pedig 30 éves korhatár volt szükséges. A szigorítás követ­keztében a szavazásra jogosultak száma az összes lakoshoz viszonyítva — a hivatalos adatok sze­rint is, amely pedig erősen szépített, országosan mindössze 30,3 százalék volt Akárcsak a műltban, ez alkalommal is foko­zottan alkalmazták a megvesztegetést. A szám-

Next

/
Thumbnails
Contents