Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
i953. február 21, csütörtök 5. ©löst Húsz éve szenvedett mártírhalált MfSSZAK MANUSJAN törökországi örmény szülők gyermeke. Szülei az 1915-ös népirtás alkalmával pusztultak eU Árvaközről árvaházra hányódott, végül Párizsba került. Itt fejlődött proletárköltővé, a legelesettebb, legszánalomraméltóbb dolgozók szószólójává. Részt vett a francia ellenállási mozgalomban. A németek elfogták és 1943. február 21-én kivégezték hu szánjáét társával együtt. Harminchét éves volt. Franciaország felé Az éj már ellepett mindent édes-lágyán A naptól még ittas Földközi-tengeren. Az égbolt meghajol nagy, csillagos vágyban. Mélyre hullott le a láthatár a vízen. Puha szellő serken, egyre száll, balzsama Megérinti hajam, becézi arcomat... Fényes hajónk az éj sötétjét hasítja, Acél-keble dúlja a fodros habokat. Hajónk megy előre, kemény dohogássa! Gondolataim, mint a barázdás habok, Visszafelé futnak bolondos futással; Ámde leltemmel már messze elől vagyok. Elfáradtam régen, hisz rabszolga voltam, Én magányos, nyomor-verte árva gyerek. Mißt kamasz, könyvekkel, füzettel álmodtam. S most érni az eszmék tűzhelyéhez megyek. Vágyam, mint a tenger, oly nagy, oly végtelen; Felfoghatatlan, mint homályos bölcsesség. A művészet bora, szent tudás kell nekem, S az élet porondján koronás dicsőség. Fordította: Bán Ervin Rendbontók a nézőtéren PEREG a film: a Kopár sziget, a tavalyi moszkvai fesztiválon nagy díjjal jutalmazott japán filmalJcotás. A nézőtér sötét csendjébe pengeként hasít a döbbenet, hát így is lehet élni ma, ennyire • földhözragadtan, egyhangú munkában őrlődve szüntelenül? Fájdalmasan szép muzsika hullámzik a tenger felett, a az ember ott a vásznon szótlanul vívja heroikus küzdelmét e természettel — az életért. Lenyűgöző alkotás. Sajnos, nem mindenkinek. — Fieri jó néhányon hangos nevetéssel, élcelódó megjegyzésekkel fogadták a legdrámaibb pillanatokat. Előadás után figyeltem az arcokat: vajon Jak lehettek? Fiatalok voltak. Középiskolás, ImmaguJeat „jópofának? tartó kamaszok, borzas lányok, akik kifelé is hangoskodtak. Nyegleségük, bántó közönyük megdöbbentő ellentéte volt annak a tiszta emberségnek, megrázóan őszinte vallomásnak, amellyel a film alkotói tettek hitet az embertelen rabszolgasorsban ten- Jccdő milliók mellett, a XX. századi kapitalista társadalom megtaposott jai mellett. TALÁN ez az éles kontraszt okozta, hogy most egyszerre eszembe jutott egy sereg olyan megjegyzés, amit máskor igazságtalannak találtam, bosszúsan eresztettem el a fülem mellett, s ami mind így kezdődött: Persze, a mai fiatalok!... Természetesen belátom, az általánosítás most sem lett volna helyén való. A többség csendben ült a helyén, figyelve, sőt a rendbontók miatt háborogva. Némelyek pisszegtek, volt, aki rájuk szólt. A baj az, hogy az ilyen kísérletek a legritkább esetben járnak sikerrel. így aztán inkább a figyelmeztető hang hal el. A TÁRSADALMI együttélés szabályai még nem eléggé kötelező erejűek nálunk. Bizony nem ártana erélyesebb eszközökkel is érvényt szerezni nekik. De ne sajnáljuk alkalomadtán a fáradságot a figyelmeztetésre sem, hiszen végül mégis csak a rendbontók vannak kevesebben. Ezért szóltunk mi is. V. Zs. Nyiss ajtót, ha kopogtatnak Az elmúlt esztendőben Baján mutatták be H. Márjás Magda Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című színművét. A kis személyzetű, kamaraszínpadra írt művet őszinte elismeréssel fogadták. Délvidéki községeink egész sorát járta be még a múlt idény befejezése előtt, hogy az idén tovább folytassa most már az egész megyében vándorútját. ■-Mi az oka az őszinte és szép sikernek, amely ezt az új drámát kísérte? Elsősorban friss maisága, magával ragadó aktuális életanyaga, másrészt szép és lelkes humanizmusa, amellyel napjaink e fontos problémájához, a cigánykérdéshez nyúl az író. A történet egyszerű. Becsületes, derék munkásemberré vált már a darab főszereplője, Rácz Rózsi, a fiatal cigánylány, amikor megismerkedünk vele. Jegyben jár egy faluról városra került építőmunkással, Bállá Jánossal. Itt ismerkedtek meg az építkezésen, s itt határozták el, hogy sorsukat véglegesen egymáshoz kötik. Ebből az expozícióból kiindulva a szerző kettős szálat bonyolít tovább. Az egyik egy család keretei között, Bállá Jani családjában mutatja meg azokat az egymással ellentétes erőket, melyek egyik fele az előítéletekből, a cigányság be nem illeszkedett része viselt dolgainak oktalan és értelmetlen általánosításából táplálkozik, és a családi kötelékek közé bekerült új rokon, a családtaggá vált cigánylány iránti fékevesztett és alantas ellenszenvben nyilvánul meg. A másik vonal ezeknek a cigányokkal kapcsolatos előítéleteknek a társadalmi hátterét igyekszik megadni. A címben rejlő felszólítás az előítéletek ajtaján kopogtat és hív fel minden becsületes, józan gondolkozású embert: ismerje el teljes értékű tagjaként a társadalomnak azokat a cigányokat, akik derék, becsületes munkájukkal — sorstársai, egyes hibáival való szembehe- lyezkedésükkel — az újra, az emberi életre való őszinte és szép törekvésükkel úgyis teljes polgárjogot nyertek a szórtan z- must építő hazánkban. Ez a felszólítás tehát az előítéleteket ostromolja. A darab harmadik eseményszála, érzelmi és tartalmi eleme, amely a becsületes gondolkozású, munkás cigányság helyzetét részletesebben és hitelesebben motiválná, azonban, sajnos, kissé gyenge. Az első felvonás drama turgiailag nem elég szorosan összeillesztett mozzanatai is azt a látszatot keltik, mintha a becsületes gondolkozású cigányokkal szemben széles társadalmi front vonulna fel. Az összeütközésekben és konfliktusokban gazdag második felvonásban is olyan beállításban szerepel ez a tétel — amelynek az általános voltát egyébként is kétségbe kell vonnunk —, hogy a beilleszkedők, a társadalomba való utat keresők mellett nem sokan állanak. Balia Jani sógornője, aki a falu termelőszövetkezetében becsületesen dolgozó cigányok házépítő szándékaival szegül szembe brutális és kegyetlen módon, úgy beszél, mintha az egész falu érezne velük egyet. Pedigo ez nem így van. H. Márjás Magda darabjának fő gyengéje, hogy a szocialista társadalomban a cigányok beilleszkedésével kapcsolatos vélemények társadalmi arányait nem határozza meg az élet hiteles tényei szerint. Gyengesége az is, hogy az egyébként kitűnő és mélységesen aktuális politikai tartalmat nem tudja mindenütt a drámaépítés eszközeivel a mű .szerves részévé ötvözni. Gyakran csak kinyilatkoztatások és frázisok képében jelentkezik az egyébként súlyos és jelentékeny igazság. H. Márjás Magda első műve, bár a történetből felénk áradó életanyagot néhol szűk mederben terelgeti és a drámai sűrítés eszközeivel itt-ott ügyetlenül bán, ennek ellenére hatásos és jelentékeny. Kár, hogy a szép és értékes mondanivaló itt-ott suta mondatokba szorul bele, előzmény és indoklás nélkül hangzik el. Ez azonban a vállalkozás bátor és tisztes célkitűzéseiből nem sokat von le. S ha itt-ott döcögőssé és logikátlanná is teszi az előadás menetét, mindig fel-felbukkan a nézőben annak felismerése, hagy ezt az égetően fontos társadalmi problémát talán még erőteljesebb társadalmi átkarolás szükségességét hangoztatva kell a jövőben — a nagyon közeli jövőben — megoldáshoz segíteni. Mert sokan vannak, akik kopogtatnak, és mint ahogy a mi megyénk községeiben is igen határozott és értékes állásfoglalásra késztette a nézőket, ezt teszi bizonnyal a megyeszékhelyen történt felújítás után is. Az előadás, melyet Udvaros Béla az elmúlt év végén kamaraszínpadra tervezett meg, sajnos, a nagy színpad keretei között kissé vesztett hőfokából. Jobban fény derült arra — éppen a rendezői koncepció kidolgozatlansága következtében —, hogy gyéren csörgedezik a mese, nem elég súlyos és határozott a falubeli társadalmi viszonyok rajza, s egy-egy esetben a drámai fordulat logikai gyengesége is jobban kiütközött a nagy színpadon, mint a bajai forró sikerű és lelkes hang'üatú bemutatón. A oajaival csaknem azonos szereplőgárdából elsősorban Fekete Tibor alakítását kell kiemelnünk. Nagy kedvvel, rokonszenves eszközökkel, igazi emberséggel formálta meg Balia János alakját. Bilicsi Mária, mint Rácz Rózsi, bár itt-ott küzdött a színészi ábrázolás eszközeivel, alapjában véve megmutatta bontakozó képességeit. Üde fiatalsága a legtöbb helyen úrrá tudott lenni tapasztalatlanságán, s átsegítette a nehézségeken. A szereplők közül említésre méltó alakítást nyújtott Major Pál mint Kevi Zsiga, és Kovács Mária mint Piros, a felesége. Mojzes Mária mint özvegy Balláné, gazdag érzelmességgel, egyszerű, póztalan eszközökkel játszotta szerepét. Göndör Klára, Borbíró Andrea, Várhegyi Teréz, sajnos, a szükségesnél harsányabb hangot ütött meg, Ugyanezt lehet elmondani Mezei Lajos v:l- lanásnyi epizódjáról, amely egyébként dramaturgiailag is szinte teljesen indokolatlanul és előkészítetlenül következett be az első felvonás végén. Gyulay Antal mint Bállá Sándor, Balogh Rózsa mint Erzsi, Budai László és Szalma Sándor a szokott teljesítményüket nyújtják. Borosa István díszletei kissé kopárnak tűntek a nagy színpadon. Márton Aladár jelmezei jók. Szerzőt avattunk tehát Kecskeméten, aki, ha darabjában a drámai építkezés összes módszereit nem alkalmazhatta, példát mutatott íróinknak, hogy lehet és kell az alkotói lelkiis- meret szavára hallgatva m® életünk, társadalmi fejlődésünk legfontosabb kérdéseit színnad- ra vinni. ______CSÁKY LAJOS HisHét Orpványan A gyümölcstermesztés nagyüzemi módszereiről tart előadást csütörtökön délelőtt 10 órakor Orgoványoti Nyújtó Ferenc, a Duna—Tisza kört Kísérleti Gazdaság osztályvezetője. A mezőgazdasági könyvhónap keretében megrendezésre terülő ankétem a paradiesomterrnesz- tésről beszél dr. Mészöly Gyula. a gazdaság Kossuth-díjas igazgatója. Naszibov as. I smét az utcákat rótták. Aszker az előbbi kimért nyugalommal ment, állandóan követve Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utcake- reszteződés. Itt be kell fordulni, s két háztömb után az az épület következik, amelyet ők keresnek. Az utcakereszteződésnél Járőr állt. A tiszt kezének intésével odahívta Langet. Herbert készséget imitálva futott oda, s máris nyúlt a zsebébe az igazolványokért. Mire Aszker odaért, Lángénak már visszaadták az iratokat. Aszker egyenesen a járőrhöz tartott. Tisztelgett előtte. — Szintén keletről? — kérdezte a tiszt. — Igen, hadnagy úr. — No és... mi újság ott? — kérdezte a tiszt elgondolkozva. Aszker határozatlanul vállat vont — Megteszünk mindent, amit tudunk... De még megmutatjuk nekik! — Jól van! — mondta a tiszt, s Aszkemak úgy tűnt, félelem volt hangjában. — Menjen. Aszker katonásan megfordult. Még egy háztömb van hátra. Már nincs messze. Ott, néhány házzal odébb van egy kis park, utána pusztaság, s aztán az első ház. Lange éppen most megy el előtte. Igen, átmegy a másik oldalra. Most el kell mennie az utca végéig. Ott vár majd egy keveset, aztán jön vissza. Ezalatt Aszker a házba ér. Ha nincs semmi veszély, akkor bemegy X^ange is. De mi ez? Stalecker háza előtt autó áll! Különös. Neki nincs kocsija. Honnan terült ide az autó? Kié? Aszker közelebb ment. Nagy, nyitott tetejű személykocsi volt. A volán mellett egy katona ült. Ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja. Két katonatiszt lépett ki rajta. A sofőr kiugrott a kocsiból, elvette tőlük a bőröndöt, s a csomagtartóba tette. Valahonnan, a házat körülvevő virágos kert mélyéből, kutyaugatás hallatszott... Mi történt itt? Csak nem bukott le Stalecker, s most a fasiszták bitorolják a házat? Könnyen lehet, hogy így van. De a lakás ajtajában most megjelenik egy asszonv Herbert leírásából ítélve j£ :ker felesége lehet: Bertha. Mosolyog, integet a tiszteknek, azok meg vissza. Hogyan viselkedhet így egy antifasiszta felesége, azé az emberé, akit letartóztattak, s most valahol a Gestaponál ül. És még egy: miért felelték a telefonba, hogy Otto Stalecker két óra múlva a gyárban lesz?... Itt valami nincs rendben. Egy azonban világos: ide nem lehet bemenni. Egy szempillantás alatt gondolta végig Aszker, mialatt elment a ház előtt. Egész idő alatt követte a szemével tenget, aki most meglassította lépteit. Már nem sok választja el őket egymástól. S ekkor Lange hirtelen befordult a mellékutcába. Igen, igen: hirtelen. Aszker ezt jól látta. Abban a pillanatban megjelent az utcában két férfi. Mivel ijesztették meg annyira Langet? ... Aszker és Lange néhány perc múlva a kis park padján ül. Mind a ketten rágyújtottak. Az az asszony, aki épp akkor gyerekkocsiban tolt egy kisbabát mellettük, nem látott rajtuk egyebet, mint azt, hogy két beszélgető katona ül ott. Pedig, ha tudná, mi foglalkoztatja most őket! — Két munkás volt az. Ismerős fiúk a gyárból — suttogta tenge. — Meghűlt bennem a vér, amikor megláttam őket Minden eshetőségre számítva úgy döntöttem, hogy gyorsan befordulok... — De* hiszen nem ismerték volna fel magát — nyugtatta Aszker. — Mégis... Mit teszünk most? — Herbert hangja aggodalommal volt tele. — Elszívjuk a cigarettánkat — mondta Aszker. — Gondolkozunk. — Egyetlen kiút van. Aszker nem felelt. Tudta, mire gondol Lange. De ez veszélyes, igen veszélyes. Ha még nem lenne ott Herbert lánya! Az idő viszont rohant Dönteni kell. — Egyetlen ktút van — Ismételte meg tenge, miközben újabb cigarettára gyújtott. — Na és a lánya? — Azt én elintézem! — Hogyan? — Nem mutatkozunk előtte. Hárman haladtak el mellettük. Egy férfi és két nő. Az egyik nő érdeklődéssel nézte a pádon ülő katonákat, s valamit mondott a barátnőjének. Mind a tetten nevettek. Aszker minden idegszálút megfeszítve gondolkodott. Menjenek el mégis arra a harmadik címre, amely a legvégső esetre szól? De oda vonattad kell utazni, ök pedig csak az imént jöttek az állomásról, látták ott őket a katonai őrsök« akiket minden bizonnyal még nem váltottak le. S ráadásul arra a harmadik címre csak 6 egyedül mehet. Mi legyen Hesv berttel? Ismét járókelők jöttek. Egy férfi kivált közülük, s odament a pádhoz. — Kaphatnék egy kis tüzet? Aszker szótlanul vette elő a gyújtóját, tenge kővémeredte* ült. — Menjünk! — határozta el magát Aszker. (Folytatjuk^ I
