Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

HRUSCSOV BESZÉDE AZ NSZEP VI. KONGRESSZUSÁN

(Folytatás az 1. oldalról.)

*6 ízben Mars Károly és Engels Frigyes, a német nép nagy fiai dolgoztak ki.

A . szocializmus győzelme a Német Demokratikus Köztársaságban az úi rend diadala egy olyan ország egy részében, «mely nemrégiben a legvadabb reakció és militarizmus központja volt. A hitleri Németország az imperializmus legrosz- szabb, legsötétebb vonásait testesítette meg. A hitleristák minden erővel meg akarták fertőzni a német nép tudatát a kard- esörtefő nacionalizmus mérgével.

Az önök marxista-leninista pártja jelentős sikereket ért el a német nép szocialista nevelésében. Ezt bizonyítja az a tény. hogy az önök köztársaságában ma munkások, parasztok és népi értelmiségiek a szocialista népek testvéri családiával közösen együttműködve építik az új életet — mondotta az előadó.

Az NDK-ban a szocialista éoítést megnehezítette az, hogy az ország különböző társadalmi rendszerű két államra oszlott. Ez az új társadalom építésének számos kérdésében a párttól rendkívül hajlékony és tapintatos döntéseket követel meg. Az új Németország ellenségei pnegrvróbálták és most is megkísérlik gyengíteni a német munkás-paraszt állam szilárdságát. csorbítani tekintélyét mind a külpolitikai porondon, mind pedig az országban. A köztársaságban az osztályharc gyakran éles formákat ölt.

Az önök pártja azonban az fej életért folvó harcra tudta mozgósítani a dolgozók millióit, sősórban a munkásosztályra maszkodva megteremtette valamennyi hazafias, haladó és demokratikus erő átfogó frontját, s maga után vezeti ezeket az erőket a szocialista úton.

Elvtársak! Ulbricht élvtárs beszámolóját hallgatva, felfigyeltem arra a részre, ahol a munkatermelékenység fokozásáról beszélt.

Véleményűnk szerint e probléma megoldása elsőrendű feladat mind az önök köztársaságában, mind valamennyi szocialista országban.

Köztudomású hogy az NDK gazdasági fejlődése a Nyugat- Németorszáiggal folytatott gazdasági verseny jegyében folyik. E versenyben természetesein a legfontosabb biztosítani a magasabb munkatermelékenységet, vagyis elsősorban ezen a területen túlszárnyalni Nyugat-Né- mrtorsráeot.

Az elmúlt év sok tekintetben döntő volt a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági fejlődése szempontjából. Mint az önök őszinte barátai, mi igen örülünk annak, hogy egy év alatt csaknem 9 százalékkal növekedett az iparban a munka termelékenysége, miközben a munka termelékenységének emelkedése és a munkabérek növekedése között, valamint a lakosság ellátásának árualapja és a lakosság vásárlóképessége között helyesebb arány alakult ki.

Toen örvendetes dolog, hogy jo'-’b a helvzet a mezőgazdaságban is. Hogyha önök a jövőben is a németekre oly jellemző szilárdságukról tesznek ta- nö^izonyságot és a munkát szocialista módra szervezik meg, akkor az ország gazdasága még gyorsabban ívéi felfelé.

A német probléma

N. Sz. Hruscsov ezután korunk egyik legfontosabb és legélesebb nemzetközi kérdésére, a német problémára tért át. Mint mondotta — a volt hitleri birodalom helyén két állam, a békeszerető szocialista Németország és a militarista, revansista. tnrm-'rialista Németország található. Ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaság területén egymagában, kapitalista szivedként áll Nyugat-Berlin. Ez t ielenlegi Németország reális képe. A két német állam békés

együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóságnak megfelelő figyelembevétele — ez nemzetközi jelentőségű feladat.

Az első pillanatra úgy tűnhet, hogy attól az időtől kezdve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezését, semmi sem változott. Négy év telt él és még most sem valósult meg a békeszerződés.

Nyügat-Berlinben még mindig fennáll a régen elévült megszállási rendszer. Nyugat-Németor- szágban a nyugati hatalmak agresszív köreinek védelme alatt virágzik a revánsizmus és a militarizmus. Egyesek azt mondhatják, hogy az idő úgyszólván kárba veszett, hogy a szocialista országok a német békeszerződés kérdésének éles felvetésével semmit sem értek el.

De akik így gondolkoznak, azok nem látják vagy egyáltalán nem értik a végbement változásokat. Ha elgondolkodnak és elemzik az ezekben az években bekövetkezett események alakulását, akkor el kell ismerniök, hogy a kérdés felvetése óta sok víz folyt le és komoly változások történtek.

A Német Demokratikus Köztársaság helyzete megszilárdult. Az önök köztársaságának hosz- szú ideig nem volt meg minden lehetősége ahhoz, hogy hatásosan védelmezze szuverénitását. A nyugat-berlini határ nyílt kapu volt, amelyet az aknamunkát végző erők akadálytalanul és büntetlenül használhattak fel nemcsak arra, hogy a szó szoros értelmében kiszívják önökből az életerőt és a köztársaság dolgozóit évenként több milliárd márkától fosszák meg, hanem arra Is, hogy aláássák magának a szocializmusnak a pilléreit.

Dönfő vá'tozás

1961. augusztus 13-án véget ért ez a lehetetlen helyzet. 1961. augusztus 13-a történelmi jelentőségű nap a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésében.

Önök ellenőrzésük alá helyezték a nyugat-berlini határt. Ez fontos lépésit jelentett a Német Demokratikus Köztársaság szu- verénitásának megszilárdításában. Az NDK határainak igazi gazdája és őre lett és lehetővé vált, hogy megbízhatóan védelmezze állampolgárainak szocialista vívmányait és békés munkáját a kívülről irányuló merényletekkel szemben.

Szövetségesünk és barátunk, a Német Demokratikus Köztársaság megkapta azt, amire szüksége van minden szuverén államnak: határai ellenőrzésének iogát, jogot az intézkedések meghozatalára azok ellen, akik megkísérelnék gyengíteni a szocialista rendszert az NDK-ban. Ez valamennyi szocialista ország, a Varsói Szerződés tagállamainak nagy, közös vívmánya. És most, ha a szocialista országok legközvetlenebb érdekeinek szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, úgy a német békeszerződés megkötésének problémája nem ugyanolvam, mint amilyen volt az NDK nyugat-berlini államhatárainak védelmére hozott intézkedések előtt.

Ebből persze nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a szocialista országokban, a hitlerista Németország ellen harcolt országokban, csökkent az érdeklődés a békeszerződés megkötése iránt. Nem, fegyálta1 án nem csökkent. Sőt, ellenkezőleg, ez a kérdés most is igen nagy fontosságú nemcsak a szocialista államok népei, hanem a világ valamennyi népe számára, amely a hidegháború megszüntetését és a világ békéjének szavatolását kívánja.

A német békeszerződés megkötése . nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget másoknak. Sem most, sem azelőtt sohasem kértük, hogy a javunkra vizsgálják felül az Európában meglevő határokat, sohasem

kívántunk semmi más előnyhöz jutni. A Szovjetunió olyan szerződés aláírását javasolja, amely pontot tesz a második világháború után, rögzíti a hitlerista Németország szétzúzása után végbement változásokat. Rendkívül nagy jelentőségű az olyan rendezés, amely véget vetne a revansisták igényeinek és jogi alapul szolgál Európa háború utáni békéjéhez. Ez a rendezés egyformán érdeke mind a Szovjetuniónak, a Német Demokratikus Köztársaságnak és á többi szocialista országnak, mind a semleges országoknak, mind az imperialista tábor tagjainak, vagyis a kapitalista országoknak, amelyek a fasiszta Németország ellen harcoltak —, feltéve, ha a békés együttélés álláspontját vallják és nem akarnak egy új világháborút kirobbantani.

Eszfelenség háborúra spekulálni

Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meggyőzni bennünket, mintha túlságosan felnagyítanánk a német revansisták és militaristák részéről a békét fenyegető veszélyt.

Csakhogy ezek a politikusok rosszul látnak és nagyon rövid iz emlékezőtehetségük. Nyugat- Németország egész politikai életét revansista szellem hatja át. Nyugat-Németországban, akárcsak Hitler idején, számtalan könyvet, folyóiratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja indokolni Nyugat-Németország- nak idegen területekre támasztott igényeit.

Erről rikoltozik szüntelenül a nyugatnémet rádió is. A Bundeswehr tábornokai a hadgyakorlatokon a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, CsehszloIme, ezeket a kérdéseket kell megoldani és meggyőződésünk szerint ezek a kérdések a közeljövőben meg is oldódnak. De hogy hogyan oldódnak meg, az nemcsak az egyik féltől függ. Ha megvan a kölcsönös megegyezés óhaja, akkor mindkét félnek belátást és készséget kel] tanúsítania a másik létfontossá- ú érdekeinek figyelembevételére. A felelős nyugati államférfiaknak le kellene vonniok a megfelelő következtetéseket abból az egyszerű igazságból, amelyre a Karib-tenger térségében lezajlott válság tanított, hogy tudniillik alaptalan arra számítani, hogy az egyik válságon való szerencsés túljutás automatikusan biztosítja más veszélyes válságok legyőzését Is. Ahhoz, hogy a háború veszélye elmúljék, meg kell szüntetni a lehetséges nemzetközi összeütközések okait.

A szovjet kormányfő ezután részletesen beszélt az erőviszonyok megváltozásáról a szocialista országok javára és az imperialista tábor kárára.

A két világrendszer harca — mondotta Hruscsov — az erőviszonyoknak az utóbbi időben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása eredményeként újabb szakaszba lépett. Az imDerialisták visszavonhatatlanul elvesztették monopolhelyzetüket a nukleáris fegyverek tétén, és már rég elvesztették íö- ’ényüket a nukleáris fegyverek célbajuttatási eszközének tekintetében. Az Egvesült Államok — az imperialista világ vezető nagyhatalma — elveszítette a földraizi helyzetével kapcsolatos előnyét, elérhetővé, sebezhetővé lett a visszacsapás szempontjából.

Az új erőviszonyok kedveznek a békeharcosok összefogásának a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésének, és józaní- tóan hatnak az imperialista országok uralkodó osztályainak bivákia ellen Irányuló támadó akciók terveit dolgozzák ki. Térképeiken még azokat a városokat és egyéb célokat is kijelölték, amelyekre atomcsapást kívánnak mérni. Atomfegyverre áhítoznak és ezért minden erővel törekednek megszerezni azt. Esztelenek! Nem tudják megérteni, hogy ha háborút robbantana ki Nyugat- Németország, a háború első órájában gyertyaként elégne.

Üdvözöljük a nyugatnémet kommunistáknak és mindazon haladó erőknek hősi harcát, amelyek önfeláldozóan védelmezik a német nép valódi érdekeit, a béke és a társadalmi haladás igaz ügyét.

A békeszerződés aláírása — ez az az út, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború maradványainak elhárításához, a békés együttélés szilárdabb alapjainak megteremtéséhez vezet. , ;

A szocialista országok egyetértenek azzal, hogy a békeszerződést mindkét német állammal vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat-Berlinnek a szabad város státusát kell biztosítani. A szocialista országok készek arra, hogy e szabad városnak a legmegbízhatóbb garanciákat nyújtsák az ügyeibe Való be nem avatkozást illetően, készek biztosítékokat nyújtani arra nézve, hogy Nyugat-Berlin lakossága szabadon válassza meg azt a társadalmi-politikai rendszert, amely neki legjobban megfelel. Ezeket a biztosítékokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell szavatolnia. Mint erről már szó volt, az NDK, a Szovjetunió és szocialista szövetségeseik még azzal is egyetértenek, hogy Nyugat-Berlinben meghatározott időtartamra külföldi csapatok tartózkodjanak az I ENSZ zászlaja alatt.

zonyos köreire is. A nyugati államok legjózanabb képviselői, akik reálisan ítélik meg az erőviszonyokat, egyre gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalások útján kell rendezni.

A szocializmus és a kapitalizmus új erőviszonya a nemzetköri küzdőtéren kedvezően érez. teti hatását azoknak az államoknak a helyzetében is, amelyek csak a közelmúltban vívták ki nemzeti függetlenségüket. Akarják vagy nem akarják az imperialisták, számolniok kell a valósággal. Más választás nincs számukra. Politikájuk kidolgozásánál kénytelenek figyelembe venni a szocialista országok növekvő erejét, gazdasági és katonai hatalmát, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fejlődését, harcukat a függetlenségért, az imperializmus ellen, valamint azt a fokozódó küzdelmet, amelyet a kapitalista országokban élő dolgozó tömegek vívnak a monopóliumok ellen. Mindez gyengíti az imperializmus állásait a nemzetközi küzdőtéren.

Az imperialisták természetesen nem mondanak le arról, hogv agresszív politikájuk csap. dájába ejtsék egyik vagy másik semleges államot, hogy bevonják ezeket katonai tömbjeikbe.

Az imperialisták nem kis erőfeszítéseket tesznek arra is, hogy aláássák a katonai tömbökön való kívül maradás politikáját, amelyet a független államok magukénak vallanak: megkísérlik letéríteni ezeket a helyes útról, meghamisítják annak a fejlődési folvamatoak értelmét és lényegét. amely az emberi társada- ’omban végbemegy.

Ezzel kapcsolatban N. Sz. Hruscsov megemlítette, hogy az önálló fejlődés útjára lépett országok egves állami vezetői nem mindig helyesen ítélik meg korunk egyik vagy másik jelenségét. Ez megnyilvánul a katonai tömbök kérdésében. A katonai tömbök jelenleg nagyon különböznek egymástól, céljaikat és természetüket tekintve. Aa imperialisták katonai-politikai csoportosulásait nem lehet ösz- szetéveszteni a Varsói Szerződés szervezetével. Milyen célokból alakították meg az imperialista államok a maguk katonai jellegű tömbjeit? Az imperialisták fenn akarják tartani a még gyarmati sorban élő népek kizsákmányolásának feltételeit.

A legkülönfélébb katonai töm. bök megteremtését — amely ellen a szocialista országok mindig küzdöttek és küzdenek — az imperialista államok kezdeményezték. A Varsói Szerződést azután hozták létre, miután megalakult a NATO katonai tömb, amely a szocialista országokat fenyegeti. A szocialista államok nem mehettek el a biztonságukat nagyon is fenyegető veszély mellett, kénytelenek voltak megteremteni saját katonai szervezetüket, kénytelenek voltak tömöríteni gazdasági és katonai erőiket a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmére.

Helyénvaló megemlítenünk, hogy a Varsói Szerződés szervezetének megalakítása után a szocialista országok azonnal kinyilvánították, hogy mint korábban, továbbra is valamennyi katonai tömb megszüntetése mellett vannak és készek azonnal felszámolni a Varsói Szer-, ződést, ha az imperialista országok beleegyeznek saját katonai csoportosulásaik megszüntetésébe. Többször megismételtük ezt és ma is ezen az állásponton vagyunk.

Ez a helyzet az imperialisták katonai tömbjeinek lényegét és jellegét, s a Varsói Szerződés szervezetét illetően, ez a közöttük levő elvi különbség.

Most lássuk e kérdés másik oldalát. A gyarmati iga alól felszabadult egyik-másik ország vezetői — tudatosan vagy akaratlanul —, de helytelenül látják, hol van a vízválasztó a jelenlegi világban. Az ilyenek a világot két katonai tömbre osztják, egyikhez sorolva az imperialista államokat és katonai szövetségeket — a NATO-t, a CEN- TO-t és a SEATO-t — a másikhoz pedig a szocialista közösség országait

De hát a mi korunkban csupán a katonai csoportosulások között van választó vonal? Természetesen nem. Ahhoz, hogy hű képet alkossunk a mai világról, meg kell látnunk a politikai, a gazdasági és a társadalmi elvek vízválasztóját. Egyfelől vannak kapitalista, imperialista országok, amelyek megőrizték és egyelőre még mindig őrzik a kizsákmányolás és az elnyomás régi társadalmi rendszerét. Ezen országok élén a monopolisták állnak, akik a pusztulástól szeretnék megóvni és időtlen időkig fenntartani a kizsákmánvoló rendszert. Másfelől erősödnek és fejlődnek azok az országok, amelyekben a dolgozók megdöntötték a kapitalizmust. megszüntették az elnyomást és a kizsákmányolást, megteremtették a néphatalmat és a szocializmus, a kommunizmus építésének útján haladnak. Ezeknek az országoknak a száma növekedni fog, a tőkés világ viszont összeszűkül.

Nemcsak mj mondjuk, hogy a világon az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg. Lényegében ezt ellenségeink is beismerik, amikor a .rettegés egyensúlyáról” beszélnek — folytatta beszédét N. Sz. Hruscsov Mi elvetjük „a rettegés egyensúlyának” elvét, de feltétlenül fel kell figyelnünk az ellenség eme következtetéseire. E következtetés voltaképpen a szocialista világrendszer megnövekedett hatalmának elismerése az imperialista hatalmak vezető körei által. Az „egvensűlvra” vo(Folytató# a 3. oldalon.)

Az új erőviszonyok és a békeharc