Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-10 / 7. szám
5. oldal1963. január 9, szerda Tamási Áron új műve o Katona József Színház műsorán Közelebb az emberekhez Fehér asztal mellett köztudottan jobban ízlik a szé. Itt azonban, az Aranyhomök Szálló éttermének sarokasztala körül ülőkben nemcsak a dicsért ebéd okozza a jó érzéseket, hanem a délelőtti színházi próba sikere. Kétszeresen emelkedett tehát a hangulat, hiszen a Kos- suth-dijas szerző is elégedett a próbával. Tamási Aron a Boldog nyárfalevél bemutatója előtt eljött Kecskemétre, hogy megtekintse színjátékának utolsó előkészületeit. Tetszett, bízik ő is — mondotta, s innen a szemekben minduntalan felcsillanó vidámság a kis társaságban, amelyben az íróval a színház igazgatója, a rendező, a dramaturg s néhány színész is helyet foglalt. Csak az ebéd végén, amikor Tamási Áron kezében kék lüst száll az illatos szivarból, jut szóhoz a ceruza is, hogy lejegyezze a sorokat, amint alább következnek: — Minden előadás közös munka — liallik a beállott csendben Tamási Áron hangja. — De ritka alkalom, hogy a rendező és a szereplők mind az író szándéka szerint, mind a darab kifejezésének szempontjából szerencsésen kerülnek össze, l'z itt megtörtént, és nagyon örülök neki. Szeretettel beszél Tamási Áron a színházról, a látottakról, hiszen 15 éve ez az első Tamási-bemutató. A Boldog n.'.'árfalevél már két éve elkészült. Éppen egy éve közölték folyóiratban. Ezután arról beszélt, hogy sí in játékával hirdetni szeretné: bízni kell az emberekben, akik hozzánk tartoznak és bízni kell azokban, akik akár egy nagyobb közösség keretében is hozzánk tartoznak. A megírás óta számtalanszor és mind többször esik szó a bizalomról, s ő elsők között volt, aki erről a kérdésről írt. Mosolyogva fejezi be: — Még két színdarabom van, ami nem látott színpadot Kár, hogy nincs több Kecskemét, akkor talán hamarosan azokat is bemutatnák. Siklósi Olga dramaturg elmondja, hogyan esett a színház választása a Boldog nyárfa- levélre: — Ügy vélem, a dramaturg fontos feladata lenne, hogy miinél több magyar darab kerüljön színre. Mi ebben az évben három ősbemutatót rendezünk. Tamási Áron darabját elég volt elolvasnom, hogy mindenképpen e három egyike legyen. m. Mert különös öröm a színház szatírára, ha jelentős Íróval találkozik, aki a mondanivalóját költői formában fogalmazza meg — nevet. — S mert az sem közömbös, hogy a darabon nem igazítani kell, hanem készen adják. Egyébként 15 éve ott voltam a Nemzetiben a legutóbbi Tamási premieren, s most nagyon örülök, hogy mint dramaturg, én is hozzájárulhatok ehhéz a bemutatóhoz. S végül a rendező: Seregi László, akinek ebben az évben ez az első bemutatója Kecskeméten. — Akkor születnek jó színházi előadások, amikor a rendező nem csupán vállalja a darabot, hanem az író mondanivalója és gondolatvilága visszhangot kelt benne. Amikor találkozik az író mondanivalója a rendezőben is meglevő igénynyel. A Boldog nyárfalevél első olvasása idején még nem tudtam, hogy műsorra fogjuk tűzni. S arra gondoltam, jó lenne ezt megcsinálni! Nagyon örülök, hogy nekem jutott ez a feladat és nagyon-nagyon bízom a szereplőkkel együtt a sikerben. Egy színmű csak félig született meg, amikor az író elkészült vele, s amikor kinyomtatták, még akkor is inkább valamiféle tetszhalott. Akkor kél igazán életre, amikor a leírt szavak megszólalnak a színpadon, a játék színt ad a szavaknak, új kifejezést a tartalomnak. Ennek a nagy pillanatnak leszünk tanúi holnap este a Katona József Színházban. M. L. Az AGROKER Vállalat áruforgalmi dolgozód részére a közelmúltban szakmai tanfolyamot szerveztek. Az általános mező- gazdasági ismereteken kívül szerepel az oktatás témakörében a talajtan, a műszaki ismeretek, a tervezés, megismerkednek ezenkívül a dolgozók a növényvédelem alapelemeivel, a talajműveléshez szükséges gépekkel, valamint a kereskedelmi és áruforgalmi tudnivalókkal. Az íróasztal melletti, jórészt csak az írásbeli jelentésekre támaszkodó vezetési módszerek ma már elavultak. Ugyanúgy, mint ahogyan az élet más terüÚj film előtt Párizsba érkezett Lollobrigida, hogy részt vegyen a Császári Vénusz eímű filmjének francia nyelvű szinkronizálásában. A fotóriporterek kedvéért odaállt csomagjai közé. Mint elmondotta, egy nagyon értékes XV. századbeli etruszk nyakláncot is hozott magával a bőrönd jében, fér. je karácsonyi ajándékát. Az oktatás legfőbb célja, hogy a mezőgazdasági gépek értékesítésében foglalkoztatott dolgozók a gépeket azok működési elvét alaposan megismerjék, s kereskedelmi tevékenységük mellett a termelőszövetkezeteket szakmai tanácsaikkal is hathatósan segíteni tudják. A tanfolyam részvevői a kétéves oktatási időszak befejeztével szakbizonyítványt kapnak. lelem keresik, kutatják a népművelés irányításának új módszereit is. Erről beszélgettünk nemrégiben Kecskeméten a megyei tanács művelődésügyi osztályán Kádasi László osztályvezetővel. — Az emberekkel való közvetlenebb, barátibb kapcsolat — mondotta — az egyedüli útja annak, hogy jól megismerhessük' egy-egy terület népművelési munkáját, hogy őszintén feltárják előttünk a nehézségeket és idejében segíthessünk ott, ahol szükség van rá. Eddig az volt a gyakorlat, hogy hivatalos ellenőrzéseket, brigádellenőrzéseket tartottunk beütemezett terv szerint, vagy pedig jelentéseket kértünk be. ^mmészetesen nem mondhatunk ie a jövőben sem arról, hogy egy-egy járás vagy intézmény munkáját ilyen alapos, minden részletre kiterjedő formában ellenőrizzük, de sokkal ritkábban van rá szükség, mint ahogy eddig tettük. A közvetlen gyakorlati kapcsolat megteremtésének legjobb módja a látogatás, amelynek során a beszélgetésben feltárulnak nemcsak a legfontosabb vonások, hanem azok a fontos apróságok is, .amelyekkel jelentésekben nem foglalkoznak. — Mik az eddigi tapasztalatok? — Elsőnek a Bajai Járási Tanács művelődésügyi osztályával foglalkoztunk. Rövidesen sorra kerül Kiskunfélegyháza és Baja varos is. — Hogyan zajlott le a látogatás? — A reggeli óráktól estig tartó vitán jelen volt a tanács elnökhelyettese és a Művelődésügyi Minisztérium egyik képviselője is. Neki annyira megtetszett a módszerünk, hogy kijelentette: az országban másutt is bevezetik, általánosítják majd az itt látottakat. — Sok érdekes dolog szóba került — folytatta Kádasi elvtárs —, többek között olyan személyi jellegű ügyek, amelyekről eddig nem nagyon mertek beszélni nekünk, pedig a fejlődést gyakran nem kis mértékben akadályozták. Megvizsgáltuk a munkaterveket Láttuk, hogy a munkatervek készítése körül igen sok hiba van még. A kulturális bizottságok többnyire már csak az elkészült terveket bírálták felül, de az összeállításokban nem vettek részt. Ez még a járásnál is így volt, a községeknél szinte kivétel nélkül ez tapasztalható. Jövőre vigyáznunk kell, hogy az éves terv ne egy-két ember munkája legyen, hanem a kulturális bizottság Valamennyi tagjának beavatkozásával készüljön és csak ezután kerülhet jóváhagyásra a vb elé. — A megyei tanács művelődésügyi osztálya tehát igyekszik szorosabb kapcsolatot teremteni a járásokkal. Milyen ez a kapcsolat a járási tanács dolgozói cs a községek között? — Bebizonyosodott, hogy kt> vés látogatást tettek a községekben. Éppen ezért elhatároztuk, hogy körzeti megbeszé'é- seket rendszeresítünk, amelyeken a járási tanács és a párt- bizottság vezetői egy-egy község művelődési vezetőivel találkoznak. Az ilyen megbeszélésekért ugyanúgy értékelhető a munka és felderíthetők a segítségre szoruló területek, mint a mi látogatásaink alkalmával. — Az idén örvendetesén nieíj- szaporodtak a tsz-akadémiák. Milyen tapasztalatokat szereztek róluk az elmúlt egy-két hónap alatt a bajai járásban? — Megállapítottuk, hogy szókban a szövetkezetekben — például a bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz —, ahol egy tized munkaegységet adnak az akadémián való részvételért, észrevehetően emelkedett a hallgatók száma. Ez jó módszer, tei'jeszteni kell, de ügyelni kell arra is, hogy ne csak a dolgozók, hanem a brigád- és a tsz-vezetők is tanuljanak. — Hogyan dolgoznak a községek művelődési házai? — Több segítségre, több látogatásra van szükségük. A járási művészeti előadók gyakrabban fel kell keressék a község: művelődési otthonokat és különösen a klubfoglalkozások tartalmas összeállításához adjanak több segítséget — Az űj módszer tehát — mondotta végül Kádasi elvtár:. — bevált Természetesen net. valami merőben új elgondolásról van itt szó voltaképpen, nem „feltaláltuk” ezt a munkamód szert Annyi az egész, hogy k kell mondani a kényelemszere tétről, a hivatalnok stílusról ét komolyan kell venni a pártnak azt az irányvonalát bogy az emberekkel szoros kapcsolatban, eredményeiket gondjaikat ismerve lehet és szabad csak vezetni. Mondották is a bajaiakj hogy eddig bizony keveset jártunk hozzájuk személyesen. ígéretünk nem marad puszta szc- hiszen meggyőződhettünk róla. hogy mennyivel többet ad, mennyivel őszintébb az Ilyen látogatás, mint az íróasztal mei-' lől történő irányítás. Szakmai tanfolyam Az utak találkoznak (Vaskúti jegyzet) VI. Székelyek az Áz említett öt bukovinai magyar falu népéből 110 család jutott Vaskúlra. Az egyik fehér hajú, hetvenhét éves öregjük, Miklós Gergely bácsi meséli az életét. — Mü heien vótunk testvérek. Vót főd es erdő es. Otthon dolgoztam, míg nem jött a háború De mielőtt jött véna, asz- szony jött a házamhoz. Én meg elmentem. 1920-ra értem haza, akkor meg az asszony ment el. Elment, mert elküldtem. Olyan lett. Osztán találtam másik asz- 6Zonyt. Hat gyerek lett tőle. pontosan öt lány és egy fiú. Ezt az asszonyt pedig a halál vitte el, még harmincnyolcban. A második háború idején jött a hír, hogy hívnak haza minket. Házát kapunk, földet kapunk. Valami gróf ígérte Fejér megyében. Otthagytam én is a házam meg a földem, amim volt vagonba, osztán mire “ideértünk, se föld, se ház. Az a „öt faluból** bitang gróf becsapott minket! Lekerültünk Délvidékre Ott letelepedtünk, de negyvennégy őszén menni kellett újra. Édesapám halálos beteg volt. Én nem menekültem. Apám meghalt ott, eltemettük. Aztán mégis jönni kellett. Batyuval értünk Szegedre. Onnan ide. Beraktak e házba. De még itt volt a szegény német. — Vaszfüreinbagazs — mondta az ember. — Jesszus Maria ich hänge mich auf — mondta a mama. De mikor én is német szóval feleltem, megnyugodtak. Mondtam nekik, hogy nem kell egymásra haragudnunk. így hozta a sors. Vaj nekem el kell menni, vaj nektek. Végül úgy összebarátkoztunk, hogy megsirattam, amikor elment. De még írt is nekem minden évben, míg meg nem halt odaát. ízlelgetve hallgatom ízes beszédét, s különböző antropológiai felfedezéseket teszek rajta, hogy lám, ilyen az „eredeti székely”. Ekkor aztán olyat mond, hogy majd kiesik a toll a kezemből. — Énnálam személyválogatás nincsen. Aki ember, az ember. Aki gazember, gazember, akár milyen. Az én nagyapám Meichel Ferenc volt. Bécsi bádogos. — De hogy került bécsi bádogos nagyapja a bukovinai öt székely faluba? — Vándorolt Fogadjistenben megismerte székely nagyanyám. Elvette. így hát bennem is van német vér. Kiballagunk a kertbe. Olyan ember magasságú, s annál nagyobb kukorica magasodik, hogy ilyet még sehol se láttam. Élvezi az öreg, hogy ámuldozok. — Azért mi is tudunk valamit — mondja, majd átvezet a háztáji gazdaságba, ahol két tehén, egy üsző, egy borjú pi- henget. Már bent koccdntgatunk, amikor összefoglalja a jelen helyzetről a véleményét. — Nem es rossz hely ez. Csak még kicsit jobban kell vigyázni a gazdaságra. A szobában német mintájú bútorokon székely motívumú teríték. A harmadik felesége, akit itt vett már magához, panaszkodik, hogy a régi népművészetet a fiatalok mind félretették. Bezzeg az öregek! Egy utcával odébb, Bogos Menyhért házából kihallik a nóta: Sárga lába s piros csőre van a gólyamadárnak, Szép szokása, göndör haja van a magyar kislánynak... Menyhért bácsinak jó kedve van. s dalol. Pedig 15-ben egy akna félig megsüketítette. Csodálatos, mégis milyen tisztán énekel. Menyhért bácsi nyugdíjas. Ráérő idejében nótát ír. Mármint összeírja azokat a régi nótákat, amit otthon énekeltek. Biztat, hogy hívjak el valakit, aki ismeri a „kottát” s legyezni a dallamot. — Mert nemcsak ezt, de a sok szép régi táncot is meg kellene őrizni. Rámnéz, s mint aki segítséget vár, úgy veti fel az ötletet. — össze lehetne szedni az öt falu kincseit. Áthoztunk mi any- nyl szőttest, párnát, térítőt, szívünkben dalt, lábunkban táncot — egy évig is gyűjthetnék, mégse' fogyna ki. Itt vagyunk mi a három megyében szétszórva: Tolnában Zombán, Felsőná- rán. Tevelen, Bonyhádvarasdon, Kisdorogon, Nagymányokon. Baranyában pedig Vámén den, Somberekén, Hímesházán, Pa- lotabozsokon. Bácsban pedig itt, Garán, Csátalján. No, jöjjenek el, míg nem késő — s jelentőségteljesen rápillant a lányára. Irénke, a lánya most megy a Közgazdasági Egyetemre és se a régi táncot, se a nótát, se a szőttest nem ismeri. Csak mosolyog. Két szerelő fia meg nem ér rá ilyesmire. Egy másik pedig végképp elveszett, Dél-Afrikába sodorta a vihar. Kurucz Pius Menyhért bácsi szomszédja. Éppen ebédelnek, amikor benyitok. — Üljön közénk, ha nem veti meg a galambhúst — kínálnak régi és ma is változatlan vendégszeretettel. Pius bácsi — de furcsa neve van! — brigád vezető a Dózsában, megelégedett, jó kedélyű ember. Lánya gyógyszerész, fia szerszámlakatos. — így élünk itt. Rosszul indult a vándorút, de jobban végződött, mint gondolni mertük volna. Annak örülünk leginkább, hogy a gyermekeink előtt megnyílt a magas iskolák útja..» Elfogy a galambhús meg a ..pityóka”, amit másutt burgonyának neveznek, s jól esik utána a vérpiros vaskúti itóka. Németh Géz» (Folytatjuk.)
