Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

Kádár János választási beszéde a Ganz-MÁVAG Gyár művelődési házában (Tótytatas az 1. oldalról.) rendszerére. Utalt arra, hogy náluk a felsöházat kinevezték és nem választották. — Az elő­írás szerint a felsőháznak tag­ja volt a habsburg—iotharingiai uralkodóház minden tagja, aki 24. életévét betöltötte, még ab­ban az esetben is, ha elmebeteg volt, mert ez ott nem volt ki­záró ok (derültség). Azonkívül volt a tagok között öt heroeg, 36 gróf, tizenhat báró. Az 1331-ben megválasztott képviselőházban a 245 képvise­lőből 107 volt nagybirtokos, nagytőkés és bankár; a másik fele megfelelően megoszlott hor­thysta főtisztviselők és a Harthy- rendszer haszonélvezői között. Akinek volt szavazati joga és élhetett vele akár nyíltan, akár titkosan, az előtt még ott állt a nagy kérdés: kit választ­hat meg. 1930 körül mi kísérle­tet tettünk, hogy a választáson indulhassunk. Az akkori Magyar Szocialista Munkáspártnak vol­tak képviselőjelöltjei, közöttük Palotás elvtársunk az építőmun. későktől és mások. Akkor öt­ezer ajánló kellett ahhoz, hogy egy képviselőjelölt indulhasson. A munkáskerületekben gyűjtö­gettük az aláírásokat Ha azon­ban azt akartuk, hogy elfogad­ják az ötezret akkor egy jelölt­nek legalább 25 000 ajánló kel­lett, mert a benyújtott aláíráso­kat másnap érvénytelenítették. Fellebbezni sehová sem lehetett. A végén aztán a választás kü­szöbén egy gyűlésen rajtaütve szétverték a Magyar Szocialista Munkáspártot. Kádár elvtárs a továbbiakban ■ mostani választási előkészüle­tekkel foglalkozott. A mostani képviselőjelöltek­nek — eredeti foglalkozás sze­rint — mintegy 42 százaléka munkás, tizennyolc százaléka paraszt és 36 százaléka értelmi­ségi. A jelöltek kiválasztásánál kellően érvényesült az a köve­télmény, akar-e, képes-e, tud-e a tömeg által ismert és elfogadott politika érdekében dolgozni. AZ egész választásnak, u gyám­ügy mint rendszerünknek, nem az a lényege, hogy egy párt vagy több párt működik-e, egy párt vagy több párt indul-e a választásokon, hanem az, hogy tőkés diktatúra van-e vagy mun­káshatalom. A tőkés országok­ban a haladás erőivel szemben érvényesítik a diktatúrát, a kom­munistákkal, más haladó embe­rekkel, a béke egyszerű, nem kommunista harcosaival szem­ben a monopóliumok, az impe­rialisták és a militaristák ja­vára. A mi rendszerünkben is van diktatúra és van elnyomás, de csak azokkal szemben, akik háborúra, a népi demokratikus rendszer ellen szervezkednek, uszítanak, akik nemzeti vagy feii gyűlölködést szítanak. Kádár elvtárs a következők­ben az elmúlt év- munkájáról, eredményeiről szólott. — Mint hangsúlyozta: Számos nagy kér­déssel foglalkozott pártunk, a Hazafias Népfront, s ennek nyo­mán népünk, és sok fontos kér­dést megoldottunk, másokban megtaláltuk és megjelöltük a megoldás útját és módját. Foglalkozott a Központi Bi­zottság az iparvezetés kérdései­vel. a mezőgazdaság fejlesztésé­nek kérdéseivel, a személyi kul­tusz maradványainak felszámo­lásával, azonkívül összehívta pártunk Vili. kongresszusát. Ez utóbbinak előkészítése hatalmas feladat volt, hiszen az egész munkát - át kellett tekinteni Közben meg kellett oldanunk a gazdasági és a kulturális építés kérdéseit is. •Amint ezt a Statisztikai Hiva­tal közölte, a múlt esztendőben az ipari termelés 9 százalékkal nőtt,' — és ez nagyon fontos — a termelés növekedésének 63 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A me- wteszdaság a rossz időjárás aatagt ^ az előző évi termes mennyiségét érte el, viszont a mezőgazdaságtól felvásárolt áru- mennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal növekedett. A lakosság összes pénzbevétele 1962-ben 1961-hez képest 4,2 szá­zalékkal növekedett, fogyasztása pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az 1962. év eredményeihez tartozik, hogy az év végén a kormány hozott néhány szociá­lis intézkedést. Ezek: a szülési szabadság meghosszabbítása, az özvegyi nyugdíj javítása, né­hány fogyasztási cikk árának a csökkentése. Amint tisztelt halogatóim em­lékeznek rá, a kongresszuson szó esett további ilyen, az életszín­vonalat és a nép jólétét érintő intézkedésekről. így a családi pótlék felemelésé­ről a kétgyermekes családoknak, valamint még néhány más in­tézkedésről amelyek megvalósí­tásának feltételein most dolgoz­nak az illetékes állami szervek. A Központi Bizottság és a kor­mány számon tart sok más, az életszínvonalat érintő kérdést. Ismeretesek előttünk bizonyos munkáskategóriák és bizonyos alkalmazottá értelmiségi foglal­kozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz képest kissé lemaradtak. Becsü­letesen meg kell azonban mon­danunk, hogy az ebben a cso­portban érintett fizikai és szel­lemi dolgozók száma nagyon je­lentős. Ha munkával, a terme­lékenység emelésével, a terme­lési költségek csökkentésével megteremtjük a feltételeket — legyen nyugodt mindenki — egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, hogy a megoldásra váró, az életszínvonalat érintő kérdéseket meg is oldja. A képviselőház mandátuma négy évre szól. Ha áttekintjük az egész választási ciklust, az a kép alakiA ki, hogy az ország gyűlésnek és a tanácsoknak nem kell szégyenkezmiök választóik előtt. A négy esztendő alatt, vagyis 1958 óta, az ipari termelés 50 százalékkal növekedett, s megtörtént a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Nem kis eredmény az sem, hogy a traktorok számát 26 000- ről majdnem kétszeresére, 50 ezerre emeltük, a műtrágyafel­használás holdanként 150 száza­lékkal növekedett és az átszer vezés időszaka alatt a mezőgaz­dasági termelés 8 százalékkal, a felvásárolt áruk mennyisége pe­dig 12 százalékkal nőtt. Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés arra gondolnunk, hogy az elmúlt négy esztendő alatt a főiskolai és egyetemi hallgatók száma 34 ezerről 62 ezerre, a középiskolai tanulók száma pedig 178 ezerről 330 ezerre nőtt A négyéves mérleg nem mutat tehát rossz képet. Ezeket az eredményeket a párt helyes po­litikájának, a dolgozó emberek, a nép alkotó munkájának kö­szönhetjük. Elmondhatjuk, hogy népünk á párt, a munkásosztály vezetésével, számos nehézséget határozottan és biztosan leküz­dött Eredményeink összegezése azt mutatja, hogy szilárd a nép- hatalom, a szocializmus alapjait leraktuk, a szocializmus teljes felépítésének időszakába lép­tünk. Az elért vívmányok örök ér­vényűek. mert a végbement fej­lődés eredményeképpen hazánk­ban megszűntek a régi rendszer visszatérésének gazdasági, tár­sadalmi feltételei. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió­val, a többi szocialista ország­gal, a világ haladó erőivel szi­lárd és biztos szövetségben ha­lad előre. Megőriztük és tovább fejlesztettük népünk szocialista vívmányait és biztosítottuk né­pünk békés alkotó munkáját, a békét Kádár elvtárs itt megjegyezte, hogy a közelmúltban az Egye­sült Államok kormányának brutális agresszív fellépése kö­vetkeztében közel jártunk a háborúhoz. Nyílt támadással, fegyveres erővel akarták letör­ni a kubai forradalmat. Bűnö­sen játszottak az emberiség sorsával, agresszív lépésükkel a világháború szélére sodorták az emberiséget A Szovjetunió bé­kepolitikája, ereje, megfontolt­sága, felelősségérzete volt az, ami az emberiséget a világhá­ború kirobbanásától megmen­tette. Ebben a hatalmas tettben mi is részeseknek érezzük magunkat, mert Kuba hős népe a szocialista világ minden népe kész volt arra, hogy az amerikai provoká­ciót minden erővel vissza­verje és letörje. Most, amikor választásra ké­szülünk és számot kell adnunk a végzett munkáról, biztató és szép a kép, amit felvázolhatunk. Felvetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmiféle hiba? Minden olyan nagyon jól megy nálunk? Újra dicsérgetni kezd­jük magunkat? Nem, elvtársak, nem szabad ilyen hibába es­nünk. Nem szabad azt monda­nunk, hogy minden nagyon jól megy. Tudjuk, hogy nincs min­den rendben, de azért időn­ként illő is és szükséges is szá­mot vetni a végzett munka eredményeivel, ez adja meg azt az érzést az egész népnek, hogy érdemes dolgozni, érdemes ta­nulni, érdemes küszködni, mert ez meghozza gyümölcseit. Kádár elvtárs itt felhívta a figyelmet arra, hogy amikor a hiányosságokról beszélünk, te­kintetbe kell venni azt a súlyos örökséget, ami a felszabadult népnek jutott. A tőkések, a nagybirtokosok, a Horthy-, meg Szálasi-féle fasiszták, meg a hitleristák a pusztulás és tönk szélére vitték az országot és a népet. Küszködni kellett a történel­mi örökséggel. Harcolni kellett a hatalomért. S amikor már azt gondoltuk, hogy végre egyenes­ben vagyunk, hogy most már valóban minden rendben van, a hatalom is szilárd, már egye­sültek is azok, akiknek az volt a történelmi útjuk, egy mun­káspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási kitérő következett. Az egyik balra — a személyi kultusz az ismert következményeivel; a másik pe­dig jobbra — az ellenforradal­mi felkelés. Mindezeken a nehézségeken keresztültörte magát a magyar kommunisták serege, népünk és a szocializmus minden őszinte híve. Ha ezt mind számba vesz- szük és megnézzük a pillanat­nyi helyzetet, lehetetlenség jó érzés nélkül gondolni a meg­tett útra. Persze, most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisz­térium és — hogy udvarias le­gyek — van kevésbé jól dol­gozó minisztérium. (Derültség.) Van jól dolgozó tanács és van kevésbé jól dolgozó tanács. Van jól dolgozó igazgató és van kevésbé jól dolgozó igazgató. Van jól dolgozó pártszervezet és kevésbé jól dolgozó párt- szervezet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaságban is. De ettől nem esünk kétségbe, mert intéz­ményeink, szervezeteink, gyá­raink, állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink, tudomá­nyos kutató intó'.ntoiv,i< „ (mi- túra alkotó intézményei több­ségükben jól aoigu/.aak. Most az a feladatunk, hogy akik még nem dolgoznak jól. azokat meg­biztassuk, mert erre mindig szükség van. A nagy gazdaság egységeink­nél, a gyárakban sorra kel1 venni a viszonylagos elmara­dottság okait és ki Kell küszö­bölni azokat, hogy egészséges leaven a feil faié*. A gyengébb termelőszövetke­zetek megsegítése igen fontos. A természeti adottságok között ifi van különbség, de a fő kü­lönbség rendszerint a vezetés­ben és a tagok szorgalmában mutatkozik. Győr megyében például, ahol mint ismeretes, először fejezték be az átszerve­zést, az évi zárásnál munka­egységenként átlag 34 forint lesz a részesedés. Ha ezt a Győr megyei átlagot országszerte el tudjuk érni, akkor már egészen másképp állunk a mezőgazda­sággal mint most. Ezt a szintet el lehet, és el is tudjuk érni. Nemcsak Győr megyében van­nak szorgalmas, értelmes embe­rek, hanem az ország minden megyéjében, csak valamivel jobb vezetés és nagyobb szor­galom szükséges. Minden nehézséget le tudunk küzdeni. De ehhez elengedhetet­len az is, hogy a kommunisták példásan dolgozzanak. Az a szép és megtisztelő feladat vár a fél­milliónyi felnőtt és valamivel több ifjú kommunistára, hogy a jövőben is, mint eddig, foly­tassák a felvilágosítást, szervez­zék a munkát, lelkesítsék az embereket, szavaik és tetteik' mindenkor fedjék egymást, úgy dolgozzanak, hogy tetteik a töb­bi embert is serkentsék. A mi választási programunk rövid és szűkszavú: bevált politikánkat akartuk foly­tatni, úgyhogy azt minden területen az eddiginél is jobban, hatékonyabban ér­vényesítsük. Külpolitikánk célja, hogy to­vább erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szer­ződés országaival, a szocialista országokkal, minden haladó erő­vel. Változatlanul küzdünk az imperializmus, a gyarmati rend­szer, az agresszió ellen. Küz­dünk az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséért, amit a Szovjet­unió legújabb javaslata reális, közelségbe hozott. A népek jog­gal elvárhatják — és megköve­telhetik — az Egyesült Álla­mok és Anglia kormányától, hogy a szovjet javaslatot magu­kévá tévé biztosítsák az atom­fegyver-kísérletek megszüntető-' sét. Lankadatlanul harcolunk a fegyverkezés ellen, az általános és teljes leszerelésért. Külpoli­tikánk alaptelve változatlanul a békés egymás mellett élés és a normális viszony minden or­szággal. Hiszünk abbán. hogy a két rendszer — a tőkés társa­dalmi rendszer és a szocialista társadalmi rendszer — békés versengése az egész emberiség érdeke. Hiszünk benne és dol­gozunk is azért, hogy ebben a békés versenvben a szocialista társadalmi rend gvőzzön, az evész emberiség javára. Belső építőprogramunk: a párt vezetésével, az egész nép részvételével oldjuk meg az előttünk álló felada­tokat. Teljesítsük az idei tervet, az ötéves tervet, tel­jesen építsük fel a szocia­lista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvona­lát, kultúráját, hogy azután e1- juthassunk az egész emberist ;; legnemesebb céljait megtestesítő kommunista társadalomba. A szocializmus, a kommuniz­mus elveiből semmit sem fel­adva, rugalmas és hajlékony politikát folytatunk ezután is. Ha szilárdan és állhatatosan kitartunk az összes társadalmi kérdésekben a kommunizmus elvei mellett, tovább tudjuk fej­leszteni társadalmunk demokra tikus és emberies vonásait. Küz­dünk azért, hogy a helyes veze­tési és kormányzati elvek tel­jesen és maradéktalanul érvé­nyesüljenek; hogy a felvilágo­sítás és a meggyőzés módszere, vagyis a tömegek iránti biza­lom, a tömegekkel való össze- íorrottság győzzön mindenütt, egész társadalmunkban. Teljes erővel, forradalmi len­dülettel és lelkesedéssel küz­dünk a burzsoá szemlélet és a kapitalista múlt mindenféle maradványa ellen, a kommu­nista eszmék és a komm"”i'!ta erkölcs győzelméért. Ez azt je­lenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürok­rácia, a lelketlenség és a ha­talommal való visszaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rend­szerünk a dolgozók, a munka társadalma, akkor abból kell ki­indulnunk, hogy szabadság, jog, kedvezmény, dicséret — min­den jár nálunk annak az em­bernek, aki munkáját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz eleget. A munka a jog alapja. A szocialista törvényesség helyreállítása az utóbbi évek harcában elért egyik legnagyobb vívmányunk. Ám ez úgy van, hogy egyrészről egyetlen állam­polgárt sem szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de más­részről azt, aki a Magyar Nép- köztársaság törvényeit megsérti, mindig felelősségre is kell vonni. Eivtársak! — folytatta bőszé- ! dét Kádár János. — Azt kér- ; lük, hogy a magyar nép a vé- ’ lasztás napján szavazatával tá­mogassa a Hazafias Népfrontot, annak célkitűzéseit és jelöltjeit, t Azt kérjük, hogy a dolgozók munkájukkal, politikai helytál- • lásukkal támogassák az ország- gyűlést és a tanácsokat, és segít- , sék azzal is, hogy ott, ahol kell* hallassák a kritika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt és után is kérjük a j munkában való helytállási azt* ' hogy minden dolgozó vessayjat« bá tudását, alkotó képess .get* feszítse meg erejét az 1963 aa, terv és az ötéves terv sikeréért, ­Kádár János szavait hosszan- ; tartó, nagy tapssal fogadták a. gyűlés részvevői. Dapsy Károly . zárszava után a gyár dolgozói­nak, ifjúmunkásainak nevében Kovács László, a hajtómű mun­kása és Haszonits Kornélia, as öntödei gyárrészleg dolgozója* hatalmas vörös szekfű csokor­ral köszöntötte Kádár Jánost. A választási gyűlés az Intern ’ nacioriálé hangjaival ért véget. Közös közlemény Novoiny v elmarni láíoga ásáról Hanoi. Kedden Hanoiban köz­zétették Ho Si Minh-nek, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elnökének és Antonin No- votnynak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökének közös közleményét a csehszlo­vák párt- és kormányküldöttség 'átogatásáról. A közös közle­mény rámutat: mindkét félneÉ az a véleménye, hogy a jelen­legi körülmények között a kü­lönböző társadalmi rendszeri országok békés együttélésének politikája a leghelyesebb és ezért ez a politika egyre na­gyobb támogatásra talál a világ népeinek részéről. Tanganyika és Uganda nem tmri a kenyai választattok torábbi halogatását DAR ES SALAAM. (TASZSZ) Rashidi Kawawa tanganyikai delnők sajtóértekezleten kije­lentette, hogy Tanganyika és Uganda kormánya nem hajlan­dó belenyugodni a Kenyai álta­lános választások elodázásába Ha a kenyai választásokat to­vábbra is Indokolatlanul elha- asztják. Tanganyika és Uganda kormánya megfelelő intézkedé­seket fog hozni — mondotta. Kawawa sajtóértekezletére az­után került sor, hogy London­ból visszatért Tanganyika fő­városába. Kawawa Londonban Milton Obote ugandani minisz­terelnökkel együtt tárgyaláso­kat folytatott az angol kormány több magasrangű képviselőjével, közöttük Macmillan miniszterel­nökkel ki.

Next

/
Thumbnails
Contents