Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! I LAPJA 1963. JAN. 30, SZERDA fcVIII. ÉVFOLT AM, 24. SZÁM Arn 60 fillér Megőriztük és továbbfejlesztettük népünk szocialista vívmányait Kádár János választási beszéde a Ganz-MÁ VA G Gyár művelődési házában A Hazafias Népfront Budapest VIII. kerületi bizottsága és a Ganz-MÁVAG Gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig megteltek a széksorok. A vörös- és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: „A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett.” Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket áz emelvényen. Az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Dapsy Károly, a G.-MÁVAG pártbizottságának titkára üdvö- eölte a választási gyűlés részvevőit, röviden vázolta a Ganz- MÁVAG dolgozóinak gazdasági és politikai munkáját. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit kára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. Kádár János beszédének bevezetéseként megköszönte a szíves fogadtatást, szívből gratulált a Ganz-MÁVAG dolgozóinak ahhoz, hogy az 1962. évi (tervet nehéz körülmények köpött is sikerrel teljesítették. Ezután átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi feizottsága, a Hazafias Népfront pOrsZäfeps Tanácsa és a Magyar ifrj épköztársaság Forradalmi ÍMunkás-Paraszt Kormánya forgó, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta ifceszédét: Kedves elvtársak! A választás fontos aktus hasúnk alkotmányos életében. A j gelölő gyűlések a választópolgárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen befejeződtek. A jelölő gyűléseken körülbelül a választók fele volt jelen és így személyesen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelolo listájára. A választás célja három pontban jelölhető meg. ^ Az első és általános eél, hogy megerősítsük népi de- makra, tik ujj rendszerünket, A másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos cél. hogy olyan új ország- gyűlést. olyan ú.1 tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi sziveink tagjaira várA választáson valójában a poli_ tikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a politikát illeti, ezen a választáson nem új politikával. nem új programmal lépünk fel. Pártunknak, a Hazafias Népfrontnak és természetesen a kormánynak a választási programja ennek a politikának még hatékonyabb, még jobb megvalósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk. Ami az embereket illeti, országgyűlési képviselőink és tanácstagjaink a dolgozó tömegekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt. Nálunk nemcsak négyévenként egyszer, a választás idején jelennek meg a kép viselőj elöltek és a tanácstagjelöltek a választók előtt. Rendszerünk és munkánk természetéből adódóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész életüket a dolgozók között, velük közös munkában töltik. Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a Föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokratikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rendszert már a Föld számos országában kivívták, építik és erősítik a dolgozók. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagy- birtokosok, a régi kiváltságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is hatalmon vannak, sem azok, akik a szocialista világrendszer létrejötte miatt korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem szabad, saját tőkés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik „szabad világnak”. Népünk azonban már nem óvodás a politikában. Sokat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megjelenési formájukban, alkotmányukban, intézményeikben néha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fasiszta terror van Dél-Vietnamban, Spanyolországban, Portugáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrát nem is leplezik. Nyílt brutalitással mészárolják, börtönzik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet. Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári demokrácia hazájaként emlegetnek. A „szabad világ” részének nevezi magát Nyugat-Németország és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a két országban — és más, hozzájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak látszó intézmények. Bizonyos mozgási szabadságokat, bizonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett demokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkés osztály diktatúrái. Másként mivel lehetne magyarázni azt, hogy' Nyugat- Németországban, ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumoknak, a militaristáknak, már évekkel ezelőtt betiltották és a föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a Német Kommunista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a békemozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző módon odáig jutottak, hogy bebörtönözték egy közismert polgári lap, a Spiegel szerkesztőit is. Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg és mint jog- tiprást bélyagzik meg azt a boszorkán yüldözést amely az Amerikai Egyesült Államokban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Államokban, amely magát a „szabad világ” bajnokának, erős és hatalmas országnak tartja, ahoi a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőkések kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították és mint idegen hatalom ügynökét akarják elítélni. Hosszú-hosszú sorban lehetne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon országaiból is, amelyeket ott demokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellemezte — Anatole France-t idézem —, hogy ebben a rendszerben gazdagnak, szegénynek egyformán szabad a híd alatt aludni. Kevesen adtak ennél klasz- szikusabb és pontosabb ieTtem- zést az úgynevezett polgári demokrácia szabadságjogairól. Ez a rendszer, mindenféle választás ellenére, a többpárt-rendszer ellenére. a kibékíthetetlen el’enté- tek társadalma. Soha sehol, semmiféle polgári demokráciában nem lebet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt munkás ellentétét. Ezt a társadalmat másfajta étién tétek is szaggatják Sohasem lehet összeegyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosított lcigázott, elgyötört népek érdekeit. Az imperialista uralkodó osztályok saját népük kizsákmányolásán kívül mindig más népek kizsák. mányolására is törekszenek, és közöttük is kibékíthetetlen ellentétek vannak. Mindezt, rendszerük ellentmond ásait, a tókés rendszer kegyetlen, kizsákmányoló, imperialista jellegét a nagytőkéseit megfizetett emberei azzal kísérlik meg elrejteni az emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság vám Ezzel a rendszerrel mi bátran és nyugadtan szembeállítjuk népi rendszerünk fő jellemvonásait Nálunk nincs többpárti rendszer, társadalmi életünk egy párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai vezetésével fejlődik. Rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti a kommunistákat és mindazokat a nem kommunista gondolkodású, haladó. becsületes erőket, amelyek egyetértenek alapvető célunkkal: a szocialista társadalom felépítésével. Kádár elvtárs itt összehasonlítást tett a mi kollektív közösségi rendszerünk és a kapitalista rendszer között, amelyet Nyugaton előszeretettel neveznek az „egyéni szabadság” rendszerének. Mint mondotta, a kapitalista társadalom a tőkések és nagybirtokosok osztályának hatalmát jelenti, az egyén sorsát pedig a cím, a rang, a vagyon határozza meg. A mi rendszerünkben a dolgozó osztályok, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség az élet ura, a fejlődés meghatározója, az egyes embernek pedig a tehetség, a tudás és a munka biztosítja az érvényesülést. Hogy ez kinek, milyen gyorsan sikerül, azt az dönti el. hogy ki milyen szorgalommal tanul és hogyan áll helyt a munkában. S hogyan érvényesül az állampolgárok egyen jogúsága most nálunk, a mi Népköztársaságunkban, a proletárdiktatúra országában? Általános és ep’-e — lő a választójogosultság. mert valamennyi 18. évét betöltött állampolgár — tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik. Körülbelül 6,5 millió, sőt valamivel több választó van Magyarországon. Kádár elv tins ezzel összefüggésben kitért a Horthy-rend- szer választási és parlamenti (Folytatás a 2. oldalon.)
