Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

8. elú*l IMS. Január 5, szombat Az angolok afrikai elképzelései Emlék-csatatér A Hold és o Pentagon Európai egységfront a NA TO-n belül EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN rmikat bármi áron is megőrizzék Kdét-Afriká­ban. A lap rámutat, hogy Rhodesia és Nyassza- ÉSSd 1953-ban megteremtett föderációja, — amelynek a gyarmatosítók elgondolása szerint Kelet-Afrika e rendkívül gazdag térségében meg kellett volna szilárdítania az európai ki­sebbség hatalmát — ma már széthúHóbain van. Észak-Rhodésiéban nemrég megalakult az or­szág történelmében első afrikai kormány, s An.g- Ea Nyasszaföldre vonatkozóan is kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a hatalom az afrikai Malawi Kongresszus Párt kezére jusson. Ilyen körülmények között — írja a Pravda — a gyar­matosítók elérkezettnek látták az időt arra, hogy megvalósítsák „póttervüket”. Ennek lényege az, hogy Dél-Rhodesiát a Dél-Afrikai Köztársaság­gal egyesítsék és az új államot az egyre nö­vekvő afrikai nacionalizmus elleni harc köz­pontjává változtassák. A cikk végezetül hang­súlyozza, hogy korunkban a gyarmatosítók na­gyon sok tervet és póttervet dolgoztak ki a né­pek szabadságtörekvéseinek elnyomására. E ter­vek közös vonása, hogy semmibe veszik a né­pek akaratát: ezért közös az ilyen tervek sorsa te: valamennyi a történelem szemétdombjára kerül. AZ ŰR HADICÉLOKRA való felhasználásának részletes amerikai programjában mind nagyobb jelentőséget kap a Hold — írja Zseltikov ezre­des a Krasznaja Zvezda pénteki számában. Az Egyesült Államok politikai és katonai személyi­ségei — írja — különösen a Pentagon szakem­berei rendkívül szeretnék globális hírközlésre, felderítésre felhasználni a Holdat, valamiféle kozmikus támaszponttá tenni azt Lemnitzer tá­bornok bejelentette, hogy az amerikai hadsereg térképészeti szolgálata a közeljövőben kiadja a Hold részletes térképét. Az adatok megszerzé­séhez mesterséges bolygókat használnak fel. A cikk szerzője ismerteti a konkrét amerikai ter­veket.. többek között azt, hogy nyolc-tíz éven be££ hadi támaszpontot építsenek a Hold túlsó oldalán, 6 rámutat, hogy ez kozmikus atom- és rakétaháború előkészíté­sét jelenti. „Idáig jutot­tak a Pentagon-stratégák — írja Zseltikov ezre­des — csak az gátolja őket kalandos tervük vég­rehajtásában, hogy megfelelő rakétaeszközök hiányában egyelőre nem tudják lábukat megvet­ni a Holdon.” ST1KKER NATO-főtitkár pénteken Bonnfoa ér­kezett és több órán át tárgyalt Adenauer kancel- láral, Strauss-szal és Schröder külügyminiszter­rel, valamint a hadügyi és külügyi államtitkár­ral. A megbeszélésekbe bevonták Förtsch tábor­nokot, a Bundeswehr főfelügyelőjét, valamint Kunzen tábornokot, a Bundeswehr vezérkari fő­nökét is. Stikker látogatásával kapcsolatban a Die Welt hangsúlyozza: A bonni tanácskozás el­sősorban azt a célt szolgálja, hogy a NATO-n belül „európai egységfrontot alakítsanak ki, kü­lönös tekintettel az eddigi NATO-stratégda fe­lülvizsgálására”. — A tanácskozáson — folytat­ja a lap — elsősorban azokat a kérdéseket vi­tatták meg, amelyek a bahamai angol—amerikai megállapodás kihatásaival állnak összefüggés­ben. Mint ismeretes, Adenauer, Strauss és Nors- tad 1960 nyarán éppen Stikkemek a Como-tó partján levő villájában dolgozta ki az úgyne­vezett önálló NATO-atomhaderő tervét amely­nek révén Bonn hozzájuthatott volna a straté­giai atomfegyverek feletti rendelkezés jogához. A decemberi NATO-értekezleten Mcnamara amerikai hadügyminiszter által kifejtett tézi­sek. majd később a Kennedy és Macmillan kö­zött létrejött bahamai megállapodások azonban ügy látszik, keresztezik ennek az Adenauer— Stikker—-Norstad tervnek a megvalósítását. A mostani bonni tanácskozáson nyilván arról van szó, hogy a Die Welt által emlegetett „európai egységfront” (amely alatt természetesen elsősor­ban a Bonn—Párizs-tengely értendői segítségé­vel hogyan torpedózzák meg az új amerikai stratégiai elképzeléseket és hogyan próbálják kierőszakolni az „önálló NATO-atomhaderő” Bonn számára kedvező formában való megva­lósítását. Az amerikaiak akarnak Katangában a belgák helyére lépni Csőmbe Kohcesiben ütötte fel főhadiszállását KOLWE3I. (MTI) iagYaráflYű kifándor^ás gpgaMiémetországből r Az 1945-tö! 1966-ig terjedő ivekben S00 000 német hagyta el hazáját — írja a Berliner Morgenpost című lap. A nyugatnémet emigránsok «Sbbsége — 385 000 ember —az Egyesült Államokban telepedett le, 231 000 Kanadában. 80 000 Ausztráliában, több mint 22 000 Brazíliában. 12 000 Argentíná­ban és 20 000 Dél-Afrikában. A nyugatnémet kivándorlók száma, különösen felszökött 1952- ben, amikor 90 000 ember hagy­ta él a Német Szövetségi Köz­társaságot A lap megjegyzi, hegy most Az AP katangai különtudó- sítója és egy belga újságíró, megelőzve az előrenyomuló ENSZ-csapatokat, eljutott a nyugat-ka tangai Kolwezibe, ahol az ottani légitámaszponton Csőmbe maga köré gyűjtötte minisztereit és berendezte ideig­lenes főhadiszállását. Csőmbe nyilatkozatot adott az újság­íróknak. Kijelentette, hogy „mindig hajlandó volt tárgyalni”, most azonban az ENSZ ezt „túl ké­sőnek” találja. „Ebben az eset­ben nem szüntethetjük be a harcot, ellenállunk a végsőkig. Ha Kolwezi elesik, a dzsungel­ben harcolunk tovább.” Csőmbe azt mondotta, hogy várja korábbi feltételeinek tel­jesítését és ebben az esetben kész visszutazni Elisabeth vilié­be. Csőmbe árulónak nevezte a ,adotville-i Union Miniére-telep és a többi katangai Union Mi­niére üzemegység vezetőjét, azért, mert együttműködtek a bevonuló ENSZ-csapatokkal, és „a vállalat érdekeit helyezve előtérbe”, nem pusztították el az ipari létesítményeket. Csőmbe keserűen kifakadt amiatt, hogy „az amerikaiak akarnak Katangában a belgák helyére lépni és ellenőrizni karják a katangai bányákat”. sem csökken a kivándorlás Nyu- gat-Németországból; As angol—amerikai ellentétek éleződésének jelei Kevés ázó esik a nyugatnémet lapokban az úgynevezett HIAG- szervezetről. Nem mintha túl­zottan kicsi lenne. Azért sem, mert jelentéktelen és semmi fi­gyelmet nem érdemel. Csak nem szívesen beszélnek róla. Pedig ez a társaság — egyesítvén magá­ba® az egykori SS tagjait, illet­ve hozzátartozóit — szakadat­lanul tevékenykedik. Egyrészt (természetesen) a hátramaradot­tak anyagi körülményeinek szi­lárd alapokra helyezését illetően. Másrészt pedig a valamilyen formában (akasztás, golyó általi kivégzés stb...) e földről örök­re eltávozottak halhatatlan érde­meit igyekszik messzemenően tudatosítani Nyugat-Németor- szágban és az egész világon. Áldásos missziójuk ez utóbbi megnyilatkozásának leggrandió- zusabb programjáról számolha­tunk most be. A HIAG ugyanis elhatározta, hogy emlékművei létesít (természetesen) Bajoror­szágban, Landershofen közeié* ben az SS hőseinek. Ügy terve­zik, egy 400 ezer négyzetméter nagyságú területet vásárolnak, és ennek közepén emelkedik majd a magasba Alois Wünsche- Mitterecker (természetesen) haj­dani náci tag szobra. Aj elképzelés a tartományi kormány miniszterei közt is (ter­mészetesen) a legmelegebb he* lyesi ésre talált. A pénzügyim-« niszter még anyagi támogatást is kilátásba helyezett. Ezek után joggal várható, hogy az avató­ünnepséget a „régi szép” hitleri időkre emlékeztető, nagy nem­zeti ünneppé igyekeznek tenni. Sokan el is mennek majd. Ter­mészetesen. De a többség — és ez biztos — otthon marad. (6.) Hruscsov táviratban üdvözölte Ne Win tábornokot Burma nemzeti ünnepe alkalmából MOSZKVA. (TASZSZ) A Burmái Unió függetlenségé­nek 15. évfordulója alkalmából Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök üdvözlő táviratot intézett Ne Win tábornokhoz, a Burmái Unió forradalmi ta­nácsa és forradalmi kormánya elnökéhez. — A szovjet emberek — hangzik a távirat — nagy meg­elégedéssel figyelik azokat a sikereket, amelyeket Burma az önálló fejlődés útján ért el. Burmának a békés együttélés elvein alapuló külpolitikája, a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rend­szer maradványainak felszámo­lásáért vívott harca méltán vál­tott ki elismerést az Ön or­szága iránt. A szovjet miniszterelnök táv­iratában rámutat arra, hogy Burma és a Szovjetunió között évről évre fejlődik a tartós ba­rátság és a sokoldalú együtt­működés. BANDA RAN AIKE FOGADÁST ADOTT CSOU EN-LAJ TISZTELETÉRE Peking. Bandaranaike asz- szony, Ceylon Pekingben tartóz­kodó miniszterelnöke csütörtö­kön fogadást adott Csou En- lajnak, a Kínai Államtanács elnökének tiszteletére. LÜBKE ISMÉT NYTJGAT-BERLINBE KÉSZÜL Bonn. Lübke, a Német Szö­vetségi Köztársaság elnöke, is­mét Nyugat-Berlinbe utazik — jelenti a DPA hírügynökség. A köztársasági elnök részt vesz január végén az évenként meg­rendezésre kerülő mezőgazda- sági kiállításon. E kiállítás pro­vokatív jellegére mutat az a tény, hogy a megnyitáson Lüb- kén kívül beszédet mond Brandt nyugat-berlini polgármester. Schwarz nyugatnémet minisz­ter és Hallstein, az Európai Gazdasági Közösség bizottságá­nak elnöke. TÖBB MINT EGYMILLIÓ AMERIKAI KATONA KÜLFÖLDÖN Berlin. A Springer konszens nyugat-berlini lapjainak értesü­lése szerint jelenleg a világ 4t országában több mint egymillió amerikai katona állomásozik. Közülük mintegy félmillió Nyu- gat-Európa népeit „szerencsél­teti”. A 450 amerikai hadihajó­nak több mint a fele állandóan az Egyesült Államok vizein kí­vül manőverez. OMANI HAZAFIAK TÄMADÄSA A GYARMATOSÍTOK ELLENÉ London. Omani harcosoö Nadzsva és A1 Abadi helységek­ben megtámadtak angol hely­őrségeket. Az angol csapatok*) nak a váratlan támadás kövei* keztében súlyos veszteségeik voltak emberben és hadianyag­ban. „Ne sirassátok meg halálom! “ Az angol—amerikai ellenté­tek további éleződésének jele sir Philip Joubert angol légi fómarsall, a brit légi haderő főparancsnokának egy londoni nagygyűlésen mondott beszéde. A fómarsall, aki a második világháborúban az angol bom­bavető légi haderő főparancs­noka volt, beszédében sürgette, hogy Anglia a saját erejéből készítsen Skybolt-mintájú ra­kétákat. — Nem kell kiszolgáltatni magunkat az Egyesült Államok kényének-kedvének — mondta — és elfogadni bármit, amit az amerikaiak nagy kegyesen aján­lanak. A múlt háborúban két diktátort vertünk meg, s egyik sem olyan veszedelmes, mint Kennedy elnök. Kennedy csak egyedül akarja ujját az atom­fegyver ravaszán tartani, s a közös piacba akarja tuszkolni Angliát, hogy harmadrendű nemzetté fokozzon le minket. Az angol légi fómarsall ke­toné ssavaat alátámasztja az US New and World Report alábbi fejtegetése: Angliának azt a reményét, hogy független atomhatalom le­het, az Egyesült Államok meg­semmisítette azzal, hogy be­szüntette a Skybolt-program végrehajtását. Az angol külpo­litika, amely az angol—ameri­kai különleges kapcsolatokon alapult, széthullott. Kennedy Nassauban megmutatta, nem hajlandó eltérni attól az eltö­kélt szándékától, hogy válság idején közvetlenül tárgyal Hrus. csowal. Elmúlt az az idő, ami­kor a nemzetközösség minden tagja Angliában látta a vezért. Anglia korántsem uralkodik a fontterület országai felett. El­lenkezőleg: körülbelül tízmil- liárd dollár értékű rövid lejá­ratú adóssága van ezekkel az országokkal szemben, arany- és dollár-tartaléka viszont alig há- rommilliárd dollár. Anglia fő nehézsége az, hogy az Egyesült Államokkal szembeni társasvi- szonya összeomlott, még mi­előtt megkapta volna a belépő­jegyet a közös piac klubba. Ezen a cím alatt most je­lent meg Olaszországban Bar­tolomeo Vanzettinek a család­jához írt levelezése. A könyv szomorú évfordulóra emlékez­tet. 35 évvel ezelőtt ültették villamosszékbe az USA rnassa- chusett-állambéli South Brain­tree városában két olasz szár­mazású szakszervezeti vezetőt, Bartolomeo Vanzettit és Nicola Sacoot. Mi volt tulajdonképpen a Sac­co és Vanzetti-ügy? 1920 áprili­sában South Braintree városa mellett egy postakocsit megtá­madtak, a banditák megölték a pénztárost és a kocsikísérőt, s a munkások illetményét képező nagyobb pénzösszeget elrabol­ták. A rendőrség az eset után letartóztatott két olasz kiván­dorlót, Sacco cipészt és Vanzetti halkereskedőt. Majd bíróság elé állították és az esküdtek bűnös­nek mondták ki őket Sacconak és Vanzettinek semmi köze sem volt a rabló- támadáshoz. Bűnük csupán az volt, hogy mint szakszervezeti funkcionáriusok a munkások jogaiért küzdöttek. Az egész vi­lág tiltakozott fogságban tartá­suk ellen. Az amerikai „igaz­ságszolgáltatás” engesztelhetet­len volt: 1927-ben 7 évi fogság­ban tartás után mindkettőjüket halálra ítélték és augusztus 27- én kivégezték őket Éppen úgy bűntelenűl, mint 26 év múlva az amerikai békeharcosofcat, a Rosem berg házaspárt A Zeit tm Bild riportere most felkereste a munkásmozgalom két mártírjának olaszországi családját. Vanzetti öccse és hú­ga elmondották neki, hegy re­habilitálásukra Olaszországban bizottság alakult, amely érint­kezésben van az USA hasonló bizottságával. Két olasz író drá­mát tot életükről, amelynek to­----------------------------------­-----——? rí ni ősbemutatójáról a nez®i aláírásával Kennedy einökhö® levelet intéztek, amellyel Sae- co és Vanzetti utólagos rehabví Stációját kívánják elérni. „Nem akarunk az amerikaiak« tói semmiféle pénzt!” —r ezt mondta szenvedélyesen a német lap riporterének Vanzetti öccse! „Mi csak azt kívánjuk, hogy az amerikai igazságügyi szervek végre elismerjék, hogy Sacpo éa a bátyám ártatlan volt. Szá­mos beadványunkra eddig més válasz nem érkezett á Fehér HáztőL* Ezen nem lehet esodálkoe mink Az Egyesült Államok legjobb fiai ellen éppen úgy* mint az Amerikai Kommunista Párt ellen hajtóvadászat folyik; Sacco és Vanzetti halálra ítélés« és most a rehabilitációi'’Vtol való elzárkózás csak egy-egy láncszeme a világ haladó erői elleni bűnöknek, mélyek a New York-i Szabadságszobor árnyékában végbemennek. r A PRAVDA pénteki ffsÉrna kommentálja az angol gyarmatosítóknak art a tervét, hogy ural-

Next

/
Thumbnails
Contents