Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-07 / 286. szám

Egy szerkesztő emlékezik Más alkalommal már el­mondtam, leírtam, hogy heten voltunk 1899-ben, akik a kecs­keméti munkásmozgalom első sejtjét összehoztuk, persze ille­gális alapon. Abban az időszak­ban főleg személyes agitációt folytattunk mert egy jó évti- eeden át nem volt saját la­punk. Pedig tudtuk, hogy az új­ság „nagyhatalom”, s az írott, Illetve nyomtatott szónak bű­vös hatása van. Végül is, hosszas küzdelmeink eredményeként 1911. augusztus 20-án megjelent B Magyar Alföld első száma Az első világháború kitöré­sekor újságunkat a hatóságok azonnal megszüntették, s a há­borús vihar bennünket is szét­fújt a világ minden tája felé. Ennek az általunk is sokszor elátkozott állapotnak csak az őszirózsás forradalom tudott véget vetni. Engem, mint vélet­lenül szabadságon levő katonát, itthon ért a forradalom. A munkásotthonban a régi elv­társak közül csak egy kisebb csoport tudott összeszállingózmi, a többi — aki még élt — a kü­lönböző harctereken sínylődött. Ezen a taggyűlésen, kimonda­tott, hogy életre kell hívni a párt lapját, hetenkénti megje­lenéssel. A szerkesztéssel en­gem bíztak meg. így indult meg ismét a Magyar Alföld 1918. november 16-án. Amikor 1919. március 21-én egyesült a szociáldemokrata, és e kommunista párt, a Magyar A Iföldnek három szerkesztője lett: Simon István (ma utcanév őrzi emlékezetét, mártíromsá- gát), Tóth László és szerény személyem. A helyiérdekű ese­mények, hírek, újságcikkek megírása — a gyakorlati forra­dalmi munkából szinte ki sem látszó elvtársaink elfoglaltsága folytán — jórészt reám hárult. A túlerőben levő ellenség, az ellenforradalmi terror előretö­rése folytán 1919, augusztus 2-án jelent meg lapunk utolsó száma, de valójában hatása nem szűnt meg azután sem. Egy-egy példányt rejtve még 60- fcáie őrizték az emberek, s arról ez időről álmodoztak, amelynek felvirágzását —. s benne sajtó­jának szabad kibontakozását, mondhatni fénykorát — is ma, ezen a napon a Vörös Üjság megjelenésének 44. évforduló­ján, bízvást ünnepelhetjük. Hajnal József Fényes lapok dicső napokról tie* isd» Ute* iSg* ttr­N** af r m émwÉmméti miséi .... ■' v ' Útim aégűs m álíüMmi • m4t, £* ík f$mm műmé & pmimémííkhimM mkít k, m méu étf dóm rébonűt' iá is & ■ 'miéi* mi mtmmkén ' iőMInMuíúmM •ts immebbm ; mmmkiű « félééi,' m i#| 4* tmmm jtmkMfkuimhúií s Ssáhmfté amdogok és hmgéiá x púiáiét mmuifl&ttsúk Kernbe* tt faié, a paloták » m<stk insnmt m "kamt > '<*4 ámít 4$ a mp "tfä ■ Mrpsb Ml’-Um* ** el míu mili aipéh-C á mt mmmm pímtíit, 'ée i$tt ?í 8$ a Mk.m utcáéi, m , mmbéfák uiép mbmipk, )&kb# szimák é port, « pÉHm embtteM bmíiimolM Mpttk. im Ui* ttk betmek «2 o0tzsépm émhttek is is mtttlMm Mécsétmétm nmmmt sok mr mm, rmíjpon sokm kitek betegek. aástj «Ms kß\ ám i I mU köti ked $zM Micsoda soha nem látott lel­kesedés söpört végig az orszá­gon 43 évvel ezelőtt, a Tanács- köztársaság ragyogó napjaiban. Történelmi tett volt e napok minden perce. Az addig elnyo­mottak százezreivel együtt me­neteltek a csatasorban az ország szellemi életének legjobbjai, tu­dósok, művészek. írók... Hadra keltek a sajtó munkásai is és buzdítottak, tájékoztattak, tanítottak új hittel, igaz szív­vel. ,. Az elsők között is a legelső, a Vörös Üjság szakadatlanul az ország érverésén tartotta figyel­mét. Alább mi is közlünk egy kecs­keméti vonatkozású írást a Vö­rös Üjság 1919. március 30-i szá­mából. Söprik a kecskeméti utcát Hírős város az Alföldön fiecs- ;emét. Ez az Igazság, igazság narad a proletárhatalom alatt 3, a mely áldóan ráborul t Kecs- :amétre is és a már ott meg- zokott földindulásnál is heve- ebben megrázta a földet, a hol i nyomor proletárkunyhóit a ki­zsákmányoló gazdagok és he­nyélő urak palotái mosolyogják. Kecskeméten megrengett a föld, a paloták összezsúgorodtak, vi­szont a kunyhókba friss levegő áradt és a nép öntudata az ál­mos várost új, igazságos életre ébresztette. Kecskeméten pedig nagy por lepi el vala az utcákat. A híres kecskeméti utcákat, híres kecs­keméti por. A por nemcsak, hogy megfeküdte az utcákat, de jött a szél és felkavarta. És a kik az utcán jártak-keltek. a munkájuk után rohantak, a tü­dejükbe szívták a port a melybe beteg emberek bacilusokat köp­tek. így lettek betegek az egész­séges emberek is és minthogy Kecskeméten nagyon sok por van, nagyon sokan lettek bete­gek. A gazdagok, ha bajuk volt, nyomban orvoshoz mehettek, drága patikaszert vehettek, jól táplálkozhattak, fürdőhelyre me­hettek, szóval legyőzhették a kórt. A szegény betegeknek meg orvos se jutott, ő nekik rozzant tüdővel tovább kellett robotolni a gyárakban, hogy a gazdag egészségeseknek vidám, jó életük legyen. A szegények­nek el kellett pusztulniok — a por miatt. A hírős város tekin- tetös magisztrátusa alkalmazott ugyan néhány utcaseprőt, né­hány elesett öregembert, a kik­nek tüdeje, miután állandóan keverték a port, nagyszerűen szemléltethette volna az orvos- egyetemen a gümőkor bacilusai- nak romboló munkáját. A kecs­keméti öreg utcaseprők seprűje ilyenképpen bizony gyengén fo­gott. A hírős város tükrös kávéhá­zában zöld asztalok mellett ez­alatt urak kártyáztak. Izzadt a homlokuk, úgy ütötték a blattot. Söpörték a pénzt, kontráztak és rekontráztak, a mikor beállítot­tak a kávéházba a kecskeméti munkástanács ■ kiküldöttjei. A proletárok nemsokáig kibiceltek az izgalmas kártyacsatánál. — Nincs tovább urak! — szól­ták az elvtársak. — Hát akkor nem játszunk — szóltak az urak és letették a kártyát. — Ez nem elég, most dolgozni kell minden embernek, a ki él­ni akar — mondották a mun­kástanács küldöttjei. Belátjuk, hogy az urak eddig nem dolgoz­tak. nemigen értenek hozzá. De a mint beseprik itt a pénzt az asztalról, ugyanolyan tehetség­gel söpörhetik a port az utcán. Valahogyan ezt mondhatták a munkások és minden kártyázó úrnak hatalmas söprűt nyomtak a kezébe Azóta söprik a kecs­keméti utcákat. Tiszta, egészsé­ges levegőt szívhatnak a tüde­jükbe a proletárok és nincs por az utcán. Jövőre, meglátjuk, kedvezőbb lesz a kecskeméti tüdőbeteg sta­tisztika. Éljen a kecskeméti munkás- tanács! PETŐFI VEPE A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskuti megye) Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgat' Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. 21őflzetési díj 1 hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: n-85 Gyalogolni jó?! ' Ä fiatal újságíró-gya­kornok szombaton meg­kapja feladatát rovatve­zetőjétől, miszerint hét­főn vonatozzék Kerek­egyházára, ahol, az Előre Tsz-ben, ünnepélyes ke­retek közt megkezdik a szőlő telepítését. A ro­vatvezető ad néhány *,tipp”-et is, mintegy mankóul, hogy a szakma kezdő munkása köny- nyebben belegyalogoljon a témába — s végül ke­zébe nyomja a szövetke­zet vezetőségének a meg. hívóját. Vasárnap ifjú bará­tunk néhányszor meg­forgatja agyában, hoays­mint gyűjti művéhez az anyagot: már a nagy munka megkezdése előtt elbeszélget a tsz vezetői­vel, többi gazdájával, s percről percre úgy szív­ja magába az élményt, mint a szivacs a vizet. Délben aztán visszauta­zik a szerkesztőségbe, s a lehető legnagyobb mű­gonddal kifacsarja ma­gából a látottakat-hallot- takat, azaz röviden, de velősen.-meg színesen is, fél háromig megírja az eseményt, hogy másnap már a karapancsai olva­sók is tudomást szerez­hessenek róla. Hétfőn kilenckor — a telepítés megkezdésének időpontjában — telefon­berregés rezzend fel a rovatvezetőt nyugalmá­ból, amelybe annak tu­datával ringatta magát, hogy a szerkesztőnek délután háromig átadan­dó írások közül egynek el van vetve a gondja. — Kérlek szépen, itt nem lesz ma semmiféle telepítés — hallatszik a drót túlsó végéről. — Hogy-hogy? Hiszen a járási pártbizottságon még ma reggel is úgy tá­jékoztattak, hogy lesz! — Kérlek szépen, vol­tam a Micsurin Tsz-ben, meg az Egyetértés Tszcs- ban. meg a tanácsházán, és senki nem tud a te­lepítésről semmit r— Honnan beszélsz? — fog gyanút a rovat­vezető. — Hetényegyházáról. Pillanatnyi szünet, a rovatvezető szó nélkül lenyeli a ..., szóval azt a vegyi anyagot, amit a patikában halálfej es címkével ellátott üveg­ben tartanák, s aminek „méreg” a neves Aztán: — Vedd elő a jobb zsebedbe tett meghívót és olvasd el! A fiatal munkatárs en­gedelmeskedik. —• Kérlek szépen, én egy állomással előbb szálltam le a vonatról. — Gondoltam — s per­sze. mond még mást j*> a rovatvezető, dehát, amit elbír a telefondrót, — nem tűri a nyomda- festék. Ifjú barátunk átgyalo­gol a mintegy nyolc ki­lométerre eső Kerekegy­házára, s közben két do­loggal vigasztalja magát. Az egyik: Móricz Zsig- mond. a század egyik legnagyobb írója, s egy­szersmind riportere is, arra hívta fel az újság-1 írók figyelmét — köny­vet is írt róla — hogy: Gyalogolni jó! A gya­kornok másik vigasza jó. hogy nem Kiskunfél­egyházára utazott, mert úgy körűibe1 ül ötven ki­lométert kellene gyalo­golnia! " yT B. I. Hogyan készül? — Szavunkat adtuk: a briréd időben végez a munkával. Szil­veszterkor avathatják az Arany- homok Szállót — mondja László György szerelőlakatos a Petőfi Népe riporterének... Az élményből kézirat születik. Űtja, a szerkesztői asztal, majd a nyomda, ahol Durszt Ferenc gépszedő önti az ólombetűt... Éjfél előtt indul a rotációs gél». Kora reggel pedig Sárközi Elefe kecskeméti postás az újsággal.. Másnap a brigád már olvassa a róluk készült riportot a Petőfi Kénében,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents