Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-16 / 294. szám
1952. december 16, vasárnap S. oldat Üvegesek Minden vevőnek sürgős itt a munka. A tél főszezon az üveges szakmában. Ha ilyenkor ablak törik, üveg reped, nem halogatja senki a pótlást. Van is forgalom a Bajai Lakberendező Szövetkezet új szolgáltató egységében, az üveges és képkeretező részlegben, csupán az a baj, hogy néha akadozik az üveg- ellátás. A részleg dolgozói így is több mint 36 ezer forint értékű lakossági megrendelésnek tesznek eleget havonta. Képünkön: Németh László fiatal szakmunkás ablakot üvegez. Or »»ág iáró gasdák A termelőszövetkezeti tagok biztosító és önsegélyző Bácsr Kiskun megyei csoportja az idén „Ismerd meg hazádat” mozgalmat indított. A tagok közül több mint hát- százán voltak ebben az évben országjáró körúton, közülük sokan olyan«*, akik eddig a falujuk határán túl még nem jártak. Budapesten kívül az ország több történelmi nevezetességű helyét és a legszebb üdülőit keresték fel. Háromszázharmincöt tagját ingyenes gyógyüdültetés- ben részesítette a csoport. A téli hónapokban újabb 150 szövetkezeti gazda tölt egy-két hetet Harkányfürdőni Százéves iskola Vasárnap ünnepli fennállá- sának 100-ik évfordulóját a dávodi püspökpusztai általános iskola. Az ünnepségen Gál József, a helyi tanács vb- elnöke mond megemlékező beszédet. Csípős, hideg szél pipiskedik a platánfák csúcsain, s a levetkőzött ágak hajladoznak a decemberi napfényben. Kényelmesen, szinte lustán bodrozó- dik a füst a kiskunfélegyházi leány-diákotthon kéményeiből. Bent a szobákban a délelőtti csönd terpeszkedik. Tarjányi Máriát keresem, aki itt nevelőnő, s aki szorgalmával, helytállásával kiérdemelte, hogy a Földművelésügyi Minisztérium az Állami gazdaságok kiváló dolgozója kitüntetést adományozza neki. A diákotthonban nem találtam, így hát a lakásán kerestem fel. — A nyáron a Bácsalmási Állami Gazdaságban dolgoztam. Az ottani ifjúsági leánytábornak voltam vezetője. A csoportok kéthetenként cserélődték, s a nyolc hét alatt körülbelül 550—600 leány vett részt a munkában. Igen jól dolgoztak a diákok, s a kimagasló eredmény szerintem az ő érdemük. — Amikor a KISZ Központi Bizottsága az ifjúsági táborok létesítését elhatározta, feladatul azt jelölte meg, hogy egy-egy ember naponként 20 forint értékű munkát végezzen. Ez nekünk ragyogóan sikerült, sőt jóval túlteljesítettük, hiszen átlagosan 27 forint értéket állítottunk elő, vagyis ennyit ért egy lány egynapi munkája. Ügy gondolom — mondja Tarjányi Mária —, hogy nagy segítségére voltunk a gazdaságnak. Mind a négy csoport lányai szívesen, lelkesen dolgoztak. A kívülálló azt hihetné, hogy 130—150 fia<yt nmd&tia tál lánnyal nagyon sok baj van. Az én véleményem más: megértéssel, jó szóval kell bánni velük, nem lesznek hálátlanok. Ezt bizonyítja a mi példánk. — Két éve vagyok nevelőnő — folytatja —, azelőtt egy tanyai iskolában tanítottam, persze nem egyedül. Több mini száz gyerek járt oda. Nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem, mint pedagógus is. A falon megpillantok egy oklevelet: a Szocialista Kultúráért. — Ezt 1956-ban kaptam — mondja —, éppen a tanyai iskolában kifejtett tevékenységemért. Én ott sem voltam elkeseredve, mint esetleg más kollégám tette volna. Sok műsoros estet rendeztünk, ahol rendszeresen szerepeltek tanítványaink. Ve ezenkívül a tanyavilágnak szinte valamennyi megmozdulásában benne voltunk. Szerettem ott lenni. — Akkor a mostani kitüntetése már a második? — Nem, ez már a harmadik. November 7-én adták át a megyei KISZ-bizottságon az ezüstkoszorús KISZ-jelvényt. őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy nyári munkámért ilyen nagyszerű elismerésben lesz részem. Hiszen én csak a kötelességemet teljesítettem, s biztos vagyok benne, hogy bármelyik kollégám azt csinálta volna, mint én — mondja szerényen Tarjányi Mária, a nevelőnő. Gál Sándor SZAKEMBERQONDOK E gyre több üzemünkben kezdik felismerni, hogy a magasabb képzettségű szakemberek biztosításának legjobb útja az ösztöndíjas oktatás kiszélesítése, a helyi lehetőségek okos kihasználása. Hozzávetőleges adatok szerint jelenleg megyénkből 104 egyetemi és főiskolai ösztöndíjas hallgató tanul. Ennek nagy része a diploma megszerzése után az élelmiszeriparban, főleg a Kecskeméti Konzervgyárban — 35 fő — dolgozik majd. A szakember-ellátottságot illetően megyénk az országos átlagtól jóval elmaradt. Egy mérnökre több száz fizikai munkás irányítása jut. Ezen belül valamivel jobb a helyzet a minisztériumi iparban. Kedvezőtlen jelenségeket tapasztalhatunk az építőiparban, a tanácsi iparban és a szövetkezeteknél. Ez utóbbiak közül többnél egyáltalán nem találunk vezető beosztásban mérnököt vagy technikust. Pedig tudott dolog, hogy az egyre növekvő feladatokat csak úgy oldhatjuk meg, ha emeljük a szakemberek számát. Tőlük függ jórészt, hogy a második ötéves terv feladatait milyen eredményesen oldjuk meg megyénk üzemeiben. A szakembergon dókat átmenetileg egyes helyeken enyhítik a különböző iparágakban folyó átszervezések. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy több üzemünkben a legrátermettebbek kerüljenek a gazdasági életet irányító, döntő posztokra. Járási, városi pártbizottságaink üzemeinknek ilyen irányú munkájukhoz sok segítséget adnak. Kiskunfélegyházán, Baján, Kecskeméten lakásokat biztosítanak a kulcspozíciót betöltő Danuvia helyett Pannónia MINTHA valamelyik Móricz novellából lépett volna elő. erős, szálfatermetű, pirospozsgás arcú ember Nagy Ferenc, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz brigádvezetője. Harsányan nevet az elnök élcelődésein, mozdulatai szélesek, robusztusok. Bizony, így első látásra nem gondolnám, hogy éveinek száma túl van az ötödik évtized derekán. Beszél az életéről. A kilenc hold föld jó megmunkálása mellett még arra is telt idejéből, hogy elmernen fuvarozni, vágj bérért szántam. — Tudja, a közöstől féltem Mondtam is két évvel ezelőtt a szoktam a falut. Szorgalmas, rendes emberek élnek itt. Szövetkezetünk egyre gyarapodik. Néhány adatot sorol fel kapósból. — Az árutermelési tervünket 200 ezer forinttal túlteljesítjük az idén. Ezért 45 ezer forint kedvezményhez jutunk. Paradicsomból 100 ezer forintot árultunk. Igaz, van még gondunk- bajunk elég. De az is egyre kevesebb. Harminc forint körül ér majd egy munkaegység nálunk. Aztán a változó faluról beszél. — Három és fél millió forintból szép kultűrház épült bent Homokmégyen. Az elmúlt télen néhány politikai előadást tartottak, ott volt az egész Halomszállás. Igaza van Sándor bátyámnak: tágul a látóhatár Pa'án’ázógép Csanádi Gergelyéknél is csak az asszonyt találom otthon. Gergely bácsi, a tsz előfogatosa éppen patkoltatni vitte a lovakat. — Ez a lányom, Vargacz Ig- nácné, ő is termelőszövetkezeti tag. é kertészetben dolgozott a fiatalasszony. — Kétezer forint prémiumot kaptunk — újságolja nem kis örömmel, majd hozzáteszi még büszkébben: — Jövőre könnyebb lesz a munkánk, mert vettünk egy palántázó- gépet. így mondja: vettünk. Csupa erő és bizakodás az egész asz- szony. — A nyáron hetvenen is dolgoztunk asszonyok, a kertészetben. Képzelheti, hogy milyen csivitelés volt ott. De a munka azért jól haladt. Versenyeztünk a férfiakkal, nem maradtunk szégyenben. Zsuzsi Alig találom meg Szabó Ger- gelyék házát, csak a hétéves Zsuzsa van itthon. Kedves, nevető szőke gyerek. — A mama elment vízért — világosít fel, majd cinkosan hozzáteszi —, az legalább egy fél óra, vagy egy óra. Itt van ugyanis a kút a szomszédban, de tudja, milyenek az asszonyok. A tűzhelyen fő az ebéd. — Te ügyelsz az ételre? — Nem tudok én főzni, csak zsíros kenyeret meg sült szalonnát. Az nem nagy valami. Ez a szavajárása: nem nagy valami. Hatan vannak testvérek, kettő férjhez ment már, négyen pedig itthon eszik a kenyeret még. Zsuzsa a legkisebb. — Aztán mi leszel, ha megnősz? — adom fel a szokványos kérdést. — övó néni. Nem nagy valami az, elviszem a gyerekekei gyakran kirándulni. — Hol leszel óvó néni? — Itt, Halomszálláson. Egy zacskó cukrot kerít elő valahonnan. — A Télapó hozta — magyarázza. — Mostanában egész decemberben jön a Télapó. Hozott ezenkívül mackót, ruhát, cipőt — dicsekszik. — Anyu azt mondta, hogy még sok mindent hoz, meg azt is mondta, hogy mostanában jobban megy a Télapónak, mint az ő gyerekkorában. Halkabbra fogja a hangját. — Nálunk is volt ünnepség az iskolában. Vargacz Klára öl tözött fel Télapónak. Juj, hogy nézett ki. Nagyot kuncog. ? Csak egy villanásnyira pillantottam be a halomszállási emberek életébe. De ebben a villanásban benne van változó életünk gazdag sokszínűsége. Kereskedő Sándor. feleségemnek, hogy ami pénzünk van, költsük ruhára, mert ha a tsz-be lépek, nem telik rá. Belátom, szamárság volt.., — TEHÁT megtalálta számítását? — Meg — feleli határozott hangon. — Már tavaly is, pedig ugyancsak gyenge évünk volt. Az idén meg igazán megelégedett vagyok. Nem egészen egy évre több mint 10 mázsa búzát, 5 ázsa árpát, s majdnem 30 mázsa kukoricát kaptam. Az utóbbiból 36 mázsa termett a háztáji földön is. Higgye el. még soha nem volt annvi kukorica a padlásomon, mint az idén! Készpénzben majdnem 10 forint előleget kaptam eddig a munkaegység után. Mindent egybevetve: a jövedelem havonta több mint 2000 forint. — S mi van a „ruhákkal”? Kicsit szégyenlősen válaszol' — Még nem használtam el mind, de már vettem azóta ú jakat. Lakóházamat is rendbe hozattam. 14 ezer forintért. Van egy Danuvia motorkerékpárom de jövőre „kicserélem” Pannóniára. Eleinte a gépektől is idegenkedett. akár csak a társai. A krumpliszedő masinára például azt mondo**ák. hogy összetör' a burgonvát. S aztán, hogy látják a munkáiét, röfifön meg változott a vé’eményük. Nasv- riből így voltak az egész szövetkezeti gazdálkodással. De ebben az évben már sajátjuk nak tekintik a közös létesítményeket, látva, hogy onnan 'ön a jövedelem. VALAHOGY fészkelőd* berniem a gvanű: megkérdem hát a brigád tagjai is elege detfek-e? Nevet, előveszi mindentudó noteszét. — Nem pgv gazda ven a brigádomban. alH csupán pró mivm círrtAn J0 mázsánál föb1 VnVniriccft ritt haza. — F.s felső -olia a nevüket, ma^d hozzá teszi: „Bizonv. megpizgedette’ vagyunk minden-ómon!” Hatvani Dániel szakembereknek. Az átszervező* sek következtében „felszabadul ló” szakembergárdával pedig a régebbi és a nemrég alakult ho- lyiipari vállalatokat és szövet* kezeteket erősítik meg. Egyre több vállalat keresi, kutatja a szakember-utánpótlási problémájának megoldását. Ennek megfelelően a Bajai Ruhaüzemben ma már kilencvenket- ten látogatják az esti technikumot. A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára dolgozóinak 37,5 százaléka vesz részt az állami oktatás különféle formáiban, öten a műszaki egyetemre járnak, 68-an látogatják a gépipari technikum esti tagozatát. Hasonló törekvésekkel találkozunk a Bajai Villamosipari Gyárban, ahol a középiskolai képzés mellett megszervezték a felsőfokú villamos- sági szakmai oktatást. Azonban nincs ilyen kezdeményezés az építőiparban, a tanácsi ipar több vállalatánál, valamint a kisipari termelőszövetkezeteknél. Pedig az illetékesek tudják: a magas képzettségű szakemberek hiánya fékezz a kulturáltabb termelési módszerek, technológiák) bevezetését, a magasabb szintű munkaszervezést. A z eddig elmondottak azonn ban ennek a szerteágazó kérdésnek csiak egy részét ölelik fel. Hiába van magasan képzett szakvezető, ha nincs olyan képzett munkásgárda, amellyel elgondolásait meg tudná valósi^ tani. Ezért üzemeinkben, igen' helyesen, nagy gondot fordítanak a munkások továbbképző-; sere. Több helyütt műszaki rajztanfolyamot szerveztek. Másutt a szakmai oktatás keretében a legfontosabb üzemi technológiákat, új termelési módszereket beszélik meg. Van olyan helyis; ahol nagy gondot fordítanak a munka- és üzemszervezés leghaladóbb formáinak elsajátítására» Ezeken a tanfolyamokon ott találjuk az egyes szocialista bri-' gadókat; azoknak több vagy kevesebb tagját, ök példájukkal bizonyítják be: korszerűen termelni, csak korszerű munkamódszerekkel lehet. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa az üzemi alapszervezeteken keresztül segíti megyénk gyárainak vezetőit a szakmunkás-továbbképzés gondjainak 3 megoldásában. Az utóbbi éveikben egyre több dolgozót sikerült bevonni a különböző szakmai tanfolyamokra. Vagyis a világnézeti nevelés és az általános műveltség fokozása mellett előtérbe kerültek a konkrét szakismeretet nyújtó munkásakadémiák. A megyei pártértekezlet útmutatása jegyében a megyei és városi pártbizottságok mellett működő ipari bizottságok jéLen- leg azon fáradoznak, hogy a második ötéves terv ismeretének jegyében összeállítsák menynyi betanitott. szak-, segédmunkásra van szüksége a megye fejlődő iparának. C z azonban ijem jelenti azt» " hogy amíg ez a tanulmány elkészül, „ölhetett kézzel’’ lehet várakozni, Minden gyár- igazgatónak az üzemi párt- és mák szervezet egyetértésével önállóan kell megoldani a szakember- és szakmunkáskét)zéssel kancsolatos feladatokat, mert ea szerves része a vezető mindennapi munkájának. V. K. T apasztó1 atcsere látogatáson vesznek részt az ország baromfitenyésztő szakemberei december 19-én a csávolvi Egyesülés és a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet baromfitelepén. A vendégek a nagyüzemi baromfitenyésztés módszereit tanulmányozzák.
