Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-16 / 294. szám
1. oTüa! II -LLJ ..... 19 GS. december 16, vasárnap Kodály Zoltán — mindenkié A Psalmus Hungaricus — „Nagy Kodály Zoltánunk híre fényes, Daloknak mestere sokáig élhess! Hiszen egy hegyorom „nyolcvannal“ a vállán Oly ifjú, mint egy fényló szivárvány.” (Weöreös Sándor) először Kecskeméten Harminckilenc esztendővel ezelőtt, 1923. oov. 19-én mutatták be először a fővárosban a Psalmus Hungáriáiét Három esztendő múlva Zürichben lelkesít először külföldi közönséget. 1927-ben Hollandiában, Angliában, Németországban. Svájcban maga a szerző vezényli a Magyar Zsoltárt Két évvel később Toscanini mutatja be Milánóban a magyar zeneszerző kivételes élményt nyújtó művét Az elmúlt évtizedekben a világ minden művelt államában átütő sikert aratott David Wilde, a Liszt—Bartók zenei verseny győztese, a Kecskeméti Városi Tanácshoz legutóbb írt levelében így jellemzi a nagy alkotást: „Hallottam a Psalmus Hungaricust. Ereztem benne a nagy-nagy együttérzést, a zeneköltő közösségvállalását hazája» egyszerű fiainak szenvedéseivel. Ebben az együttérzésben Bartók Bélához hasonlít Kodályt inkább szomorúnak, mint haragosnak érzem, inkább megbékí tőnek, mint haragosnak.” A XX. század legnagyobb alkotásai közé sorolható zeneművet Kecskeméten 1962. dec. 17-én este 7 órakor a Katona József Színházban mutatja be a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar és a Fővárosi Énekkar. Vezényel Lukács Miklós. Karigazgatói Péter József, szólót énekel Stmándy József Kossuth-díjas. A szerző a karmesterhez vártam, de nem jöttek: égy X Mester egyike századunk legnagyobbjainak, korunk egyik legsokoldalúbb magyarja, már életében — beérkezett klasz- ßzikus. A klasszikus akkor kezd azzá lenni, amikor már a nagyvilág vallja magáénak. Dokumentumok ezrei bizonyítják immár négy évtizede Kodály zenéjének egyetemes érvényűségét a kereső, forrongó zenevilágban. S itthon közhelyek és megalkuvás nélkül is a legközérthetőbb éa legnépszerűbb zeneköltővé tudott emelkedni. Ö a mai magas színvonalú népzenetudományunk kezdeményezője, a legnagyobb élő zene- pedagógusunk is. Hallatlan sokoldalúsága kiterjed társadalmunk szellemi életének csaknem egészére — a nyelvi problémáktól az iskolai testnevelésig. Mindent átlát, regisztrál és zenéjének lírájába olvasztja. A Mester felnőtt, értelmes népet. társadalmat, ifjúságot álmodik. Mellette mindenki felnő és megnő. Szűkszavú, szigorú egyéniség, aki az ügyért minden áldozatra kész. Minden olcsóságot keményen, mereven visszautasít. Harcos egyénisége, lényegre törő vitapartner, érvok elől nem burkolózik érdemeibe, méltóságába. A legmélyebb hatást még sem a személyes ismeretség benyo másai, hanem művei, zenéje gyakorolják ránk. A Kodályi életmű egy-egy gyöngyszeme nem egyszer hangzott el már Kecskeméten, szülővárosában, ahova születése napján rendszerint visszatér, A mostani, vasárnap délelőtti és hétfő esti jubileumi műsorban is megjelennek e gazdag termés legszebb zenei képei. Hosszú lenne e helyt akárcsak a műsort is felsorolni, csupán a kétnapos ünnep legnagyobb zenei eseményét a kecskeméti Végh Mihály szövegére írott Psalmus Hungaricust említjük itt meg. Ez lesz a mű első kecskeméti előadása, s az alkalomhoz kapcsolódik bennünk a felvetődő gondolat: mivel tartozik nagy szülöttjének Kecskemét? Bizonyosan sok mindennel. Talán a pedagógusnak törlesztettünk eddig legtöbbet az énekzened általános Iskola létrehozásával és eddigi jő munkájával, sikereivel. Most tesszük az első lépéseket népzenetudományunk megyed összefogására Is. De mivel maradtunk adósai mindmáig a zeneszerzőnek? Olyan színvonalú városi zened élet megteremtésével, amelyben ő is otthon érezheti magát Adósai vagyunk a fejlett zened élettel Kodály Zoltánnak és sajátmagunknak is. A mai állapotok ugyan jobbak, mint az évekkel előbbiek, de az a néhány öntevékeny énekkar és zenekar, amely ma összefogja a város zenekedvelőit, csak kiindulási alapja lehet a jövő fejlett zenei életének. Kedves Vásárhelyi! Mátrai Képek című Kodály- kórust jól hallottuk, tisztán és értelmesen hangzott, semmi kifogást nem tudnék felhozni. Kérem, fejezze ki köszönetemet az egész Karnak, üdvözlöm mind, fejenkint. Csakhogy minlátszik a rádióban minden tempó 1assabbnak tűnik, a Mth»: tatlanság miatt. Például m „madárka" még lassabbnak tűni fel, mini itt Pesten volt, a legvégén pedig még nagyobb gyorsítást vártam. A hangvol»- men és tempó égy látszik, ve- lami titkos kölcsönhatással van egymásra. Egyszóval a rádióba asmíttOb nek vannak még H nem kuts*tott törvényei. Nagyon örülök, hogy égy Sikerült as accai ének, és hogy Kecskemété a kezdeményesés. Rendszeres zenei határjárásokká kellene fejleszteni bizonyos ünnepeken, arravaló programmal. „Térzene." Hatása el nem maradhat, ha éveken át remiszeresen visszatér. Feltűnt másoknak is a Mátrai Képek, egyetemi tanár ie* merösök csodálkoztak, hogy ilyet is tud Kecskemét íme: mert mindenki rosszai vár a vidéktől, annál meglepőbb, ha egyszer jót is haU. További kitartást, szives MM vözlet: Kodály X. M a levelet UH máiméban M Kodály Kottán Vásárhelyt Zollix nak. Ahogyan a határon túlról látják Kekem, személy szerint, ez a fogalom: Kodály Zoltán — és a művész alakja a korunkbeli művészet egyik fontos kérdésének tisztázódását jelenti, egy olyan kérdését, mely kora ifjúságom óta foglalkoztat: melyik formájával fog a magyar zene és zeneiség az egyetemes zenei fejlődéshez tartozni, összefügg ■ez azzal a mély és elhatározó benyomással, melyet Lipcsében szereztem egészen fiatalon, és amelyet Arthur Nikisch interpretáló művészetének köszönhetek — Nikiseknek, aki a zenekarnak, s főleg saját zenekarának (a Gewqndhausorchester- nek) vonósait újszerű hangon szólaltatta meg, a ritmusvonalat rögtönzésszerűen tördelte, bizonyára valamilyen sajátos magyar hagyomány sugallatára. Az, hogy érdeklődtem Liszt nagyszerű művészete és kétarcú személyisége, meg egy olyan vonzó, de hazája zenéjével szemben idegen művész iránt, mint Dohnányi, megint csak erre a kérdésre terelte a figyelmemet. Ugyanazokat a kételyeket ébresztették, melyek először Brahms „AlV ongarese”-jéve\ kapcsolatban vetődtek fel bennem. Nekem, mint zenei szakembernek, mint zenésznek, az döntötte el a kérdést, hogy Kodály néprajzi munkássága, tehetsége ezt a különös néprajzi világot vonzó és egyben termékeny módon megnyitotta a zeneművészet számára, s a magyar zeneiség fogalma egészen új értelmet kapott. Az utóbbi évtizedekben pedig egyik legszebb élményem volt, amikor 1959-ben Budapesten, a Haydn- kongresszuson először találkoztam személyesen a modem zenének ezzel az irányt mutató mesterével, Kodállyal, akinek a léte, megjelenése ragyogóan sugározza a művészi optimizmust. Uppsala (Svédország), 1952. december. Richard Engländer, a svéd zeneművészeti akadémia tanára A nyolcvan esztendős Mester nem kér számon, de jelenlétével most is biztatni fog, s nekünk ereznünk kell, hogy Kodály Zoltán mindenkié, de a kecskemétieké különösen. Kálmán Lajos den egyes újabb tettével súlyosabb kötelezettséget vállal a kar. Hogy kitartson hirtelen nőtt tradíciója mellett, ahhoz újabb és újabb tettekre lesz szükség. A beígért gyorsabb tempókra ■ fMc&ketmefc lap&k m© ím& ígérnii a deceiB&er timmp&éfstm é# Mmz&rn Böl&Sr sS&áfe, *r 'fitgétos, » LWá-* ässW'Mäip.'*» '..I* 1 A yK«ísfcmlít t»pek* htóédtópél Biítáa', s vSiífrir« »W i$r«?'*ea«siK?j$í tóin fs *r>d«smqwjígxt tcbdtawíc, » tsi£á Btm átóre 6»<r' hiba -be Ml imS«?“'. l«j<5« st frmptfígrt a feud&twp avnfs/vsi&r mras* Sasi*, tóbfea» . mmm mdSsesSe ss. mitt Ssteswcd tar»Ví * éúfeá», »w*« : 'K£&iy*8gt>«g»ét * tósfe* tart ss sxäg'äi»*l>k *s 1947-ben Kecskemét díszpolgárává avatták Kodály Zoltán«. Erről az eseményről, valamint az ezt követő nagyszabású hangversenyről a Kecskeméti Lapok is megemlékezett. •Xs- . ' '<ky.et-y. „ .... -*rr — ■ • ?• < . .... ik - * «wra i'fi Sokszor látogatott el Kecskemétre a felszabadulás után is Kodály Zoltán. Képünk Jankóéi eh Ferenc: Jeligé-jét mutatja, melyet Kodály zenésített meg o— mint a dalostalálkozók megnyitó számát. A felső sarokban Kodály Zoltán kecskeméti dacosokkal beszélget. Kecskeméti szálak — Apám két alkalommal is dolgozott a kecskeméti vasútállomáson. 1872-ben, egészen fiatal gyakornok korában és később, az 1870-es évek végén, egészen 1881. január 8-ig — rögzítem Kodály Zoltán szavait, amikor a közelmúltban az a kitüntetés ért, hogy otthonában beszélgethettem vele városunkhoz fűződő emlékeiről, családjáról. A képekkel, könyvekkel, emléklapokkal, képzőművészeti alkotásokkal zsúfolt lakás dolgozószobájában — ott láttam Imre Gábor plakettjét és a Zománcipari Művek kis ajándékát — ül íróasztalánál és édesapja szolgálati lapját mutatja. A múlt század közepén még kevés szakképzett vasutas volt. Kodály Frigyesi sűrűn helyezgették ide-oda. Alig egy évtized alatt budapesti, szegedi, nagykőrösi és kecskeméti főnökségen teljesített szolgálatot. A magyar zene nagy egyéniségéről sokszor leírták már, hogy magáról, munkásságáról nem szívesen beszél. Egyébként is hallatlanul fegyelmezett, kevés szavú, akik nem ismerik eléggé hallgatagságát — tévesen ridegségnek tulajdonítják. A feltett kérdésekre pontosan, de röviden, csupán a tények közlésével válaszol. Legutóbb ií csak akkor oldódott fél, amikor édesapjára terelődött a szó. — Sohasem dorgálták meg — jegyezte meg érzékelhető melegséggel — pedig a vasútnál nagyon nagy a szigorúság. — Tudomásom szerint Tanár úr — ezt korábban már említette is — elsősorban anyai ágon kötődik Kecskeméthez. — Igen, szüleim itt ismerkedtek össze. 1897-ben vagy 1898-ban, amikor apám, mint nagy diákot elhozott szülővárosomba meg is mutatta azt a helyet, ahol először találkoztak: Jaloveczky Ferenc kocsmám« vendégfogadója egy nagy térről induló ferde utcában állt. — Most keresgetjük a Levéltárban a Kodály és a Jaloveczky család kecskeméti vonatkozásait. Addig is. amíg minden szálat sikerül kibogozni, kifejteni és a kutatás eredményeit szerény ajándékként átadhatjuk a dolgos őseit tisztelő, munkás életükből ösztönzést, erőt merítő Tanár úrnak, néhány érdekességre szeretnénk felhívni figyelmét: Az anyakönyvben megtaláltuk a születésére vonatkozó bejegyzést. A hideg téli időben 1882. december 26-án, csak tíznapos korában rítt ék el a szülők a kis Zoltánt a plébániára: akkor még csak ott vezették az anyakönyvet. Ekkor Jaloveczky Paulina és Kodály Frigyes már több mint kétéves házasok voltak. 1879. június 4-én esküdtek egymásnak őrök hűséget, itt Kecskeméten. A házassági tanúk a férj ismerősei közül kerültek ki Chlumszky Andor állomásfőnök és Sremdt Károly vasúti hivatalnok személyében. A férj nevét — nyilván dunántúli kiejtése miatt — Kodál-nak Írták, A feleség születési helyéül Kecskemétet tüntették fel. Ezt valaki az idők folyamán keresztülhúzta és Fehértemplomot írt fölébe. A levéltári másolaton ezt a változást nem vezették keresztül. Melyik a helyes^ Tanár úr? — Édesanyám Baján született A beszélgetés során sokszor szóba került még Kecskemét Erről azonban majd máskor. A látogatás után a ház előtt sétálgatva rendeztem gondolataimat. Az átszeli hírdetőaszlopokan falragaszok tudatták a nyolcvan esztendős zeneszerzőt ünneplő rendezvényeket. Katona József sorsa jutott eszembe. A drámaírót elnémította a közöny, az értetlenség. A világhírű muzsikust is sárral- gúnnyal mocskolta egy időben a meg nem értés. Kodály Zoltán — bár életében hal- hatalanná vált — sem érte még meg zenei elvei teljes diadalát. Ezért jelentett oly sokat számára néni államunk vezetőinek újabb és újabb elismerése, támogatása a kulturális élet fejlesztésének bővülő lehetőségei, s most pártunk és kormányunk újabb kitüntető figyelme. Heltai Nándor
