Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-02 / 282. szám
1963. december í, vasämat» 1 oldal Kiváló dől Egy hosszú asztal mellett ül Cseke Lászlóné, a Kiskunfélegyházi Tollüzem dolgozója. Nyolc év óta mindennap tizennégy- felé válogatja az eléje kerülő hatalmas tollmennyiséget. A kongresszusi versenyben átlagteljesítménye 130—140 százalék között hullámzott, a kongresszust megelőző tíz napban pedig elérte a 180 százalékot. Pásztor Zoltán felvétele. Gépesített állattenyésztés A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban mind jobban gépesítik az állattartást Az egyik ezer férőhelyes sertéshizlalóban például a vízzel hígított, folyékony takarmány csőrendszeren át kerül az állatokhoz. Mindössze egy gondozó látja el a napi háromszori etetéssel járó tennivalókat. Hamarosan megvalósítják a fcsertésgyár” gépi takarítását — nemcsak a gépesített, hanem a tcbbi hizlaldában is. Az RS— 09-es kis traktorra gépseprűt szerelnek, amely a rekeszek betonpadlózatáról eltávolítja a trágyát és az egyéb szemetet. Gépesítik a takarmány- és trágyaszállítást is. Éjjel-nappal dolgozik egyébként a gazdaság teljesen gépesített darálója és takarmánykeverő üzeme, amely elegendő abrakkal látja el az egész állatállományt. Gépesítették a silótakarmánynak a szarvasmarhák elé hordását is. A betongödrök, illetve az árkok tartalmát trágyaszóró markolójával rakják kocsira, s így szórják az állatok elé -is. Emberi kéz ily módon nem nyúl a takarmányhoz. Szó van arról is, hogy a ser- tésfiaztatókban hőkondícionáló berendezést szerelnek. így — megfelelő páratartalom mellett — állandó hőmérsékletet biztosíthatnak. E réven a sertések a mostaninál egészségesebb környezetben nevelkedhetnek, ami az elhullás csökkentését is eredményezi. Az idén teljesen gépesítették a két tejházat is, ahol a korábbi hét helyett most összesen négy személy dolgozik. A tej feldolgozásának minden folyamatát — a zsírtartalom meghatározását, a hűtést, a centri- fugálást, a fölözést stb. — gépek végzik. H. D. Gyümölcsözi) kapcsolat A dunavecsei járás több közös gazdasága között termékeny talajra talált az „Erősebb segítse a gyengét” mozgalom. Nem kis részben ez annak köszönhető, hogy a járás vezetői nagy gonddal igyekeznek a gyenge szövetkezetek gazdálkodását legalább a közepesek szintjére emelni. A járásban talán leghatékonyabb a kapcsolat a hartai és szabadszállási közös gazdaságokon kívül Solt két szövetkezeti gazdasága, az országos hírű Szikra és a gyengén működő Rákóczi Tsz között. A Szikra Tsz elsősorban a vetés megszervezésében segítette a szomszédos gazdaságot. Ennek eredményeként a gépeket úgy osztották el, hogy minden munka egyformán jó ütemben haladhatott. így sikerült a Rákócziban több mint ezer hold őszi vetés előtt megfelelő magágyat készíteni. Minden holdra három mázsánál több műtrágyát szórtak. Az egész területen keresztsoros vetést alkalmaztak — a tsz működése óta először. Tulajdonképpen a saját agrotechnikai módszereit adta át a Szikra Tsz, amelynek alkalmazásával az idén is 19 mázsa átlagtermést ért el búzából. Perczel János, a Szikra főag- ronómusa szerint a Rákóczi Tsz-ben is elérhető már jövőre a legalább 14 mázsa átlag. Ez pedig az idei terméshez képest 4200 mázsa többletet, s ennek megfelelően közel egymillió forint többletbevételt jelent majd. A Rákóczi Tsz jövő évi — s a közgyűlés által már jóváhagyott — tervének az elkészítésében szintén jelentős segítséget nyújtottak a Szikra Tsz vezetői. Figyelembe vették azt is, hogy a patronált közös gazdaságban kevés a munkaerő. Éppen ezért a kevés emberi munkát igénylő és jól gépesíthető növényfélék termesztésére helyezték a hangsúlyt. A százalékos művelést is alkalmazzák, ami a családtagok bevonására ösztönzi a tsz-gazdákat. Mint látható, a két tsz között létrejött szoros kapcsolat kézzel fogható eredményeket gyümölcsözik. Reméljük, hogy a példát számos közös gazdaság követi. Több szem többel lát (K. S.) Alkalmam volt részt venni mostanában több pártrendezvényen. Megragadott a bizakodó légkör, ahogyan a kommunisták és pártonkívüliek beszámoltak az eredményekről, számvetést tettek munkájukról. Szinte valamennyi felszólaló szavaiból érződött, hogy jobban, szívesebben dolgozik az utóbbi időben, mert tapasztalja, hogy a párt politikája helyes. A szónoki emelvényre lénők beszédeiből eltűntek a sallangok, a pufogó frázisok. Az pedig szinte megható volt, hogy valamennyi pártonkívüli úgy kezdte hozzászólását, hogy megköszönte a bizalmat, a meghívást, bizonygatta egyetértését a párt politikájával és felajánlotta aktív részvételét a célkitűzések megvalósításában. Figyelemre méltó, hogy a taggyűléseken, a pártértekezleteken, amelyek megelőzték a kongresszust, megyénkben majdnem négyezer köztiszteletben álló pártonkívüli vett részt, s közülük több mint ötszázan felszólaltak. Érdemes idézni az egyik vállalat mérnökének a szavait: ...Tóleső érzés, hogy a nártonkívüliek együtt tanácskozhatnak az irányelvekben meghatározott feladatokról a kommunistákkal. A bizalommal nem fogunk visszaélni és azt akarjuk, hogy a kommunistákkal együtt mielőbb énít- sük fel a szocializmust, mi is előbbre vivői akarunk lenni a munkának és részt kívánunk vállalni a feladatokból.” Hasonló ígéretet tett szinte valamennyi pártonkívüli felszólaló. örvendetes jelenség ez. Bizalomra bizalommal reagáltak a pártonkívüliek tömegei, mint ahogy a dogmatikus vezetés, a személyi kultusz ideién bizalmatlanságra bizalmatlanság volt a válasz. Fontos a bizalom, mert a párt a néptömegek nélkül nem tud előre jutni, nem képes a céikitűzéseket megva- ’ősitaní. Ebből viszont az következik. hogy a nép ügyének szolgálata csak a pártonkívü- ’iekkel való szoros kapcsolattal biztosítható. Tehát a dolgok eldöntésébe, megszervezésébe és ■»'éTrehsüásába be kell vonni a tömegeket. Az emberek sokfélék. Szinte egyenként más sajátossággal bírnak, életkörülményeik szintén különbözők, sok maradványa van a tudatban még a múltnak és így tovább. Mindebből következik, hogy a tömegek nézete sokféle. Ami ösz* szekapcsolja a különböző rétegeket, az az alapvető célok és érdekek azonossága. Ennek az azonosságnak a felismerése csendült ki a pártonkívüliek felszólalásából. Az egyik termelőszövetkezet pártonkívüli elnöke a járási pártértekezle- leten hangoztatta — nem kis büszkeséggel —, hogy még ilyen termést nem értek el kukoricából községük határában* annak ellenére- hogy aszályos volt az esztendő. — Ez a nagyüzem fölényét bizonyítja — mondotta — de ennél nv>" 'ó- val nagyobb eredmények/'' :s el tudunk érni. Még jobba- "<i- gunk dolgozni, hogy még többet termeliünk. ez nemcsak a szövetkezeti gazdák, de az egész nép érdeke. Mi más ez, ha nem az érdekek azonosságának felismerése, a párt politikájának ieen'ése, ami egyben annak dicsérete is és ez egyúttal a kommunisták dicsérete, még akkor is, ha ez nincs kimondva. A szavak tartalma ezt sugározza. Kádár elvtárs mondta a VIII. kongresszuson: . a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. Jobb volt régebben is* ha más pártbeliek dicsértek bennünket, mintha mi önmagunkat dicsértük... A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt.” Ez a megállapítás a tényeken alapult. A tények, az eredmények pedig a párt helyes politikáját bizonyítják, melynek része a pártonkívüliek bevonása a célkitűzésekért folyó harcba. Az említett 500 felszólaló sok-sok javaslattal, egy-egy téglával járult hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez. Az* szokták mondani, több szem többet Iát — a pártonkívüliek bevonása a közügyekbe elősegíti a zökkenőmentesebb, sokrétűbb munkát, az esetleges nehézségek, felmerülő akadályok gyorsabb leküzdését. Megfiatalodnak a láncok — Egy újító portréja — A nagy vaskazettában konok berregéssel jár a villanymotor, működésbe lép az olaj-hidraulika, a nyomórúd egyenletes biztonsággal halad kifelé a gép testéből, hogy a csapszeget 120 tonnányi nyomással a hernyótalp láncszemei közé sajtolja. Percig sem tart a művelet. Walter Menyhért, a Kiskőrösi Gépállomás főmérnöke, felnéz és megtörli homlokát. Arcán megnyugvás; a masina immár tökéletesen működik. — Nem vagyok mérnök — hárítja el szerényen a megszólítást. — Csupán gépésztechnikus. Sőt, még az sem, mert most végzem a negyedik osztályt Mezőtúron, a levelező tagozaton. Tulajdonképpen csak géplakatos vagyok. A gépek mindig nagyon érdekelték. Ezért is dolgozik immár tizenegyedik éve gépállomáson. Mindig figyeli: hogyan lehetne a mezőgazdaságban használatos gépek működését egyszerűsíteni, s ezáltal biztonságosabbá tenni, toliesí- tőképességiiket növelni. Eddig is számos újítással dicsekedhet. Tökéletesítette például a kombájn szalmalehúzóját: a hidraulika alkalmazásával gyorsabbá és tökéletesebbé vált a művelet. Vagy megszerkesztette a forgóvillás burgonyaszedőt, amit sehol nem jelentett be, de hasonló elven alapuló konstrukció nem sokkal később a hazai gépgyártásban is megjelent. Eddig legnagyobb alkotásának ezt a mostani láncprést tartja, amely féléves megfeszített munka eredménye. — A lánctalpak felújításának megoldása szerepelt a Gépállomások Igazgatóságának újítási tervfelaóntában — magyarázza. — Ekkor kezdtem el gondolkodni egy egyszerű, de nagy teljesítményű prés megszerkesztésén. A gyárakban vannak ugyani hasonló jellegű mechanikus prések, de hatásfokuk jóval kisebb az itteninél. Ennek ugyanis különleges munka a feladata: az elhasznált láncokból újakat kell „varázsolni”. Egy-egy garnitúra láncnál ez óriási megtakarítást jelent, sőt még akkor is majdnem a felére csökken a költség, ha az új alkatrészeket itt préselik össze. Azt pedig pénzértékben nehéz kifejezni* hogy a talajegyengetést, forgatást végző gépeknek nem kell leállniuk a lánctalp hiánya miatt. — Míg megalkottam — mond- ia Walter Menyhért — jó néhány éjszakám „ráment”. S ezért is örülök, hogy sikerült. Most már a megye számos gépállomása számára gyártjuk a láncokat. De a megye határain túlról is egyre többen jelentkeznek. Majd mosolyogva említi, hogy éppen ma is „csinált” egy kisebb újítást: az UTOS traktoron alkalmazható hidraulikus műszert, amely azonnal kimutatja, hogy a gép mely részében van az esetleges hiba — Tervei, céliai? — Tovább szeretnék ■ tanulni* bár nem lesz könnyű. De megpróbálom. Hiszen amit eddig elértem, azt is a tanulásnak kö-| szönhetem. Hatvani Dániel • * kon kívül mit adnak a szóban levő szakemberek? Az említett bugaci tsz-elnök nyáron már éjfél után kettőkor rendszeresen járta lóháton a határt, s amikor reggel 7—8 órakor bemegy most is a szövetkezet irodájába, már tudja, hogy két- három kilométerrel odább hogyan dolgoztak az előző, s mit dolgoznak azon a napon. Családja, felesége és két gimnazista fia Kecskeméten lakik. akiket bizony hetenként egyszer látogathat meg. Megbecsülést érdemelnek kihelyezett szakembereink a bizony áldozatos munkájukért — de ne hallgassuk el azt sem. hogy egy-két helyütt — a velük kapcsolatos rendelkezések ellenére — nem adják meg nekik az új otthon megteremtéséhez szükséges segítséget. Molnár Béla néldául Budapestről jött a lajos- mizsei Petőfi Tsz-be dotált főkönyvelőnek, de családostól olyan egészségtelen, fészerszerű lakásban helyezték el,' hogy tízhónapos kislányát vissza kellett vinni a fővárosba. A szövetkezet vásárolt ugyan főkönyvelője számára megfelelő lakást, de a községi tanács nem gondoskodik a nem tsz-tag régi lakó elhelyezéséről. A fentieket elmondtam az állami dotációt kifogásoló illetőnek, s megváltoztatta véleményét. Gondolom, a hozzá hasonló többi tájékozatlan is így teszi. — ahol pedig az illetékes szervek elhanyagolták a kihelyezett szakemberek kötelező támogatását, haladéktalanul pótolják mulasztásukat. Tarján István séhez. s már túl vannak e munkának is a harmadrészén. Megérdemli az elnök a dotációt, vagy inkább maradt volna minden a régiben? A kérdésre az elmondottakban meggyőzően benne van a válasz. A városföldi Dózsa és a Törekvés Tsz 1960. vé_ gén egyesült, s a „házasságba” mindegyik fél- félmillió forint adósságot vitt „hozományként”. A kihelyezett elnök, a nemrégiben „Kiváló termelőszövetkezeti tag” címmel kitüntetett Kürtösi Károly vezetésével azonban már a legutóbbi zárszámadáskor több mint 30 forintot ért egy-egy munkaegység miután a milliós mérleghiányt is megszüntették. A két elnökhöz hasonlóan derekasan megállja he'vét a többi kihelyezett szakember túlnyomó többsége is. Akadnak persze, s néhányan talán még most is vannak, akiknek a kihelyezésével „melléfogás” tö-tént, dehát ez társadalmi életünk minden területén előfordul még: nem cáfolja viszont a lé- nveget, azt. hogy erre a lépésre elengedhetetle- rr" szükség volt. s hogy már eddig is sokat tettek mezőeazdasáeunk szocialista fejlesztéséért. A kecskeméti járásban például — szó volt róla a ó’-'si pártértekezleten is — 51 dotált szövetkezet, vezető közül rátermettsége hí'án ötöt kellett visszahelyezni előző munkakörébe, s — bár nem rendelkezünk pontos adatokkal — a többi járásban is hasonló ez a nem rossz arány. Nézzük meg az érem másik o'daláf is. A dotáció ellenében és az eredményekért, a tudásu-
