Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1, olflal

MW?. december ?, vasárnap

LUXEMBURG GRÓFJA

Karcsi és társai

Äz idei első operettbemutató

Lehth* szépmuzsik ájn, jól

femert operettjének idei előadása a színházak államosítása óta a második felújítás Kecskeméten. Első ízben 1953-ban láthatta a közönség, s ami a mostani felújításnak külön érdekessége — az előadás négy szereplője! Gyólay Viktória, Balogh Rózsa, Mucsi Sándor és Budai László immár másodízben lép színpadra azonos szerepben. Anélkül, hogy valamiféle összehasonlítás igényével lépjünk fel a két előadással kapcsolatban, nem lehet elhallgatni, hogy tanulságos módon mutatja a mostani felújítás, milyen igaz az a tétel, hogy a régi operettek legromlandóbb eleme eppen a romantikus, szerelmes, szentimentális elem. A mostani Luxemburg grófjában is efölött futott el leggyorsabb léptekkel az idő, de erőteljesen hat és ma is szívderítőén érdekes az átdolgozott libretto humora, a komédiázásra, az ízléses játékra lehetőséget nyújtó humoros szerepek nagy sokasága.

Érzésünk szerint az előadás egyébként arra is választ ad, meddig lehet elmenni az időt állóbb humoros elem hangsúlyozásában és adagolásában, milyen mértékben lehet a leginkább elavulófélben levő szentimentális elemeket csökkenteni vagy elfogadható módon színpadra vinni.

Leheti hogy ez a mérlegelés Sem volt ilyen mértkben exponálva a rendezői elképzelésekben, annyi azonban biztos, bogy Lovas Edit értékes, rendezői elgondolásokban gazdag »unkája bizonyos fokig magán viseli a kísérleti jelleget. Ha •gyanis az első két felvonás «léggé szabályos színpadraviteli technikáját vesszük figyelembe, ■ harmadik felvonás bizonyos stílustörést mutat. Elvész «gyanis az egyébként friss és mindhárom felvonás közül a legnagyobb tempójú harmadikban a két fiatal főhős korábban szépen és hatásosan bemutatott sserelmi kapcsolata, s a bur- leszk komikum, ha a felvonáson belüli stílusegység jegyében is, de teljesen eluralkodik az előadáson.

Ügy hisszük, a kísérlet tanulságos volt Megmutatta, hogy a két hangulati elem közötti aránytalanság ilyen mértékben nem növelhető, mert menthetetlenül bele torkollik a humor, a burleszkkomikum, az egyoldalú túlhajtottságba. ez pedig minden színpadi hatás halála. A humor tehát, amiből lehetett volna több is az első két felvonásban, a harmadik és befejező részben harsány hangú diadalt ült, s ez a komikus hatásoknak nem volt minden pillanatban hasznára. Túlzásnak látszott például a vizsgáló- bíró és Sir Basil közötti játék a lángössal, s jó néhány olyan mozzanat, amin, ha az első pillanatban nevettünk is, utólag nem gondolunk vissza túlságosan szívesen. Meggondolandó egyébként ez a humorizálás abból a szempotból is, hogy a Lehár-muzsika alaphangulata sem bírja el túlságosan annak túlhajtását.

A színes és látványos előadás mind a díszletek ötletességével, mind a táncok mozgalmasságával (a nyitó jelenet eléggé rendezetlen voltát nem tekintve), mind pedig a jelmezek ízlésesen összeválogatott színeivel (Márton Aladár munkája) vonzónak, értékesnek mondható, ha túlzásait kigyomlálja a rendező, minden fenntartás nélkül el lehet mondani, hogy méltóképpen reprezentálja a jó felkészültségű operettgárdát.

René szerepében Mucsi Sándor színészi kvalitásokban is egyenletes, hangulatos alakítást nyújtott. Kár, hogy mind ő, mind pedig főszereplő társa, Gyólay Viktória majdnem teljes passzivitásra voltak kárhoztatva a harmadik felvonásban, éppen az előbb említett okoknál fogva. Gyólay Viki gyönyörűen énekelt, ízlésesen, mértéktartóan vázolta fel Angéla rokonszenves alakját. Baracsi Ferenc, mint Sir Basil mulatságos és ötletes alakítást nyújtott, bár érzésünk szerint néha kiesett szerepének hangulatából és kissé felesleges mértékben elkomédiázgatta játéklehetőségeit. Ilyen formán Sir Basilt teljesen veszélytelen emberkévé fejlesztette vissza, holott a harmadik felvonás egyik alapvető konfliktusa az lett volna, hogy a végre egymásra talált szerelmesek boldogságát Basil és barátai egy nem várt sakkhúzása esetleg veszélybe sodorhatja. Balogh Rózsa mint Juliette életvidám, kulturált, érzelmekben gazda alakítást nyújtott. Pathó István Brissard alakítása egyike volt az előadás legstílusosabb figuráinak. Göndör Klára mint madame Fleury kihasználta a szerep összes lehetőségeit. Mulatságos volt Komlós József mint anyakönyvvezető. Simon Géza, Dánffy Sándor és Liliom Károly, mint a három lord, Szalma Sándor, mint bírósági elnök, a harmadik felvonásban eléggé túljátszottá szerepét. Emlékezetes Budai László mulatságos lakáj- figurája. Száraz Ferenc a portás szerepére túl fiatal.

Az érdekes és nagy közönségsikert aratott előadás problémáival együtt a színház értékes produkciói közé tartozik.

A zenekar híven követte Kerny Kálmán utasításait, szépen és megfelelő hangerővel játszott. Csinádi István díszletei mulatságos ötleteikkel a felújítás egyik fő értékét képviselték.

Csáky Lafos

Könyvespolc

Sosekl, Natsume:

A KAPU

A japán író regénye 1910-ben jelent meg először. Tulajdonképpen pszichológiai mű. Cselekménye Tokióban játszódik. Kitűnően eleveníti fel egy külvárosi sikátor kisembereinek küzdelmes életét.

Nemes László:

GYÁVASÁG

Kgy — férftkora dalén túljutott — író az autóbuszon megismerkedik egy lánnyal. A futó kalandból hosszan tartó kapcsolat lesz, annak ellenére, hogy a két ember nem Illik egymáshoz. Gábor, mint egy szerelmes kisdiák, Izgatottan siet a randevúkra, lehetetlen helyzetekbe sodródik a lány miatt, s felborul körülötte minden, amit hosszú évtizedek során épített.

TIZENHAT esztendős, vékony legényke Ivicz Károly, a Tisza- kécskei Permetezőgépgyár másodéves ipari tanulója. Szeme sarkában köpés mosoly bujkál és ahogy felettesei tréfásan „panaszolták” róla: — naphosszat be nem dU a szája. De ügyes- kezű, nagyszerű gyerek, s szorgalmasan tanul a gimnázium levelező tagozatán.,.

Hát a többiek? A gyár 84 ipari tanulója, Karcsi társai?

Csendesszavú fiatalember — Kalló Ferenc KISZ-titkár válaszol:

— Nem panaszkodhatnak, hiszen a gyár igazán szerető gondoskodásában részesülnek — munkaidő kedvezménytől az ingyenes üdültetésig. De mi sem panaszkodhatunk rájuk. Valamennyien KISZ-tagok és ennek megfelelően viselkednek itt, az utcán és a szórakozóhelyeken is. Részt vesznek a politikai oktatáson, legtöbb közülük beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára és Ivicz Karcsival az élen 23-an lelkes tagjai az 1. sz. általános iskola irodalmi színpadának.

— Most éppen — folytatja — színdarabbal, zenekari számokkal, szavalattal készülünk az idei kulturális szemlére. Beindítottuk a szakma ifjú mester“, mozalmat, ahol szakképzett műszaki dolgozóinktól rajzismeretet tanulnak a fiúk és a bonyolult technikai eljárások ismeretét.

TANULNAK, művelődnek tehát itt a fiatalok. De hogyan

állják meg helyükéi a tetmrik helyben?

— Jól — nevet elégedettem Andó József oktató —, akár példával is bizonyíthatom, öls végezték el — és ezzel megmutatták, hogy a fiatalság is, képes valóban hasznos munkám — a Battéria magasnyomású permetező teljes szereléséi. A kettes telepen — társadalmi munkában — elkészítették m csővázas tetőszerkezetet.

KARCSI és társai jó kezek■< ben vannak. Meg is látszik felszabadult vidámságukon, munkaszeretetükön, egész bontm kozó életükön. V. Zs.

Ivjcz Károly másodéves ipari tanuló a permetezőgéphez tartaná csaprészt fúrja.

Baranyi József az ölébe ijesztette a könyvet

— Ejha! — nézett ki az Atszélre —, mindjárt odaérek.

Ismert már szinte minijén fát, s tudta az időt «nélkül, hogy az órájára nézett volna. Akárhogy elmerült útközben az olvasásban, felriadt, mint a pontosan alvó, hogy elpakolhasson kényelmesen kiszállás előtt.

Becsapta a könyvet és a táskájáért nyúlt.

— Vajon melyikük fog Várni? Balogh, vagy Fi- csor? Vagy egyik se? — Elmosolyodott. Ritkán késnek el a „fuvarosai”. Eleinte még az is előfordult, bogy egyszerre ketten várták. Azóta megtanultak ^kooperálni”.. s

Hideg szél verte a rit- kás esőt a busz ablakához, 6 borzon gva gondolt a következő félórára. Három kilométer a sáros dűlő- űton ebben az időben! Balogh Lajos kitűnő Pannóniáján sem éppen kéjuta- *ás. Ha meg elakadna, nemcsak a sárdagasztás miatt bosszankodhat, hanem azért is. hogy elkésik, hiszen alig félórája van. 4-kor kezdődik a tanítás.

Amikor kiszállt a megéli ónál, már ott várakozott Staingh.

— Szegény — gondolta a tanár. — Ez mindig duplán teszi meg miattam az utat.

Kezet ráztak, s míg felkuporodott a másik mögé az ülés végére, arra gondolt. hogy amikor egyszer sajnálkozott rajta, a fiatalember csak legyintett:

— Kölcsönkenyér visz- szajár. Ha nem vállalják tanár elvtársék, hogy csinálnak itt Bócsán nyolcunknak egy kihelyezett osztályt, akkor most mindannyian járhatnánk be Kecelre..; Vagy nem járnánk mezőgazdasági technikumba. .. Jó ez így, szívesen teszem én is, a többi is.

Hát volt is vita — gondolta Bárányt — nem éppen könnyű ez nekünk...

A múltkor odabenn Kecskeméten, egy értekezleten előjöttek a panaszok. a többi között, hogy ők, a kihelyezett technikumi osztályok tanárai nem elég, hogy kerek 100 órát tanítanak havonta, hanem rengeteg időt eltöltenek emellett az utazgatással is. A szünetben aztán kiszámították: ki mennyit „bumlizik”. Ő is megcsinálta a maga mérlegét: havi 114 óra úton, összesen 1920 kilométer. Mert neki a tetejébe Ti- szakécskéről kell bejárni

Kecskemétre i&

— Ami azt illeti, nem nagyon száguldoznak nálunk a vonatok — húzta el a száját. — Ebben a számításban még a gyors

busz is benne van, mégis alig jön ki a 17 kilométeres átlag óránként.

Ha kapna lakást Kecskeméten — egyelőre kevés remény van rá, hiszen még csak a tavasz óta tanít a technikumban, azelőtt otthon Kécskéi^, tanított, s a felesége máig is ott gyömöszöli a nebulók fejébe a matematikát, kémiát — szóval ha kapna lakást, akkor fele énnyit kellene utazni.

— Na, majd csak lesz valahogy. — Előbb-utóbb csak sikerül. De én már nem hagyom itt ezt a munkát. Azért jöttem át az általános iskolából, hogy felnőtteket taníthassak. Tudtam előre, hogy nehéz lesz, „cigányélet" lesz, de hát jobban érzem magam közöttük. Valami olyanféle romantikája van az Ő nagy akarásuknak, mint amikor & fogtam

annak idején némi kiesés után újból a tanuláshoz.

A szülői ház jutott eszébe ott Félegyházán, ahol tizedmagával rajcsúrozott a testvéreivel, s bizony az

általános iskolában hiába volt kitűnő, mégsem gondolhatott arra, hogy valaha ő is tanár lesz. Aztán mégiscsak sikerült, most már 9 éve tanít... A fiatal parasztokkal valahogy ügy érzi magát, mint otthon a testvérei között. És ők is ragaszkodnak hozzá. Lám, ez a Balogh Lajos is nemcsak amúgy kötelességből jár ide, azon felül még valami jóízű barátság Is van a tekintetében.

Éles Csepel-hangon szólt alatta a motor, a kerék meg-megcsúszott itt-ott a latyakban, s olyankor felhördült mérgesen a Pannónia. De biztonságban érezte magát. Jól motorozik ez a Lajos!

Éppen ahogy ezt gondolta, valami kátyúban oldalt rándult a kerék, Balogh nagyhirtelen lepakolta a csizmáját a sárba, s

lekapta a lábtartóról a cipőjét önkéntelenül 6 is.

— Ne úsztassa azt a városi lábbelit, tanár elvtárs — nevetett a pilótája —, nem való az arra.

— De hiszen többet bír ez, mint hinné — mosolygott vissza. — Kecelen minden csütörtökön jó három kilométert kopik az országúton... aztán esőben sem megyek mezítláb. ..

Több baj nem akadt az iskoláig. Jól vezet ez a Lajos — gondolta megint elismeréssel, ahogy közeledtek. Bentről meghallhatta a kisded nyolcfős osztály a berregést, s már gyújtogatták a petróleum- lámpát.

Mert itt még villany sincs... Csak nagy, nagy lelkesedés. Hiába, ez az igazi! A felnőttek között egy se akad. akit biztat- gatnj kéne, meg büntetni. A gyerek nem mindig tanul szívesen, mert muszáj, de a felnőtt az pasz- szióból tanul, vagyis hát inkább, mert szükségét érzi. Szóval öntudatból Azért jobb itt...

Balogh leállította a motort, felbakolta, aztán megszólalt:

— Na, most aztán jól néz ki. Az egyik cipő tiszta, mintha ki se lépett volna ma a szobából, a

másik meg „vízvonalig* sáros. — Hunyorított jókedvűen, barátsággal tréfálkozva

Baranyi csak legyintett.

Megéri még a kényelmetlenséget is — fejezte be a gondolatsort, ahogy végighúzgálta a cipőjét a sár kapar én. — Azzal is a» adósságot törleszteni, hogy inas gyerekből tanár lehettem. Aztán meg ez egy kicsit a pártmunkám is;

Hogy miken jár az én eszem! — mosolygott elégedetten befelé, amikor benyitott a folyosóra. — Persze, az a könyv: Az acélt megedzik. Most olvasom másodszor.

Balogh Lajos ott lépkedett a nyomában és megint megszólalt:

— Aztán, tanár elvtárs,, ma nálunk alszik, ha megfelel.

— Köszönöm szépen —■ fordult félig vissza. Nagyon kedvesek. Hol ez, hol az hívja meg. Hát bizony jobb is, mint négy összetolt szóken aludni, pedig itt-ott az is megesik vele.

— Csak arra kérem •— fűzte hozzá a köszönethez —. hogy reggel valamivel korábban -induljunk. Le ne késsük ebben a nagy sárban a 6.18-as kecskeméti buszt.

Mester László

j TÖRLESZTÉS }