Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-16 / 268. szám
1988. november 18, péntek 9. oldal (W. D.) Barangolok az őszi bágyadtkék ég alatt. Élvezem a jótékonyan enyhe novembert és csodálattal tekintem a napfényben fürdő herva- tag tájat. Vidáman temetkezik a természet. A nagy borús telthordó jú esőfelhők megkéstek, a hűvös szél sem diderget. Könnyebb is így sajnálni a nyarat, a zöld elmúlását, könnyebb megszokni a barna-sárga lombokat, majd az ettől is megfosztott ágaival éghek meredő tájat. Az ősz már nem is az elmúlás évszaka. Az volt, mert a szegényembert csak a nap melegítette, kis krumplival, kenyérrel, kevés zsírzóval vészelte át a telet. Az ősz a teremtés, az évek óta szépmenetű és messzire jutni akaró munka évszaka lett. Homok mindenütt, parányi kvarcszemek tengere ameddig a szem ellát, és még azon túl is. Tavasszal a szél ci- bálta. fútta, mint télen a havat. Zabolátlan, vad jószág ez még sok tízezer holdon, de ezen az őszön újabb ezer holdakat szelídítünk és fogunk az emberi teremtő akarat hámjába. Messze, hatalmas táblákon emberek hajladoznak a homok fölött. Kis semmitérő- nek látszó, a végén bojtos vesszőt süllyesztenek a homok ölébe. Szabályos térközben parányi halmok emelkednek. Ha csak kettőt látna az ember belőlük, azt hinné vakondtúrás. De milliónyian vannak és méhükben fogamzik a fáradhatatlan homoki ember szőlőskertje. Eszembe jutnak a két-há- ram év előtti viták. VoJt nehány „okos” akkor, erőszakolt érveikkel azt latolgatták, miért nem lehet a szőlőben nagyüzem. A bátorító szó mellett volt még kétség és félsz: vajon mit hoznak a következő esztendők. A kétkedés ez esetben jól fizető befektetés volt. mert a szüreti eredmények a nagyüzemi táblákban még a legbi- zakodóbb jósokat is megcsúfolták. Vajon ki esküdött volna meg arra, hogy Kön- csögöni, vagy Nyáglőrincen 90—120 mázsa termést ontanak a vesszők? Felötlik bennem, hogyha valamikor a faluban egy gazdának holdanként 60 mázsa termett, a csudájára jártak: milyen jó gazda. Manapság a holdanként egy vagonnyi termés sem kelt különösebb feltűnést, bár az emberek elismerően bólintják fejüket. De mint napfelkelte után a kakasszó, elhallgattak a kétkedők és a borúlátók is. Ma már alig jut valakinek eszébe vitatni a nagyüzem diadalát a szőlő- és gyümölcs- termesztésben. Természetessé lett a fölény a legkonekab- baknál is. akik a szőlőtermesztés holnapját a kispar- cellás „pepecselésben” látták biztosítottnak. A tegnapi kétkedés hitté, a fenntartás pedig bizakodássá lett. És ez legalább olyan fontos megyénk kertészeti kultúrájának fejlesztésében. mint a vesszőt erősítő homok és a fürtöt érlelő napfény. Q texiilsnyag-eüátásrö! tanácskoztak Csütörtökön délután a Bajai Ruhagyárban a gyár alapszervezetének meghívására Mérő Albert, a Könnyűipari Minisztérium Gazdálkodási Főosztályának helyettes vezetője, Rugl Sándomé. a minisztérium terv- és áruforgalmi előadója, valamint Somogyi László, a Pamutipari Igazgatóság áruforgalmi csoportvezetője részvételével értekezletet tartottak. A tanácskozáson a gyár textilanyaggal való ellátásának megjavítását, a helyi alapanyaggal kapcsolatos ellátási és kereskedelmi kérdéseket beszélték meg. elérni. Számos példát sorolhatnánk fel, amely azt bizonyítja, hogy rövid idő alatt is a 10—IS forintos munkaegység értéke több mint a duplájára emelkedett és a rossznak tartott szövetkezet egyáltalán nem volt már gyenge. Hasznot hozott tehát az erősebb segítse a gyengébbet mozgalom egyrészt a népgazdaságnak, mert ma már a megerősödött, egykori gyenge tsz is leteszi az ország asztalára azt a termést és terméket, amelyet a város elvár a falutól, másrészt pedig sok gyenge tsz ily módon erősödött meg, visz- szatért a szövetkezeti emberek bizalma és ma azt tartják: érdemes becsülettel dolgozni, mert megtaláljuk a számításunkat. M ehéz „kész” receptet adni arra vonatkozólag: hogy javítható meg egy-egy gyenge tsz. Szerencsére azonban a jó szövetkezeti vezetők, akik vállalkoznak a gyengék irányítására is, rendelkeznek a vezetés kitűnően bevált módszereivel és megtalálják a helyes utat. Akad olyan hely, ahol mindent teljesen élőiről kell kezdeni, másutt az anyagi érdekeltség fokozottabb megteremtése segít, harmadik helyen az szükséges: megtalálni az olyan becsületes parasztembereket, akikre támaszkodni lehet. Vannak erős szövetkezetek, amelyek vetőmaggal. géppel, sőt kölcsönpénzzel is segítik gyengébb társukat. Szinte felmérhetetlen értékű lehetőség rejlik az erősebb segítse a gyennéhbet mozgalomban. amelyet bűn lenne parlagon hevertetni és nem kiak- nSzvl. Persze az állam sem feledkezik meg a termelőszövetkezetekről, s különösen nem a gazdaságilag gyenge tsz-ekről. Kormányunk — erejétől telhetőén — sokat segít a közös gazdaságok megszilárdításában. Nemrég jelent meg a 3004/5-ös kormányhatározat a tsz-ek 1963. évi állami támogatásának rendszeréről. Nyomatékosan hangsúlyozza ez a határozat, hogy az állam a gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeteket fokozottab mértékben támogatja. Megfelelő hiteleket biztosít, de — ami nagyon lényeges — nem jövedelemkiegészítésre adja a pénzt, hanem a termelés fejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy a gyenge tsz-ekben ehhez előbb a személyi feltételeket kell megteremteni, a vezetés szénáját kell rendbehozni. Az állam segítsége csak akkor lesz hathatós, ha minden szövetkezetben párosul a hozzáértő szilárd vezetéssel. Az erősebb szövetkezet segítésének pedig éppen az a közvetlen célja, hogy megtegye az első lépést, megszilárdítsa a vezetést. M inden elismerést, dicsére- * * tét megérdemelnek tehát azok, akik „kettős” elnökségre vállalkoznak, vagy elhatározták, vagy ezután döntik el, hogy segítséget nyújtanak valamelyik gyenge szövetkezetnek. Ez a szocialista emberre jellemző nagyon szép és felemelő tulajdonság. Az ilyen vezetők azonban nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi megbecsülést is megszolgálják. Megérdemlik, hogy a gyenge tsz-ben is megkapják az elnöknek járó munkaegységrészesedést, hiszen becsülettel megdolgoznak érte. Viszont arra gondosan vigvázniok kell, hogy saját szövetkezetükben, az erősebb tsz-ben ne gyengüljön meg közben a vezetés, mert az Ä párthatároasalok »Teltemében Csökkent az anyagköltség, fellendült az újítómozgalom a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában ték. A vetélkedésben részvevő feA közép és alsó pártszervek az általános Irányelveket és a központi határozatokat követve helyi jellegű kérdésekben önállóan és felelősséggel döntenek, Intézkednek.” (A kongresszusi Irányelvek 42. pontjából.) A Központi Bizottság, valamint a megyei pártbizottság ha. tározatai segítséget adnák munkánkhoz, eligazítanak az előttünk álló feladatok sokrétűségében, megmutatják a járható utat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felmentsük magunkat az önálló gondolkodástól, a kezdeményezéstől. Termelékenység emeléséből Ennek tudatában a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára vezetőségével, a szakszervezettel és a KISZ-szervezettel közösen szabtuk meg a termeléssel és a kulturálódással kapcsolatos azonnali és és távolabbi feladatokat. A műszaki fejlesztési tervben foglaltak maradéktalan megvalósításával 1961-ben a számunkra előírt 43,4 százalékos termelésnövekedést kizárólag a termelékenység emeléséből biztosítottuk. Ez évben a termelés növelését ugyancsak a termelékenység emelésével terveztük, tekintettel arra, hogy a növekedés üteme nem nagy. Évközben azonban figyelembe véve a jelentkező igényeket, tervfeladataink tízmillióval való felemelését kértük. Előreláthatólag ennek 77,4 százalékát termelékenységemelésből érjük el. Ezt azért tudjuk megtenni, mert dolgozóink a VIII. kongresszus tiszteletére kibontakozott versenyben több, jobb és olcsóbb termék előállítását ígér320 munkás — a fizikai dolgozók 80 százaléka — 27 brigádban küzd a szocialista címért, illetve négy brigád annak megtartásáért. A kongresszusi verseny, a technológiai és normafelülvizsgálat, valamint a műszaki fejlesztésben előírtak megvalósításának eredményeképpen ez évben 309 ezer forinttal csökkentettük az anyagköltségeket. Selejtünk a tavalyi 0,4 százalékról ez év kilenc hónapja alatt 0,2 százalékra csökkent. Önköltségnél a tavalyi évet is figyelembe véve 2,2 százalékos csökkentéssel számolunk. Fellendült az újítómozgalom. 1961-ben 251 ezer, 1962. év első három negyedévében már 284 000 forintot takarítottunk meg újítások alkalmazásával. Tanuló munkások Pártszervezetünk sokat fáradozott és fáradozik azon. hogy emelkedjék az üzem dolgozóinak politikai, szakmai és általános műveltsége. Munkánkat jelentősen megkönnyítette párttagságunk példamutatása. Büszkén írom le; gyárunk dolgozóinak 37,5 százaléka kapcsolódott be az állami oktatás különböző formáiba, öten járnak egyetemre, 68-an a gépipari, húszán pedig a közgazdasági technikumba és gimnáziumba. Ezek mellett különböző témájú szakmai tanfolyamokat szerveztünk. Nem feledkezünk meg a kongresszusi irányelveknek azon útmutatásáról, mely szerint további előrehaladásunk elsőrendű követelménye, hogy megszüntessük az ideológiai nevelés viszonylagos elmaradottságát. Az idei pártoktatási évben a dolgozók 23,7 százaléka tanulmányozza a maxxzimus—le- ninizmust. Elképzeléseink szerint 196o-re nem lesz olyan munkás, aki nem végezte volna él a nyolc általánost, illetve ne kapcsolódott volna be a felnőttoktatásba. Szükség van erre, mert termelésünk összetétele megváltozik, rátérünk a vegyipari gépek és konzervipari berendezések gyártására. 19 500 óra megtakarítás Az új feladat sikeres elvégzése érdekében pártszervezetünk a gyár dolgozóival közösen, megvitatta a párt Központi Bizottságának 1962 június 26—?B-i határozatát a gépipar fejlesztéséről és meghatározta az ebből adódó feladatokat A vitábrn elhangzott javaslatokat is felhasználva készítettük el intézkedési tervünket. Ennek megvalósítása során 19 500 munkaórával csökkentjük majd a gyártmányok előállítási idejét Kívánságunk Vannak azonban rajtunk kívül álló okok, amelyek nehezítik az előrehaladást. Későn kenjük meg a gyártandó termékek teljes tervdokumentációját, az üzem fejlesztéséhez szükséges beruházási összegeket Ebből olyan követfcezetetést vontunk le, hogy irányító szervünknél még nem eléggé következetesen és körültekintően hajtják végre a párt határozatát, jelen esetben gyárunk, a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára és a Kiskunfélegyházi Gépgyár összevonását, új termelési arculatának meghatározását. Nekünk az a véleményünk, hogy az áttérést fokozatosan kell megoldani, azaz a vegy- 'pari gépgyártás követelményeinek elsajátításával egyidejűleg adjuk át hagyományos gyártmányainkat az arra kijelölt gyárnak. Kohtrt Béla párm&m ' A város éléstárában A mosolygó piros almák a nyári napfény emlékét Idézik, miközben a MÉK kecskeméti kirendeltségén Józan Jánosné és kilenc brigádtársa „érdeme” szerint dönt minden alma sorsáról. Arról, hogy mebet-e exportra, alkalmas-e téli tárolásra ... Ez a kis brigád naponta 60—70 mázsa almát vizsgál meg egyenként és szakértő szemmel, de rajtuk kívül még most Is százkilencvenen dolgoznak a kirendeltségen, s kezük munkája nyomán telitödnek a város éléstárai: a hatholdas, prizmás tárolásra alkalmas szabadtéri tárolóhely és városszerte tíz nagy, öszesen 65 vagon zöldség-, gyümölcs- és főzelékfélét befogadó pince. elnök azt csak „félkézzel” irányítja, mivel ideje nagy részét a gyengében tölti. Jó dolog, hogy a legtöbb erős szövetkezetben ez nem okoz különösebb gondot, mert ezek a tsz-ek úgy működnek már, mint egy jól olajozott gépezet. Ügy áll a posztján a többi szövetkezeti vezető, hogy nem hiányzik az elnök mindennapos ottléte, munkája. Sajnos, néhány helyen az országban az elmúlt időszakban lábrakapott az a téves nézet, hogy egyedül a tsz-ek egyesítésével akarják megoldani a gyenge tsz-ek problémáját. Azért, hogy „eltüntessék” a rossz szövetkezetét, egyesítették azt a jóval. Ez nemegyszer azt eredményezte, hogy a következő évben a jó is elromlott. Szükségtelen hangsúlyozni: ez többet árt az ügynek, mint használ. Helyette sokkal életképesebb módszer az, ha az erősebb gazdaságok vezetőinek segítségével javítják meg a ma még gyengébben működő közös gazdaságokat. A hol szükség van erre, most “ kell munkához látni. Nem elég várni a zárszámadás után, mert akkor már késő lesz. Aki ismeri a mezőgazdaságot, az tudja, hogy a gyenge tsz-ek segítésével szinte egyetlen napot sem lehet már tétlenkedni, hiszen ősszel kezdődik az űj, a jövő évi gazdálkodás megalapozása. Ilvenkor kerül földbe a jövő évi termés magja, gondos, körültekintő munkát igényel a tervkészítés, most kell hozzálátni az állatállomány áttelelte- tésébez és a tél folyamán kell megteremteni a gazdasági terv végrehajtásának feltételeit is: ki kell alakítani az igazságos vezetést, a megfelelő munka- szervezeteket, az ösztönző jövedelemelosztást, a premizálási S mindez, különösen a gyengi tsz-ekben, elengedhetetlenü fontos, hiszen eddig is az vol megerősödésük legfőbb kerék kötője, hogy nem került nálul szilárd kézbe a vezetés. Jól dolgoznak tehát azoknál a járásoknak a vezetői, aho úgy gondolkoznak és cseleksze nek. is, hogy már most, az ősz hónapokban eldöntik: melyil erős tsz nyújt támogatást gyen gébb társának. így bőven ju idő arra, hogy felmérjék a: adottságokat, számbavegyék < lehetőségeket, reálisan tervez zenek, és lesz elegendő idő am is, hogy a tagsággal minden alaposan megbeszéljenek. Hosz szú a tél, minden szövetkezet családot fel lehet keresni, hogj megtárgyalják velük: hogyan milyen módon lehet fejleszten közös gazdaságukat. Mert nen szabad szem elől téveszteni: i szövetkezet gazdái a tagok. Fel- emelkedésük csak akkor biztosítható, ha azok a kiváló módszerek és tapasztalatok, amelyeket a jól dolgozó szövetkezetek, állami gazdaságok vezető: juttatnak nekik, s a tagság akaratával és egyetértésével találkoznak. Fontos tehát, hogj mindenütt időben lássanak munkához. Minél több erős tsz és állami gazdaság ajánlja fel segítségét a gyengének, a gyenge tsz-ek vezetői pedig forduljanak bizalommal erősebb szomszédjukhoz. |gv számos — különösen az * idei mostoha, aszályos év után — gondokkal, bajokkal küszködő, rosszul gazdálkodó tsz rövid idő alatt felemelkedhet a közepesek, a jók színvonalára. Major Lajos &zéjfL ÚIZ
