Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

4 oldal

1962. november 16, péntek

Kilencszázan találkoznak

Egy kilencszáz főt foélalfcoz- fertó vállalat mindenképpen nagyüzemnek számít, különösen vidéken. Ilyeníormán nagyüzem lenne a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet is. Csakhogy náluk a foglalkoztatottak túlnyomó többsége „bedolgozó”, otthon végzi ed a vállalt munkát, a benti létszám alig 120. Amikor tehát a szövetkezet szervezettségéről, üzemi életéről érdeklődünk, mindössze ezzel a létszámmal számolhatunk.

Tan folyamok

A szövetkezeti bizottság — ami nagyjából a szakszervezeti üzemi bizottságnak felel meg — terveiben mégis inkább a kilenc- százra építenek. Legtöbb joggal a tanfolyamok szervezésében tehetik.

— Voltaképpen az anyagi ösztönzés erejére támaszkodunk — magyarázza Horváth Elekné párttitkár — amikor valamilyen szaktanfolyamot indítunk. A szövetkezet ugyanis a kereslethez Igazodik, olyan kézimunkafajtákra kell „ráállnunk”, amiket mielőbb el tudunk adni... Nőtt a kereslet a különféle szalmakosarak iránt, kevesen értenek hozzá: tanfolyamot szerveztünk ... A tavalyi gobelin-tanfolyam résztvevői már teljes erővel dolgoznak. Hamarosan necc- oktatást is kezdünk a nőtanács segítségével Mindig sok a jelentkező, mert néhány hét alatt új kereseti forráshoz jutnak a hallgatók.

Két oklevél

Egyebekre már nehezebben szedhető össze a dolgozók többsége. A szövetkezet 120 úgynevezett beltagja azonban részt vesz más szervezett foglalkozáson Is. Háromféle politikai oktatás folyik nálunk, összesen hatvan

hallgatóval. Időnként tájékoztató előadások hangzanak el a nemzetközi helyzetről,' s évente négy TIT-előadás, amelyeken 80—80 dolgozó jelenik míg minden alkalommal.

Nagyon jól mutatja, hogy a bedolgozók is együttélnek azonban a bentiekkel, a kultúrmunka. Mert akadozva ugyan, ha neki- nekirugaszkodásokkal is, de van kulturális élet a szövetkezetben. Sőt. már hagyományai vannak itt a színjátszásnak, népi táncnak. Júliusban Csongrádon a háziipari szövetkezetek kulturális találkozóján két szavalattal, egy rövid színdarabbal, a tagok gyermekeiből alakult tánccsoporttal vettek részt, s két oklevelet szereztek. A felkészülés időszakában rendszeresen összejöttek próbálni, s mindig sok nézőjük is akadt.

Aztán a nyáron szétesett a csoport, a sikeres szereplés után, mint akik jól végezték dolgukat, abbahagyták az összejöveteleket. De már ismét mozgolódnak, s a téli esték együtt találják őket hamarosan.

Lesx helyük is

Nem is vethetjük szemükre, hogy egy-egy találkozó, erőpróba előtt verődnek csak össze. Hiszen helyük sincs, ahol rendszeresen próbálhatnának. Hamarosan azonban ez az akadály is elhárul. Vett a szövetkezet egy épületet, átépítik, rendbehozzák, s lesz kultúrtermük. Akkor aztán nem okoz gondot a próbák, vagy az előadások megtartása, a

Bemutattuk

Dosztojevszkij:

BŰN ÉS BÚHÖDÉS

A mü Dosztojevszkij egyik legjelentősebb alkotása. Világosan megmutatja az író világnézeti bonyolultságát és ellentmondásosságát is. A regény főhőse Raszkolnyikov egyetemi hallgató. Tehetséges, gazdag érzelemvV ágú, nagy tettekre termett fiatalember, aki egy könyörtelen társadalomban magára maradva szörnyű tettet követ el, gyilkossá válik. A regényt drámai stílusa, mesteri kompozíciója, a lélektani ábrázolás finomsága a világirodalom remekei közé emelik. A mű dramatizált feldolgozását most játssza nagy sikerrel a Jókai Színház.

Illés Béla:

A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ

A kötet ülés Béla három kisregényét (Szkipetárok, Fegyvert s vitézt éneklek, A vígszínház! csata) tartalmazza. niés kisregénye! közül kétségtelenül ez a három a legnépszerűbb. Mindhárom regény a hábo- rú szörnyűségeiről, és e szömyüsé- gek közepette az igaz ügyért küzdő, Igaz emberek hősiességéről, helytállásáról, emberségéről szól.

Máday Endrét, színházunk új

bonvivánját, aki a Pest megyei Petőfi Színpadtól szerződött Kecskemétre. Tájelőadáson már bemutatkozott megyénk községeiben, s nagy sikert aratott a Simonyí óbester című operettben.

Bábszfnpad alakult Kunszentmiklóson

Régebben már működött bábcsoport Kunszentmiklóson, egy időre azonban — ftiint ahogyan annyiszor megesik az öntevékeny művészeti csoportok életében — abbahagyták a munkát. Pedig ez a művészeti ág igen alkalmas arra, hogy aránylag kevés felkészüléssel, szereplővel és főként csekély anyagi áldozatokkal kitűnően elszórakoztassa a gyerekeket, sőt gyakorlott együttesék az Igényesebb felnőtteket is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Állami Bábszínház idei 15 éves jubileuma, vagy az a sok siker, amit a színvonalas vidéki bábszínpadok is aratnak országszerte.

Néhány lelkes úttörő kislány és Nagy Istvánná vezető- óvónő nemrégiben ismét megalakította Kunszentmiklóson a báb- színpadot, amely a művelődési otthon támogatásával és neve alatt fog működni.

A kis csoport azzal kezdte a munkát, hogy előkereste az általános iskola szertárából a régi színpadot, s hozzáláttak a gyerekek a kijavításához, megszépítéséhez. A művelődési otthon pedig húsz új bábut vásárolt a számukra. De maguk a gyerekek is készítenek bábukat a „színészgárda” kiegészítésére, Nagy Istvánná vezetésével.

A csoport megkezdte az első darab előkészületeit is. „Évadnyitó előadásukon” Zelk Zoltán: Mese mese. meskete — című. hétrizínművével mutatkozik be.

Kovácu Sándor

vezetők remélik, hogy még klubélet is kialakul.

Beszélgetésünk során Horváth Elekné mindezeknek az eredményeknek ellenére nem dicsekedett, inkább védekezett. Elmondta, hogy ekkora városban, ahol mozi, művelődési ház és sok egyéb szórakozási lehetőség van, szüntelen biztatással sikerül csak életben tartani a kultúr- csoporbot. Mindenesetre nehezebb, mint falun.

S ebben igaza van. Sőt, hozzátehetjük: hiba lenne, ha csak a szövetkezetben szeretnék kielégíteni a tagság kulturális igényeit, hiszen nyilvánvalóan magasabb színvonalon juthatnak hozzá egyebütt. Éppen ezért vásárolt a vezetőség tucatnyi színházbérletet. amit felváltva adnak ki a dolgozóknak, s rendez időnként fővárosi vendégművészek közreműködésével „házi előadásokat”, amelyeknek költségeit a szövetkezet vállalja.

Mindezekkel az a céljuk, hogy az együvétartozás érzését ápol- gassák a tagságban, a dolgozókban. Törekvéseiket siker kíséri, aminek éppen eléggé beszédes bizonyítéka, hogy a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet elnyerte az OKISZ vándorzászlaját és a Kiváló szövetkezet címet.

Mester László

Nem olyan időket élünk

A szűk ys irodába egy csapásra virágillatos rétek derűje költözött. Lányok érkeztek a művelődési házba. Nevetősek, fiatalok s hullámzó, bő szoknyájuk, deréikrafeszülő „felsőjük" a népviselet tarka színeiben tündökölt.

Talán a kiskőrösi népi együttes tagjai? — kérdezem, gyönyörűséggel szemlélve a viruló arcok és ruhák vidám forgatagát. Talpraesett fiatalasszony —• Kelemen Istvánná válaszol:

■— Szó sincs róla, jelentkezni jöttünk a motorvezető-tanfo- lyamra — és egy vizsgakérelmi lapot nyújt felém.

e— Mit szól ehhez a férje?

— Ő — nevet jóízűen —, nem olyan időket élünk ma már. Különben is... ő küldött. Huncut fény csillan az asszonyka szemében. — Tudja, a mostani asszony már úgy értékesebb, ha nemcsak a tűzhely körül, de motoron is megállja a helyét.

Es a lányok ? ők hogy vélekednek erről?

— Igaza van — mondja pirosra váló arccal, de magabiztosán^ 17 éves Hlavács Erzsiké —, mi például tanyán lakunk. Mennyivel könnyebben járhatunk be úgy Kiskőrösre moziba.

Könyvtárosok továbbképzése

A könyvtáros munkája ma már nem egyszerű kölcsönző és megőrző tevékenység, hanem igen fontos kulturális feladat. Az olvasómozgalom szüntelen és gyors ütemű növekedése megköveteli, hogy a könyvtárosok megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek. Többségük különféle tanfolyamokon, s jó néhányan egyetemen tanulnak.

A megyei könyvtár vezetősége elhatározta, hogy a jövőben továbbképzést rendez azoknak

a számára is, akik a szükséges tanfolyamokat már elvégezték, hiszen a munka során egyre újabb és nagyobb feladatokkal találkoznak. Az idei továbbképzés első foglalkozását ma rendezik a megye könyvtárainak olvasószolgálatában dolgozó munkatársai részére Kecskeméten a TIT helyiségében délelőtt 9 órakor. Az első előadást Hegedűs Géza író, főiskolai tanár tartja a régi magyar irodalomról.

a művelődési ház előadásaira’ Egyelőre csak a bátyámnak van motorja, de én is használhatom...

Hasonló a helyzet Fazekas Zsuzsáéknál is.

— A távolságot könnyebben lehet legyőzni motoron. Edd’g bizony mindentől el zár tan éltünk. most majd másként lesz — ígéri.

!Vacry izgalommal várják a tanfolyam kezdetét. Sőt. a 18 esztendős Kurucz Ilona, •niáe a gépkocsivezetést is szeretné elsajátítani.

— Lesz rá alkalma — av»b kozik a beszélgetésbe az n't tartózkodó MHS mesvei elnök. Balabán Sándor őmagv. — A művelődési ház b=Vő udvarán elkészült az új MHS-c'fckkíz. melynek nagy részét a fiatalok társadalmi munkában építették fel.

Segítettek a szomszéd közegek alapszervezetei, a néphadsereg helyi alakulatának parancsnoksága. A társadalmi munka összértéke 100—120 ezer forint. Külön dicséret illeti Fer_ ró Imre. Berkeez László solt- vadkerti és Faddi Laios kiskőrösi fiatalokat, akik több mint 50 munkaórával járultak hozzá a székház felépítéséhez.

A közös munka eredményeként elkészült a 80 személyes tanterem, egy műhely, garázs, iroda és raktárhelyiség és rövidesen megérkeznek a megyei elnökség ajándékai — felszerelési tárgyak és szemléltető eszközök.

Jó gondolat voit felépíteni a székházat. Könnyen ösz- szefogható így a fiatalság, és a művelődési ház szomszédságában több idő és lehetőség nyűik kulturális nevelésükre is.

Még a tanyai lányok sem hiányoznak majd a klubestekről, előadásokról — a táncról. Ahogy mondták: — nincs többé akadály.

V. Zs.

27.

Pilledten bandukolt hazafelé a két muraközi. Patájuk alig vert valami port a sárga dűlő- úton, fáradt testüket csípős verejtékszag lengte körül. A szekér mögött rekedt cimbalomként pengett a vetőgép. Kincses József gömyedten a bakon. Anti hajtotta a lovakat. Az ő feje is hanyagul billent egyet- egyet a döccenésekre, laza ujjai közül a saroglyára kígyózott a gyeplő vége.

— Állj meg itt a kőrisfa alatt — mondta fáradtan az öreg és a szemét lehunyta egy pillanatra. — Gyújtsunk rá.

Anti nem értette, miért kell a cigaretta miatt megállni, hiszen füstölni menet közben is lehet, de nem kérdezősködött. A lovak a magányos faaggastyán haragoszöld üstöké alá értek. Rájuk szólt csitítóan:

— Pszsz . . .

Elhalt a zörgés, egyszerre az alkonyati nyugalom kellős közepében találták magukat. A kőrisfa lombja kesernyés illatot párázott rájuk, arcukra hűvösség osont a közeli erdőből. Kincses ráérősen sodorta a cigarettát földszínű ujjaival. Anti nem kívánta a füstöt. Semmit nem kívánt. Csak aludni, felejteni, aztán fölébredni úgy, hogy semmi rosszra ne emlékezzen. Tudta, nem a cigaretta kedvéért állt meg az öreg. Borús hangulatban dolgozták végig a délutánt, alig szóltak egymáshoz néhány kurta szót, de különösen érezték, hogy mindegyikük végiggondolja a maga sorát.

Kincses a cigaretta végéhez tartotta a gyufalángot, közben

5ZEK3

már a legényre nézett.

— Ügyelj Ide, fiam. Mi még soha nem hazudtunk egymásnak. Se szóval, se hallgatással. Eddig a munka volt az első. De most van időnk. Úgy menjünk haza, hogy ne maradjon ebben a napban semmi sunyiság. Vagy inkább válasszuk a haragot? ... Akármi legyen a szándékod, de színt kell vallani. Még haragudni is úgy érdemes csak, ha előbb megmondjuk egymásnak a magunkét.

Anti sokáig lógatta a fejét. Sima, hátrafésült hajából egy fürt a homlokába lógott. Csizmája talpát lassan a saroglyá- hoz ütögette.

Maga sem igazodott el a saját érzéseiben. Néha annyira gyűlölte Danit, hogy minden bűntudat nélkül darabokra hasogatta volna, néha meg különös jóindulatfélét érzett iránta. Bánta már azt a méregízű találkozást. Eleget gondolkodott délután, s bárhogy fájt is a balszerencséje, látnia kellett, hogy szándékosan senki sem akart rosszat neki.

■— Kár erről beszélni, Józsi bácsi — szólt nagysokára. — Gyűlölködni, ártani nem akarok, mert gazember mégsem vagyok. Hiába mondta Klári a szemembe. Nincs igaza, meg nem is lesz.

Az alkonyati nyugalom állóvizét motorkerékpár berregése kavarta föl Figyeltek. Feléjük közeledett a kattogó-puffogó hang. Túl a kőrisfán, ahol kanyargóit az út, előbukkant a porlepte csipkebokrok mögül Csuka Péter instruktor, a járási

pártbizottság munkatársa. Délcegen feszített a motoron, mely akadozva-ugrálva morgott a bakhát hepehupáin.

Megállt, egészségeset szusz- szantott, s finnyás mozdulattal tolta homlokára a porvédő ^emüveget.

— Szabadság, elvtársak! — köszönt és a karját hanyagul meglengette, ahogy a nagyobb vezetőktől látta.

Kincses várakozón pislogott le rár a bakról. Halkan viszonozta a köszönést.

— Jó napot, Csuka elvtárs. Hova akar kilyukadni ezen a taligaúton?

Csuka azt hitte, tréfára gondol az öreg. Gyermekded nevetésre kerekült egészséges, vérbő képe.

— Magukat keresem, senki mást. Az ám, Kincses elvtárs! Láttam, hogy a lánya itthon van!

— Köszönöm a hírt — mondta hunyorogva az öreg. — Szép magától, hogy ezzel is törődik. De már jártak itt kint. Ha lesz rá egy kis ideje, szót kellene ejteni a sorsukról.

Az instruktor szórakozottan lefejtette göndör szőke hajáról az ellenzős bőrsapkát. Ahogy a gondos vargák szokták a vásáron a lábbelikről, úgy törölget- te le kabátujj ával a port a szattyánsapkáról.

— Csak a lánya léphet a szövetkezetbe. Kincses elvtárs — szegte föl hirtelen a fejét. — Kár, hogy éppen a vejéről van szó, de a párt akkor se tehet különbséget A vetéssel hogy állnak? Mert amiatt jöttem tulajdonképpen ...

Az öreg Kincses egy vékony húr pendülését vélte kihallani a csendből. Megütközve gondolta, hogy ez a pirospozsgás, motoros legény milyen ártatlan könnyelműséggel lép túl emberi sorsokat: ólomsúlyú tekin-