Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

1962. november 14, szerda 3. oldal Küldött A megyei pártértekezlet a VIII. pártkongresszus egyik kül­döttjének Kohut Béla elvtársat, a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára pártalap- szervezetének titkárát válasz­totta. Itt ül mellettem, s faggatom, milyen érzés kongresszusi kül­döttnek lenni. Nehezen indul belőle a szó. Pedig ismerjük egymást, közel három évtizede. Tudom róla, hogy apja kommu­nista nyomdász volt Félegyhá­zán, s 1945-ben a kommunista párt alapítója, hogy két test­vére van, Lajos és László, egyik a gyár gépkocsivezetője, másik néphadseregünk őrnagya. S azt is tudom róla, hogy „nem esett messze az alma a fájától”. 1945 óta tagja a pártnak, a honvéd­ségnél lépett be, s annak az egységnek volt katonája, amely 1944 őszén átállt a Vörös Had­sereg oldalára, s harcolt a hit­leri csapatok ellen. Leszerelése után rövidesen egyik kerület titkára lett, s hét éve került jelenlegi munkahe­lyére, a Bányászati Berendezé­sek Gyárába. Ott az ellenforra­dalom után választották meg az elapszervezet élére. Nem kis ér­deme, hogy a gyárban a kon­szolidáció gyorsan helyreállt, s hogy ma több mint száz taggal, igen erős pártszervezettel ren­delkezik a gyár. — Ügy gondolom — kezdi el hogy a gyár fejlődése szo­rosan összefügg a pártalaoszor- vezet munkájával. Mi mindig Igyekeztünk a maximális segít­séget nyújtani a gazdasági ve­zetőknek, főleg a munkaverse­nyek szervezésénél. Jelenleg összesen 388-an versenyeznek, ezek közül 320-an 27 brigádban a szocialista brigád cím elnye­réséért, illetve négy brigád an­nak megtartásáért. Köztudomá­sú, hogy gyárunk 1963 januárjá­tól, egyesülve a gépgyárral, mint Félegyházi Vegyipari Gép­gyár működik majd, s egyik bá­zisa lesz az ilyen gépgyártás­nak. Ebben az évben a terme­lésnövekedés teljes egészében termelékenységből lett megter­vezve. Év közben azonban terv­feladataink megemelését kér­tük és előreláthatólag a 10 és fél milliós volumen-emelkedés­nek 77,4 százalékát a termelé­kenység növekedéséből éri el a vállalat. Ezt az eredményt úgy érhettük csak el, hogy a vál­lalat dolgozói a VIII. pártkong­resszus tiszteletére indított mun­kaversenyhez igen nagy lét­számmal csatlakoztak. Kohut elvtárs azt szeretné, ha egyrészt a gyár dolgozói to­vábbi jó termelési eredményeik­kel segítenék küldetését, más­részt a VIII. kongresszus ta­pasztalatai alapján úgy mun­kálkodnának, hogy az új vegy­ipari gépgyár öregbítené a gép­gyár és a bányászati gyár már megszerzett jó hírnevét. B. L. Infralámpás fűtés, gépesített takarmány-előkészítés Korszerűsítik tsz-einkben a sertéshizlalást Beszámoltunk már róla, hogy a járási tanácsok mezőgazdasá­gi szakembereiből alakult bizott­ságok megkezdték a korszerűsí­tésre kerülő sertésférőhelyek fel­mérését. A korszerűsítést nem utolsó­sorban az teszi szükségessé, hogy mint 4—5 napra előkészített zsákolt dara biztosítják a korszerű ellátást. A terveket az . AGROTERV készíti el, s a jövő év tavaszán már az átalakítási munkákat is megkezdik. J. T, Huszonegyezer versenyző Saját „bányából” Tavasszal a szabadszállási Mathiász Termelőszövetkezet gazdái az aranyegyházi határré­szen húsz holdon telepítettek szőlőt s 50 holdon almást. E jelentős létesítmények őszi folytatása felől érdeklődünk a szövetkezet elnökétől, Farkas Ig- náctól. — Nemsokára, a jövő héten bi­zonyára hozzáfogunk további 50 hold szőlő telepítéséhez — újsá­golja. — Természetesen a tava­szi mellé kerül az új ültetvény. Ugyanekkora területen ültetünk kajszibarackost, a tavasszal pe­dig húsz holdon majd ősziba­rackost is. A tavaszi telepítésnél még nagy gondot okozott a trágya hiánya, a talajerő megfelelő pót­lása. Ez a probléma azonban már megszűnt, mégpedig az adottsá­gok okos felismerése révén. Az elnök, aki igen jó ismerő­je a szabadszállási talajoknak, a szövetkezet egyik határrészén húsz holdas lápföld-lelőhelyre bukkant. Némely helyen három méter vastagságot is eléri a ki­bányászható réteg. A lápföld kitermelése céljából külön segédüzemet hoztak létre a Mathiász Tsz-ben. A Kiskun- halasi Vastömegcikkipari Válla­lat használt csilléket, vágányo­kat bocsátott rendelkezésükre. Szereztek transzportőrt és moto­ros áramfejlesztőt Is. — Ügy tervezzük, hogy az idén még 1500 mázsa talajjavító anya­got bányászunk — mondja az el­nök. — A szőlő takarása után a barázdába rakjuk. Nemcsak az új, hanem a régi szőlők talaját is „erősítjük”. A jövő évi telepí­téseknél pedig aitalajtrágyázást is végzünk. Ám nemcsak a szőlő, hanem a szántóföldi talaj javátására is be­láthatatlan a tsz-ben a lehetőség. S a lelőhely — tájékoztat ben­nünket az elnök — a környező közös gazdaságoknak is a köz­kincse lesz majd. Az orgoványi Sallai Imre Ter­melőszövetkezet vezetőinek nagy gondot okoz, hogy a tél folyamán hol „szállásolják” el a megnövekedett gépállományt, s a nagy nyári munkák idején ugyancsak sok gondot okoz — bár nem főként a vezetőségnek, hanem a tagságnak — az üzemi Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben — az állami-, erdőgazdaságokban, valamint a gépállomásokon — egyre erő­teljesebben bontakozik ki a szocialista versenymozgaiom. Az egyéni vetélkedésen ala­puló munkaversenyben 21 ezer fő vesz részt. A mozgalomnak lendületet adott a VIII. pártkongresszus­ra való készülés, amely a dolgozókat a korábbi évekhez mérten derekasabb helytállás­ra ösztönözte és sarkallja je­lenleg is. A fellendülést jól példázza az is, hogy összesen 257 brigád vállalta a szocia­lista cím elnyeréséhez szük­séges feltételek teljesítését, és a Földművelésügyi Miniszté­rium, a MEDOSZ elnöksége, s a KISZ együttes felhívására 84 ifjúsági brigád vett részt az exportálás, a siló’/^s tervé­nek teljesítése, valamint a több kukorica termesztése végett indított versenyben. Az említett brigádok vállalták, hogy a termelési terveket összesen 32 millió forint ér­tékben túlteljesítik. A kedvezőtlen időjárás — késői kitavaszodás, fagyok, majd az aszály — miatt, a szóban levő mezőgazdasáei üzemekben mintegy 40 millió forint értékű terméscsökke­nésre lehetett számítani, a verseny azonban az üzem- és munkaszervezés javulását, a korszerű agrotech’Vkni mód­szerek nagyobb mértékű al­kalmazását, s nem utolsó­sorban a munkák jobb mi­nőségét — mindennek kö­vetkeztében pedig a várható csökkenés pótlását eredmé­nyezte. Mondhatjuk tehát, hogy a szocialista munka verseny megbirkózott az időjárás vi­szontagságaival. Ezenkívül más eredménnyel is járt. A nyári mélyszárüá’s, konyha hiánya. E kettős gondot szünteti meg a vezetőség és a tagság újabb elhatározása, melynek nyomán a gépek számára az irodaépület közvetlen szomszédságában új garázst, annak közelében pedig üzemi étkezdét építenek — mindkettőt saját erőből. az őszi vetések előkészítése és végzése még egyetlen év azonos időszakában sem volt olyan mértékű, mint az idén. Ami a szocialista címért küzdő brigádok teljesítményét illeti, az egyes termelési ága­zatokban — mint például az állattenyésztésben — csak év végén lehet azt értékelni, a növénytermesztésben dolgozó­két azonban már több helyen értékelték, és az eredmény megnyugtató. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban például az összes — de csak részben értékelt 31 brigád közül 14-et tüntettek ki november 7-én a szocialista címmel. S ami az elmúlt évekhez képest minőségi javulást je­lent a szocialista Címért küz­dő brigádok ténykedésében, az tagjaik tanulási kedvének a növekedésében is megnyil­vánul. Az előbb említett gaz­daságban például a brigádok 664 tagja közül 51-en irat­koztak be középiskolába vagy egyetemre, 85-en végzik el az általános iskola két utolsó osztályát, s a télen 11 szak­mai tanfolyamon úgyszólván mindegyik brigádtag tanul. Az eredmény a gazdaságok vezetőinek, pártszervezeteinek és szakszervezeti bizottságai­nak a jó munkáját is dicséri. Itt azonban nem lehet meg­állni. A fejlődés a verseny­mozgalom állandósítását, szé­lesítését, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a folyamatos javítását követeli. S a mezőgazdaság állami üze­mei segítsék a környékükön működő termelőszövetkezete­ket is a szocialista munkaver­seny megszervezésében. Több közös gazdaságunkban — mint például a hartaiakban, a bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz-ben, Hercegszántón és Tompán — szép eredményei vannak a munkaversenynek, ami azt példázza, hogy a moz­galom bővülésének megvan a lehetősége a szövetkezetekben is. A verseny mezőgazdasá­gunk egészében ily módon válik általánossá, ami végső soron — a kongresszusi irány­elveknek megfelelően — a többtermelést és a mezőgaz­dasági dolgozók, szövetkezeti parasztok magasabb képzett­ségét eredményezi. T. I. H. D. Építkezik a termelőszövetkezet m«^növekedett sertésállomá­nyunkhoz képest a férőhe­lyeket, fiaztatókat nem hasz­nálják ki kellőképpen. 'Jellemző erre nézve, hogy tavaly a megye tsz-einek 12 és félezer kocájára 12 425 férőhely jutott, Jóllehet — éves átlagban — 100 kocára 60 férőhelyet szoktunk számítani! Megyénkben végzik el először a korszerűsítést, amelyre egyéb­ként rövidesen Szolnok és Békés megyében is sor kerül. Államunk a közös gazdaságoknak hosszú­lejáratú hitelt folyósít e célra. A közös gazdaságoknak a kor- ezerűsítést az 1965. évi várható sertésállomány ismeretében kell elvégezniök, ehhez a létszámhoz kell mémiök a férőhelyeket. Azokban a tsz-ekben. ahol a ko­calétszám 50 és 100 darab között lesz, csupán egyes épületek kor­szerűsítésére kerül sor, a 100 darabon felüli kocalét­szám viszont már az egész telep fejlesztését lehetővé te­szi. A túlnyomórészt felújított épületekben az etetés kombinált lesz: az öni tatók bői. illetve ete­tőkből reggel és délben nedves, délután pedig száraz takarmányt kap a jószág. A kutricákat me­legburkolattal látják el, s alkal­mazzák az infralámpás fűtést is. Ami a hizlalást illeti, azt belső etetéssel. kisfalkában oldiák meg. ezért a meglevő épületeket a lehetőség szerint kisrekeszek- re alakítják át. A takarmányelőkészítő he­lyiségben bukóüstök, vízme­legítő, szecskavágó vagy ta- karmánypépesítő gép, vala­KORTESVACSORA Az alábbi szatirikus történetet a szerző elejétől a végéig kita­lálta. Ilyen eset nálunk elő sem fordulhat. Ha valaki mégis ma­gára ismerne — magára vessen. tilttipQCHtiflf Kázmér szö­vetkezeti elnök házánál állt a csendes Amália-napi mulatság. Feleségének ugyan az Amália nem hivatalos neve, csak a bér- makeresztségben nyerte, de így is alkalmatos volt erre a csen­des mulatságra. Az asszony ked­ve is telik benne, azután a szö­vetkezet dolgozóiról is szó eshet fehér asztal mellett. És az utób­bi is igencsak fontos a mai időben: úgyszólván pár héttel az új elnökválasztás előtt. Vég­eredményben ' az asszony fun- dálta ki az egészet („Okos ez, akár egy miniszter!”), mondván: — Ide figyelj te Kázmér, ne­kem nehogy letegyenek az el­nökségről. Ügy forgolódj az em­berek között, hogy rád essen új­ra a választásuk. Te legyél a legjobb ember, nem kell min­dent meglátni. Csak okosan, mindenkivel törődj. Annak a Kovácsnak is be lehet fogni a száját valami segéllyel, Szedla- csek meg hadd menjen üdülni, ha már annyira tudja, hogy te még a nagyanyádat is elvitted a Balatonhoz. Aztán vigyázz er­re a Mikucsiknéra is. Méregke­verő. Ügy hallom összeszűri a levet valakivel odafönn a köz­pontban. Aztán addig szűri, amíg téged kászitálnaJc. Bele­halnék a szégyenbe. Lesülne ké­pemről a bőr. Bukott elnök fe­lesége lenni.;. Egyszóval állt a mulatság és a szövetkezetből mindenki ott volt, aki számított. Kovács kar- társ a felköszöntő után megkap­ta a segélyutalványt. Ugyanígy Szedlacsék a kedvezményes be­utalót Balatonszilvásra. Miku- csikné pedig valósággal körül volt rajongva. Az elnök felesé­ge ült mellette, 5 szolgálta ki, végül az is kiderült, hogy szeg- röl-végről rokonok is lennének, ha az asztalos ősök nem hanya­golták volna el a családi kap­csolatokat. — Jaj, te Káxmér — lelkendezett az urának az asz- szony — hát nem csodálatos vé­letlen! Rokonok vagyunk Jut­kával. („Mert ugye megengeded drágám, hogy most már így szólítsalak.”) Az ő nagynénié­nek a második unokatestvére ugyanis vérrokon a te kereszt­anyád harmadik veiével. Éde­sem, most már tartjuk a rokon­ságot. Nem szabadulsz tőlünk. Mit is csinálsz te a szövetkezet­ben? Adminisztrálsz?! Kázmér, hogyan lehet, hogy csak egysze­rű adminisztrátor? Biztosan tudsz valamit tenni... Neked drága Jutkám titkárnőnek kell lenned az én uram mellett. Ma­gasabb fizetéssel. Persze, tudod, most lesz az elnökválasztás ... Hogy az én uram mennyit dol­gozott, küszködött ezért a szö­vetkezetért ... Csak jót tett mindenkivel. Még hogy kivéte­lezett, kiskirálykodott? Nem is olyan ember. A szíve, mint a vaj. Dehát tudod, drágám, min­denkit fúrnak. És ki védi meg őt? A Struhala, a művezető? Aki csak pocsékolná a szövetke­zet vagyonát, közben a pénz­ügyi fegyelemről mesélget az embereknek? Hát mit tudhat­nak ezek? Ml az, annyi pénz­zel, beszerzéssel, egyebekkel bánni? Hogy az elnöknek ked­vezményesen van új bútora, és még hogy nincs minden rend­ben a számlák körül? Aljas, irigy rágalom. De te Jutkám ezt nem hi heted. Egy rokonról nem Is lehet. Hősben Szedlacsek — az elkövetkező üdülés mámorában — megindította a lemezjátszót. Kezdődött a tánc. — Kázmér! — súgta az asz- szony az elnöknek — kérd fel a Mikucsiknét. ölelgesd körül a derekát, fűzd az agyát, tu­dod. hogy jól fekszik odafönn... — S Kázmér ment, fuvolázva: — Hogyan érzi magát kedves Jutka? A mi kis szerény haj­lékunkban. A mi kis ünnepün­kön. Hogy milyen asszony ez az én Ilon ... izé, Amáliám ... ö a mi családunk feje. Imádja a szövetkezetét, ö serkent mun­kára. Te vagy az elnök, mond­ja, neked kell élenjárni min­denben. Én pedig dolgozom. Most is nagy terveim vannak. Bővítés, az életszínvonal emelé­se, külföldi utazások a tagok­nak. .. Csak hát, ki tudja, lesz-e módomban megvalósítani eze­ket a nagy terveket. Az elnök- választás ... Én mindig kiáll­tam az emberekért, most raj­tuk a sor... Nem hullottak-e terméketlen talajba az én sze­retetem és igyekezetem magjai? Az elnök kenetteljesen tangó­zott és tekintete belemélyedt Mikucsikné szemébe. („Istenem — gondolta — mi mindent kell szenvednem ezért az elnöksé­gért? Mennyi duma! S mennyit esznek, isznak ezek itt. Mennyi kiadás. Borszag, izzadsáeszag, szemét, mindezt tűrni, minden­ki kedvében iámi, hajaj...”) Ebben a pillanatban csenget­tek. A háziasszony nyitott ajtót, s a vendégek mind köré sereg­lettek. Ki jön? Üj vendég? A postás jött. Dísztáviratot hozott. Ötöt. — Dísztáviratok! Lám van­nak, akiknek eszébe jut az Amá­lia nap! („Ugyan kik, hiszen...”) — Wsitasil... Mutassa — kapkodták ki a díszes lapo­kat a háziasszony kezéből a vendégek. S egymás válla fe­lett olvasták az üdvözlő szöve­get. Mind az öt dísztávirat azo­nos szöveggel jött, ez állt raj­tuk: — „Kár a gőzért, elnök kar­társ!” S a postás diszkréten tette be maga mögött a lakásajtót. Dér Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents