Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
1088. november 7, szerda 3. oldal A baromfitelep vezetőie Petró Ferenc, a kunszállási Alkotmány Tsz baromfitelepének vezetője. Felesége, fia és leánya is itt dolgozik, s a szorgalmas család munkaegységeinek száma az idén már több mint 800. Ebben az évben 14 ezer csibét neveltek a telepen, s az ebből származó jövedelem nagyban növelte a közös gazdaság bevételét. A törzsállományban mintegy 1800 baromfit tartanak. Képünkön a kakasok egyik szép példányát mutatja Petró Ferenc. Kedvező a kilenc hónap mérlege Bács-Kiskun megye tanácsi iparában Már beszámoltunk lapunkban arról, hogy a megye tanácsi ipara jelentős termelési sikereket ért el háromnegyed év alatt. Arra azonban, hogy mennyiben volt gazdaságos ez a munka, olcsóbban állítottuk-e elő termékeinket, mint az elmúlt évben, egyszóval nyereségesen termeltünk-e, csak most készültek el a részletes válaszok, a tanácsi ipar vállalatainak mérlegbeszámolói. Már elöljáróban megállapítható, hogy az üzemek döntő többségénél gyorsabb ütemben növekedett a nyereség, mint ahogy a termelés emelkedett. Mutatója ez annak, hogy vállalataink jobban szervezték munkájukat, mint az elmúlt észté’- -jőben. Az évkezdet nehézségeinek ellenére sikerült végrehajtani a műszaki intézkedési tervekben foglalt fel adatok nagy részét. Árutermelésüket, szerződési kötelezettségeiket kevesebb költséggel — anyag- és munkaráfordítással — oldották meg, mint 1961 hasonló időszakában. A munkaverseny pezsdítő hatása és hozzáértőbb vezetése magyarázza, hogy a termelés növekedéséhez viszonyítva 1,3 százalékkal kevesebb anyagot használtak fel vállalataink, mint tavaly. Így a műszaki anyagnormák széleskörű alkalmazása és a körültekintőbb anyaggazdálkodás csak a könnyűiparban 4 millió forint megtakarítással járt. Ez a költségcsökkenés hasonló a tanácsi ipar többi ágában is. „ ____ Ér tik a módját KÉT ÉVE sincs, hogy Csengődön 350 szőlősgazda 1700 hold területen megalakította a Rákóczi Szakszövetkezetet. Az alig több mint 650 napos „fennállása” óta olyan eredmények születtek az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságban, amelyek nem egy tsz-nek is a dicséretére válnának. Már az első évben egymillió forint volt a szakszövetkezet közös alapja, amely összeg az értékesített termés után kapott nagyüzemi felárból, s az aranykoronánként befizetett tíz forintokból tevődött össze. A tervezettnél kétszer több — 6500 hektoliter — bort értékesítettek és ezenkívül 750 mázsa almát is átadtak a MÉK-nek, többet mint néhány évvel azelőtt az egész község. Sokat vásároltak: gépeket, hordókat, székházat. Legjelentősebb közös „alkotásuk” azonban az alapszabályban meghatározottnál több mint kétszer akkora területen, 23, illetve 10 holdon gyümölcsös és szőlő telepítése. Állami támogatás nélkül. Minden egyes holdon 300 mázsa szerves- és 7 mázsa műtrágyát szántottak alá. A szak- szövetkezet gazdái még külön is fizettek telepítési hozzájárulást — a bevitt földek minden holdja után 70 forintot. Közgyűlésen határoztak így, hogy a telepítést minél szakszerűbben végezhessék el. AZ IDÉN szőlőt 29, almást pedig három holdon létesítenék, a tavalyi ültetvényekhez csatlakoztatva, azok folytatásaként. A parlagot, eddig jórészt birkalegelőnek használt területet még szeptember közepén megforgatták, s közel tízezer mázsa talajjavító anyagot szántattak alá. Október elejére már kikelt a „szélvédő” rozs is, s szintezés végett mérőlécekkel, teodolittal felszerelve megjelentek a Geodéziai Intézet mérnökei. November második felében, egy héttel a szőlőlevél lehullása után fognak hozzá a telepítéshez. A brigádvezetők közül talán Rózsahegyi Sándor érti legjobban a telepítés módját, de a gazdák soraiban Romfa Sándor, Lehoczki Konrád tavaly is igen lelkiismeretes, szakszerű munkát végzett. Jó néhány társukkal együtt az elmúlt őszön nemegyszer vasárnap is dolgoztak. A családtagok szintén részt vettek a telepítésben, a szőlővesszőt készítették elő. Segítségükre az idén is számítanak. AZ ELNÖK, Nagy Károly lelkesedéssel viseli a telepítés bokros gondjait, ö már azt is tervezi, hogy a környező szőlő- és gyümölcstermesztő országokba tanulmányutat tesz tanulni vágyó társaival együtt. Szükségük is van a minél gazdagabb tapasztalatokra, hiszen a jövő évi tervükben már őtven hold törpealmás létrehozása szerepel. H. D. Vállalataink gazdálkodásának szilárdulását mutatják a termelési költségek összetevőinek, a bérráfordításnak, a munkaidő kihasználásának, az energia felhasználásának stb. ked vező adatai is. Részletezésük helyett azonban többet mond az összesített eredmények ismertetése. Tavaly ilyenkor a vállalatok tényleges nyeresége 70 millió forint volt. Idén 80 milliót tervezett a megyei tanács. Ezt az összeget további 7 millióval növelte terven felül a gyárakban, üzemekben folyó kongresz- szusi verseny, a dolgozók szorgalma. Nem hagyjuk azonban szó nélkül, hogy a tanácsi ipar több vállalata adós nyereségtervének te1' 1. Közülük legszámoi' h a Bács- Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat több mint 2 millió 600 ezer forinttal. Kecskeméten a Finommechanikai Vállalat adóssága 1 millió forint. Kalocsán a Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalatnál ugyanez 700 ezer forint. Kiskunhalason a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalatnál 300 ezer forint a Dótolnivaló. És még sorolhatnánk több kisebb tételt, hiszen a lemaradó vállalatoknak éves szinten közel 7 millió forint adósságot kell letudniuk. Tájékozódásunk szerint van lehetőség erre, reméljük, élnek is majd vele, akiktől többet várunk a negyedik negyedévben. A vállalati gazdálkodás előbb említett szépséghibái ellenére elmondhatjuk, kilenc hónap alatt jelentős összeget (Sikerült tartalékolni tanácsi iparunkban az 1962. évi nyereségrészesedés alapjául. Az élen itt is a tanácsi könnyűinar halad. Az osztály irányítása alá tartozó vállalatok a tavalyi időszakhoz viszonyítva 10 millió forinttal növelték nvereségüket, pedig ezzel egvidőben 8 új vegyesipari szolgáltató vállalatot alapítottak, vidéki üzemtelepeket hoztak létre, ami saját erejükből is jelentős összegeket igényelt az állami beruházások mellett. Nyereségrészesedésük ígv is már most 12 napi bérnek felel meg. Jelentős részük van tehát abban, hogy megyei szinten a tanácsi ipar felosztható nyeresége átlagban 9 napra emelkedett A kongresszusi verseny, a takarékos gazdálkodás eredménye kedvezően mérhető a tanácsi ipar költségvetési kapcsolatában Is. Vállalataink 135 millió forinttal járultak hozzá kilenc hónap alatt az állami közös kassza, a népgazdaság kiadásainak fedezéséhez. Ez az összeg ma nagyobb, mint 1958-ban volt a tanácsi könnyűipar össztermelésének értéke. Sándor Géza Százötvenmillió forint értékben mezőgazdasági gép Faludi Sándorral, az AGROKER igazgatójával megyénk mezőgazdasági nagyüzemein?’- gépekkel történő ellátásáról be szélgettünk. Elmondotta, hogy a harmadik negyedév végéig megyénk mezőgazdasági nagyüzemei 502 traktort kaptak, amelyeknek több mint a fele — 274 darab — termelőszövetkezeteinkbe került. A különféle munkagépe!: száma 1063. A 310 UE—28 és UTOS traktorhoz rendszeresített függesztett ekék túlnyomó része, 237 darab ismét tsz-eink gépparkját gyarapítja, úgyszintén a növényápolási munkáknál használt függesztett kulti- vátorok 99 százaléka is. Mező- gazdasági üzemeink a fentieken kívül 127 fűkaszát, 190 kéttengelyes pótkocsit, és 58 ZVZ kévekötő-aratógépet is kaptak. örvendetes, hogy az AGRO- KER harminc kombájnból ötöt, ezenkívül 52 Orkán járvo silózó-gépet és hatvan traktoros vetőgépből 57-et termelőszövetkezeteknek adhatott Az említett erő- és munkagépek értéke 159 millió forint. X T. Iván bácsi Kék a szeme és ősz a haja. Emlékezetében évszámok bukkannak fel. A számok mögött a történelem viliódzik, sorsa beleágyazva az esemán vekbe, amely tele volt nyomorúsággal és vágyakozással. A hetvenkét éves Kozsen János élettörténete nem mindennapi. 1911. Ivánnak, a szálas ukrán parasztlegénynek be kell vonulnia a cári hadseregbe. 1914. június vége... Pár hónapra leszerelik, de eavszér csak riadót fúinak. Futkosás mindenfelé, a laktanyából ágyúkat vontatnak. Az utak megtelnek menetelő katonákkal. Valaki azt mondja, h-ogy Szerbiát lerohanták az osztrákok, meg kell menteni a szláv testvért. Ezért a háború. A mozdonyokból sivít a gőz. Nyikorogva indulnak a szerelvények nyugat felé, a frontra. A vagonok telve katonákkal. Még nem tudják, mi vár rájuk. A következő év Ausztriában éri. Az Alpok nem hasonlítanak az ukrán síksághoz. De semmi lehetőség a szabadulásra. A hadifoglyokat szigorúan őrzik. Pár hónap múlva né- hányad magával Magyarországra hozzák. Iván egy észak-bácskai faluba, Felsőszentiván- ra kerül. Tehetős parasztgazdáknál cselé- deskedik, továbbra is, mint hadifogoly. Három év múlva már egészen jól beszéli a számára furcsa, szokatlan nyelvet. Vége a háborúnak, ősz van, a faluban valami forradalomról beszélnek. S megmondják neki is, hogy szabad ember. Egy év óta hazulról is hasonlókat írnak. Elkergették a cárt, a munkások meg a katonák vették át a hatalmat, s most folyik a háború a volt urak, meg a külföldi támogatóik ellen. Leginkább azon gondolkozik el. hogy felosztották az urak földjeit... És egymásra hullnak az évek. Iván földnélküli cselédember marad továbbra is. Megismeri a falut, szereti is, de a szíve hazahúzza. Abba az országba, ahol a nép kezében van a hatalom. 1924-ben útlevelet kap, de mégsem engedik ki az országbóL Pesten napokig járja a minisztériumokat. Szovjet követség nincs, ahol segítenének neki. Később elindul a határ felé, de nem sikerül átszöknie. Aztán újból fergeteg zúdul a világra. S 1944 őszén a hazájabeli katonák jelennek meg a faluban. Iván hivatalos tolmács lesz Baján. Hamarosan új világ születik az országban. Felosztják a földeket, ö is kap három holdat. A neve már régóta Kozsen János, de a faluban Iván bácsinak szólítják. Készül arra, hogy hazalátogat szülőfalujába. Végleg visszatérni, erről már lemondott... S tavalv elkövetkezett a várvavárt nap. ötven év után újból meglátta szülőfaluját, Láptyevát. S azokkal a rokonaival találkozott, akik még nem is éltek, amikor ő bevonult katonának. — A tájra ráismertem — meséli reszkető hangján —, de minden más megváltozott... Legfőképp az emberek. Szabadok és jól élnek. Hol vannak már a nyomorult muzsikok? Mintha nem is ötven év telt volna él, hanem száz meg száz!... Négy év óta a felső- szentiváni Oj Élet Tsz gazdája. Dolgozik, a közös gazdaság lovait ápolja. És megnyugodva tapasztalja, hogy itt is az a világ épül, ami a másik hazájában már az ember legszebb álmait váltja valóra. Hatvani Dániel „Őrmester" az autóbuszon Egyes embereknek van olyan tulajdonságuk, hogy ha egy kis vélt „hatalom” van a kezükben, azzal sokszorosan visszaélnek, s úgy próbálnak beszélni honfitársaikkal, mint — a példázatokban szereplő — hajdani jutási őrmester az újoncokkal. Október 29-én Bajáról autóbuszon jöttem Kecskemétre. A kocsi már az induláskor megtelt utasokkal, s így az út más állomásain felszállni kívánkozóknak nem sok reményük lehetett arra, hogy helyet kapnak. A kalauznő úgy „vezényelte” az utasokat, mint egy őrmester. Császártöltésen kiállt a kocsi ajtajába, széttárta a karját, s csak azt engedte fel a kocsira, akit akart A lent állók közül egv férfi, akinek a felesége már fenn volt az autóbuszon, egy nagy bőrönddel, kérdezte, hogy mire való ez a nagy fegyelmezés. A kalauznő rendreutasította, mondván, hogy itt csak neki lehet szava. A fiatalasszony könyőrgött, hogy engedje fel a férjét is, hiszen Budapestre akarnak utazni, s már napok óta készülnek erre az utazásra. Közben eszébe jutott a kalauznőnek, a nagy bőrönd, amit a fiatalasszony felvitt, s felszólította, hogy vagy Ieadia a bőröndöt a férjének, vagy pedig öt is leszállítja. A fiatalasz- szony tovább folytatta a könyörgést, de az „őrmester” kijelentette felháborodott hangon, hogy amit mondott, azt megmondta és kár a szóért V égül fs az asszony’ leszállt, könnyeit hullatva. Tudom, nem könnyú a közlekedési alkalmazottak helyzete a zsúfolt járatokon, de az ilyen viselkedés csak megnehezíti munkáinkat. Türelemmel, emberséggel — amit ők is természetesen elvárhatnak az utasoktól — sokkal többre jutunk. Érdemes ezt megszívlelni az említett kalauznak is. <&. au.-'
