Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

fix*?, november 4, vasárnap S. oldal Mégis exportálnak a kalocsaiak Mióta elterjedt a hír, olyan a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat, mint egy felbolygatott méhkas. Lent az üzemrészekben, fent a műszaki osztályon, de a főkönyvelőségen is az első export a mindennapi beszéd­téma. Pánczél Balázs, a vállalat fiatal igazgatója gondterhelt lassúsággal igazgatja haját. így nyer időt gondolatai rendezésé­hez, mielőtt válaszolna kérdé­semre: Mi a biztosíték a fel­adat teljesítésére, hogyan fo­lyik a román és a szovjet fény­csőarmatúra-export műszaki előkészítése? — Amilyen nagyra értékeljük a vátt»tgt”"kat ért kitüntetést, legalább olyan nagv a gondunk, ami az exportmegbizatás telje­sítésével jár. Ne értsen félre, távol áll tőlem, hogy panasz­kodjam. Viszont ha két dolgot figyelembe vesz, ön is belátja, milyen nagy fába vágtuk a fej­szét. — Mire gostdol? — Ismeretes, hogy vállala­tunk egyike a tanácsi ipar leg­fiatalabb üzemeinek. Állandóan fejlődünk, mindig magasabbra tesszük a követelmények mér­céjét. Dolgozóink jelentős ré­sze viszont fiatal, nem régen került az iparba. Nem tagadom, lendület van bennük, szakmai gyakorlatuk azonban kevés. Sokkal többet kell velük fog­lalkozni. mint a törzsgárda tag­jaival. Ez a gondok egyik ré­sze. A másik ennél is nagyobb. Jövőre több fénycsőarmatúrát gyártunk exnortra, mint idén az egész évi termelésünk. így ha meggondolom, nem is tud­juk pontosan felmérni, hogv miiven felelősséget ró ez kol­lektívánkra. — Fevszóval próbatétel előtt áll a vállalat? — Méghozzá a javából. Év Végéig 10 ezer darab por- és NéüVfizer mfosa dohány Véget ért az idei szezon a matkó-pusztai dohányszárító te­lepen. A szárító körzetébe tar­tozó gazdaságok közel négyezer mázsa, szerződésre termesztett hevesi dohányt adtak át. Az időjáráshoz képest a szö­vetkezeti gazdaságokban arány­lag jó minőségű terméssel fize­tett a dohány. Különösen kitűnt a termesztésben a tiszakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetke- aet. amelyben holdanként átlag 38 mázsa zöld dohányt szüretel­tek. Nem ids mértékben növelte a dohánytermesztési kedvet a ta­valyinál magasabb beváltási ár. Az idén már 25—28 százalékkal fizetett többet a telep egy má­zsa dohányért, mint az elmúlt évben. páramentes armatúrát kell út­nak indítanunk Romániába. Az 1963. évi szovjet exportszerző­dés pedig 60 ezer armatúrára szól. Ez a mi vállalatunk nagy leckéje. — És mit oldottak meg be­lőle? — A román export előkészí­tését, sőt valamivel többet is, hiszen az első szállítmány már ’lindult Aradra. — Az igazgató később elmondta ennek külön 'örténetét. Szavait így foglalom össze: Az első próba nem sikerült úgy, mint tervez­ték. A minta másodszor sem felelt meg a nemzetközi szab­vány minőségi követelményei­nek. A kettős kudarc kedvét ■zegte az embereknek. Elterjedt a gyárban, hogy olyan fe’adat az armaturaexport, amit Kalo­csán nem lehet megoldani. Töb­ben már javasolták, halasszák későbbre a szrződéskötést. Is­merjék be. hogy hiányzanak a sorozatgyártás műszaki felté­telei. Tényleg egyedülálló problé­máról volt szó. Még a MERT ■Minőség Ellenőrző Részvény- ársaság) sem rendelkezett olyan speciális porkamrával és váku­umberendezéssel, ami a pormen- íesség megállapításhoz szüksé­ges. A határozott nem kimon­dását viszont halogatták, mert ■»ttől az üzem egész jövő évi munkája függött. Ekkor kértek szót a fiatalok. Először Bokor József, Csonka Vera és Vén Ist­ván kötött egyezséget. Később föbb fia+al csatlakozott hozzá- !uk. Vállalták a harmadszori mob át, kijavítanak minden ké- ~ síi léket. Nem nézték, hogy le­telt a munkaidő, hogy tánc nélkül múlt el a szombat este. így győzőit az összefogásuk. Az első 300 armatúratest kiállta a próbát az üzemben épült vákuumbe- ’-endezésű porkamrában. — A fiatalok törték meg a ’eget — folytatja az igazgató. — Ma már ismét pezsgő a munkakedv. Sorozatban folyik a gyártás. Vetélkednek az em­"'rek. Minden igyekezetük arra mánvul, hogy a kongresszusi munkaverseny lendületével év végéig pótoljuk a lemaradást. — Mivel biztat a hátralevő két hónap? — Dolgozóink vállalták, hogy teljesítjük exportkötelezettsé­günket. A műszakiak előtt pe­dig a jövő évi szovjet export előkészítése a fő feladat. A 60 •’7er armatúrát három típusban kell leszállítanunk. Ezek minta­darabjai még a kongresszus előtt készen lesznek. Év végére mdig szeretnénk befejezni a felszerszámozást és a próba- gyártást is, hogy az esetleges •yártási hibák okait időben ki­üszöböljük. Öröm itt szólni ar­ról, hogy a megyei tanács ipari osztálya gyakorlatilag segít problémáink megoldásában. A főmérnök irodájában Tol- eay László mérnök, az ipari osztály vezetőjének helyettese fogad. A vállalat főmérnöke ugyanis megbetegedett, így az 5 helyszíni irányításával folyik az 1963. évi szovjet exportter­melés előkészítése. — Az ütemes exporttermelés előkészítésénél sok műszaki, szervezési probléma jelentkezik — mondja Tolnay László. — A vállalat elsősorban a főmérnök betegsége miatt elkésett a mun­kákkal. Most annál nagyobb az igyekezet a gyártáselőkészítés tennivalói­ban. Felmérjük a vállalat gépi kapacitását. Várhatólag más tanácsi vállalatot is bevonunk a kalocsai exporttermelés segí­tésébe. Kidolgozzuk a jövő évi anyagtervet és a folyamatos munka biztosításának több más — Kikét illet itt a dicséret? — A műszakiak igyekezete megfelelő. Jól végzik a rájuk bízott munkát. A felkészülés si­kere azonban a szerszámkészí­tőkön múlik. így elsősorban őket említem. A műhely vezető­jével, Nagy Lászlóval az élükön külön dicséretet érdemelnek szorgalmas, lelkiismeretes mun­kájukért, amit a három arma­túratípus felszerszámozásában végeznek. Több szerszám már feljesen kész. A továbbiak pe­dig, vállalásuk értelmében, idő előtt kerülnek ki kezük alól. A kongres- ns5 rrumkaversenv tehát a biztosíték, hogy a Ka­locsai Fémtömegcikkipari ’Vál­lalat időben felkészül az 1963 évi exporttermelésre. Sándor Géza Zöldpaprika télen Napról napra te­rebélyesedik a kecs­keméti Béke Tsz „palántagyára”; Száznegyven meleg­ágy sorakozik már egymás mellett, s még újabb hatvan készül el év végére. Akkor hozzák tető alá a képünk hátte­rében látható, 1200 négyzetméter hasz­nos területtel ren­delkező szaporító­házat is, amelyben évente mintegy 10 millió palántát ne­velnek. Ebből fede­zi a telep saját szükségletét és lát­ja ei megfelelő mennyiségű palán­tával a környékbeli szövetkezeti gazda­ságokat A melegágyi ab­lakok alatt már dió- nagyságú a zöldpap­rika, tehát megva­lósítható a terv: decemberig ötven­ezer zöldpaprikát nevelnek. Az „első gazda“ fia Alig öt percre tért be az irodába. Napközben ritka eset ez nála. Igazán jól csak a ha­tárban érzi magát Papp Kál­mán, a szabadszállási Lenin Tsz főseronómusa. Pannóniájával valamivel több mint egy év óta tízezer kilo­métert futott a szövetkezet dű­lőútjain. Locskai Károly, a tsz párttitkára szerint nem ismeri a kényelmet. Hajnaltól késő es­tig a közös gazdaság munkái­nak irányítását végzi. Nagy szaktudása, közvetlen termé­szete kivívta a tsz-gazdák meg­becsülését. Más forrásból is táplálkozik ez a jó értelemben vett nép­szerűsége. Hiszen Szabadszállá­son még most is úgy emlege­tik, mint a falu volt „első gazdájának” a fiát. Apja ezt a helyzetét jelölte meg, de ez sem volt reális. A mai tanulók jelentős részének szülei vagy eltartói 1938-ban még nem voltak keresők. Ez fc egyébként elősegítette az előbb említett eset sűrű megismétlődését. Mit lehet válaszolni a kunbaracsi gazdának és a hasonlóan vélekedőknek? A származási kü­lönbségek figyelembe vételének eltörlése egy­ben azt jelenti, hogy hármas követelmény alap­ján ítélik meg a felvételeket. Ezek a felkészült­ség, a rátermettség, a politikai és erkölcsi maga­tartás. Helytelen gyakorlat érvényesült eddig. A Jelvételi csupán a felkészültség döntötte el. Mi­nimális szerepe volt a rátermettségnek, a maga­tartásnak. Az irányelvek szerint ez nem enged­hető meg. Mindhárom tényezőt egyenlő arány­ban kell figyelembe venni. A felkészültség mér­tékét el lehet dönteni az írásbeli és szóbeli Vizsga alapián. de a rátermettség és a maga­tartás megítéléséhez több kell. E két kérdésben a közéniskolák vagy az üzemek értékelését kell mérvadónak tekinteni. Ebből következik, hogy a főiskolák, egyetemek fokozottabban igényel­jék a középiskolák és az üzemek alapos véle­ményadását. Az iskolareform következetes végrehajtása szintén elősegíti a kategorizálás megszünteté­sét. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az Iskola és az élet szorosabb kapcsolatának, a tanulás és a munka egységének a megteremtése, a világnézeti nevelés hatékonyságának emelése elsősorban a munkás és paraszt fiatalok szá­mára teremt kedvező helyzetet. De módja van az iskolának arra is, hogy egyénenkénti segít­séget nyújtson az erre szoruló munkás és pa­raszt származású tanulóknak. A pedagógusok ismerik tanítványaikat. Erkölcsi kötelességük hozzásegíteni, származásuktól függetlenül mind­azokat, akik önhibájukon kívül hátrányos hely­zetben vannak ahhoz, hogy elmaradásukat mi­nél előbb pótolják. A tanéveleji utasítás jelen­tős lépés e tekintetben, mert a pedagógusok szá­mára több idő jut erre. Természetesen nem tudják önmaguk mindezt megoldani, a társada­lom minden szervének segítenie kell e feladat megoldásában. Nincs szükség „elitképzésre”. Káros volna, ha a tehetséges munkás és paraszt fiatalokat kiemelnénk környezetükből és elszi­getelnénk őket a többi dolgozó réteg gyerme­keitől. Mindezt összevetve azonban még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy nagyobb gonddal kell kísérni a munkás-paraszt fiatalok fejlődé­sét az egyetemeken. Ehhez tartozik a több tá­mogatás a diákotthoni és menza ellátáshoz, a jegyzetek beszerzéséhez. a konzultációkhoz. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy ifjúságunk a növekvő követelményeknek neegfelelően meg­állja majd a helyét az életben. Kereskedő Sándor megtisztelő címet elsősorban nem a 67 hold földjének kö­szönhette, hanem annak az eredménynek, amit a homoki gazdálkodással elért. Rengeteg fáradsággal jól fizető, belterjes kertészetet honosított meg, s egy ízben második országos he­lyezést ért el az általa termesz­tett cukorrépa. Állandóan ké­pezte magát, szakfolyóiratokat járatott, s országos hírű szak­emberekkel tartott kapcsolatot. Pontosan eleget tett a beadási kötelezettségének is, s ezzel ma­gyarázható, hogy jó tíz évvel ’zelőtt nem került kuláklistára. Ilyen környezetben fia, Kál­mán Is kiváló gazdálkodóvá vált. Gyermekkorától keményen kellett dolgoznia. — Volt egy traktorunk is — meséli. — Még 15 éves sem vol­tam, amikor már rendszeresen szántottam. Apám a szakszerű, ■lllandó munkához szoktatott, de nemcsak engem, hanem Laci öcsémet is, aki a szövetkeze­tünkben gyümölcstermesztési agronómus. Aztán arról beszél, hogv a jó szakemberré váláshoz nem elég csak az elméleti ismeret, hanem gvakorlat is kell hozzá Szavából a tudomány és a gyakorlat egységének igazságát érezni. Bár nincs tenVinikumi végzettsége, az előbbi sem hiányzik nála. Mint apja, ő is rendszeresen tanulmányozza a szakirodalmat. Persze, erre in­kább télen lesz majd még több :deie. Mert itt egyetlen percre sem lehet leállni. Másfél éve főmező<?azdász, de ezalatt csak két napot volt szabadságon. Ebből az egyiken megtekinte+te az Országos Mezőgazdasági Ki­állítást. Miként a szinte mértéktelen nunkaszeretet — a génesítés ••önti lelkesedés is családi örök­ség nála. Mikor főagronómus- nak választották, első dolga volt, hogv ösztönözze szövetke­zeti gazdatársait: létesítsenek megfelelő gépparkot Csapán egy kiöregedett G—35-öse volt akkor a közel 4000 holdas gaz­daságnak. Tavaly, egyetlen év alatt három UTOS-t, egy DUT- RÁ-t és két műtrágyaszórót vá­sároltak. Természetesen ezzel korántsem fejezték be a gépe­sítést. Különben igen Jó a szö­vetkezet traktoros gárdája, s hogy mindig lelkiismeretes munkát végezzenek, arra a fő- agronómus gondosan ügyel. Ügy mondják, igen „érzékeny” a szántás és a vetés szépségére, tökéletességére. Ebből hajszál­nyit sem enged. Hasonlóan kö­vetkezetes a munkaszervezés­ben is. Minden hónapra elké­szíti az ütemtervet, amelynek egy-egy példányát a vezetőség minden tagja megkapja. Az el­nökkel, Báli Ferenccel pedig külön is megbeszéli a nagyobb kampányf eladatok végrehajtá­sát. Az eredmények már edd’g is igazolták. Egyetlen év alatt si­került a tsz-nek megszün+ein!e az egymillió forintos mérleg­hiányát, s a munkaegység ér­téke tavaly a 30 forint fK’é emelkedett. Az idén még na­gyobb ütemű a fejlődés. R^nH. "zeresen 18 forint előleget osz­lanak. A következő év eredmé­nyességét már jelzi á lucerra- mag 350 holdon való termesz- fése, a 100 holdon vegyszerrel nyomtálanított kukorica ter­mesztése. s az ösztönző móősze- -ek még kövétkezetesebb alkal­mazása. — Ha csak egy kicsit is ve­'ünk lesz az időjárás — mondja bizakodva — jövőre 40 forintot ’- mnirt munkaegység. Papu Kálmánt megbecsü- ’’k, sz°retik a közös gazdaság­ban. Nem is lehel- máskénn, hi­szen nagy tanaszialata. ügysze­retete nem kismértékben bizto­sítja a tsz fejlődését. Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents