Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

##Ct november SO, péntelt 9 A kongretsxun után Közelebb kerültünk a célhoz... AmMSZHPwi ii. kongresszu­sának nagy, kékszínű mappája már ott volt előkészítve az asz­talon, amikor beléptünk dr. Lo­son ez Mihály lakásának ajta­ján. A megyei pártértekezlet ta­nácskozási joggal küldte a kecs­keméti Honvédkórház parancs­nokát a kongresszusra, s a jegy­zettömb sűrű sorokkal teleírt lapjai arról tanúskodnak, hogy a küldött nem töltötte tétlenül idejét a nagy tanácskozáson. — Nagy várakozással és ér­deklődéssel készültek a pártta­gok és pártonkívüliek szerte az országban a most lezajlott kongresszusra, és saját magam­ról is csak ezt mondhatom el — válaszolta első kérdésünkre Losoncz elvtárs. — Már az irányelvek tárgyalása idején nyilvánvalóvá vált, hogy a tö­megek bíznak a pártban és ve­zetőiben. A Központi Bizottság beszá­molója és a hozzászólások meg­erősítették a hitet minden kom­munistában, hogy az út, ame­lyen eddig jártunk, jó irányba vezet, s ezen kell továbbra is előrehaladnunk. Az előadók és hozzászólók nem használtak szó­lamokat, hangzatos számokat és szavakat, a mindennapi mun­káról beszéltek, arról, hogyan dolgozzanak tovább a nagy műn, a szocializmus teljes fel­építésén. A szó legszorosabb ér­telmében egy nagy munkaérte­kezlet volt. amelyet népünknek az elmúlt években elért nagy­szerű sikerei avattak ünnepé­lyessé. — Mint orvosban, milyen gon­dolatokat ébresztett a kongresz­KZUS? — A kongresszuson szó volt a szaktudományok és a marxiz­mus—lenin izmus egységének szükségességéről, a nevelő- és kutatómunkában egyaránt Vo­natkozik ez a mi szakmánkra, az orvostudományra is. A kong­resszus határozatai között sze­repel: — Az egészségügyi háló­zat fokozott, tervszerű fejlesz­tésére van szükség, mert az egész lakosságra kiterjesztjük minden vonatkozásban az ingye­nes egészségügyi ellátást. Ax elhannzotiak arra figyelmeztetnek, hogy ezt nem lehet egyszerűen csak adminiszt­ratív intézkedésekkel — költ­ségvetéssel. beruházással, több orvosi, védőnői stb. állás szer­vezésével — megoldani. Itt is szükség van a nép ügyének szenvedélyes szeretettre. egész­ségügyi dolgozóink szocialista tudatának fejlesztésére. Az or­vos-egészségügyi szakszervezet megyei bizottsága sokat tesz az orvosi tudományos munka érde­kében. Ezt szélesíteni, céltuda­tosabbá kell tenni, hogy a min­dennapi életben előforduló prob­lémák megoldása kerüljön elő­térbe az elvont elméleti kérdé­sek tanulmányozásával szem­ben. Az a feladat hárul ránk, hogy az egészségügyi szolgálta­tást közelebb vigyük a lakos­sághoz. Ez a kongresszus a fiatalok kongresszusa volt. Nem azért, mert a kor szerinti átlag 35—40 év között mozgott, hanem mert az új iránti fogékonyság jelle­mezte. Valamennyi részvevőjét magával ragadta az MSZMP lelkesítő politikájának lendüle­te, az a tény, hogy forradal­munk jelenlegi szakaszában kö­zelebb kerültünk a célhoz, a szocializmus teljes felépítésé­hez. Jó érzés volt hallgatni testvérpártjaink képviselőinek felszólalásait, akik minderről elismerően szóltak, sikereinket saját ügyük segítésének mond­ták. A nagy, kékszínű. kong­resszusi mappa összecsukódott Losoncz elvtárs kezében, s mi elbúcsúztunk a Vili. kongresz- szus küldöttétől. Nagy Ottó A szerkesztő A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában, a marógép mellett dolgozott Szabó Mihály, amikor beiratkozott a technikum esti tagozatára, amelyet 1956-ban sikeresen elvégzett. A harmadik osztálvba járt, amikor a forgácsoló műhelyből a szerkesztésbe került, s azóta ott dolgozik. A nehéz vasszerkezeti gyártmányok raizainak felülvizsgálatit, korrigálását végzi. Ered­ményes munkájáért KiváJó dolgozó oklevéllel tüntettek ki. Az egység erjesztői A kiskunfélegyházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet négy növénytermesztő brigádjának a VIII. kongresszus tiszteletére in­dított versengése szép sikerrel járt. Nagyrészt ennek köszön­hetően a szövetkezet csupán ku­koricából, burgonyából és nap­raforgóból több mint 200 ezer forint többletbevételre tett szert. Kukoricából holdanként 4, bur­gonyából pedig 9 mázsával ter­mett több a tervezettnél. Az eredményt a verseny mellett a családi művelésnek és a premi­zálásnak is köszönhetik. A nagyobb terméshozamok elérése nemcsak a munkák jó megszervezését követeli meg, ha­nem a szövetkezeti vezetők, gazdák állandó szakmai és poli­tikai képzését is. A közös gazdaság 37 kommu­nistája helyesen ismerte ezt fel, s a pártszervezet elhatározta, hogy a vezetők részére a politi­kai gazdaságtan mezőgazdasági vonatkozású tételeinek ismerte­tésére városi és megyei vezető­ket kémek fel. A kéthetenkénti szeminárium első előadója ma­ga az elnök, Pesír István lesz. De a szövetkezeti gazdák részé­re is tartanak előadásokat, s en­nek során termelési és politikai kérdéseket tárgyalnak meg. A párttagoknak a brigádgyű­léseken kötelességük megjelen­ni. A munka jobb megszerve­zésére vonatkozó javaslataikat, s természetesen a pártonkivülie- kér is, rendszeresen megvitatja a vezetőség. A szövetkezetben így is érvényesítik a párt politi­káját. erősítik a tsz-demokrá- ciát. Mindez nagyban hozzájárul a termelőszövetkezeti egység ki­alakításához. Hiszen maguk a párttagok is a volt egyévi gaz­dák legkülönbözőbb rétegeinek a képviselőiből kerültek ki. Meg találhatók köztük a volt agrár­proletárok és középparaszlok egyaránt Ám a határok nemcsak köz­tük, hanem valahány szövetke­zeti gazda között is elmosódó­ban vannak, A tavaly még ta­pasztalható nézeteltérések az idén már nem ismétlődtek meg. Ebben annak is része van, hogy az egyes brigádokban az azelőtt távolról sem azonos vagyonnal rendelkező gazdák egymás mel­lé kerültek. Most már azt sem emlegetik, ki az „új”, s ki a „ré­gi” tag. A tsz kommunistái pedig a közös gazdaság gyarapodásáért igyekvő volt középparasztokat, kulákokat nem mellőzik — ezt csak az egység rovására tehet­nék —, hanem velük együtt fá­radoznak az évről évre növekvő jövedelem eléréséért. H. D. Nézegetem a Házán as Nép­front Megyei Bizottságának novemberi eseménynaptárát és miután megtudom belőle, hogy a hónap második felé­ben Csikérián, Mátételkén, Bácsalmáson, Hercegszántón és Garán délszláv népgyűlések zajlanak, akaratlanul is a mozgalmi induló sorai jutnak eszembe: „Már magyar, szláv, s román könnyek árja nem patakzik e vén földön át.. S az induló dallamának a fü­lembe vissza-vissza csengő ak­kordjai újabb gondolatokat ébresztenek. Hol van már az az idő. ami­kor megyénk nemzetiség lakta vidékein a sváb, délszláv, vagy éppen a szlovák ajkú la­kosság szinte elkülönülten élt, valamilyen módon megkülön­böztetett bánásmódban volt része! És hol van már az a korszak, amikor az egyéni rö- göcske kialakította például a rokoni házasodás egészségte­len, káros szokását! Mert ez a gyakorlat — ha divatos volt a módosabb magyar gazdák­nál is — szinte veszélyes mére­teket öltött a nemzetiség lakta vidékeken, ahol nemcsak a föld együtt tartása, de még a közös nyelv is korlátokat sza­bott. Hercegszántón, Garán nép­gyűlésen tárgyalja meg a helyi délszláv lakosság a nemzetkö­zi élet és belpolitikánk ese­ményeit, közte a napokban le­zajlott VIII. pártkongresszus iránymutatását Megbeszélik a község és benne a közös gaz­daságaik gondjait, tennivalóit S a törekvésük hazánk min­den lakosával k»ző6: béka, dolgos élet. önmaguk jövőjé­nek egyre jobbá, boldogabbá tétele. Oláh Pál, a hartai Lénia Tsz elnöke küldöttként vett részt a pártkongresszusom. Ott már nem kerülhetett sor a felszólalásra, de a párt köz­ponti lapjának adott nyilatko­zatában Harta mai életéről szólva egyebek között elmon­dotta: a községben egy szív dobog a Felvidékről betele­pült, a svábajkú és az úgyne­vezett „törzs” magyarnyelvű lakosokban. Nem megy ese­ményszámba, ha Hoffmann( vagy Müller nevű fiatalember felvidéki kislányt vesz fele­ségül és megfordítva. Egy az anyagi alap: a termelőszövet­kezet. S egy a cél Is: becsüle­tes munkává] egyre jobbra, szebbre törekedni. Így van ez nálunk másutt is. A bajai német gimnázium­ban a szüleik nyelvén tanul­hatnak a diákok. A dunaegy- házi téli tollfosztó estéken szlovákul és magyarul felvált­va folyik a vidám eszmecsere és a mindennapi életük ese­ményeit, örömüket és gondjai­kat ecsetelő szó is. Több nyelv, de egy szív! Több szólam összhangja; egyetlen kórusban. S ha a ha­sonlatot tovább visszük: a karnagy ebben a Hazafias Népfront, amely a párt veze­tésével a nemzeti egység je­gyében összehangolja, közös célkitűzésre: a szocializmus felépítésére mozgósítja ha­zánk lakosságát. A lajosmizsei Almavirág Tszcs az ötéves terv időszakában 240 holdon telepit. Ebből 60 hold őszibarackos, ugyanekkora te­rületű szőlő és 120 hold ala- esonytörzsű termőíves almás lesz. Már a tavasszal megtörtént 20 hold almás telepítése. Szákhárommillió forinttal na­gyobb forgalmat bonyolítottak le megyénk kiskereskedelmi — ál­lami, szövetkezeti — boltjai 1962. első kilenc hónapjában, mint egy évvel korábban. Élel­miszerből és élvezeti cikkekből 8,9, vegyesipari árukból pedig 6 százalékkal növekedett az el­adott áruk mennyisége. Az állami boltok 3,8 szá­zalékkal több árut adtak el, mint a szövetkezetiek. Egyéb­ként ez utóbbiakban a megyei áruforgalom 47,8 százaléka bo­nyolódik le, amely ez évben ke­reken egymilliárd forintot tett ki, ami 3,2 százalékkal több áru eladását jelenti az előző év azo­nos időszakához képest. A nagyobb forgalomnak meg­24-0 hold új ültetvény felelően fejlődött a bolthálózat, a kiszolgálás kulturáltsága, nőtt a szakmai hozzáértés. Megyénk 113 helységéből 108-ban kizáró­lag szövetkezeti bojtok, vendég­látó egységek, cukrászdák gon­doskodnak a lakosság ellátásá­ról. Gyors ütemben folyik az üzletek szakosítása, az új kiszol­gálási formákra való áttérés, 1960. szeptember végéig 45, 1962 első háromnegyed évében pedig 63 önkiszolgáló élelmi­szer-szakbolt állt a vásárlót rendelkezésére. 1960-ban egy üzletből átlag 433 ezer forint értékű áru került ki. 1962. első kilenc hónapjában több mint 470 ezer forintot forgalmazott egy-egy élelmiszert árusító üz­let. A lajosmizsei termelőszövet­kezeti csoportoknak öt holdon közös faiskolája van. Az Alma­virág Tszcs a telepítést teljes egészében az iskolából nyert facsemeték elültetésével végzi majd. T. X. Ncve'ivö forgalom, ko'Iurá'labb kiszolgálás Vágóhídi állatorvosok Nemrég vették birto­kukba új munkahelyü­ket a Bács-Kiskun me­gyei Vágóhíd Vállalat­nál a Bács-Kiskun me­gyei Húsipari Állator­vosi Ellenőrző Szolgá­lat dolgozói. A bejárati ajtón ha­talmas felirat: Állat­orvosi iroda. Nem sok­kal később dr. Teleki József állatorvossal, az :roda vezetőivel és munkatársaival dr. Tóth Ákosné és dr. Si­mon Gyula — kisegítő — állatorvosokkal mun­káinkról beszélgetünk. Hetenként 100—’00 szarvasmarhát, 200— őOO sertést, 500—1700 iuhot, eay-két lovat szállítanak be a vágó­hídra feldolgozásra. A vá^óhelviséeekben fel­dolgozott állatok hú­zót átvizsgálják, s ha alkalmasnak találják fogyasztásra, lebélyege­zik. — Amennyiben a hús alkalmatlan a fogyasz­tásra, akkor elkoboz­zuk és a dögtelepen el- ásatjuk. Ha pedig hasz­nálható rész van ben­ne, azt felfőzzük és a hizlaldában értékesít­jük. A kényszervágás­ra érkezetteket külön, zárt helyiségben dol­gozzuk fel — mondja dr. Teleki József. — Hússal és búské­szítménnyel megrakott kocsik esek az állator­vos engedélyével hagy­hatják el a vágóhidat — egészíti ki az előb­bit Ugró Balázs igaz­gatót, el vette«. Ezután a forgalomba ken",lő hú'VAazítmé- nyekre terelődik a szó. Dr. Teleki József ezt mondja: — Minden húskészítményt külön- külön megvizsgálunk. Egyrészt kémiailag, másrészt érzékszervi- leg. Ugyanakkor meg­nézzük, elég fűszeres-e az áru. milyen az illa­ta, színe stb. Ezt kö­vetően döntünk arról: teljes értékű-e a kész­termék. csökkentett áron hozható-e forga­lomba. ehető, vagy em­beri fogyasztásra nem alkalmas, ezért el kell kobozni. Egyébként minden áruféleséget baktero- lóeiailag is átvizsgál­nak. A mintákat Bu­dapestre, illetve Sze­gedre küldik. Ez az el­járás hosszúnak bizo­nyul. A laboratórium felállításával, majd an­nak korszerű berende­zésével mód nyílik ar­ra. hogy helyben old­ják meg ezeket a vizs­gálatokat is. Ennek eredményeként tovább javul az ellenőrzés ha­tékonysága, alaposabb lesz az egyes áruféle­ségek minőségének el­bírálása. Ügy számol­nak. hogy jövő év első felében már helyben oldiák meg a bakteo- rológiai vizsgálatokat. Addig azonban sok nehézséggel kell meg- birkózniok. Főleg a szezonban — birkavá­gáskor — torlódik ösz- sze a munka. Ilyenkor még az éjfél is a vá­góhídon köszönti az ál- latorovosokat. Erről ta_ núskodnak a jelenléti könyvecskébe írt be­jegyzések. Ven esz Károly i Több nyelven, de egy sasíwell

Next

/
Thumbnails
Contents