Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
196?. rinviwkw 9«*. csütörtök S. oldal A kongresszus után r Újabb szocialislabpi»ád-yep§cnyzők Az óra fél hatot mutat. A levegő ködös, párás, a villanyégők, mint apró csillagok sziporkáznak a kora reggeli szürkületben. A Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszelőgyárának portáján egymásnak adják át a kilincset az érkezők. Az elsők között nyit be a kellemesen fűtött helyiségbe Gémes István, a pártalapszervezet titkára. Alacsony termetű, zömök ember. Erősen őszülő haja elárulja, hogy élete ötödik évtizedét tapossa. A bélyegzőóra 5.35-kor üti le kartonját. Melléje szegődöm. Együtt megyünk az öltözőbe. Kék köpenyt vesz magára és néhány perc múlva már munkapadját rendezgeti a kikészítő műhelyben. Minőségi ellenőr. Gyakorlott szemmértékkel vizsgálja, osztályozza a különböző formájú és nagyságú reszelőket. Elégedett, mert a selejt egyre kevesebb. Tegnap mindössze 0,2 százalék volt, a korábbi egy százalékkal szemben. Példás rend, fegyelem Hat órakor kezdődik a műszak. imponáló a gyárban észlelhető pontosság és fegyelem. A köszörűk és a vágógépek hirtelen támadt hangversenyében — mint zenekarban a dob, olyan ritmikus csengéssel vegyül egy-egy erőteljes kalapácsütés. A gyár megtekintésére indulunk, végigjárjuk a műhelyeket. A párttitkár és Elbert János főművezető kalauzol. Első, ami mindenfelé megragadja figyelmünket. a ragyogó tisztaság és a rend. A vágómííb/ly hosz- szú csarnokának falait cserepes virágok díszítik. Az épület betonpadlóján pedig fehér festék jelzi a közlekedő utakat a balesetek elkerülésére. — A KISZ kezdeményezésére a pártkongresszus előtti vasárnap társadalmi munkában csinosították dolgozóink a műhelyeket, és a gyár udvarát — újságolja a párttitkár. A virágokat Nyitrai Istvánná javaslatára maguk a munkások vásárolták. A munkakörülmények tehát szemmel láthatóan kedvezőek, de vajon milyenek a gyár termelési eredményei, hogyan teljesítik a terveket, az előirányzatokat? Szabó István üzemvezető — aki látogatás közben csatlakozik hozzánk — adja meg a választ. vágóműhely négy brigádja között november 26-án Szabadi Gyula brigádja állt az első helyen. Teljesítményük hónapok óta 108—110 százalék. — Az anyagellátás megfelelő, az eredmény kizárólag rajtunk múlik — magyarázza Szabadi Gyula. — A siker titka tulajdonképpen az egyenletes munkában rejlik. Az előtte felhalmozott resze- lőkre mutat: — Egy óra alatt 20 darabot készítettem el. Ezt az ütemet egész nap tartom, s közben ügyelek a minőségre. Gyorsan számol. — A mai teljesítményem 128 százalék lesz. A legrégibb szakmunkások közé tartozik. — A kongresszusi héten brigádom valamennyi tagja 1—2 százalékkal növelte teljesítményét. Nem kapkodtunk, szorgalmasan, fegyelmezetten dolgoztunk. Elhatároztuk, hogy az elért színvonalat állandósítjuk, s a kongresszus utáni hónapokban tovább növeljük. Fényes bizonyíték Csille Antal brigádvezető ezekkel a szavakkal fogad bennünket: — Csoportom a kongresszusi héten elért eredményeken fellelkesülve elhatározta, hogy versenyt indít a szocialista brigád cím megszerzéséért. Feladatainkat néhány nappal ezelőtt részletesen megtárgyaltuk és ezeket most a gyár vezetőségével szerződésbe foglaltuk. Szavait a párttitkár egészíti ki: — A kongresszus óta szocialista címért küzdő brigád alakult az említetten kívül a kovács, az edző és a köszörűs műhelyekben is. Azt hiszem, mindez kézzelfogható fényes bizonyítéka annak, hogy a kongresszusi hét után sem csökkent a munkakedv. Mi váltja ki a lelkesedést, mi fokozza az igyekezetei? Bán Sándor egyengető és Pásztor Sándor tisztító munkás ezeket mondja: — Valamennyien látjuk, tapasztaljuk, hogy a párt politikája helyes. Az üzemben kedvező a légkör, jók a munkafeltételek. A pártkongresszus határozatainak végrehajtásában mi. pártonkívüliek is legjobb tudásunk szerint akarunk részt venni. Az üzemben látottak, hallottak önmagukért beszélnek, a párttagok és pártonkívüliek lelkes munkáját dicsérik. Nagy József Cseng a telefon. Halló, szerkesztőség? Itt Szögi Mihály a Reszelőgyárból. A Leni nv'áros 9-es számú épületében lakom, itt a tél és nem lehet tüzelni a kályhákban. Családommal együtt fagyos- kodom. Segítsenek rajtunk, mert az Építőipari Vállalat csak ígérget — hallatszik a kétségbeesett hang a drót túlsó végéről. Ellátogattunk a Leninvá- rosba, ahol a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat összehívta a szövetkezeti házak lakóit a „kéményügy” megtárgyalására. A szép új épületek egyes ablakain kályhacsövek meredeztek ki, s azokból gomolygott a füst az ég felé. Az egyébként igen szép épületeken ez nem valami stílszerűen hatott. A munkásétkezdében az építő vállalat képviselője tartott előadást a lakásszövetkezet mintegy 150 tagja előtt. — A kémények szabvány szerint készültek, s a szabványok építés közben többször változtak. Országos viszonylatban sok a panasz az új épületek úgynevezett ter- mofor kéményeire. Rövidek, légdugó keletkezik bennük, amely nem engedi át a füstöt. Egy kéménybe több tűzhely van bekötve, ezért ne hagyják nyitva a kályhák aj- tajait, mert az a tüzelésben zavart okoz. A harmadik emeletre nem is építettünk cserépkályhákat, mert azoknak nagyobb huzat kell. Ahol azonban lentebb sem ég a cse- répkálvhákban a tűz. ott le le kell azt bontani és vaskályhát beállítani helyette... Erre a kijelentésre már közbekiáltások hangzottak el. — Hogy képzelik! Ezért fizettünk? Építették volna meg jobban a kéményeket. Az előadó tovább beszélt: — Tizenöt százaléknál nagyobb portartalmú szenet ne használjanak... Ez a kijelentése azonban csak „olaj volt a tűzre”. — Még a fa sem ég el! Ha nem tüzslek. akkor is tele van a lakás füsttel, ami a festést is tönkreteszi. Ki téríti ezt meg nekünk? Miért építettek ilyen kéményeket? — Kérem, mi a tervek szerint építettük meg a kéményeket, nem tudtuk, hogy rosszak lesznek — igyekezett túlkiabálni a hangzavart az előadó. — Mik vagyunk mi, kísérleti nyulak? — hallatszott a terem különböző részeiből. — Mondtam már, hogy országos viszonylatban rosszak ezek a kéménytípusok, nyugodjanak meg, ki lesznek javítva. A minisztérium 20 millió forintot utalt ki átalakításukra. Ez az egész lakótelep 30 millióba került, elhiiietik, hogy országosan a 20 millió elég lesz a kémények kijavítására. — Éppen takarékossági hónap van — jegyezte meg valaki ironikusan. — így bánnak a népgazdaság pénzével — elégedetlenkedett egy másik. Az előadó pedig tovább magyarázott. — Kérdőíveket osztunk ki a lakók között. Ezt néhány napon át vezessék, írják rá, mit észleltek tüzelés közben. Ezután egy bizottság a kérdőívek alapján kivizsgálja a hibát és mi kijavítjuk. Nem aratott valami nagy tetszést a „tüzelési statisztika” vezetése a lakásszövetkezet tagjai körében, mi mégis azt tanácsoljuk a leninvárosiak- nak, hogy működjenek együtt az Építőipari Vállalattal a hibák kijavítása érdekében. Lenne azonban néhány megjegyzésünk a kémény-üggyel kapcsolatban. Nem értjük, hogyan kezdhették el egy olyan kéménytípus beépítését, amelyet nem kísérleteztek ki megfelelőén? A beruházók miért fogadták el a másutt is problémát okozó terveket? Véleményünk szerint az Építőipari Vállalat — a kivitelező — szakembereinek is kritikusabban kellene nézniök a terveket, s csak olyat építeniük, amiről tudják, hogy a gyakorlatban már jól bevált. Ezzel sok kellemetlenségtől kímélhetnék meg az új épületek lakóit, s tetemes — feleslegesen felmerülő — költségtől a népgazdaságot. —V —<5 Tavit]ák az öntözőgépeket Szarvas Ferenc szerelő az egyik szivattyú-gépegység téli javítását végzi. Határidő előtt — A harmadik negyedévi tervet 103,2 százalékkal zártuk. A kongresszusi verseny során ezt az eredményt tovább növeltük. Ezekre a sikerekre alapozva dolgozóink most az éves terv határidő előtti megvalósításán munkálkodnak. A különböző brigádok tanácskozásokat rendeznek, megtárgyalják a tennivalókat és újabb versenyvállalásokat, felajánlásokat tesznek. A verseny helyzetéről valamennyi műhelyben naponta vezetett táblák tájékoztatnak. A A két év óta működő Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulatot az ország hasonló társulatai közül a legjobban gépesítették. A kalocsaiak a többi között 15 öntözőgéppel és egy lánctalpas földgyaluval is rendelkeznek. — s a gépek üzemeltetéséhez 22 gépészt, valamint három szerelőt alkalmaznak. Véget ért az öntözési idény, s a jövő évi nagyszabású öntözéshez a táreulat saját műhelyében máris javítják, előkészítik a géneket, berendezéseket a szerelők . Újításból önköltségcsöhhentés A Bajai Gyapjúszövetgyár minden évben jelentősen növeli termelését. Idén, kilenc hónap alatt — ha nem is kerek egészen. de — annyi árut adtak a népgazdaságnak, mint tavaly egész esztendőben. Gyapjúszövet- és takaró term elésük megközelíti a 2 millió 500 ezer négyzet- métert. Ilyen nagy mennviségű árunál számottevő összeg lehet, ha a gyártási költségeket négyzetméterenként akár csak 5—10 fillérrel csökkentik. így ke-mm a számvetést Pet- rovácz János főművezető és bri. gádja. A gyapjúszövet-ki készítő üzemben folytattak eredményes kísérletet a vegyszerfelhasználás cí!ö1-i-pr'»^se érdekében, óz előtt itt a ványoló (kikészítő) gépeknél a begyakorlott szakmunkások mérés nélkül, körülbelül alapon adagolták a szükséges vegyszereket egy központi tartályból. Így ez hol több volt, hol meg kevesebb, mint amit a gyártási technológia utasításként előírt. Mivel pedig a négyzetméterenként felhasznált vegyszer értéke általában több mint ötven fillér, időnként jelentős eltérés mutatkozott a kikészítés költségeinél. Ma már az újítók olcsón kivi- ‘elezett jelzőberendezése mutatta a központi tartályokon az ”dagolt vegvszer pontos mennyiségét. A folyadékjelzők alkalmazása óta csökkent a kikészítés önköltsége. Bízik a közösben __ — Lengyel Máté vagyok — mutatkozik be a kisszállási Petőfi Tsz egészségesen piros arcú, zömök testalkatú főállattenyésztője, aki útban az egyik majorságtól a másikhoz, e pillanatban tért be az irodába... Igen, ő az... Az imént még róla beszélgettünk a mezőgazdásszal. Azt mondotta: jó szakember. Már két éve irányítja a tsz állattenyésztését. Azelőtt, közvetlenül a szövetkezetbe történt belépése óta, üzemegységvezető volt. Egv évig dolgozott ebben a beosztásában. Tovább nem vállalta, mondván: nem bajlódik az emberekkel. Igaz. a fegyelem meglehetősen laza volt akkor. <5 pedig ennek ellenére is következetesen óvta a közös vagyont. Emiatt sok haragost szerzett azok körében, akik fur. csállctták a 14 holdas volt kö- zénparaszt kemény kiállását a szövetkezeti tulajdon érdekében. Persze ma már más a helyzet. A szövetkezet megszilárdult, s a gazdák kiemelkedő eredményeket érnek el. Nem panaszkodhatnak a jövedelem miatt sem. Lengyel Máté is elégedetten beszél erről: — A szomszédomban még lakik néhány eevéni. Egyáltalán nem élnek iobban, mint én és a családom, talán más kisebb is a jővedelemük. Persze, a közösben éppen elég munka akad. Az állatok hat helyen vannak. Naponta valamennyi majorságot végigjárom, s ez legalább 20 kilométer. Igaz, van motorom, s szerencsére elég jól bírja a dű- lőutakat. A munkába járását azonban nagyban nehezíti, hogy hat kilométerre lakik a község központjától. Tanyán. De egyre többe* ’’ondol arra hogy beköltözik. Talán nemsokára sikerül is neki. Mert tanyán élni— már nem elégíti ki az igényeit. Tanúim szeretne. Most 36 éves. Ügy érzi, folytatni keli. amit a felszabadulás előtt abbahagyott. Akkor Jánoshalmán tanult, a mezőgazdasági szakiskolában. Az itt szerzett ismereteket jól felhasználta egyéni gazdaságában. Sok takarmánvnövényt termelt s évenként átlag 25—30 hízott sertést adott át szerződésre. Rendszeresen olvassa a szakkönyveket. folyóiratokat és volt már tanfolyamon is. Mert a több ezer holdas szövetkezet* gazdaság egyre fellődd állattenyésztését irányítani nem kis dolog. Pár nappal ezelőtt 4?0 hízott sertést adtak át, de szál- ’ításra vár 400 hízott liba is Az idén tízezer csirkét és ezer pecsenyekacsát is neveltek. S:*aV udf>s4t elismerik a szövetkezet vezetői, amire bizonyíték az is, hogy nemrégiben egy most végzett fiatal agronó- must osztottak be mellé. Elméleti tudása hadd gyarapodjék a gyakorlati tapasztalatokkal! És a haragosok? Legnagyobbrészt megbékéltek. A „sérelmek” zátonyait elmosták az idő hullámai. És eltűnnek a válaszfalak is. Egvik volt ellenfele pár héttel ezelőtt ’elentkezett nála hogy szeretne az állattenyésztésben dolgozni. Néhány év óta valahogy köze- ’ebb kerültek egymáshoz. Amit mond. nagvon őszintének érzem. A beszélgetés a meghittség sima. széles útján gördül tova. Épnen ezért teszem rel kerte’és nélkül a kérdést: — B'Vik a közösben? Néxze — válaszol pil- ’anatnyi szünet után. — A mi megélhetésünket az itteni föld ”őta. Ezután is csak a földből Műnk És egyre iobban. hiszen az adottságaink megfelelőek, ”melyeket viszont iobban ki tudunk használni együttesen, mint "evedül. A gépek sokat segítenek. s mindig jobbak lesznek. És évről évre emelkedik a jövedelmünk is. Hatvani Dániel Nem füstöl a kémény
