Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

1962, november 29, csatárt» UJ OTTHONBAN Egész délelőtt besüt a nap a tágas telembe. Ez különben a legszembetűnőbb itt: tágas. Rit­kaság. A könyvtárak többségé­ről inkább azt mondhatjuk: zsú­folt. Ugyancsak zsúfolt volt még alig fél éve a Kiskőrösi Járási Könyvtár is a főtéren, a régi helyén. Augusztus 20-ra azonban át­költöztek ide. S nem sorolja töb­bé a bajokat Mucsi István, a könyvtár vezetője, pedig azelőtt kifogyhatatlan volt a panaszok­ból. Az sem rontja a kedvét, hogy nagyon ideiglenes itt még minden. Be kell érniük egyelőre a régi bútorokkal, a hátsó te­remben a padlón állnak a köny­vek nagy halomban. De az olva­sók fogadására berendezett he­lyiséget igyekeztek barátságossá, tetszetőssé tenni. A sarokban kis asztalka terítővei, hamutartóval, hogy legyen hol lapozgatni a könyvekben, mielőtt választana a vendég, az ablak alatt virág. — ötvenhét és félezer forintot kaptunk bútorokra — a szeme csupa mosoly, ahogy ezt mond­ja a könyvtár vezetője. — Ide szabottak lesznek, a könyvtár méreteihez illeszkednek, nem­sokára el is készül velük a ktsz. Kora délelőtt is egyre-másra jönnek az olvasók. Pereszlényi Vendelné éppen összecsomagol­ja a most választott könyveket, messze viszi, a kiscsengődi is­koláig, ott lakik. A kis asztalka mellett közép­korú férfi ül kopottas ruhában. Jó néhány kötet hever előtte, azokban lapozgat. Még nem dön­tött, melyik legyen az az öt-hat, amit elvisz. Ráérősen üldögél, van ideje. Hetenként egyszer jár haza Ne­mesnádudvarról Csengődi Ist­ván, az Aszfaltutépítő Vállalat dolgozója. Mostanában a Sükösd felé vezető utat építi. Amikor hazajön, a nap fénypontja egy essendes órácska a könyvtárban. — De ismerős vagyok már a nemesnádudvari könyvtárban is — teszi hozzá. Aztán Mucsi Ist­vánhoz fordul. — Be lehet most fizetni a jövő évi könyvtári tag­díjat? Nem akarok elkésni vele, szeretném megőrizni a 26-os szá­mú olvasójegyemet. Néha ilyen mosolyogtátó apró­ságokban nyilvánul meg leg- szembeszökőbben a ragaszkodás ahhoz, ami annyira közel áll a szívükhöz. — Mit olvas legszívesebben? — kérdezem. Könyvekkel megrakott polcok várják az olvasókat a kiskőrösi könyvtárban. — Jókait. — Sok ismeretterjesztő és tör­ténelmi művet is kivisz — szól közbe Sánta Lászlóné, aki évek óta dolgozik már itt, s nemcsak személy szerint ismer minden olvasót, de azt is tudja, ki mit keres a polcokon. Amikor ké­sőbb bejegyzi a távozni készülő Csengődi István rakományát, mutatja: — Egy Dosztojevszkij is van a csomagban. — Aztán kedvesen utána szól: — Kérjük, mint régi könyvtá­ri tagot, hogy legközelebb hoz­zon magával egy új olvasót is. — Szívesen. Ha ezzel segíthe­tek, akár többet is — emeli meg a kalapját a vendég. Persze, hogy segíthet. Nem is annyira a könyvtárnak, mint in­kább valamennyiünknek, az egész országnak, amikor egy pici darabkát hozzátesz a kultúra terjesztésének nagv munkájához, amikor segít megművelni néhány addig talán jobbára munkálatlan főt. Ilyesmiről beszélgetünk, amint ott maradtunk hármasban, de látom, hogy a könyvtár dolgo­zóit leginkább mégis az olvasó­létszám érdekli. S igazuk van. Az ember a maga dolgában áll­jon helyt, ha tovább is lát nála, akkor jobbulnak gyorsan a dol­gok. Az jár a fejükben, hogy na­gyobb a könyvtár, szebb is lesz — meg akarják tölteni több ol­vasóval. Már tervezgetik, ho­gyan is lesz, ha kiköltözik a Pe­tőfi-házból a cukrászda, meg a cukrászműhely is, s övék lesz az egész. Jó lesz, nagyon jó, a vendég­látóiparnál mindenesetre mél­tóbb a könyvtár Petőfi emléké­hez. Mester László Szorgalmasan gazdálkodnak a szalkszentmártoni űttörőpajtások zl KISZ Központi Bizottsá­gának vörös selyemzászlajával kitüntetett szalkszentmártoni Petőfi Sándor úttörőcsapat nem­csak szép csapatotthonáról, Pe­tőfi és községtörténeti múzeumá­ról híres, hanem arról is, hogy a szalki pajtások meg merik fogni — a munka boldogabbik végét. Az elmúlt iskolaévben több mint 10 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a csa­patotthon épületének tatarozá­sán, az udvar parkosításán és az iskola környékének fásítá­sán. Minden évben rendszere­sen és eredményesen részt vesz­nek a hulladékgyűjtésben, jó néhányuk büszkélkedik a kivá­ló fémgyűjtő jelvénnyel. Nem egyszer segítenek a he­lyi termelőszövetkezetekben is, ha sürgős munka akad. Szereinek gazdálkodni, még hozzá jövedelmezően gaz­dálkodni a szalki pajtások, s en­nek az egészséges anyagiasság­nak nem kis szerepe volt ab­ban, hogy az idén megalakítot­ták a Falusi Ifjúsági Szövetke­zetét is Lakos László tsz-tag ve­zetésével. A szalki FISZ népszerű elnö­ke azóta elvégzett egy elnök­képző tanfolyamot és ellátoga­tott egy Pest környéki minta­gazdaságba, ahol sampion gom­bát termesztenek. Azóta a Pe- tőfi-ház öreg pincéjében megin­dult a munka. Harmincöt-negy­ven négyzetméternyi területen érlelődnek a gombacsírák, amit a szorgalmas ifjú gazdálkodók Dunaújvárosban, Kunszentmik- lóson és Pesten fognak értékesí­teni. A kis szövetkezetnek azonban vannak egyéb nagy tervei is. Jövőre három holdnyi területen kukoricát termesztenek, s már tárgyalnak a földművesszövet­kezettel és a helyi tsz-ekkel kölcsön ügyében, amelyből nyúl- és pecsenyekacsa-tenyészetet alapítanak. A község határában levő Pernyési-tavon pedig hal­gazdaságot szeretnének létesíte­ni. Szép tervek, § ismerve a szalki pajtások szorgalmát, lPr tartását, találékonyságát, bízha­tunk benne, hogy sikerül vala­mennyit rendre megvalósíta­niuk. Különösen, ha ígéretükhöz híven támogatják őket a »fel? nőtt szövetkezetek” is. Kovács Sándor Kint vannak a viskói Ivastam a minap, hogy ^ egy angol erdész kimen­tett a vízből egy fuldokló asz- szonyt, meg a kutyáját. Tette elnyerte jutalmát, mert tizenegy fontot — mintegy 7—800 fo­rintot — kapott értük. Histó­riájában csupán az a meghök­kentő, hogy a nőért egy fontot kapott a vízbefúlók megmenté­sén munkálkodó társaságtól, s tizet az ebért az állatvédő ligá­tól. A napilapok alig néhány sor­ban írták meg ezt, hiszen az eset valóban önmagáért beszél. Villanásnyi. de sokatmondó, mint egy fanyar fintor. Sűrítmé­nye a nyugati „humánumnak", amelyről ebben a tükördarab- kányi történetben meglátszik, hogy az emberség arrafelé mint ' ’’jUiat „kutyáságba”. Érdemes azonban elgondol- ^ kodni a hírrel kapcsolat­ban még valamiről. Valamikor nálunk is voltak efféle társaságok, ligák, most azonban nincsenek. Miért? Ta­lán mert mi bent hagyjuk a víz­ben a fuldoklót, vagy nem sze­retjük az állatokat? Aligha. Társaság nélkül is kimentjük, akit lehet, s nem egy szervezet, hanem az állam ad érte kitün­tetést, a társadalom közmegbe­csülése övezi az életmentőt. Aki pedig állatot bántalmaz, azt mifelénk elítélik mindenféle ál­latvédő liga beavatkozása nél­kül is. De nemcsak arról van szó, hogy ilyen egyesülések nálunk feleslegesek, hanem arról is, hogy nincsenek a mi világunk­ban már olyanok se, akik effé­léket alakítanának. Mert mifélék is az ilyen tár­saságok tagjai? Mi idősebbek még emlékszünk rájuk, öregedő „magánzók", vénkisasszonyok, akik egyéb elfoglaltság és célcát híján ilyesmiben „élik ki magu­katKülönféle jótékonysági egyesületek tucatszámra mű­ködtek a Horthy Magyarorssár gon, s ezekben alkalmuk volt fitogtatni erkölcsi „magásabb- rendűségüket" — mert külön­ben is egyéb dolguk se volt. Va­lamiféle önigazolása ez az élós­di létnek, öntudatlan, de két­ségbeesett tagadása a felesleges Ynivoltnak. Memcsák azért képtelenül * " mulatságos tehát nekünk ez a suletlen jutalmazási histó­ria, amely angolhonban tízszer többre taksált egy kutyát, mint egy embert, hanem azért is, mert ott sorakozik mögötte egy embertelen társadalom öntelt, ájtatosképű, erényt prédikáló, de a világ előbbre jutásához semmit hozzá nem adó here­serege. — r —<J ALAm&au 35. Pásztoréknak szoba-konyhás házuk volt, mint a legtöbb sze­gény parasztnak, de az elhurcolt gazda ragasztott hozzá egy fél­tetős kamrafélét még a háború előtt. Most ezt a szűk helyiséget rendezték be szövetkezeti irodá­nak. Tanácsolták a járástól, hogy nyugodtan sajátítsák ki valame­lyik kulák házát, csakhogy hiá­ba múltak a hónapok, a kulák- költöztetés emléke nem akart halványulni a faluban, az bizo­nyult hát a legokosabbnak, ha nyugton hagyják a lakatot a le­zárt portákon. Napközben szólt az öreg Kin­cses Antinak, hogy beszélni sze­retne vele. A párttitkár a rücs­kösfalú, fehérre meszelt irodá­ban várakozott a sánta elnökre. Jobban félt az öregtől, mint va­lamennyi felettesétől együttvé­ve. Vacsora után behúzódott a szedett-vedett bútorok közé, egyik cigarettáról a másikra gyújtott, s a sűrű füstben olyan­nak tűnt a lámpa, mintha nem is levegőben, hanem zavaros víz­ben világítana Anti ezen az es­tén akarta megmondani, hogy Klárit kizárták a pártból. A lányával együtt jött az öreg. Látva a nagy füstöt, nyitva hagy­ta az ajtót. Klári nem lépett be a szobába. Ellenségesen köszönt, a küszöbre állt, nekitámaszko­dott a félfának. — Azért jöttünk, te Anti — kezdte az öreg —, hogy meg­mondjad világosan: kinek va­gyunk mi útjában? Neked vagy a pártnak? A titkár behúzódott a szoba túlsó sarkába, hogy ne lássa Klárit. Volt ott egy régi ruhás­láda. szekrény híján ebben tar­tották az iratokat. Ráült. Szomo­rúan nézte az öreget, aki az asz­talra könyökölt, s a lámpa mö­gül figyelte őt, válaszra várva. Anti türelmesen, a mesélő embe­rek merengésével beszélt: — Nekem senki sincs láb alatt. Ismerem Józsi bácsit, tudom, hogy a saját ügyében, vagy a családjáért egy tapodtat sem lép. Megpróbáltam maga helyett. Mindent megpróbáltam. Ez jött ki belőle. Amíg lehetett, vitat­koztam. Aztán parancsoltak. Még mindig jobb, ha engem hi­báztatnak. Egy emberről én is szívesebben hinnék rosszat, mint a pártról. Néhánv kósza szúnyog düny- nyögött be a szobába, mohó osa- pongással szimatolták körbe az emberek arcát. Kincses mesz­szebbre tolta magától a kormos- üvegű lámpát. — Arra utasítottak, hogy Da­nit küldd el a faluból? Pásztor Anti nem szólt, nem is nézett Kincsesre, csak fejbó- lintással válaszolt. — Milyen indokot mondtak? — faggatta tovább az öreg. — Hogy élesedik az osztály­harc. Azt kívánják tőlem, hogy válasszam el őket. Kommunista nem élhet kulákkal. Erre Klári bejött a szobába. Rémülten, gyanakvón meredt Antira, — Arról nem beszéltél, hogy milyen kulákról van szó? — kér­dezte olyan hangon, amely alig hasonlított az övére.. Anti megértette, hogy tovább­ra is gonosz bajkeverőnek né­zi a fiatalasszony. Fájdalmas haraggal förmedt rá. — Elegem van ebből a nézés­ből. Menj és intézd a sorsod, de engem ne gyanúsíts! Ha már annyira jól esik ártani, akkor éppen téged választalak?! Klári sompolygó mozdulattal fordult sarkon, s mintha halott- virrasztáson lenne, óvatosan ereszkedett apja mellé a padra. Az öreg lassan átölelte, ujjai­val békítőn ütögette lánya vál­lát. Szeme, amely a hunvorítás- tól mindig mosolyogni látszott, most gondterhelten, fénvteienül rejtőzött a ráncok között. Nem kételkedett Anti szavaiban, fis a következményekben sem. Elegen­dő tapasztalata volt ahhoz, hogv következtetni tudjon. Ha baj volt a lányával, akkor rá sem nézhettek jó szemmel. Ha azt kí­vánják, hogy váljon el a lánya, akkor Klárinak fejet kell hajta­nia, különben a pártból taszít­ják ki. Ezzel pedig rosszra for­dul a család helyzete, rosszabb­ra, mint amilyen valaha is volt. A felszabadulás óta soha egyet­len pillanatra sem félt. Most megtámadta ez az elfelejtett, kellemetlen érzés, mintha csak a szoba alattomosan hűvös föld- pallójából szívódott volna a tes­tébe. Nem akart félni. Az igazsá­got akarta ismerni. Antira emel­te a tekintetét, együttérzőn szólt hozzá. — Köszönöm, ha védelmeztél. Azt is megköszönöm majd. ha mindent elmondasz. Ne kímélj. Azzal csak ártasz nekem. Anti tűrte az öreg vallató te­kintetét. most nem is tudott vol­na máshová nézni, csak a sze­mébe. — Jártam az egyik veteránnál, aki Józsi bácsival volt intemá- lótáborban. Emlékszik még az öreg Cigié Mihályra? ... Kincses szemöldöke ámulva ágaskodott. — Él még?!... — Éljen is minél tovább! — Beszélj, beszélj!... — Az unokája vitt el hozzá. T evelet írtunk a központi veze­tőségnek. Eloanaszoltuk a ba­junkat. Mindent leírtunk. Ami'* nem kapunk választ, a járás kí­vánsága szerint kel! cselek^rt-n* Ezért lenne jobb, ha Dani ön­ként menne el. minthogy a ha­tóság utasítsa H, vagy esetleg elvigyék. Cigié Mihály is ezt ta­nácsolja. Kincses József eimogatőn húz­ta le tenyerét lánya válláról. — Ha így áll a dolog, akkor nincs mit tenni. Gyere, menjünk haza... Klári engedelmesen felállt. Só­hajait visszatartotta, remegve lélegzett. Indult ki a szobából. Anti is fölemelkedett a ládá­ról. Félénken szólt utána. — Várj még... — Nem merte folytatni. Klári megtorpant, visz- szanézett rá várakozón, ö pedig lesütött szemmel, akadozva, alig hallhatóan kérte: — Add majd ide a tagkönwedet... Be kell vinnem a járáshoz... Klári ajka megnyílt kissé, ar­ca elfehéredett. Furcsa rándulás futott végig bal orcáján. — Miért? ... — A megye kizárt a pártból. Az öreg ekkor már a lánya mellett állt. Maga is gyámolta­lan volt, de azért megfogta a lánvát és gyengéd nógatással próbába kivezetni a szobából. — Megkapod a tagkönyvet — mondta Antinak, látszólag nyu­godtan. majd Klárira szólt zár­kózott büszkeségével: — Ne sírj. A hited maradion meg. Elmentek, köszönés nélkül, A maeámmaradt Pásztor Anti -''’kidőlt a falnak, halántékát a ’’űvös vakolathoz szorította. Sza­badulni akart a szégyentől, am«lv csontig égette mintha lúg­kővel öntötték volna le. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents