Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-27 / 277. szám
ÍWÍ. nftvMrtSer TI, Kedd 3. oldat Együtt a pártonkívüliekkel Páriiiikárok — a kongreatzusról A pártkongresszus forró hangulatú napjaiban a gyárakban és üzemekben, a szántóföldeken és hivatalokban egyaránt meghatványozódott a szorgalom és az igyekezet. Megyénk lakosai munkaversennyel, kongresszusi műszakkal, újabb termelési eredményekkel köszöntötték a nagy jelentőségű tanácskozást. Szinte szemlátomást pezsgőbbé vált a társadalmi élet, élénkült a pártszervezetek tevékenysége. Három községi pártvezetőség irodájába kopogtattunk be, a lakosság hangulata, a pártszervezet munkája és tervei iránt érdeklődve. Fülöpházán vasárnap már a reggeli órákban elfogytak az újságok. Az idei ősz első havas, télies napján, a kellemesen fűtött szobákban kedves, vasárnapi időtöltése volt az embereknek a kongresszus záró üléséről szóló tudósítás olvasása, Kádár János elvtárs vitazáró beszédének tanulmányozása, lilén József, a Rákóczi Tszcs tagja, a községi pártvezetőség titkára ezekkel a szavakkal fogadott bennünket. — Pártvezetőségünk most a kongresszusi útmutatásokat figyelembe véve azon munkálkodik, hogy a helyi termelőszövetkezet tovább erősödjék és a három termelőszövetkezeti csoport pedig fokozatosan tovább fejlődjék, gyarapítsák a közös vagyont és mindinkább kialakítsák a közös tevékenységet. Mindezt türelmes, céltudatos munkával kívánjuk elősegíteni. — Feladataink elvégzését megkönnyíti, hogy a tszcs-knek jó példát mutat a Petőfi Termelőszövetkezet. Az idén ismét magasabb terméseredményekkel igazolta a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Búzából két-há- rom mázsával, rozsból négy mázsával takarított be magasabb átlagtermést a tsz, mint a termelőszövetkezeti csoportok. A termelőszövetkezet példáját követve most már a tszcs-k is hozzáláttak a nagyüzemi táblák kialakításához. A mi tszcs-nk Megérkeztek az almafacsemeték | nagyüzemi táblába vetette a rozsot, a búzát és hozzálátott 20 hold szőlő telepítéséhez. A lafosmixsei községi pártvezetőség titkára a Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját tanulmányozta, amikor irodájában felkerestük. — Egyre inkább megszokott — újságolta Hámori József —, hogy a pártonkívüliek közül igen sokan keresik fel a párt- alapszervezetek vezetőit kéréssel és tesznek javaslatot különböző feladatok elvégzésére. Pártonkívüliek kezdeményezték több utcában a járdaépítést és segítettek a községfejlesztési, a társadalmi munka megszervezésében. — Párttagjaink többsége amellett, hogy rendszeresen gyarapítja politikai és szakmai ismereteit, példamutató a termelésben, a magánéletben is. Kiss László, a községfejlesztési társadalmi munkában, Borbély István a KISZ-alapszervezetek patronálásában, Bódis Pál, a Sallai Tsz párttitkára a szőlő szakszerű gondozásában és Vágó György, a Vörösmarty Tszcs elnöke a gazdálkodásban és a közös munka mgeszervezésében an # Iri Megérkeztek az almafacsemeték a ceglédcsemői faiskolából az Izsáki Állami Gazdaság jakabszállási üzemegységébe. 150 holdat telepítenek be most ősszel a Stacking, az Arany Parmin és a Jonathán almafákkal. Képünkön Bertus Ferenc és társai a fiatal fákat készítik elő a kiültetésre. He^V^cinnBenedek János. a községi pártvezetőség titkára ezeket mondta: — Kádár elvtárs számot adott arról, hogy a párt országos vezető szerveinek tevékenységeben következtésen érvényesültek a pártélet lenini elvei, érvényesült a kollektív vezetés. A Központi Bizottság helyes munkamódszere valamennyi párt- szervezetben éreztette hatását. A mi pártvezetőségünk is kollektiven irányította a pártmunkát, intézte az ügyeket, határozta meg a tennivalókat. A fontosabb kérdések megtárgyalása előtt rendszeresen tanácskoztunk a párttagokkal és a pártonkívüliekkel. Pártvezetőségünk ülésére gyakran meghívtunk pártonkívüli szakembereket, meghallgattuk és figyelembe vettük véleményüket, javaslataikat. _ Bevált az a munkamódszer is, hogy az állami és tömegszervezetek pártirányítását a KISZ kivételével az ott dolgozó kommunisták útján valósítottuk meg. Növekedett a tömegszervezetek pártonkívüli vezetőinek és tagjainak felelősségérzete, kibontakozott alkotó, kezdeményező készsége. E z a néhány kiragadott példa, mint nagyszerű csokorban a virágok, azt igazolja, hogy a pártmunka helyes módszereit párt- szervezeteink a pártkongresszus után megőrzik, továbbfejlesztik. Nagy József száma, mint arra a statisztikai jelentések figyelmeztetnek, indokolatlanul növekedett megyénk számos üzemében. Különösen a tanácsi könnyűiparban kedvezőtlen a helyzet. Itt lényegesen több túlórát használtak fel a termelési tervek teljesítéséhez, mint tavaly, s az iparág ezzel túlhaladta az országos átlagot. Az ilyen elsőség semmiképpen sem dicsérendő, sőt törvénysértő gyakorlat. Indokolt tehát, hogy a kérdéssel részletesen foglalkozzunk. Kétségtelen, a tanácsi könnyűipar 1962. évi termelési feladatait a gyorsütemű fejlődés jegyében alakította ki a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s ennek arányában növelték a vállalatok dolgozóinak számát. Nem tudjuk, a lehetőség és a valóság bizonyos mértékig eltérhet a tervekben. Valamennyi túlóra igénybevétele ezért az ipar egyes területein elkerülhetetlen. A Munka Törvénykönyve számol is ezzel, amikor engedélyezi, hogy egy-egy dolgozó havonta legfeljebb nyolc, kivételes esetben pedig 12 túlórát teljesíthet. Ismeretes például, hogy tőzegbányászaink az ütemes termelés mellett, komoly szállítási nehézségekkel küzdöttek az idén. a mezőgazdasági nagyüzemek rendeléseinek teljesítésénél. Nagyarányú szőlő- és gyümölcsös-telepítéseinkhez ugyanis minden eddiginél több tőzegtrágyát igényelnek a szövetkezetek, állami gazdaságok. Az ipar más ágaiban előre nem látott termelési és műszaki problémák miatt vált indokolttá a túlórázás. Kivételek tehát vannak, csakhogy a kivétel nem szabály, a rendkívüli esetekből nem lehet általános gyakorlat. Hangsúlyozzuk ezt, mert tapasztalataink többsége, sajnos, éppen az ilyen törekvésekkel kapcsolatos. Bizonyításul elég megemlíteni, hogy a tanácsi könnyűipar átlagban is több túlórát használt fel szeptemberig, mint amennyit a Munka Törvénykönyve kivételes esetekben engedélyez. A túlóra-felhasználás ugrásszerű növekedése, majd viszonvlagos csökkenése a hónapok, főként pedig a negyedévek végén, másra is figyelmeztet: A gazdaságos többtermelést biztosító műszaki és munkaszervezési intézkedések helyett, gyakran kísért a régi módszer, a mennyiségi szemlélet. ami legfőbb gátja a túlórafelhasználás csökkentésének. A túlóráztatásnak azonban vannak más, nem kevésbé fontos vonatkozásai. Nálunk a dolgozóknak nemcsak a munkához van joguk. Alkotmányunk értelmében biztosítani kell számukra a pihenéshez, a művelődéshez és a szórakozáshoz szükséges időt. A rendszerré vált túlóráztatás viszont éppen ebben rövidíti meg a dolgozókat, de a nyolc órán túl végzett munka, emellett káros az egészségükre is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy idővel jelentkezik a szellemi, fizikai fáradttál?, ami súlyos baleseti veszélyek lehetőségét rejti magában. A túlóra káros volta abban is kifejezésre jut. hogy a vezetők egy része az üzemen belüli lehetőségek keresése, a rejtett tartalékok feltárása helyett, a dolgozók rovására igyekszik megoldani a tervteljesítés közben felmerült problémákat. De ezzel mintegy már háttérbe is szorította azokat a vezetési és műszaki irányítási módszereket, melyekkel olcsóbban és hatékonyabban lehetne megoldani a vállalat előtt álló nagyobb, vagy minőségileg új termelési feladatokat. Mindenképpen elítélendő gyakorlat tehát az indokolatlan túl- óra-felhasznáJás. Káros hatására külön is fontos felhívnunk nemcsak a vállalati vezetők, de az irányító szervek figyelmét is, hogy már most gátat vessünk a túlórák újabb, ugrásszerű növekedésének. Nem ütök ugyanis, hogy a tervszerű termelés erősödésének ellenére sem sikerül kikerülni az év végi hajrát. Annak érdekében viszont lehet és kell is határozott intézkedéseket tenni, hogy a folyamatos termelés akadályait, főként pedig az üzemen belüli hiányosságokat, ne a munkások érdekeinek rovására kiizdjék le, következményeit nedig. ne rendszeres túlóráztatással tüntessék el a vezetők. Ismeretes, hogy a tanácsi iparban a tűi óra igényeket a HVDSZ és a megyei tanács ipari osztálya közösen bírálja el, de nem mindegy, hogyan. Fddig ugyanis elég könnyen hagyták magukat meggyőzni az üzemek vezetőinek panaszaitól. Figyelmüket ezért is kerülte el. hogy mig a túlórafelhasználás erőteljesen nőtt. a normák alkalmazása vontatottan haladt számos üzemben. Ezért elsősorban övék a felelősség. hogv az idei esztendő nagyobb termelési feladatait ne a tervezettnél több túlórával, hanem a munkaszervezés javításával. a nani 480 perc egyenletes kihasználásával oldiák meg a tanácsi könnyűipar vállalatai. Sándor Géza Több mint száz klub Több mint száz ifjúsági, termelőszövetkezeti vagy szakmai klub működik már a megyében. Közülük mintegy negyvenet az idén alakítottak. Többségük igen népszerű, látogatott, mert a tagok kellemesen és hasznosan tölthetik el szabad idejüket baráti körben, munkatársaik között. A klubmozgalom legújabb eredményeiről kétnapos tapasztalatcserét rendez a megyei tanács művelődési osztálya e héten Kiskunhalason. Félreértés? Negyedóráig izgalomban voltam. Hiába törtem a fejem, sehogysem tudtam kisütni: miképpen teszek eleget a feladatnak, amelyet az ültetvénytervező vállalat sokszorosított tájékoztató levelében megjelölt. A fejlécen látván ugyanis a feladó — mint mezőgazdasági jellegű vállalat — cégjelzését, a szerkesztő nekem — a mezőgazdasági rovat munkatársának — adta át intézkedés végett a levelet. Elolvastam háromszor is, de csak nem jutottam dűlőre. Mert aszongya, hogy: ponyvás szállítóeszközzel menjek el az alant felsorolt három termelő- szövetkezetbe a telepítéshez szükséges szőlővesz- szőkért. Honnan vegyek szállítóeszközt? Ponyvát? Rövid töprengés után kiokumláltam ugyan, hogy az ipari rovat kapcsolatát igénybe véve, a szállító vállalatnál megrendelek egy ponyvás teherautót, amellyel végigjárom a három közös gazdaságot (az egyik jánoshalmi), s elhozom az összesen mintegy 400 ezer szőlővesszőt. Haladéktalanul, — ahogy az ültetvénytervező felszólító tájékoztatójában szerepelt. Igen ám, de mit csináljak azzal a teméntelen venyigével? Elültessem? Hova? Szerkesztőségi szobámban három cserép dísznövény zöldell, — s legfeljebb ezek helyébe telepíthetnék szőlőt. Három, azaz három vessző kadarkát. S ha jól összeszámolom, az egész redakcióbán összesen ha harminc-negyven szőlőszál elültetésével szolgálhatnánk a telepítési program gyakorlati végrehajtását. Persze, a telepítés társadalmi ügy. — ezt mi is elismerjük, hangsúlyozva hirdetjük, de ami nem megy, nem megy. Már-már mélyforgatást végeztem agyamban, hogy megglosszázom az ültetvénytervező vállalatot: miért nem mérte fel pontosabban a telepítésre vonatkozó kapacitásunkat. Területi adottságainkat figyelembe véve — a várható terven felüli vállalásunkat is beleértve — legfeljebb 40 vesszővel bírnánk el mi, a toll munkásai, de nem 400 ezerrel. Ekkor valami azt súgta, hogy olvassam el még- egyszer, tüzetesebben, töviről hegyire, betűről betűre a levelet. Tonnás kő esett le szívemről. A levél nem a Petőfi Népe szerkesztőségének szólt, hanem a kecskeméti Petőfi Tsz- nek. A postán tehát félreértették a dolgot, elnézték a címzettet, s a levelet odasózták a lapunknak küldött többihez. De elnézést kérek, ezzel az „alapossággal” ki- küldhették volna a Helvéciái Állami Gazdaságba is, ahol tudvalévőén szintén van egy Petőfi, maga az igazgató, ha nem is „Népe”, meg „Tsz”, hanem Sándor a keresztneve. <5 mégis csak szorosabb kapcsolatban van a telepítés gyakorlati végrehajtásával No de, miért ez a hűhó egy kis félreértés miatt? Magánpraxisomból tudom, hogy a posta, illetve a postás nem egyszer megtréfálja így az embert. Lakásom ajtaján bedobott már üdvözlő kártyát, melyen egy bizonyos Cunci- ka millió puszit küldött az üdüléséből, kaptam már dísztáviratot is vállalati igazgatói kinevezésem alkalmából (ilyenkor serényen udvariasak a helyezkedők, dédanyám rosszullétéről is tájékoztattak már (noha szegény még 1892-ben jobblétre szenderült), — de hamarosan kiderült, hogy a címzett bár ugyanazon az emeleten lakik, mint én, csak öt-hat házzal idébb, vagy odább. Soha nem gondoltam arra, hogy ezeket az eseteket nyilvánosságra hozzam, mert eléggé lusta vagyok az írásra: sálat csavarva a nyakamra, inkább vállaltam a „pótpostás” szerepét, s — borravaló reménye nélkül — elviftem a küldeményeket a címzetteknek, és ezzel lezártam az ügyet. A telepítés azonban más. Itt már a legkisebb elnézés, félreértés súlyos galibát okozhat. Mert képzeljék el, ha a szóban forgó levél nem hozzánk kerül, hanem becsusszan egy másik idegen ajtó résén, elkallódik, vagy napokig hoz- zák-viszik, ide-oda, — várhatná a kecskeméti Petőfi Tsz a 400 ezer szőlővesszőt. És szidhatnák a szövetkezet gazdái az ültetvénytervező vállalatot, a telepítés megszervezésének egész apparátusát, hogy ott állnak vagy százan, készen a nagy munkára, de nőm végezhetik, — arra nem is gondolva, hogy a posta benne a ludas. Félreértés? Nem. Hanyagság miatt! Egy szó. mint száz: mivel a telepítés csakugyan társadalmi ügy, egyebek közt szolgálja hívebben a posta is! . _ , Tarján lstvá% \ A túlórák
