Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-27 / 277. szám
Beszélgetés a filmről Tanuljunk — táncolni Sok szó esett mostanában arról, hogy a kultúrált ember életéhez hózzátartozik-e vagy sem a tánc, és kinek van igaza — aki helyesli vagy aki elítéli — fiatalságunk úgynevezett dzsessz és modem táncszeretetét Mielőtt válaszolnánk, nézzük meg, mit mond erről a legtiszteletreméltóbb és sokat látó tanú: a történelem. Visszapillantva távoli korok mélyébe, azt látjuk, hogy a tánc már évezredek óta fejlesztette a művészi ízlést, tökéletesítette a mozgáskultúrát, és széppé, gazdaggá tette az emberiség érzésvilágát. Ezt a tényt bizonyítja a tánc fejlődésének folyamata az ősember szertartásos zsákmányszerző ugrálásától a francia udvar táncainak finomkodó mozgásáig, s az életvidám polkától, keringőtői egészen napjainkig ... És itt jutottunk a következő kérdésig: — vájjon igaza lenne azoknak, akik felháborodva tiltakoznak a mai, divatos táncformák ellen? A válaszadó — Vin- cze Miklós, az SZMT kecskeméti művelődési otthonának tánctanára — ^szenvedélyesen tiltakozott: — Szó sincs róla! A twist, csa-csa-csa, vagy akár a madi- son a mi korunkban éppen olyan létjogosultak, mint maga idejében a tangó, vagy a keringő volt. A hiba azokban van — sajnos, sok akad belőlük —, akik nem ismerik az új táncok szabályait és azt hiszik, attól modern a tánc, ha nekivadultan „rázzák” egymást. Pedig olyan szépek ezek a táncok — ízlésesen járva. Hogy csak a twistet vegyem alapul — a párok nem is érinthetik egymást és olyan bonyolultak lépés- és mozgásszabályai, melyeket csak kitartó szorgalmas tanulással lehet elsajátítani. A ma táncai tehát, ha szépen táncolják, semmivel sem roszgyénkben milyen eredményekről adhatunk számot? — Az új táncok nagyobb tudást — zenei, ritmikai, mozgástechnikai ismereteket — követelnek. Éppen ezért tanulni kell őket. Európa-szerte nagy sikerrel működnek a nálunk most bondem táncklubja az ország legjobbjai közé tartozik. Tagjai fáradhatatlanul járják a megyét, a környező falvakat, üzemeket, hogy minél több helyen kapjanak kedvet — ízlésesen, „szelíden” táncolni ezeket a szép és érdekes modern táncokat A Kozma Katalin és Csorba András a Hírős együttes modern táncklubjának — az ország tíz legjobb táncosa közt szereplő párosa * verseny közben. szabbak. ízléstelenebbek elődeiknél, a népszerű tangónál, vagy keringőnél. Sőt nemcsak a kizárólagos szórakoztatás eszközei. hanem a sporthoz hasonlóan helyes testtartásra nevelnek, fejlesztik a modem mozgáskultúrát és a jó ízlés határain túl nem lépő, mértéktartó viselkedésre ösztönzik fiatalságunkat. De hogyan lehet mindenki számára hozzáférhetővé tenni a korszerű táncismereteket ésmetakozó táncklubok. Sajnos, itt még eléggé idegenkednek tőle — főleg a felnőttek. Nagy kár, ha másért nem — megsúgom — „teltloarcsú” asszonyoknak a legideálisabb fogyókúra. Tréfán kívül — a táncklub a fiatalságnak jól bevált, hatásos nevelőeszköze. Példáért nem is kell messzire menni. A Hírős Együttes mo„nagy” együttes mögött már nevelődik az új fiatalokból álló, lelkes kis táncegyüttes, és télre megszervezik a város lakói részére a legújabb táncokat oktató tanfolyamot. Ne sajnáljuk tehát a fáradságot. Tanuljunk minél többen — szépen, helyesen és ízlésesen — táncolni... Vadas Zsuzsa Malachiás csodája Izgalmas, merészen haladó * szellemű irányzat kibontakozásának lehetünk tanúi a nyugatnémet filmgyártásban. A sor a Csodagyerekekkel kezdődött, ezt követte a Rosemarie, majd a Rózsák az államügyésznek, s végül a Malachiás csodája című filmszatíra rántja le maró gúnnyal a leplet napjaink nyugatnémet társadalmáról. Az együgyű, vakon hívő páter Malachiás csodatétele — a plébánia tőszomszédságában működő rosszhírű bár eltüntetése — voltaképpen csak ürügy arra, hogy a rendező — Bern- hard Wicki — kegyetlen őszinteséggel tárja fel a kapitalista társadalom valódi arculatát, a pénz — tehát a hatalom urainak eltorzult életmódját és visszataszító léhaságát, azt az embertelen hajszát, amely az érvényesülésért, a karrierért folyik. És amely a tömegek tudatosan félrevezetett hiszékenységéből táplálkozva mindent — jelen esetben Malachiás „kegyes” csodáját is — jövedelmező üzleti üggyé aljasít. Nálunk, Kecelem még csak | alacsonyabb típusú közös gazdaságok vannak, az átszervezés idején szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetekben tömörültek a gazdák, máris érezhető azonban a szakmunkáshiáiyr. Éppen ezért nagy örömmel értesültem róla a megyei lapból, hogy mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam indul a Televízióban. Gyanítottam, hogy a 17 előadásból álló sorozat számunkra is hasznos lesz, s azonnal azon törtem a fejem, hogyan lehetne minél szélesebb körben hozzáférhetővé tenni. Nasr Sándorral, kultúrotthon unk igazgatójával először arra gondoltunk: értesítjük a szakszövetkezeteket a sorozat előadásainak idejéről, hamarosan azonban az ötlet odáig fejlődött, hogy összehívjuk az érdeklődőket a művelődési házba, ott végignézzük az előadást, s utána mindjárt megbeszélést is tarKitűnő tempóérzékkel bontja ki a film a csoda nyomán működésbe lépő cégek reklám- és propaganda-hadjáratát, amely a „modem” szemfényvesztés minden eszközével magasztositja az eltűnt bár üres telkét csodatevő zarándokhellyé. Míg szinte a dokumentumfilmek megrázó hitelességével ábrázolja a „szenf’ helyre tóduló kiváncsiak, hisztérikák és fanatikus megszállottak seregét, addig a búsás hasznon osztozkodó „felsőbbrendű” társaságról szédületesen komponált, víziószerű „haláltánc" jelenettel mond ítéletet az alkotó. Baljós figyelmeztetés, jövőbelátó intés ez. A tömegeket dróton rángató hatalmasok maguk is bábok — és fejük felett már ott lebeg a pusztulás fenyegető árnyéka. B átor, keményen ítélkező alkotás Bernhard Wicki filmje, s ha kiutat nem is, de azt megmutatja, hogy ez az erköcsileg teljes csődöt mondott társadalom elkerülhetetlenül rohan a végső katasztrófa felé. —s —a tunk meghívott szakemberek jelenlétében. Nagy örömünkre szolgált, amikor az első előadáson megjelentek valamennyi szakszövetkezet és az állami gazdaság képviselői, összesen mintegy hatvanam Nem csalódtak az egybegyűltek, az előadás valóban érdekes volt. S utána hosszú — nem is vita — hanem megbeszélés, valóságos akadémia következett. Bebizonyosodott, hogy a látottak, hallottak után igen sokat jelentett a meghívott szakemberek véleménye, mindaz, amivel kiegészítették a Televízió előadását A tanultakat mindjárt alkalmazták a helyi viszonyokra. A jelenlevők megígérték, hogy valamennyien eljönnek a következő találkozóra is, s látva lelkesedésüket, bízhatunk benne, hogy a hallgatóság ezután még növekedni fog. Udvarhelyi István az az utolsó betűig helyénvaló. De hozzá kell még tenni valamit a teljes igazság kedvéért. Sokat hibáztunk. Talán bűnök is vannak a rovásunkon, amiről még nem tudhatunk. Feltételezem, mert a politika lényege, legalább ma, élet és halál. Ilyen helyzetben nehéz határt vonni a szigorúság és a kegyetlenség között. Minden esetre van egy biztos mércéje az ítéletnek: szükséges avagy szükségtelen. Jaj annak, aki fölcseréli a ketszágot Még a levegőjét is. Amellett gyorsan kell dolgozni, hogy biztosan életben maradjunk. Tizenkilenc nem ismétlődhet meg soha többé. Nincs olyan szerencsénk, hogy nyugalomban dolgozhatnánk. Ekkora acsarkodás- ban bizony nagy érték a hideg fej. Kapkodni, türelmetlenkedni, elvtársainkban kételkedni —ön- gyilkosság. Kösse föl a nadrágját, aki ma országot akar vezetni. Hogy ki hogyan kötötte föl, kiderül hamarosan ... De minél előbb derüljön ki, hogy minél 33. Anti csak most eszmélt rá, hogy Cigié Mihály csendes, kimért csaknem közönyösnek hangzó szavai mögött mennyi szomorúság sötétlik. Az a furcsa gyanúja támadt, mintha az öreget meglopták volna. Eddig a nagymúltú harcost látta benne, a személytelen katonát, akivel a közös meggyőződés köti össze. Most az emberre is kezdett figyelni, a magánemberre, akinek a mozgalom bajai személyes fájdalmat okoznak, aid a párttal ugyanolyan bensőséges rokonságot tart, mint legközelebbi hozzátartozóval. Akárcsak Kincses József, úgy ő sem tekinti hivatalnak a pártot, hanem inkább az otthonának. Anti vágyakozva gondolta, hogy milyen nagyszerű lenne ugyanolyan gyanútlan jóérzéssel átlépni a párt küszöbét, mint ahogy a szülőházába szokott betoppanni. Emlékezett, fcét-három esztendővel ezelőtt még megvolt ez a jóérzés, aztán lassan-lassan kioltotta a szorongás. Ha pedig most hívták a járáshoz, oktalan bűntudat fogta et« holott semmi feddnivalót nem csinált, — Kevés a bizalom, Mihály Mwt e kesergett Anti, *=» Ügy veszem észre, magának is ez esik a legrosszabbul. Cigié Mihály fáradtan fölnevetett, erős karját megemelte, majd visszaejtette a repedezett asztallapra. — Mert az egész országnak rosszul esik! Kommunista vagy, érdekel az emberek sorsa. Mindenkit barátodnak fogadnál, aki nem akar torkodnak ugrani. Látod, ez a jó tulajdonság hiányzik azokból, akik rákaptak a parancsolgatásra. Vigyázni kell, nehogy túlkésőn kapjunk a fejünkhöz. Világos volt a beszéd, Anti. megérthette belőle, hogy Cigié Mihály véleménye szerint nem maradhat így sokáig. Meglepetten kérdezte: — Ügy gondolja, hogy változtatni kell?... — Ügy gondolom — helyeselt az öreg. — Mivel a marxizmus nem a bűvészek bibliája, hogy szemfényvesztésre lehessen felhasználni. Nem túlzunk. ha elsőnek mondjuk a tudományok között. Szigorúan pontos, akár a matematika. A mi munkánk egy nasy-nagy számtani művelet. Millió ága-boga van. Jól tudom, hogy hiba nélkül nem lehet eligazodni benne. Ezért mielőtt tovább mész, ellenőrizd az előző számításokat. így tudod elejét venni, hogy ne legyen téves a végeredmény. Máskülönben túl sok munka veszik kárba. Ahol pedig munka veszik, ott ember veszik. Na látod, ezért kell változtatni, ezért kell pártját fogni Kincses Józsefnek. A vélemény helyénvalóságát egy pillanatig sem vitatta a legény, csupán azon csodálkozott, hogy a szentségekként tisztelt, szédítően nagy tekintélyű vezetők rosszabbul ítélnek, mint az atyaian egyszerű Cigié Mihály. Holott éveken át a megfellebbezhetetlen igazság erejével hatott rá a párt irányítóinak minden kinyilatkoztatása. Eddig csak érezte a csalódást. Most ki is mondta: — Máshogyan képzelteim Valahogy úgy, ahogy most beszélgetünk. Nem akarok két életet élni. Egyet kifelé, egyet befelé. Miért kell letagadni azt, ami nem tetszik? Azért hallgassam el a véleményemet, mert hátha tévedek? Így meg arról Is hallgatni kell, amit jól gondolok. A szervezeti szabályzat azt mondja, hogy minden párttagnak egyenlő a kötelessége is, a joga is. Ha így van. akkor miért nem áll jogunkban észhez téríteni, vagy akár le is váltani a vak vezetőket?... Az öreg élénk hangon tiltakozott. — Dehogy vakok azok, fiam! Látják ők, amit látni akarnak! A baj ott van. hogy csak ezt látják. Máskülönben módjával kritizáljunk. Amit eddig mondtunk. tőt. — Miért jaj?... — Mert előbb-utóbb őt is felcserélik. A legnagyobb káderes az idő. Nálánál pontosabb jellemzést még senki nem adott. Ha fontos a vezetőnek, hogy mit mond róla a jövő, akkor már most érdekli a sokaság véleménye. Hiszen az értékelés mindig a jelenben készül, csak később mondják ki. Ezért a jó vezető pontosan tud ja, hogy mit tartanak róla a reábízott enge- delmeskedők. Vagyis: milyen szívvel engedelmeskednek. Ez az a nagyon lényeges valami, amit a képzett marxisták szubjektív tényezőnek neveznek. — Azt hiszem, nagyon csodálkoznának, ha hallanák ezt a beszélgetést. — Nem csodálkoznának, hanem nyomban sorolni kezdenék az ellenérveket, az objektív tényezőket. Való igaz: kegyetlenül nehéz egyszerre mindent jól megoldani. Azt hiszem, lehetetlen is. Minden porcikájá- ban ki kell cserélni ezt az orkevesebb hamut kelljen a fejünkre szórni. Különös volt, ahogy percről percre átváltozott Anti körűi a világ. Mindenekelőtt azt vette észre, hogy meggyógyult a kitaszítottság kétségbeejtő érzéséből. Egyetlen vidám szót se hallott, mégis visszatért az önbizalma. A oárthoz lőtt a városba, s íme ebben az eldugott kertben találta meg. Az a zavaros forgószél, amely összekavart benne mindent. lassan elcsendesült. S noha a gondok súlya nem kisebbedéit, bátrabban mérlegelte őket, mert okukból sokat megértett. A fehérarcú, nagyszemű lány közeledett feléjük. Finom kezei között cseresznyével teli kosárkát tartott. Mosolva átsugárzott a málnabokrok között, fekete haja lágyan hintázott a nesztelen léptek ritmusára. Anti káp- rázó szemekkel csodá'ta. Üdítő álmot látott a fárasztó, fájdalmas gondolatok zarándokúba után. Előadó: a Televízió
