Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
Kistükör Modern és szeli II szenvedélyes gyűjtő Szöszke, piros sapkás úttörő leányka kopogtatott be szerkesztőségünkbe, akadna-e itt valamiféle összegyűjthető és a MÉH-nek adható hasznos hulladék. S nem távozott egészen üres kézzel a kis élelmes. Erről az oldalukról jól ismerjük már ügyes és talpraesett úttörőinket. És ismerünk másféle gyűjtőket is. Akadnak, akik a pénzérme-, bélyeg-, gyufacimke-, szalvéta-, városi látkép, virágos levelezőlap, pipa-, vagy a szipka- gyűjtés szenvedélyének hódolnak. E célból cseredélutánokat szerveznek, nem egyszer külföldi barátokkal leveleznek és ezernyi módját találják a gyűjtemény szaporításának. A Kecskeméti Konzervgyár n-s telepén a női fényképek rejtélyes gyűjtője, akiről tulajdonképpen szólni kívánunk, a leleményességnek szokatlan módjához folyamodott. Az üzem rendszeresen kap az MTI képszolgálatának anyagából, s a falitáblára helyezett fotográfiákat szívesen nézegetik a dolgozók. A képek között a legújabb divatot bemutató, vagy valamiért — ha másért nem, a szépségért — nevezetes hölgyeket ábrázolók is akadnak. S hogy, hogy nem, ezek egészen rendszeresen eltűnnek a tábláról. Pedig hosszú hónapok óta a „társadalmi aktivisták” egész hada figyeli a „leemelés” nagyon is óvatos pillanatát, de hasztalan. — Hátha az éjszaka leple alatt, az esti műszakban teszi a ravaszdi! — Megbízták az éjszakai portás bácsit is. Nem lett eredménye. Szó, ami szó, a gyűjtemény már elég tekintélyesre növekedhetett. Talán két szobát is beborít. Milyen szép lehet! Az üzem dolgozói felhagytak az eredménytelen figyelő szolgálattal. De nagyon kérik az eleddig csak az önös érdekeivel törődő gyűj- tögetőt: ne fossza meg őket sem az élvezettől, tegye lehetővé a tekintélyes egyéni fényképmúzeum kollektív meglátogatását... (—y —n.) Napközben Uj közmondás I960. DECEMBER 29-én költözött ki az utolsó lakó a Nagykőrösi utca 27. számú házból, hogy helyet adjon az Építési és Szerelőipari Vállalatnak. Az épület, amely eg;#ike Kecskemét legrégibb, műemlékszámba menő lakóházainak, addigra már alaposan megérett a tatarozásra. Hosszú évtizedek alatt teljesen elkorhadtak a födémnek használt fagerendák, úgy- annyira hogy a házban lakók élete sem volt már biztonságban. Ezenkívül a lakások is korszerűsítésre, közművesítésre szorultak. A helyreállítás két esztendeje alatt az építő vállalat munkásai korszerű vasbetonfödémre cserélték ki a régi vörösfenyő gerendákat, megerősítették az épületet, sőt a helyre- állítás során sikerült két új lakást is kialakítaniok. MIKÖZBEN a ház helyreállítása tartott, új városrész épült fel a Leninvárosban, sőt a Csil- léry-telep és a Máriaváros új házaiba is beköltöztek a lakók. A Nagykőrösi utcai épület átadásának határideje viszont egyre későbbre tolódott, legutóbb 1962. június 30-ról október 10-re. A műszaki átadás végül is október 16-án történt meg. A lassú munka azonban nem járt együtt a gondos kivitelezéssel. Az egyemeletes épületben alig van olyan lakás, amelyikben nem akadt utólagos javítanivaló. A pince betemetése után az addig száraz földszinti lakások falai átnedvesedtek. La- bancz Gézáéknál sokáig használhatatlan volt a konyha-, Nagy Istvánéknál pedig a fürdőszoba-kémény. Ugyanitt az utcai szobában az első begyújtás után jó négyzetméternyi darabon a mennyezetről lehullott a vakolat. A csőszerelők gondatlansága miatt nem sokkal a használatbavétel után a szennyvíz öntötte el egy pedagóguscsalád fürdőszobáját. Perestói Józsefné pedig csupán a szerencsének köszönheti néhány nappal ezelőtti megmenekülését, ha pár percet késik, betemeti a mennyezetről lehulló vakolat. MINDEZEK arról tanúskodnak, hogy az építésvezető és beosztottai nem végeztek elég lelkiismeretes munkát, sőt a Nagykőrösi utca 27. számú ház tatarozása alkalmával új értelmezést adtak egy régi közmondásnak, mely szerint: „Lassú munka ritkán jó!” Ezt a munkát azonban nem ártana felülvizsgálni. —s —I A Budapesti Délszláv Központi Táncegyüttes a jövő héten ellátogat a bajai járás délszlávok lakta községeibe. Műsorukat legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságban mutatták be, s szerepel benne valamennyi délkelet-európai nép táncainak feldolgozása. Hétfőn Csikériára, kedden Mátételkére, szerdán Bácsalmásra, csütörtökön Hercegszántóra, pénteken pedig Garára látogat el a nagyhírű együttes. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér t/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfize*hető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi l hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-as Évről évre egyre többen keresik fel hazánkból, s megyénkből is a baráti országok szép vidékeit, hangulatos tájait. Képünkön a lengyelországi turistautak egyik érdekességét, a Dunajecen való tutajozást mutatjuk be. A mintegy négyórás út a festői szépségű hegyszoroson keresztül vezet. (MTI külföldi képszolgálat.) •ooooooooo-oooooooooc A hartai gagarinisták „Remek gazdaság! Csodálatos emberek. Milyen jó lenne mindig közöttük élni!” Ezeket a sorokat az 5200 holdas hartai Lenin Termelőszövetkezet emlékkönyvében olvashatja a látogató. Igen. e mondatok hűen kifejezik e szövetkezet gazdáinak évek óta növekvő sikereit. Az eredmények „élharcosai” között, a szakemberek mellett, elsősorban a Gagarin nevét viselő szocialista brigád traktorosai szerepelnek. Olyan kiváló erőgépkezelők dolgoznak a brigádban, mint Brenner Márton, a hartaiak Marcija, aki az előírt műszaknormánál minden hónapban rendszeresen két- szerannyit teljesít. A traktorosok mű- szaknaplőjának az egyik oldala arról ad számot, hogy a brigád havi átlag- keresete augusztusban 3300 forint volt; Marci neve után azonban a kimutatás 64 teljesített műszaknormát és 5314 forint havi keresetet mutat. Ez a ..csupaszív” emberből álló brigád pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére ebben a hónapban azzal az üzemanyaggal dolgoztatja 22 erőgépét, amelyet eddig megtakarított. A termelőszövetkezet nagy gondot fordít traktoros fiaira. Nemrégiben fejezték be a gépszín és a korszerű javító műhely építését — saját erőből. Az épületben hideg-meleg zuhanyfürdőt is berendeztek. A zömében fiatalokból álló brigád sem nézte tétlenül ; gondoskodást, s az építkezésnél 12 ezer forint értékű társadalmi munkát végezlek. Horváth Ignác avagy: akikről még a pártkongresszuson is beszéltek 5,A falu szocialista átszervezése nagy lendületet adott a parasztság művelődésének. Lássuk egy falu példáját. A Bács-Kiskun megyei Felső- szentiván községben majdnem valamennyi felnőtt lakos tanul vagy rendszeresen részt vesz a művelődés valamilyen formájában. A faluban ötvennél több azoknak a dolgozóknak a száma, akik a dolgozók iskolájába járnak, csaknem harmincán mezőgazdasági technikumi, heten pedig egyetemi hallgatók.” (Az MSZMP VIII. kongresszusán Kádár János elvtárs által előadott központi bizottsági beszámolóból.) | Felsnszentirán utcáin csak itt-ott látni egy-egy gyalogost, kerékpárost, amint sietve áthalad a kövesúton, vagy végigszáguld a kevés esőtől portalan gyalogjárdán. A tanácsháza folyosóin csend uralkodik, csak a szobákból hallatszik az írógépek harsány perlekedése — dolgoznak. A tanács vb elnöke, Orha István nem több harminc évesnél. Határozott fellépésű, jókiállású fiatalember, úgy beszél a községről, hogy aki hallgatja, kedvet kap nemcsak vendégeskedni, de letelepedni a faluban. — Nagyon szeretem Felső- szentivánt, mert olyar., emberek vannak itt, akikkel nagy terveket is meg lehet valósítani. Ügyszólván mindenki tanul, s egyik évről a másikra olyan fejlődés van ezen a téren, hogy talán hihetetlennek hangzik. Tavaly a község kétezer felnőtt lakója közül hétszázan vettek részt aktívan a kulturális életben. Ebben benne vannak a rendszeres könyvtárlátogatók, esti iskolások, szemináriumhallgatók stb. Az idén 1962-ben már 1500-ra emelkedett ez a szám, tehát a község lakóinak többsége — ahogy arról, nagy örömünkre, még a kongresszusi beszámolóban is szó esett — ta-' nul, művelődik. Eary pillanat alatt megfordul a fejemben, hogy amikor a tanácsházát kerestem, szemembe tűnt egy gyönyörű emeletes iskola a falu közepén, szinte szimbóluma a lakosság szellemének: tanulni! — Hogyan használják ki az új iskolát? — Az utóbbi években 84-en végezték el az általános iskola VII—VIII. osztályát azok közül, akiknek csak hat elemijük volt. Számosán tovább tanulnak. A község vezetői kötelességüknek érzik, hogy példát mutassanak a művelődésben. A tanácselnökhelyettes a mezőgazdasági technikum negyedéves hallgatója, a titkár a tanácsakadémia második évfolyamára jár, az iskola- igazgató, aki egyben községi párttitkár is, a marxista—leninista egyetemen tanul. A Vörös Október Tsz 48 éves elnöke az agráregyetemen elsőéves, négyöt évvel ezelőtt még az általános iskolába járt De nem maradt el a tanulásban az Űj Élet elnöke sem, ő a mezőgaz dasági technikum tanulója — És a tanácselnök elvtárs? — Én negyedéves vagyok a pécsi jogtudományi egyetemen. — Tanulmányaim segítségemre vannak a mindennapi munkámban. Ne gondolja, hogy ha meglesz a diplomám, elmegyek innen. Eltökélt szándékom, hogy itt maradok, s minden érőmé’ a község életének szentelem Ügy gondolom, érdemes. Ktnések az utcára. Kukoricával megrakott szekerek döcögnek a kövesúton, egy csapat gyerek játékosan kergetőzve megy hazafelé az iskolából. Orha elvtárs talán a felnövő nemzedékre gondol, mert így folytatja; — Nagy szükségünk lenne egy új kultúrházra, mert a mostanit, ami egy átalakított nagyobb ház, már „kinőttük”. Több szakkörünk van, működik kultúrcsoport, táncegyüttes, de nincs hely számukra. Pénzünkből jelenleg nem futja erre, de bízunk benne, hogy a megyei tanácstól kapunk némi segítséget. Eddig is bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk méltatlanok a támogatásra. t.Sle VO't már, amikor eljöttünk Felsőszentivánról. A villanylámpák fényét körülzárta a tömör sötétség, s parányi bolygóknak, csillagoknak tűntek. Lányok, asszonyok, tsz-gazdák siettek megnézni a televízió műsorát, vagy meghallgatni Orha Istvánt, aki szemináriumot tar' a tanácsházán a megyei pár1 értekezlet nyomán a gazdaság politika kérdéseiről. Gál Sándor A főváros néhány pontján színes műanyagból készült, modern vonalú nyilvános telefonállomásokat szerelnek fel. Őszintén szólva, nem irigyeljük érte a pestieket. Mi — például Kecskeméten — megelégednénk néhány „ódivatú”, ajtóval és ablakkal ellátott, de lehetőleg működő telefonfülkével is... Szép lengyel tájak A délszláv táncegyüttes vendégszereplése megyénkben Tudósfalván jártunk
