Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

MUH KAS PA R.T MAGYAR. SZOCIALISTA Világ proletárjai, egyesüljetek; BACS - -KISKUN- MEGYEI LAPJA 1962. NOV. 25, VASÁRNAP Ara 60 fillér XVII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM Befejeződött az MSZMP Vili. kongresszusa Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában folytatta tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a ta­nácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél ér­kezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, ter­melőszövetkezetek, intézmények dolgozói, a fegy­veres testületek tagjai és magánemberek üdvö­zölték a kongresszust és sok sikert kívántak munkájához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üd­vözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Népi Egyetértés Pártja központi bizottságának táv­iratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára. L. C. Prestes, elküldték ajándékukat a görögországi Averof börtön politikai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben mutatta fel az ajándékot, egy művészi ki­vitelű tálat. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szov­jetunióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kollektívája. A szovjet baráti és kulturális kap­csolati társaságok szövetségének elnöksége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetősége, a moszkvai Komszomol-iskolán tanuló ifjú kom­munisták. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára válaszolt az első és a második napirendi pont vitájában elhangzott fel­szólalásokra. Kádár János elvtárs válasza a kongresszus vitájában elhangzott felszólalásokra Tisztelt Kongresszus! Tisztelt ELvtársak! Kedves Elvtársnők! A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság be­számolója feletti vita — véle­ményem szerint — elvi, egy­szersmind konkrét és magasszín. vonalú volt. A kongresszus vi­tájában kifejezésre jutott, hogy a küldöttek egyetértenek a párt fő irányvonalával, kifejezésre jutott, hogy a magyar kommu­nisták félmilliós serege egységes pártunk politikáját illetően. A kongresszuson is, és az épület falain túl is, nagyon sok, pár­tunk harca szempontjából ked­vező és jó dolog történt ezekben a napokban. Üj felajánlások tör­téntek, új munkabrigádok, új — a szocialista címért küzdő — brigádok egész sora alakul. A dolgozók közössége nagyon sok helyein elhatározta, hogy a kongresszus tiszteletére ünnepi műszakot szervez, szocialista fel. ajánlásokkal. A kongresszus idején ezré­vel megtartott gyűléseken, röpgyűléseken a legkülönbö­zőbb formában jutott kife­jezésre az egyetértés pár­tunk politikájával, a ma­gyar nép dolgozó tömegei­nek az a készsége, hogy en­nek a politikának megvaló­sításáért. további megerősí­téséért dolgozni akarnak. Tisztelt Kongresszus! Minden bizonnyal emlékeznek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VII. kongresszusának napjaiban, párttagságunk. munkásosztá­lyunk, népünk tömegeiben igényként, kívánságként jelent­kezett az, hogy a párt politiká­ja ne változzék, és a párt ugyanazt a politikát folytassa, amelyet a VII. kongresszust megelőző időszakban kidolgo­zott. Most, a párt VIII. kong­resszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság vál­totta fel. A munkásosztály helytálit Sugatagi elvtárs, a Gábor Áron öntöde szocialista brigádjának képviselője elmondotta, hogy brigádjuk képviseletében már a VII. kongresszuson felszólalt egy elvtárs. aki akkor kifejezte egyetértését. Sugatagi elvtárs most arról számolt be, hogyan hajtották végre azt az ünnepé­lyes kötelezettséget, amelyet a VII. kongresszus színe előtt szo­cialista brigádjuk vállalt. Aki valaha foglalkozott öntödei munkával, nagyon jól tudja, mit jelent, hogy a szocialista brigád az öntödei selejtet 6 szá­zalékról — ami nem is a leg­rosszabb ebben a szakmában — egy százalék alá szorította le. Ez a szocialista munka nagy­szerű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is mondotta, nem biztos, hogy a párt IX. kongresszusán ő képiseli majd brigádjukat, de akkor már arról szeretnének be­számolni, hogy az egész műhely, talán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre jut az a bizonyosság, az a mély meggyő­ződés, hogy politikánkon sem­miféle lényegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása az, hogy a marxista-leni­nista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irá­nyát meg kell őrizni; Párttagságunknak, munkásosz­tályunknak, dolgozó népünknek meggyőződése, hogy ez a politi­ka változatlan, erős, s minden­kor megfelel a nép céljainak. Ennek a legfőbb bizonyítéka dol­gozó népünk helytállása. Elvtársak! Az elmúlt három évben a dolgozó osztályok kö­zül a magyar munkásosztály vállalta a fő terhet. A helytál­lásnak oly nagyszerű, hősi — mert itt helyénvaló ez a szó — példáját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztálytestvé­reink előtt az egész világon. Azok a feladatok, amelyeket a legutóbbi kongresszus óta eltelt három esztendő alatt a magyar nép megoldott és amelyekből a fő terhet — ezt ismételten hangsúlyoznom kell — a ma­gyar munkásosztály vállalta, nagyszerű sikerek forrásai. Az itt jelenlevők előtt, de általá­ban az ország és a világ előtt sem titok, mekkora nehézséget kellett leküzdenie pártunknak és népünknek az ellenforrada­lom után: az elemi rend meg­teremtése, a népi demokratikus rendszer megszilárdítása, a nép­gazdaság elemi konszolidációjá­nak megteremtése közepette kel­lett megoldani az általános fej­lődés által napirendre tűzött kérdéseket Amikor azt mondjuk, hogy le­raktuk a szocializmus alapjait, végbement a magyar mezőgazda­ság szocialista átszervezése, ak­kor tanácskozásokra, agitációra is gondolunk — sokszor nagyon hosszadalmas, türelmes agitáció­ra — de a siker történelmi je­lentőségét igazában a maga tel­jességében csak nagyobb távlat­ban tudjuk megítélni. Bár a fa­lu szocialista átszervezésének eredményes, nagy hősi munká­jánál a magyar parasztság is minden elismerést megérdemel, mégis helyes, ha elsőnek a ma­gyar munkásosztályt emeljük ki, mert a testvéri paraszti dolgozó osztályt a munkásosztály forra­dalmi pártja, öntudata vezette a helyes útra és segítette abba, hogy megteremtse önmagának az új, szocialista élet alapjait. Mezőgazdaság-fejlesztési terveink is megvalósulnak Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, így honvéd­ségünk fegyverzetének korsze­rűsítéséről. Ez szintén nem cse­kélység, a néphadsereg szerve­zetét és fegyverzetét korszerűsí­tettük, és ebből a feladatból is adódik teher, amelynek nem kis részét ugyancsak a magyar munkásosztály viseli. A parasztság helytállása is jól kifejezi egyetértését pártunk politikájával} azt a meggyőző­dést, hogy ez a politika jó és hosszú időre szól. Ebben a kér­désben a körülmények sem mel­lékesek: paraszt testvéreink éle­tünknek szinte minden korábbi formájával, évszázados, sok nemzedékeken át megrögződött szokásokkal, munkamódszerek­kel szakítottak, amikor a szocia­lista utat választottuk. S ami ezek után parasztsá­gunknak az utóbbi két év­ben felmutatott munkáját illeti — ezzel az átkozott aszállyal is harcolva — er­ről csak a legnagyobb elis­merés szavaival szólhat kongresszusunk. Az aszály ellenére az átlag­termések tűrhetőek, parasztsá­gunk a lélekölő szárazsággal is dacolva, szorgalmasan dolgozott. Azt mondhatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó termésbe vetett reménységünket, de egy esztendő termésénél sokkal több és sokkal jobb, ahogyan a mi parasztságunk a szocialista nagyüzemi termelésbe beillesz­kedett, ahogyan vezetőit kivá­lasztotta, ahogyan dolgozott. Ez a. jövő naSy és biztos garan­ciája. Ha a mi parasztságunk ezt a munkaszellemet, ezt az egyetértést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk, szocialista tö­rekvést — megőrzi és tovább erősíti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terveink sorra, rendre és még reménye­inknél előbb fognak teljesedni. A munkásosztály és a paraszt­ság helytállásáról szólva tulaj­donképpen szóltam a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is, mert ahol ter­melő munka folyik, ott minde­nütt vannak értelmiségi dolgo­zók is. Elmondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodás­sal, lelkesedéssel, munkásaink­kal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott és az eredményekre büszke lehet. Népünk egyetért politikánkkal Meg kell említenem, mint a politikával való egyetértést, a párt iránti bizalmat bizonyító* nagyon fontos tényt, hogy mi­lyen nyugodtan viselkedett a magyar nép kritikus helyzetek­ben. A múlt év augusztusában—■ szeptemberében az imperialis­ták méregkeverésének eredmé­nyeképpen nagyon kiéleződött és kritikussá vált a helyzet a nyugat-berlini kérdésben. Most* az elmúlt hetekben, az USA ag­resszív lépései következtében* még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet. Az embe­rek mindkét akalommal tud­ták, hegy a helyzet komoly. A munkában, a magatartás­ban, az általános, hogy úgy mondjam szocialista fegye­lemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép. Akinek volt alkalma szippan­tani egy kicsit ezekben az idők­ben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt. A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gon­doljanak az ez év október 23-i, 24-i, 25-i súlyos helyzetekre. Az emberek a gyárakban, a hivata­lokban, az irodákban, a földe­ken nyugodtan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van a pártuk és a nemzetközi munkásmozgalom helyes politi­kájáról. Mert — ahogy a mi né­pünk nevezi — a hruscsovi po­litikában, „Hruscsovék eszében” lehet bízni. Ez a közvélemény Magyarországon. Ez egyetértés és szolidaritás azzal a politiká­val, amit mi tudományosan úgy nevezünk, hogy marxista-leni­nista, kommunista politika — mindenféle revizionista és dog­matikus torzítás nélkül. Beszélnünk kell hadseregünk helytállásáról is. A hadsereg életét a dolog természeténél fog­va a közvélemény kevésbé is­merheti. De akik ismerik a hadsereg felkészültségét, szelle­mét, egyetérthetnek azzal, hogy a legnagyobb elismerés illeti honvédségünket. A személyi ál­lomány felkészültsége megfelel a korszerű technika által tá­masztott magas követelmények­nek. Hadseregünk politikai szel­lemét jellemzi, hogy amikor a berlini kérdésben tavaly feszült­té vált a helyzet, a katonák többsége önkéntes elhatározás alapján kijelentette: kész a to- vábbszolgálatra. Az idén a kato­náknak nagy része ugyancsak megbeszélte a helyzetet és — a leszerelés előtt állók kijelen­tették, hogy készek továbbszol­gálni. Nem kevesen jelentkez­tek önkéntesnek Kubába. Ez is hozzátartozik hadseregünk, ka­(Folytatás a 2. ddalaojy jf

Next

/
Thumbnails
Contents