Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

iiistükör Őszi légyhullás Receptjét sokan ismerik. Vegyünk fejet (lehetőleg fül­lel), csülköt, farkat, esetleg vastagabb bőrkét is. Mind­ezt jól lekaparjuk, felváltva forró és hideg vízben meg­mossuk, és elég nagy lábas­ban annyi vízzel tesszük fel főni, amennyi éppen ellepi. Egy kis füstölt húst is te­gyünk hozzá és... Bocsánat, ezt már ne tegyük hozzá! Sőt, vigyázzunk: lehetőleg még véletlenül — hogy úgy ma/idjam: magától se kerül­jön bele! A sertés „finnyá­sabb” állat, mintsem hogy haló poraiban (csontjaiban) elviselné kocsonyájába egy nálánál jóval alacsonyabb- rendű állat berepülését, vagy egyszerű leereszkedé­sét. Ilyen provokáció azonban megeshet a hízott jószág ko­csonyájával. Különösen ak­kor, ha a védelmi intézke­dés nem elég hathatós, s bajok vannak a tisztasággal is. Ez lehetett a háttere a legutóbbi kocsonya-esetem­nek is. Színtere a Kecske­méti Csárda volt. A fal mel­lett asztal, az asztalon egy tányérka, a tányérkában ko­csonya és a kocsonyában — egy legyecske! A különös leletre felhív­tam a kiszolgáló figyelmét, megemlítve, hogy a sertés­hús talán mégsem egészen egyenlő értékű a légyével, amelyet tudvalévőén énekes madaraink fogyasztanak leg­szívesebben, s emberek leg­kevésbé. Nyugodtan végighallgatott, bólogatással nyugtázva ész­revételeimet, aztán a látot­takon és a hallottakon fel­vidulva, kedélyesen így szólt: — Őszi légyhullás! Tet­szik látni, már megkezdő­dött. .. K. A. Az igazság „bajnokai“ avagy: mai „fülemüle"-perek a bíróság előtt „Rendkívül sok az állampol­gárok egymás közötti pereinek a száma. A statisztikai adatok szerint tavaly a járásbíróságok­hoz és a megyei bíróságokhoz több mint 210 ezer polgári pe­res ügy érkezett... Vannak em­berek, akik évente tucatjával indítják a pereket minden apró­ságért, szinte szórakozásból, te­kintve, hogy az illeték nagyon alacsony...” — Dr. Szénási Gé­za, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze mondotta eze­ket az országgyűlés közelmúlt­ban lezajlott ülésén. Szavainak igazolására számos példa talál­ható járásbíróságaink és a me­gyei bíróság periratai között egyaránt. Olyan példát, amelyek hallatán szinte alig hisz fülé­nek az ember és fejcsóválva hi­tetlenkedik vagy mosolyog az emberi gyarlóság eme megnyil­vánulásain. „Pereskedőu Ignác nem hagyja magát A tiszakécskei „Pereskedő” Ignác — illessük kitalált gúny­névvel az illetőket — „Citált” András ellen élt panasszal a já­rásbíróságon, azt állítván, hogy évekkel ezelőtt a szőlőjében fe­lejtett vödröt és egy cement­gyűrűt a panaszolt fél eltulaj­donította. Már a panasz felvé­telekor kitűnt annak jelenték­telensége, és noha a bíró pró­bálta lebeszélni a pereskedés­ről Ignác barátunkat, az még­sem állt el a szándékától. Elindult a lavina a maga út­ján. Az első tárgyaláson kide­rült, hogy nem is annyira a ce­mentgyűrűről, mint inkább a hozzávetőleg tfz forintot érő rossz vödörről van szó, amit „Citált” András állítólag eltu­lajdonított. Ezt a feltételezését A SORREAD 5 ron közlekedő, gyermeket vivo édesanyákat, fröcskölnek le au­tóbuszra váró embereket. (Mivel az autóbuszmegálló is pont a kiásott árokkal esik egyvonal- ba.) Tanúi voltunk annak is, hogy egy elakadt, kőporral meg­rakott fuvaros kocsi több napon át vesztegelt a jelzett útszaka­szon, nehezítve a gépjárműve­zetők, kerékpárosok és gyalogo­sok helyzetét. Az ellenőrzés hiá­nyára vall, hogy ez sokáig nem tűnt fel senkinek. Baj van a sorrenddel: elké­szül egy új városrész jelentős szakasza és a közvilágítás hóna­pokig késik mögötte. Az oszlo­pok már nyár óta állnak a Ha­lasi úti bérházak előtt, de a be­kötésükre még nem került sor. Iskolából érkező apróságok bo­torkálnak sötétben a — szeren­csére kivilágított — házak felé. SOROLJUK tovább? Nem, mert a bosszantás szándéka tá­vol áll tőlünk. Tudjuk, hogy mindenre lehet magyarázatot ta­lálni, s a jószándékú nagyvona­lúság érvei sem ismeretlenek előttünk. A lakosság azonban nemcsak a látványosabb dolgo­kon — egy-egy épületsor gyors átadásán, stb. — hanem a napi munkáját megkönnyítő közleke­dési lehetőségeken, utak. járdák állapotán, sötétségben álló út­szakaszok helyzetén is naponta méricskéli a köz embereinek munkáiét. A SZÜRKE TÉNYEK azt mondják: lehetne még okosab­ban. praktikusabban és szerve­zettebben. Ha most nem, leg­alább a következő nagy létesít­ményeinknél ... T. P. azonban nem tudta bizonyítani „Pereskedő”, következésképpen a bíróság elutasította a kere­setét. — De nem oda Buda! Nem is az ócska vödör, hanem az igaz­ság a fontos — vélekedett a fel­peres. — A bíróság azért van, hogy keresse meg az igazamat! Ha tanú kell, ám legyen! — S máris diktálta a fellebbviteli tárgyalásra beidézendő tanút. Hiába volt az eljáró bíró min­den lebeszélési törekvése, hasz­talan vázolta, mennyivel többre duzzadnak a pereskedés költsé­gei, mint maga az oly buzgón keresett *ossz vödör értéke, az illető hajthatatlan maradt. Elérkezett a fellebbviteli tár­gyalás nagy napja, előállt a mindent eldöntő tanú. Ám az ügy nem mozdult előre, mert „Pereskedő” Ignác igazát nem tudta bizonyítani. Végérvényes maradt a vödör kiadása ügyé­ben hozott elutasító ítélet. S az „igazság” buzgó bajnoka fizet­hette a bírósági tárgyalások, a Tiszakécske és Kecskemét kö­zötti utazás költségeit, hiszen alaposan rászolgált. A birsalma fa öt ága A számos közül egy másik hasonló bírósági per szereplői meg mintha egyenesen Arany János: A fülemüle című versé­ből léptek volna elő. Nevezzük is Péternek és Pálnak a bajai pereskedő feleket, akiknek mindaddig „könnyű egy gyéké­nyen árulni”, amíg a kritikus birsalmafán nem sárgállik a termés. Minthogy azonban a Pál által a közterületi árok­partra ültevOtt# íácska öt ága Péter kertje fölé nyúlik és oda mosolyog néhány szép sárga termése, az csak természetes, hogy Péter formált hozzá jo­got. De a mi Pálunk másképp vélekedett: „Enyém a fa, én ültettem, az öt ág gyümölcse is engem illet.” Le is szedte. A jogaiban sebzett Péter a 12,50 forint értékű termésért azonban pert kezdeményezett a bajai járásbíróságon. — Nem is az érték, hanem az igazság! — hangoztatta és meg­kezdődött a „nagy” ügy. Tanúk kihallgatása, az érték megllapí- tása céljából szakértő bevonása, huzavona, fellebbezés, utazás a megyei bírósági tárgyalásra, mi­velhogy ebben az esetben sem vezetett eredményre a járásbíró békéltetési szándéka. Végül a megyei bíróság kimondta a dön­tést. Helybenhagyta a járásbí­róságnak ama ítéletét, hogy az alperes Pál köteles a felperes Péternek a leszedett gyümölcs értékeként 12,50 forintot, és a perköltség felét, 57,50 forintot megfizetni, a megyei jíróság el­járási költsége fejében ledig 20 forintot megtéríteni. Kinek olcsó a pereskedés? A rosszindulattól, összeférhe­tetlenségtől vezettetett pereske­dő feleknek — akik egyébként becsülettel állnak helyt a mun­kában — végeredményben a hercehurcát leszámítva valóban nem került sokba az „igazság­keresés”. Mert ahogy népköztár­saságunk legfőbb ügyésze mond­ta: olcsó nálunk a pereske­dés. Olcsó az ügyfélnek, de va­jon az-e az államnak? Itt van ugyanis az érem másik oldala, amelyért csak elmarasztalhatok az apró-cseprő perek felei. Ne­vezetesen az a sok drága idő, vesződség, amibe a bíró, a jegy­zőkönyvvezető munkája, a népi ülnökök és a szereplők munká­ból való kiesése kerül. Nem is szólva arról a tényről, hogy az ilyen nevetségesen jelentékte­len, egy csepp emberséggel, jó­szándékkal könnyen megoldható viszály kodások miatt a valóban indokolt, súlyosabb bírósági pe­rek tárgyalása hosszú ideig el­tolódik. Mulatságosnak tűnő történe­tek? Azok. És egyben nagyon elszomorítóak is. Akiket illet, érdemes leszúrni belőlük a ta­nulságokat és nagyon, de na­gyon megszívlelni azokat. P. I. 1 200 000 kilométer Hatalmas távolság ez, még ha I mostanában — az űrrakéták korszakában a millió kilométe­reknél kezdődik is a „távolság”. A Földön, méghozzá gépkocsi­val, beéri az ember a százkilo­méterekkel, legfeljebb az ezrek­kel, de százezer kilométerre ugyan ki vitetné magát akármi­lyen kényelmes autóval is? Pe­dig vannak ilyen emberek. A gépkocsivezetők népes táboráról van szó, akik vállalták, hogy év­ről évre balesetmentesen közle­kednek, s ennek a mozgalomnak keretében elérik kocsijukkal a 200 000 kilométert. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat Bajai Üzlet- igazgatóságánál a gépkocsiveze­tők már régóta versenyben van­nak eevmással is a feltételek tel­jesítésében. A vállalatnál az 6 hibájukból még baleset nem fordult elő, mely a szakmai és elméleti továbbképzés, s a kellő figyelem, valamint fegyelem eredménye. Különösen kitűnt közülük Kiss D. Antal, aki nem csak túlhaladta már ezt a kilo­métert, hanem a tízéves falu- villamosítási program végrehaj­tásában is kitűnt szorgalmával. A brigád többi tagjai: Béri Fe­renc. Kiss D. János és Déri Pál !?<?vane«ak kiváló gépkocsiveze­tők. akik a nép vagyonának meg­őrzésében. a kitűzött feladatok elvégzésében élen járnak. Aki utazott már nagyobb tá­volságra génkocsival, méghozzá nem is mindig a lev’obb útvlszn- nvok között, az tudla. hoev pár­száz kilométer is miiven hosz- szónák tűnik olvkor. Elismerés Illett »•'«kát. akik a százezrek meghódításáért küzdenek — méghozzá baleset nélkül. P. M. Kép szöveg nélkül Ki követett el „szabálysértést”? A napokban idézést kaptam a bajai városi légoltalmi parancs­nokságtól, melyben felszólítot­tak, hogy folyó hó 16-án kettő és öt óra között személyesen je­lenjek meg, mert ellenkező eset­ben szabálysértési eljárást kez­deményeznek ellenem, melynek során ezer forintig terjedhető pénzbírsággal „leszek sújtható”. Az idézőre, munkámat az üzemben abbahagyva, többed- magammal meg is jelentem az előírt helyen. Ekkor azonban ki­Az úi szövi et mikrobusz derült, hogy az, aki beidézett bennünket, Kecskemétre utazott. A jó humorérzékúek tréfának vették a dolgot, s akadt, aki zsebnantárját elővéve kiszámí­totta: hány nap múlva is lesz ánrilis elseje, gondolván, hogy a rólunk látszólag megfeledkezett °1őadó áprilisi viccpróbát tartott. Egy jó számtanista viszont ki­számította. hogy hánv munka­óra esett ki a termelésből a nyil­ván szükségtelenül kibocsátott idá-Tök miatt. Én csak azt furcsállóttam, hogv az előadó en®em pénzbír­ság terhe mellett beidézett, de ő maga ..elfelejtett” megjelenni. Vaiion ő nem követett el —még ha hibáján kívül is — szabály­sértést vetünk szemben? Zécsevics Mihály, a bajai Épü!etasz+-insinnrj Vállalat dolgozója Uj mikrobusz prototípusát készítette el a moszkvai Lihacsov Autógyár. A ZIL—118 típusú 18 személyes mikrobusz nyolchen­geres, 150 lóerős motorja óránként 120 kilométer sebességgel re­píti az utasokat. A képen: nagy érdeklődés kíséri az első mikro­busz! PETŐFI NÉPE a Maevar Szocialista Munkáin árt Bács-Klskun megvet Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Náne Lapkiadó Vállalat. felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1, szám. Szerkesztődéül telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpoli+ikal rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon* 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi nostabivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi l hónapra 12 forint, Bács-Klskun megyei Nyomda V, Kecskemét — Telefon: 11-85 VALAMI BAJ van a sorrend­del — állapítja meg az ember mostanában, ha végigsétál a megyeszékhelyen — s talán a határidőkkel is. örömteli dol­gaink keverednek ennek folytán apró bosszúságokkal. Jó dolog például, hogy roham­léptekkel épül a Leninváros, de az már baj, hogy csak a beállott őszi esőzés döbbentett rá ben­nünket: a környező utak rend­behozása elmaradt a megszabott ütemtől. ,.Ez a kisebbik hiba, fő az, hogy fedél legyen az új la­kók feje felett!” — mondhatja valaki, s ebben talán igaza van, de amikor már az emberek testi épségét veszélyezteti a rossz út, többről van szó: a felelősségről. Szemtanúi voltunk, hogy az utasokkal megrakott autóbusz megfarolt és csúszott a közeli, frissen kiásott árok felé. A gép­kocsivezető lélekjelenlétén mú­lott hogy nem lett a dolognak sú’vcsabb következménye. Baj van a sorrenddel — ír­tuk, s valóban, vajon nem le­hetett volna egy időben elhe­lyezni az út két oldalán a szük­séges csöveket? Előbb nagy munkával elvégezték a csator­názást. majd — miután megnyi­tották a Batthyány utcát a for­galom számára — hozzáfogtak az ú+ másik felén húzódó csö­vek lefektetéséhez. Azonban ez a munka is nagyon lassan ha­lad, a kiásást ugyan elvégzik, de a betemetetlen árok és a szét­dobált földkupacok hetekig aka­dályozzák kocsiúton és járdán egyaránt a normális közlekedést. A keskeny, kátyús kocsiúton gépkocsik szorítanak félre — a csúszós sártengerbe — kerékpá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents