Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-20 / 271. szám
1962. november 20, kedd S. oldal szia, ráfemtMiéq, Élete hűen tükrözi dolgozó népünk dúsan áramló történelmét. Ez az áramlás sodorja az ötvenegy esztendős Oláh Pált, a har- tai Lenin Tsz elnökét, egyre gazdagabb jövőnk felé. Hétgyermekes napszámos családból származik, s a felszabadulás előtt több fővárosi üzemben volt alkalmi munkás, majd a Bácskában útőr. 1915-ben pedig földet kapott Bácsalmáson a népi demokráciától. Már ekkor megmutatkozik magatartásában a közösség szolgálatának készsége: részt vesz a helyi föld- művesszövétkezet és a gépállomás létrehozásában, majd 1948- ban termelőszövetkezet alakításában- ő a járás első tsz-elnöke. Hogy készsége magasabb képzettséggel párosuljon, egyéves elnökképző iskolára küldik. — s ezután a bácsalmási, később a dunavecsei járási tanács mező- gazdasági osztályát vezeti, majd elnökhelyettese lesz a tanácsnak. Ekkor már párttag: érezvén, hogy közöttük a helye, 1950-ben kérte magát a kommunisták szervezett csapatába. Számos község szövetkezeti gazdaságainak megalakításában van érdeme. 1955. óta elnöke a hartai Lenin Termelőszövetkezetnek. Az 1959-ben 5200 holdasra növekedett, több mint félezer taggal gazdálkodó szövetkezet olyan eredményeket ért el, hogy a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei szerint rövidesen ■„mintagazdasággá” nyilváníthatják. Kenyérgabonából átlag 12,40 mázsát takarítottak be a nyáron a tehenészetben 2900 liter a fejési átlag, s egy-egy szövetkezeti gazda átlagjövedelme — a háztájién kívül — ebben az évben eléri a 13 ezer forintot. Teljesen gépesítették a tsz-t. s a szántóföld egy-egy katasztrális holdján az idén már tíz nor- málholdnyi munkát végeztek. Mindebben benne van Oláh Pál esze, szíve, — rátermettsége a munkatársai segítségével kimódolt vezetésre. Segíti az irányításban a tsz 48 tagú pártszervezete, s a szövetkezeti gazdák kollektívája. Az elnök ösztönzésére taníttatott a tsz egy-egy szak- és öntözési mérnököt, tíz traktorost, egy brigádvezetőt, s az évi 60—70 ezer forint ösztöndíj-alapból jelenleg négy fiatal mezőgazdasági technikusnak, egy állatorvosnak, négy baromfigondozó szakmunkásnak tanul, egy szövetkezeti gazda pedig Szentesen végzi az állattenyésztés: brigádvezető iskolát. Két szocialista brigádja is van a tsz-nek: egy — női — brigád pedig az idén határozta el. hogy elnyeri a megtisztelő címet. Pártunk VIII. kongresszusán, megyénk küldöttei között gazdag eredmények tudatában képviseli Oláh Pál a szövetkezetét s a szocializmus minden odaadó dolgozóját. És jogos büszkeség gél is. T. I. Kilenc hónap mérlege Megyénk állami ipara —minisztériumi, helyi ipar — kilenc hónap alatt 2 milliárd 387 millió forint értékű árut termelt. Ebből a minisztériumi ipar 1 millió 763, az állami helyi ipar pedig 624 millió forintnyi árutermeléssel részesedik. A megtermelt árunak 38 százalékát a belkereskedelemnek, 19 százalékát pedig a külkereskedelemnek adták át. Az értékesítés során a minisztériumi ipar termelésének 16,7 az állami, 36 a készletező, 25,3 a külkereskedelmi, 32,2 százaléka pedig a belkereskedelmi vállalatokhoz került. Beruházásokra és felújításokra a gyártmányok 9,4 százalékát használták fel. T a r t a Csupán a hozzáértéstől függ, mikor és milyen mennyiségben kerülnek a termelés vérkeringésébe. Erről azonban néhány üzemünkben elfeledkeznek, s nem ritkán maguk a vezetők is panaszolják: nincs tartalékunk. Ez pedig valójában nem lehet igaz. A megyei pártértekezlet beszámolójából is kiderült, hogy a korszerű üzem- és munka- szervezés, s így a tartalékok felkutatása és hasznosítása területén mutatkozik tálán a legnagyobb elmaradás megyénk üzemeiben. Az az igazság, hogy kevés időt és gondot fordítanak üzemeink a gyártás tervszerű előkészítésére, az ezzel kapcsolatos műszaki feladatok, új gyártmányok, konstrukciók kialakítására. S hogy ez a megállapítás mennyire helytálló, az alábbiak is bizonyítják. Mind egész szocialista iparunkban, mind pedig külön a minisztériumi iparban 1962-ben a termelés emelkedését nagyobb részt létszám növelésével értük el. Míg 1960 első háromnegyed évében a termelés növelésének 35,8, 1961-ben 43,2 százaléka származott a termelékenység emeléséből, addig 1962 1 é k o k azonos időszakában csak 13 százalék. Míg a minisztériumi iparban durván számolva fele-fele arány alakult ki, addig a tanácsi iparban 1962 első három negyedévében 2,5 százalékkal volt alacsonyabb a termelékenység, mint az elmúlt év azonos időszakában. Része van a lemaradásban a munkaidő elégtelen kihasználásának is. Az állami iparban például 1,3 százalékkal csökkent a hasznos munkában eltöltött idő aránya. Ezzel egyidejűleg viszont növekedett a túlórák száma. Az állami iparban 245 ezer — 39 százalékkal több — túlórával oldották meg a program- szerű termelési feladatokat ez év kilenc hónapjában, mint 1961 azonos időszakában. Az élelmiszeripar 162 ezer túlórával többet használt fel, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor csökkent a teljesítménybérben, nőtt az órabérben dolgozók száma. A Kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál a gyártmányok több mint 80 százalékát nemrég még órabérben állították elő. Azokban az üzemekben azonban, ahol az élethez igazíSokoldalú szövetkezet A virág- és zöldségtermesztéséről közismert kecskeméti Boldogulás Tsz-ben újabban állat- tenyésztéssel is foglalkoznak. A szövetkezet november elején a Hortobágyi Állami Gazdaságtól 150 német és kaukázusi keresz- tezésű törzskönyvezett birkát vásárolt, amelyeket a jövőre épülő 300 férőhelyes juhhodály átadásáig ideiglenes istállóban tartanak. Az állattenyésztés bevezetését a közös gazdaságban részben a jövedelem gyarapodása, a takarmánybázis megteremtése, másrészt pedig a legelőterület nagyobbodása tette lehetővé. Most már összesen 70 hold legelővel rendelkezik a szövetkezet. Az állatok takarmányozására egyébként a kertészeti hulladékot is felhasználják. Az új üzemág nem kevés bevételhez juttatja a Boldogulást. Egy-egy juh szaporulatának, tejének, gyapjújának és trágyájának az értéke évente mintegy 1000 forint. Nőtt az export A szövetkezeti ipar megyénkben az év első kilenc hónapjának termeléséből tíz millió forint értékű árut exportált. Ez azt jelenti: 265 százalékkal több árut adott a külkereskedelemnek, mint az elmúlt év azonos időszakában. Faipari gépekből 165, vegyifülkékből 165 százalékkal többet szállítottak külföldre, mint egy évvel korábban. A mozdonyok pártfogója A javítóműhely dolgozóinak irányítása, tevékenységük ellenőrzése és a 342-s sorozatú mozdonyok felügyelete — karbantartás, javítás — tartozik Virág Sándorra a Kiskunhalasi Fűtőházban. Jó része van abban, hogy hat év alatt az egy mozdonyra eső elszállított áruk mennyisége 12—14 ezer tonnáról, 25—26 ezer száz elegy tonnára emelkedett. Mint műszaki szakember patronálja a négytagú Gagarin-bri- gádot a javítóműhelyben. Újítási előadói besztásában pedig sok ötletet, témát ad újítókedvű munkástársainak. Méltányolva eddigi munkáját, a Kiváló dolgozó oklevéllel és jelvénnyel tüntették ki. Új gépek, hasznos újítások megyénk gépállomásain Szövetkezeti gazdaságaink gépparkja állandóan növekszik, a mezőgazdaság fokozódó gépszükségletére való tekintettel azonban a gépállomások működésére is szükség van még az elkövetkező években. A második ötéves terv időszakának végén a gépek 45 százalékát előreláthatólag a gépállomások üzemeltetik. Egyenletes elosztás A gépállomások gépparkjainak növelése, a lehetőségekhez képest, az idén kielégítőnek mondható, annak ellenére hogy a mágyar gyártmányú univerzális gépeket — UE—28-asokat — kizárólag a tsz-ek kapták, sőt még a 200 román gyártmányú UTOS nagy részét is. A gépállomások viszont az erre azévtották a műszaki normát, növelték alkalmazásának területét, kedvezően alakult a termelés, nőtt a termelékenység. A Kecskeméti Hűtőipari Vállalatnál például 21,6 százalékkal, a Bajai Ruhaüzemben 11,4, a ZTM Kecskeméti Gyáregységében 19,9, a Kiskunfélegyházi Gépgyárban pedig 23,4 százalékkal emelték a teljesítményalapokat. Nemcsak ifi, hanem másutt is, ahol kedvezően alakult a termelés, új technológiákat alkalmaztak — ahol lehetett —, a kézi műveleteket gépesítették, vagy a már korábban gépesített műveleteknél áttértek a folyamatos szalagrendszerfl gyártásra, illetve célgépek beállításával gyorsították, olcsó bbították a termelést. Sajnos, az ilyen irányú tevékenység megyénk üzemeiben az utóbbi hónapokban csökkent, több helyen pedig meg is szűnt. Ezt bizonyítja a műszaki fejlesztési alap fel- használása. Kecskemét város üzemeiben kilenc hónap alatt az üzemek termelőberendezésének korszerűsítését szolgáló műszaki fejlesztési alapnak csak 19 százalékát használták fel. Ez is azt mutatja, hogy mennyire „ragaszkodnak” egyes vezetők az elmaradott technikához, technore tervezett 20 darab S2—100-as lánctalpast már tavaly decemberben megkapták, s e nagyteljesítményű gépből az idén még ötöt juttattak számukra. A gépállomási gépek elosztásánál a fő szempont az egyenletes „traktorsűrűség” megteremtése volt, vagyis az, hogy egy- egy erőgépre nagyjából azonos nagyságú terület jusson. Megyénk gépállomásai jelenleg 1625, a közös gazdaságoknál közel 400-zal, a tavalyi összes gépi erőnél pedig 700-zal több traktoregységgel rendelkeznek. (Egy egység 15 lóerővel egyenlő.) Három ér múlva 440 DVTR4 Az említett gépeken kívül gépállomásaink az idén 40 darab lógiához. Ugyanakkor panaszkodnak: nem tudunk megbirkózni a növekvő feladatokkal, mert korszerűtlen a gépparkunk, elavultak termelő berendezéseink. Ki állíthatja nyugodtan azt, hogy az újítómozgalomban rejlő lehetőségeket kihasználtuk? — Számtalan példa bizonyítja, hogy a százezreket érő újításokat elfektetik, hosszas huzavona után vezetik be. Van olyan üzemünk, ahol nem fizetik ki az újítókat megillető díjat, holott a Minisztertanács és SZOT munkaver- senyről szóló határozata előírja, hogy a mlliókat hozó mozgalmat is a munkaverseny szerves részének kell tekinteni. A feladatok csokrából csak néhányat ragadtunk ki. Éppen ezért hangsúlyozzuk: ahány üzem, gyár, vállalat van a megyénkben, annyiféleképpen jelentkeznek a rejtett tartalékok, a lehetőségek. Ezért írásunk nem mechanikusan alkalmazandó recept a gazdaságos termelés megvalósításához, csupán jelzés: hol, milyen adottságok vannak a termelés fejlesztésére, korszerűsítésére. Ezeknek aprópénzre váltása az üzemeink párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek feladata. V. K. D—4K típusú (DUTRA) traktort is kaptak, amely méltán nevezhető a hazai traktorgyártás büsz. keségének. A 40 centiméteres őszi mélyszántás általánossá tételében beláthatatlan fejlődést ígér ez a gép, tekintve, hogy a négykerék-meghajtássai a motor teljes ereje érvényesül. Bármilyen talaj, és időjárási viszonyok mellett sikerrel használható, munkája gyors és üzembiztos. A tervek szerint ebből a gépből 1965-re már 440 darab jut megyénk szántóföldjeire, Gépállomásaink javító apparátusa is tovább korszerűsödött az idén, A solti gépjavító műhely egy „Auras”-típusú szervizberendezést kapott, s így teljesen automatikussá vált a gép- alkatrészek tisztítása, olajozása. Több gépállomást gumivulkani- zálóvai, s esztergapadokkal láttak el. A hat meglevő műhelykocsi mellé rövidesen ugyanennyi érkezik. Újítások A gazdálkodás korszerűsítését nagymértékben szolgálja az újítások alkalmazása. E téren is szép eredményeket értek el az idén megyénk gépállomásai. Legjelentősebb a Kiskőrösi Gépállomás új láncprése, amellyel a lánctalp alkatrészeit összepréselik. Hatalmas összegek takaríthatok meg ezáltal. A gépállomáson azt tervezik, hosv jövőre már láncalkatrészeket is gyártanak. A Kalocsai Gépállomás körzetében az idén alkalmazzák először és teljes sikerrel, a maglucerna kombájnnal való kétme- netes betakarítását. A lucernamag épp oly tiszta volt. mintha lucernacséplővel verették volna ki. Ily módon sok munkafolyamatot lehetett mellőzni, s a felvásárló vállalat is hamarabb hozzájutott a terméshez. Az újítás különben igen egyszerű: a kombájn dobkosarára ugyanolyan dörzsszövetet szereltek} mint a lucemacséplőére. Ugyancsak ezen a gépállomáson megoldották a bab veszteség nélküli cséplésének problémáját is. Űjrendszerű fogakat szereltek a dobra, s így a bab zománchéja nem tört. H. IX .
