Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-20 / 271. szám
4, oldal 196*. BflwnAw 89» M* DIAKSZEMMEL Délután három órára szokatlanul benépesült a Kecskeméti Katona József Gimnázium egyik elsóeméleti tanterme. Fontos megbeszélésre gyűltek össze az iskola legtevékenyebb KISZ- tagjai és fiatal tanárai. A komolyra vált, ünnepélyes arcok első pillantásra elárulták, hogy nem mindennapi eseményről van szó. Olyan vitáról, melynek tárgyát az oktatási rendszer átformálását, tökéletesítését szolgáló új, középiskolai tan terv tervezete képezi. Összhangot az elmélet és gyakorlat között Nehéz lenne pontosan szám- bavenni, megállapítani az elhangzott észrevételek tanulságait, Nem záporoztak ugyan tudományosan megalapozott, szakszerű és bölcs mondatok —, sőt helyenként, még olyan óhajok is szárnyra keltek, hogy a tananyagcsökkentés elsősorban a matematika órák korlátozódását jelenthetné —, mégis a bátor és szenvedélyes hangú hozzászólások többségéből kicsendült fiatalságunk igényes tudásvágya. Mi az tehát, ami az új iskolareformból legjobban megragadta. közelről érintette őket? Csikai Zsolt arról panaszkodott, hogy a termelési gyakorlatokon többnyire olyan munkát végeztetnek velük, ami nem éppen a tanultakhoz nyújt segítséget. — Nagyobb összhang kellene <— szóltak közbe többen is — az elméleti oktatás és a gyakorlati munka között. És olyan szakkönyv, amelyből végremeg lehetne tanulni a politechnika alapismereteit. Megoldást — hogy miként lehetne jobbá tenni a gyakorlati oktatást — nem találtak. De már az is eredmény, hogy az eddigi munkát nem tartják kielégítőnek és szinte követelik az életre jobban felkészítő, bonyolultabb, összetettebb feladatokat, a tökéletesebb kapcsolatot elmélet és gyakorlat között. ISekünk írják a tankönyveket Erős, bajuszos fiú — BenkŐ Pál — emelkedett szólásra. Tankönyvekről beszélt. Szavait egetverő zúgás, helyeslés kísérte. Most már gyors egymásutánban záporoztak a bírálatok, észrevételek. — Nekünk készítsék a tankönyveket — nyilatkoztak többen is —, ne tudósoknak. Az ábrázoló könyvünk is olyan, mintha kínaiul írták volna. A példákon hiába törjük a fejünket, hiszen előfordul, hogy a tanárok sem boldogulnak vele..: Mások az osztályfőnöki órák tartalmát bírálták. Javasolták, hogy a jövőben tegyék közvetlenebbé, hangulatosabbá ezt a heti egy órát és beszéljék meg esetenként a fiúkat és lányokat közelről érintő aggályokat, kérdéseket. Örömmel fogadták azt, hogy az új tantervben többet foglalkoznak a XX. század irodalmával, sőt a színházi és filmesztétikával is, de nem helyeselték az idegen nyelv oktatásával kapcsolatos változtatásokat. — Kevésnek tartom ■— szállt síkra nézete mellett Szappanos Marika —, hogy a természet- tudományi tagozaton csak egy nyelv tanulása legyen kötelező. Az általános műveltséghez szorosan hozzátartozik két — egy nyugat- és kelet-európai — nyelv ismerete. Nem tartom jónak azt sem, hogy a gimnáziumok két tagozatra különülnek: — egy természet- és egy társadalomtudományira. Tizennégy éves korban nehéz eldönteni, hogy a kettő közül melyik is lenne a legmegfelelőbb . . Korszerű, iskolát Sok mindent lehetne erről a megbeszélésről mondani, csak azt nem, hogy unalmas volt. A harmadikos Tuba Gyula például bevallotta, hogy őszintén örülne annak, ha csökkentenék történelemből az évszámok „bema- golásának” fontosságát. Iványi Szabó András a gyakorlati mozgáskészség elsajátításának módjai iránt érdeklődött, Herczegh Ildikó úgy vélte — hasznosabb lenne elvont témák helyett a mindennapi életben jól alkalmazható szövegből összeállítani az idegen nyelvű tankönyveket. Az érvek és ellenérvek csatájából kibontakozott mindany- nyiuk közös vágya: — a sokoldalú műveltséget gyakorlattal összekapcsoló, tudományos világnézetet kialakító, korszerű középiskola. Erről álmodozott a kerekszemű kis elsős és erre gondolt a fölényes negyedikes fiú- vagy a divatos frizrás kislány, hátul az utolsó sorban. Eddig még nem fordult elő, hogy kérték, vagy meghallgatták volna az érdekeltek — a minden újra szomjas, fogékony tanulóifjúság véleményét. Az őszinte, szenvedélyes hangú hozzászólások azonban mindennél ékesebben bizonyítják, hogy érdemes volt. Csak így — „diákszemmel” is nézve válik valóra az az elképzelés, hogy az új tanterv jobb legyen, mint a régi és lehetővé tegye ifjúságunk harmonikus, sokoldaalú nevelését. Vadas Zsuzsa Tóth—-Detre—V ámosi: szAlastaeíarmAnyok TERMESZTÉSE, SZÄR1TASA ÉS FELHASZNALASA A könyv a takarmánygazdálkodás jelentőségének és korszerű módszereinek ismertetése mellett részletesen foglalkozik a szálas- és ke vetek ta.karmán yo- zás céljait szolgáló növényféleségekkel, termesztésük módjaival és az agrotechnikai eljárásokkal. Tág teret szentelnek a szerzők a betakarítás hagyományos és gépi módozatai tárgyalásának: az állványos és a szel- lőztetéses szárítás módjait több fényképfelvétel teszi közérthetővé. Külön fejezet taglalja a széna tárolásának problémáit. Táblázatok, térképek egészítik ki ezt a gyakorlati szakemberek- nek jó segítséget nyújtó művet. Csehov: ÉLETEM Csehov e kisregényében első személyben írja le egy nemesi származású fiatalember szerény, de annál nagyobb botrányt felkavaró lázadását az „öröklött úri életforma” ellen: kétkézi munkából akar megélni. Viszontagságairól, szerelmeiről, s emberi tisztulásáról vall e kötetben az író. Szöllősy Klára fordítása. Besiélgefés e filmről Angyalok földje — Lehetett így élni. emberhez méltóan, ilyen körülmények között? — hasít a nézőbe a gondolat, amikor a vásznon feltűnnek a századeleji Angyalföld sivár, fojtogató légkörű nyomor tanyái és a szélesen áradó, sok szálból összeszőtt történetből kibontakozik a pusztulásra ítélt sorsok legendásan kegyetlen világa. Részeges férjek, lezüllött vagányok, korán öregedő asszonyok földje ez. Olcsó itt a vér, a kioltott emberi élet, sűrűbbek és elszántan érlelődök az indulatok. Olyan emberekről szól ez a film — kifejező, művészi módon — akiket a társadalom a legmélyebbre taszított és akik homályosan érezve vagy keserű tapasztalatoktól érlelve egyre biztosabban ismerik fel. hogy közös erővel lehet — és kell is — változtatni a sorsukon. A film fiatal rendezőjének — Révész Györgynek — érdeme, hogy kerüli — az egyébként kínálkozó hatásvadászó megoldásokat. — Balladai szépséggel, ugyanakkor hiteles lélektani realizmussal bontja ki, erőteljesen és sokszínűén mutatja be az angyalföldi életet. Nehéz lenne megállapítani, hogy melyik jelenet vagy képsor az, amelyik a filmben legjobban megragadja az embereket. A Brechtet idéző, koldussá nyomorodott versfaragó tanító különös hangulatot keltő songjai. — Makláry Zoltán alakítja magával ragadőan és felejthetetlenül —, vagy a megkéselt Károly — Madaras József nagyszerűen megalkotott figurája — vergődő életének tragikuma, a szemétdomb tövében kivirágzott tiszta szerelem lírai szépsége, vagy akár a munkásosztály sematizmustól mentes ábrázolása. Megrendítő látvány a lakásaikból kivert családok szedett- vedett barakk-tábora és Carné filmjeinek poétikus hangulatát kelti a tízes évek vurstlija. Filmművésizetűnk nyereségének számító alkotás a Kassák Lajos regényéből készült Angyalok földje. Mintegy biztatás arra, hogy filmgyártásunk a sok kudarc és melléfogás után végre megtalálja azt a járható utat, amely a valóban művészi, formailag és tartalmilag igényes új, magyar filmgyártáshoz vezet. —s —a Politechnikai oktatás a termelőszövetkezetben Heti egy alkalommal a kecskeméti Petőfi, Alkotmány és » Vörös Csillag Tsz közös baromfitelepén vesznek részt politechnikai oktatáson a Bányai Júliá Leánygimnázium első éves tanulói. A gyakorlati munkát a ba- romfigandozók felügyelete mellett végzik. Négy év után baromfitenyésztői szakmunkásvizsgát tesznek majd a diáklányok. PÚALAfYUZaU 29. Kincsesék veteményeskertje alig volt nagyobb kétszáz négyszögölnél. S ezt a terítőnyi föl- decskét soha nem dédelgették jobban, mint ezen a tavaszon. Dani tétlenségre kárhoztatott és kínjában gyötrelmes játékot űzött a ház körül. A kertet apró ágyásokra parcellázta, még a dió nagyságú göröngyöket is szétmorzsolta, külön-külön ismert minden hajtást, a körmével csipkedte ki a gazt, mihelyt előütötte első levelét. Naphosszat hallgatott, alig evett, közben rászokott a cigarettára. Most éppen paradicsompalántákat duggatott a kert legvégében, ahol a patak közelsége miatt sohasem szikkadhatott ki 8 talaj. Ideje bőven volt, nem hamarkodta el a dolgot. Vékony zsineget feszített ki a parcella hosszában, emellé ültette a sáros gyökerű palántákat. Tudta, hogy bolondság ez a nagy körülményesség, de még a fölösleges ötleteknek is örült, legalább telt az idő. Mégsem érezte magát egészen fcttehagypttnak. Helyzetét megpróbálta fölmérni a hivatal szemszögéből és még így sem értette, mi bajt zúdíthat azzal fez államrendre, ha beengedi e szövetkezetbe, A gyárépítke- tésee azt se mondták neki, hogy állj odább, nem macerál- ták a kulákszármazás miatt, sőt nem is nagyon törődtek ilyesmivel. Pedig az a munka legalább annyira fontos volt, mint az itthoni. Ilyesmiken töprengve remélte, hogy a fogadtatás múlandó tétovaság csupán, olyan bizonytalanság, amely a járástól való függésből származik. Afelől nem is maradt kétsége, hogy a felsőbb hivatal jóindulatot tanúsít, ellenben hajlandó volt Pásztor Anti rovására írni kitaszítottságát. Az öreg Kincses ugyan hevesen tiltakozott a gyanúsítás ellen, de ettől egyáltalán nem változott meggyőződése. Kényszerű magányát legalább azzal szerette volna enyhíteni, hogy nem gondol az igazságtalanságra, de ez nem sikerült. Minél jobban kívánta a szellem tunyaságát, a lelki nemtörődömséget, annál inkább nyomor- gatták a kiutat fürkésző gondolatok, a méltatlankodó érzések. Kínálkozott az a megoldás, hogy ismét odábbálnak, de hát éppen azért jöttek haza, mert minden sóhajukkal-sóvárgásuk- kal a szülőföldet vágyták. Szinte a lábukat sem érezték teljesen a magukénak, ha nem az ismerős utakat járták, s most, hogy végre itthon lehettek, elszántan ragaszkodtak tágabb ruházatukhoz, tetőtlen otthonukhoz: az életük milliónyi emlékével telehímzett környezethez. Dani arra számított, hogy jelenlétük Pásztor Antit is meg- edzi, kénytelen lesz belenyugodni a megmásíthatatlanba, s ha a saját jószántából nem is, de a falu kimondatlan parancsára beadja a derekát. Mert any- nyit tapasztaltak már, hogy az emberek szívesek hozzájuk, kérdezősködnek és bátorítanak, mintha megbánták volna őszi gonoszkodásukat. Az ilyesféle gondolatok nem röstellték a fáradságot, váltig ismétlődtek. Dani észre sem vette, hogy ma még nem is reggelizett. A hátát pörkölő nap emlékeztette az idő múlására. Az utolsó palántasorhoz feszítette ki a zsineget. Sietnie kellett, mert a hőségben petyhüdtre aléltak a földbe kívánkozó pslánták Klári lépdelt feléje a zöldbe- borult ágyások között, kékcsíkos kartonszoknyában. — Gyere hát enni, hagyd a fenébe azokat a gazokat — sürgette már messziről. Dani térdelve dolgozott, a sarkára ült, így nézett hátra. — Hagynám, ha más dolgom lenne. De láthatod, a mezőre nem engednek. A fiatalasszony leguggolt, táncos ujjaival gyorsan földbe ágyazott néhány palántát. — Nem kell mindig erre gondolni — mondta kedvetlenül, — Hát mire gondoljak? Arra, hogy milyen jó a napot lopni? Dolgozni akarok! — Követelőn kiáltott Dani, mintha felesége tehetne a bajáról. Klári előrehajtotta kontyos fejét. Nyakszirtjén szőkének látszott a pihe a napfényben. Gyengéd szemrehányással pillantott föl emberére. — Én is dolgozni akarok. Miért kiáltasz rám? ... Dani robbanó mozdulattal szökkent talpra, kinyúlt, kezét széttárta. — Várjak türelemmel, amíg annak a hitvány kölyöknek elmúlik á gyűlölete?! Hát mi vagyok én? Rühes kutya!? Lapuljak a vackomban, amíg megkönyörülnek rajtam?! Hangja keményen verdeste végig a kertek lombjait, fölkavarta a fényben lustálkodó, nép- telen udvarok csendjét. Klári Is fölegyenesedett. Halvány riadalom rebbent a szemén, s halkan szólt, mintha csltítana. — Az nem igaz, hogy gyűlöl. Én is azt hittem, de nem Igaz. — Hát akkor?!... — Apád miatt van az egész. — Ne ámíts! Én is gyűlölném, ha fordítva állnánk. — Akkor silányabb ember lennél, mint ő. Klári nem volt meggyőződve arról, amit mondott, de legalább az egyik oldalról szerette volna enyhíteni az ellenségeskedést. A békítés másik részét apjára bízta. Pontot kellett már tenni az acsarkodásra, mielőtt olyasmi történnék, amit megbánással sem lehet jóvátenni. Dani a maga húsában érezte asszonyának minden idegrándulását. Tudta, hogy neki a legnehezebb, ő fél a legjobban, elsősorban neki hiányzik a megbékélés. Képtelen volt hinni Anti jóindulatában. Amikor a megérkezés órájában belenézett a szemébe, megértette, hogy a nyurga, önérzetes legény kiterítve látná a legszívesebben. Nem csodálkozott. Ö sem tudott volna másképp érezni. Egyszer- kétszer Anti helyébe gondolta magát, más embert képzelt Klári mellé és ilyenkor még a fantázia játékát is csak pillanatokig tudta elviselni. — Hogy nem gyűlöl? Ahhoz szent ember kellene... Ritka az ilyen ember. Ritka, mint a táltos. Aki foggal születik... — Beszélt, s a szavak között nehezet sóhajtott. Elnézett a szőlősorok csíkozta dombokra, a vetések zászlóival takart szántóföldekre. Izmai görcsösre keményedtelc, mintha le akarták volna pattintani a kezét-lábát szorító láthatatlan béklyót. Megbocsátotta az utálatot, de fullasztó szomjúsággal kínozta a tilalom, hogy két erős kezével nem érintheti a földet, amelyet asszonya után a legjobban szeretett. Sóvárgó tekintetével sokáig simogatta az ismerős lankákat, a számtalanszor bebarangolt tájat. Eltökélte: kibőjtöli a földhöz való jogát, az egyetlen nélkülözhetetlen jussot, hogy munkáját a földnek adhassa. Hosszú türelemre készült, s ha elszántan is, de egy kis félelemmel gondolt a hátralevő tétlenségre, amelyről tudta már, hogy a gyilkos robotnál is jobban rombolja az erőt. (Folytatjuk)
