Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

fiWÍ. október M, szerda S. oldal Az előrehaladás sarkalatos kérdése Jó téglaként a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztése Járási-városi pártér tekesiet Baján Kedden reggel Baján a Jó­zsef Attila Művelődési Ház Dó­zsa termében 195 küldött és 31 meghívott részvétedével meg­kezdődött a járási-városi párt­értekezlet. Az elnökségben a pártái apszervezetek küldötte­ként többek között helyet fog­lalt Glied Károly, a megyei pártbizottság titkára és Panko- vits Józsefné, a megyei nőta­nács titkára. A pártértekezletet Varga Antal, a pártbizottság tit­kára nyitotta meg. A pártbizott­ság beszámolóját Szabó Imre, a járási-városi pártbizottság első titkára terjesztette elő. A beszámoló először a ter­melőszövetkezetek helyzetét ele­mezte. Rövid visszapillantásban értékelte az átszervezés idősza­kában végzett munkát. Hangoz­tatta: a közös gazdaságokba tömörült dolgozó parasztok vé­leményét kedvezően befolyásol­ta, hogy a pártbizottság az új, valamint a területileg megnö­vekedett termelőszövetkezetek vezetésének kialakításánál kö­vetkezetesen harcolt a szövet­kezeti demokrácia betartásáért. Segítette a nagyüzemi gazdál­kodáshoz értő szakemberek ki­válogatását. amely feltétele volt annak, hogy a közös gazdasá­gok többségükben már az első évben is elég jó eredményt ér­jenek el. Sokat jelentett az ál­lami támogatás. Baja város­ban és a járásban három év alatt kereken 62 millió 400 ezer forintot kaptak a terme­lőszövetkezetek beruházás cél­jaira. A közös gazdaságok saját erőből történő hozzájáru­lása a beruházásokhoz 40 és fél millió forint volt. A kongresszusi irányelvek a gazdasági előrehaladás sarka­latos kérdéseként jelölik meg a mezőgazdaság termelésének gyors ütemű fejlesztését. Fel­adatunk, hogv az egységnyi te­rületről a lehető legnagyobb értéket termeljük. Ehhez szük­séges. hogy mindenütt alkal­mazzák a legkorszerűbb terme­lési eljárásokat, üzemszervezési módszereket, kiindulva a járás sajátos helyzetéből, amit a jól termő szántóföldek, megfelelő állatsűrűség, a talajerő-utánpót­lás megoldásának lehetősége fémjelez. Arra kell törekedni, hogy a járás termelőszövetke­zetei 1965. év végére kenyérga­bonából elérjék a katasztrális holdankéntt 14 és fél mázsás átlagot. Ennek érdekében a nasvhozamú búzafajták ará­nyát a vetésterületen belül 70 —80 százalékra növelik. Nagy lehetőség van a járás területén az öntözésre. Ezt az adottságot eddig nem használták ki eléggé. A terv szerint a jelen­legi 2200 hold helvett 1965 év végére hétezer holdra növe­lik az öntözött területet. Az állattenyésztés fejlesztése szükségszerűen megköveteli a szilárd takarmánybázis kialakí­tását A tarv szerint 1965. év végéig 18 mázsa tengerit kell holdanként betakarítani, májusi morzsoltban számítva, a terme­lőszövetkezetekben. A tataházi jó tapasztalatok felhasználásával a fészkes­trágyázást, a tő- vagy sor­trágyázást alkalmazzák já- rásszerte. Az állattenyésztésben különö­sen a sertéstenyésztés további fejlesztésére fordítanak nagy gondot. Ennek már régi hagyo­mányai vannak a járásban. 100 katasztrális holdra számít­va el akarják érni a jelenlegi hat helyett a 7,5 darabos anya­koca-létszámot. Sajnos, a szarvasmarha-tenyésztésben az egy tehénre jutó tejhozam nö­vekedésénél nincs egyenletes fejlődés. Tervszerű, szervezett munkával törekednek a járás termelőszövetkezetei a nagy­üzemi baromfitenyésztés kiala­kítására. A fejlődést jól mutat­ják a számok. 1959-ben a ter­melőszövetkezetekben 92 ezer baromfit neveltek fel, 1961-ben már 282 ezer darabot. Fontos, hogy még több állat- tenyésztési szakember kerüljön a szövetkezetekbe, általánossá váljék a szakmai továbbkép­zés, a jó munkamódszerek át­adása és minél több ösztöndí­jat Ellapítsanak termelőszövet­kezeteinkben a gazdák tovább­tanulása érdekében. A vezetés színvonalának növeléséért a já­rási-városi pártbizottság ötéves káderképzési tervet dolgozott ki. A fejlődés igazolja a párt Központi Bizottsága irányelvei­nek azt a megállapítását, hogy a magyar mezőgazdaság törté­netében új fejezet kezdődik. Megnyílt a lehetőség a mező- gazdaság korszerűsítésére, a falvak kulturális színvonalának emelésére. Űj tartalmat nyert a munkás-paraszt szövetség, melynek erősítése társadalmi fejlődésünk további biztosítéka. Nagyon fontos, hogy a szocia­lista termelési viszonyok győ­zelme megteremtette az alapot az egységes szocialista szövet­kezeti paraszti osztály kialaku­lásához. Érvényesüljön az az elv a járásban is, hogy a terme­lőszövetkezeti tagokat a közös­ség javára végzett hasznos munka alapján bírálják el. Sajnos, a járás néhány terme­lőszövetkezetében esetenként előfordul, hogy az emberek el­bírálásánál nem ez a mérce, hanem elsősorban a korábbi vagyoni viszonyok, vagy pedig a rokoni kapcsolatok. Az ilyen jelenségeket sürgősen meg kell szüntetni. A beszámoló ezután elemezte a járás, város ipari termelésé­nek helyeztet. Me?'’Hárította, hogy jelentős fejlődés tapasz­talható. A vállalatok teljes ter­melési értéke a beszámoló idő­szakában 64,9 százalékos emel­kedést ért el. 1958—1961-ig 2264 dolgozó lépett munkába az ipari üzemekben. A Bajai Villa- mosipari Gyárban két és fél­szeresére növekedett a mun­kásgárda. Napirenden levő feladat a tech­nikai színvonal további eme­lése, az újítások felkarolása és hasznosítása. Foglalkozott a VIII. kong­resszus tiszteletére indult mun­kaversennyel, amely a mező- gazdaságban is jelentősen fel­lendülőben van. Eddig 38 ter­melőszövetkezet tett vállalást, 11 millió forint értékben. Az iparban 278 brigád küzd a szo­cialista címért. Ezután szólt a város és a já­rás kulturális helyzetéről. Han­goztatta, hogy a lakosság összetételének megfelelően a városi-járási pártbizottsághoz tartozó te­rületen egy német nyelvű gimnázium, három délszláv és egy német nemzetiségi általános iskola működik. A köznevelésben jelentős he­lyet foglal el a pedagógusok munkája. Sok segítséget adtak és adnak a feladatok megvaló­sításához. Eredményesen ala­kul a politechnikai oktatás, rendszeressé válnak a nyári tá­borozások, mindezek elősegítik az ifjúság munkára nevelését. Jelentős szerepet kapott az is­kolán kívüli esti és levelező ok­tatás. 392-vel több felnőtt foly­tatja általános iskolai tanulmá­nyait az idén, mint 1959-ben. Ezután szólt a beszámoló a tanácsok tevékenységéről. Az 55 községi függetlenített végre­hajtó bizottsági vezető közül 10 rendelkezik egyetemi, illetve középiskolai végzettséggel. Hu­szonnyolcán tanácsi akadémiát, illetve államigazgatási iskolát végeztek. Huszonheten tanulnak tovább középiskolán és egye­temen. Az állami és társadalmi szer­vek és a lakosság jó kapcsola­tát bizonyítja, hogy a beszámo­lási időszak három éve alatt a városban a társadalmi munka értéke elérte a 2 mil­lió forintot, a községekben pedig megközelítette a 4 milliót. A beszámoló ezután foglal­kozott a tanácsok gazdasági irá­nyító tevékenységével. Hangoz­tatta, hogy több segítséget kell adni a helyszínen. Folyamatos­sá kell tenni a szaktanácsadó, ellenőrző munkát. Nagyobb elő­relátással és tervszerűséggel kell irányítani a szövetkeze­iket. A későbbiekben elemezte a küldöttválasztó taggyűlések ta­AZZAL a feltett szándékkal kopogtattam a dunavecsei Űj Élet Termelőszövetkezetbe, hogy Szöllősi József brigádve­zetőt kutatom fel egy kis ba­ráti eszmecserére. Hogy miért éppen őt? Elmondom. A járási pártbizottságon említették a nevét, mint olyan gazdáét, aki valamikor — ha úgy tetszik, nem is olyan régen — huszan- valahány holddal bajlódott, ve­sződött, nem is akárhogyan. Jó gazda hírében állt a községben. De miért beszéljünk múlt idő­ben? Ma is így emlegetik. De­rekasan helyt áll a közösben, s mint' brigádvezetőt szeretik, tiszteletben tartják, hallgatnak a szavára. — Szöllősi Józsefet? — fo­gadott a szövetkezet elnöke. — Hát azt bizony nem találja meg egykönnyen. A csoda tud­ja, hogy a határnak melyik ré­szében jár. Nagy a dologidő, nyakunkon a szántás, vetés, ku­koricatörés, a szüret, érthető, hogy a dolga után megy. De fáradjon be talán Irénkéhez, majd az mindenben útbaiga­zítja. Szöllősi József valahol a szé­les határban, Irénke, asszony­nevén Lovrity Józsefné főköny­velő pedig a szomszédos szobá­ban. A könnyebbik megoldást választottam. S amikor puhato­lózó kérdéseim között azzal rukkoltam elő, hogy szívesen írnék a szövetkezet valamely érdekes, derék tagjáról, s köz­ben Szöllősi József nevét em­lítettem, a fiatalasszony kissé meglepetten nézett rám: — Szöllősi József? Miért ér­dekes ember? — Mert hogy derék gazda volt régebben, s ma is az. — Ó, hát ilyen nagyon sok van. Nem vagyunk mi valami élenjáró szövetkezet. Harminc forintot terveztünk munkaegy­ségenként és eddig úgy alakult a gazdálkodásunk, hogy ezt el is érjük. Szóval, igencsak be­csületesek a tagjaink... EGYSZERŰ, természetes, nem nagy szavak. Hallásakor azonban az a bizonyos látha­tatlan filmvetítő masina pilla­natok alatt egy igen érdekes életszakaszt perget le az em­berben. A tsz-szervezés sok türelmet, vitát, meggyőző szót igénylő napjait, hónapjait, a sok számvetést, gyötrődést, va­júdást, amely megelőzte a dön­tést, a régivel való szakítást és a hajdani egyéni gazdák elin­dulását a tapasztalásból nem ismert új úton. É6 egy-egy szö­vetkezeti parasztember azóta eltelt életét, a bizalmatlanság feloldódását, barátkozását a kö­zösséggel, a lehetőségek, a jövő kilátásainak felismerését, s az azzal párhuzamosan szinte ész­revétlenül újjá. szocialistává formálódó tudatát. TERMÉSZETES dolog? Igen, annak vesszük. Az idő halad, a munka termi a maga ríimöl­esét. Az Űj Életben idén munkaegységenként 30 forint­hoz jutnak a szövetkezet tagjai, de jövőre már bizonyára töb­bet osztanak. Rövidesen elké­szül a szalkszentmártoni Béke Tsz-szel közös, 30 ezer csibe ne­velésére alkalmas baromfikom­binátjuk, s máris fontolgatják a későbbi baromfi tojóház meg­építését. A következő évben már a csibenevelde is hoz a kony­hára. S közben, a mindennapi munka lázas ütemében, a ter­melés, a kenyérkereset gond­jai közepette formálódnak, gon- dolkozásmódbam szinte kicseré­lődnek a hajdani egy-, két-, 8t-, tíz-, húszholdas Szöllősi Józse­fek, akik vállt váll mellé vet­ve. ép, egészséges téglaként illeszkedve egymáshoz, építge­tik a maguk tágas, napsütötte, erős épületét A csillagászat szerelmese o Nem mindennapi ember Baján Pes- tality Miklós kép­keretező. Lakásán egymás mellett so­rakoznak a csilla­gászati szakköny­vek, tudományos fo­lyóiratok. Gyermekkora óta szerelmese a csilla­gászatnak. Fiatal ko­rában, amikor ha­jós volt rengeteg megfigyelést vég­zett. Számításait tu­dományos körökkel is tudatta, s hosszú évek óta levelezés­ben áll hazEii és kül­földi csillagászok­kal. Kapott már csillagászati térté- peket is. Jelenleg is leve­lez szovjet csillagá­szokkal A nyolcvan év körüli kisiparos ma is bújja köny­veit. és büszke ar­ra, hogy közléseire felfigyelnek a tu­dományos körök. pasztalatait. Hangoztatta, hogy a Központi Bizottság kong­resszusi irányelveit ismer­tető pártnapokon mintegy nyolcezer ember vett részt. A vitákon a részvevő párttagok és pártonkvüliek helyeselték a pórt politikáját. Ez a pártbi­zottságot is megerősíti munká­jában és a fejlődést elősegítő hatékonyabb tevékenységre készteti. A küldöttválasztó tag­gyűlések részvevői megnyilat­kozásaikban hangoztatták, hogy biztonságossá teszi a munkát a nyűt, őszinte, elvtársias légkör. Ezután a pártépítés kérdésed­re tért át a beszámoló. Fontos, hogy a fiatalok közül Is mind többen kerüljenek a párt tagjai sorába. Hangoztatta, hogy a központi és a megyei pártbi­zottság határozatainak végre­hajtása kapcsán vitákat ren­deztek. ahol hasznos javaslatok hangzottak el. Sokat javult a pártalapszer- vezetek vezetőségének a mun­kája. A választások során a vezetésben a legtapasztaltabb, a legképzettebb elvtársakat vá­lasztották meg. A vezetőségi ülések rendszeresek, tartalmi színvonaluk javult. Konkrétab­bak a munka megjavítására ho­zott határozatok. Ez növelte a párttagság felelősségérzetét. A pártvezetőségek munkájában még fokozottabban kell érvé­nyesülnie a következetességnek. Tegyék konkrétabbá a pártmeg- ’■<izatásokat. Mindezek megkövetelik a pártvezető­ség tagiaitól a politikai és szakmai továbbképzést, te­rületük pro'»''— 'inak elem­zését, az új munkamódszerek bátor alkalmazását, elterjesztését A beszámoló elhangzása irtán a revíziós bizottság jelentése következett, amelyet Kürtös Adám, a bizottság elnöke ter­jesztett elő. Ezután a két be­számoló felett megindult a vita. A vitában részt vettek: Szabó Lajos, a Bajai Villamosipari Gyár igazgatója, Kozma István, a nagy baracskai Oj Élet Ter­melőszövetkezet párttitkára, Ha­vai Ervin, a nemesnádudvari Kossuth Tsz elnöke. Kosár Lajos, a Bajai Gyapjúszövetgyár igazgatója, Karajhó János, a ta­nítóképző intézet tanára. Pécsi Tiborné, a Bajai Ruhaüzem dol- gözója, Vuity József, a bácsbo- kodi Szalvai Mihály Tsz elnö­ke, Kollár István, a mátételki Győzelem Tsz párttitkára, dr. Cseh Imre, a Bajai Kórház igazgató-főorvosa, ifjú Gömöri Györgyné, a tataházi Petőfi Tsz munkacsapat-vezetője, Farkas László, a Bajai Városi Tanács V. B. elnöke, Katzenmayer Menyhért hercegszántói pedagó­gus, Vámos Ferenc, a felsőszent- iváni Űj Élet Tsz főagronómu- sa, Németh Imre, a Bajai Ál­lami Gazdaság igazgatója, Balá­zsén Pál, a vaskúti egységes pártszervezet titkára, Szabó László, az egységes rendőrségi nártszervezet titkára, Kiss György, az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója. A mandátumvizsgáló bizottság ’elentécét ifjú Folcz Antal ter- ieszíelte elő. A járási-városi pártértekesdtaj ma folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents