Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

0 A testvérvárosok kapcsolata a béke és barátság ügyét szolgálja Beszélgetés Reile Gézával, Kecskemét város tanácsának vb elnökével Három héttel ezelőtt beszá­moltunk arról, hogy Reile Géza, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnöke elutazott az angliai Coven tryba, a Testvérvárosok Világszövetségének IV; kong­resszusára. Hazatérése után fel­kerestük Reile elvtársat, s meg­kértük, tájékoztassa olvasóinkat a kongresszus munkájáról. .— A Testvérvárosok Világszö­vetségének jelenleg 42 ország ötszázötven városa a tagja — kezdte tájékoztatóját Kecske­mét város tanácsának vb elnö­ke. — A coventryi kongresz- szuson 32 ország városainak küldöttei gyűltek össze mintegy 27 millió ember képviseletében. Európa valamennyi országából jöttek küldöttségek, csak az NDK-beliek nem lehettek ott, mert a második világháborúban oly sokat szenvedett Drezda képviselőinek beutazási engedé­lyét nem adta meg az angol kormány. Öl világrész küldöttei A kongresszusi teremben öt világrész küldötted — közöttük például olyan országoké, mint Tunisz, Laosz, Szenegál, Kolum­bia, Izrael, Kamerun, Salvador — szólaltak fel. Hangsúlyozták: a testvérvárosok kapcsolatainak az egyetemes béke ügyét kell szolgálnia. Beszélték arról, hogy a fejlettebb városok milyen se­gítséget nyújthatnak az elmara­dott, volt gyarmati országoknak. — Hogyan vették ki a részü­ket a magyar küldöttek a kong­resszus munkájából? — Mi magyarok — Dunaúj­város és Kecskemét képviselői — a kulturális bizottság mun­kájában vettünk részt. Ez a bi­zottság többek között helyeselte azt a javaslatot is, hogy a test­vérvárosok lakói anyanyelvü­kön kívül még egy nyelvet ta­nuljanak, s ezzel is szorosabbra fűzzék a népek közötti békés kapcsolatokat. A kongresszus végül nyilatkozatot hagyott jó­vá, amely felhívja a kormányo­kat: üljenek tárgyalóasztalhoz, s békés úton oldják meg a vi­tás kérdéseket. Kifejezte azt a szándékát, hogy a Testvérváro­sok Világszövetsége a kultúra és a sport eszközeivel is segíti a népek közötti béke és barát­ság eszméjének elmélyítését. Magyarország képviseletében — Hallottuk, hogy Magyaror­szág tagja lett a Testvérváro­sok Világszövetsége Végrehajtó Tanácsának. Hogyan történt ez? — A kongresszus részvevői körében — akikkel a hivatalos értekezéseken kívül is találkoz­tunk — nagy érdeklődést vál­tott ki a magyar városok gyors fejlődése. Várospolitikai ered­ményeink mellett a Bács-Kis- kun megyei rendkívüli arányú szőlő- és gyümölcstelepítésről szóló adatokat hallgatták nagy figyelemmel. Amikor a Végre­hajtó Tanács megválasztására került sor, Leningrád küldötte javasolta, hogy válasszák be a tanácsba Magyarországot Ezt a javaslatot elfogadták. Űgv határoztunk végül is, mi, ma­gyar küldöttek, hogy Dunaúj­város képviselje Magyarorszá­got a Végrehajtó Tanácsban, mivel fejlődő szocialista váro­sunk nagy nemzetközi tekin­télynek örvend, s ennek szám­talan jelét tapasztaltuk a ta­nácskozásokon. Nagy jelentőségű a kongresz- szusnak az a döntése, hogy leg­közelebbi ülését szocialista or­szágban tartja. Ezek szerint a Testvérvárosok Világszövetsé­gének kongresszusát 1964-ben Lengyelországban, Varsóban rendezik meg. A Világszövetség elnökévé Szenegál külügymi­niszterét, Major of Kaohát vá­lasztották. Á homoki bor sikere — Milyen Kecskemétet, illet­ve megyénket érintő esemény­ről adhat számot Reile elvtárs? — Mint említettem, nagy ér­deklődéssel hallgatták a kong­resszuson a magyar várospoliti­káról és a Bács-Kiskun megyé­ben folyó szőlő- és gyümölcs- teiepítésről szóló előadásainkat. A kongresszus befejezése után Coventry polgármestere meg­hívta a magyar küldöttséget, maradjon még néhány napig Angliában és legyen városának vendége. Kérték, tegyük ezt abból a célból, hogy megismer­jük — a második világháború alatt a német bombázók által földig lerombolt — Coventry város fejlődését, mi pedig a ma­gyar városok fejlesztését, vala­mint a szőlő- és gyümölcstele­pítést ismertessük részleteseb­ben) Fogadást rendeztek tisztele­tünkre, ahol mintának vitt bács­almási és csengődi rizling bo­rainkból megkínáltam vendég­látóinkat. Az angoloknak any- nyira ízlettek a magyar borok, hogy Sidney Stringer tanácsos, — az Angol Munkáspárt helyi szervezetének elnöke, egy co­ventryi szövetkezet ügyvezető­je — a következő ajánlatot tette: — Ha testvérvárosi kapcsola­taink kialakulnak, létesítünk egy „Kecskemét” nevét viselő üzle­tet Coventryben, s itt kizárólag magyar alföldi borokat fogunk árusítani. Amikor elmondtam, hogy eb­ben az évben Kecskeméten ezer hold, Bács-Kiskun megyében pedig több mint 15 ezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepíte­nék, nem akarták elhinni. Meg­lepte őket a nagyarányú vá­rosfejlesztési programunk is. Elhatározták, hogy — amennyi­ben az angol és a magyar szer­vek között megegyezés jön lét­re — 1963-ban Coventryból Du­naújvárosba, Anglia kenti tar­tományának egyik városából pe­dig Kecskemétre jönnek kül­döttséggel, mert nagyon kíván­csiak mindarra, amiről beszél­tünk nekik. Hasznos barátkozás — Milyennek gondolja Reile elvtárs a jó testvérvárosi kap­csolatokat? — Sajnos, a világszövetség ülésén csak formális jellegű kapcsolatokról beszéltek. Mint ismeretes, Kecskemétnek már van egy testvérvárosa: Simfe­ropol a Krim félszigeten. Kez­detben velük is csak formális kapcsolatokat tartottunk fenn. Bizonyos ünnepi alkalmakkor például üdvözlő táviratokat vál­tottunk. Most, a szimferopoliak- kal is megállapodtunk kap­csolataink szélesítésére. Elhatá­roztuk, hogy felhívjuk iskolá­sainkat, levelezzenek az ottani diákokkal. Városi tanácsunk fő­mérnöke pedig a szimíeropoli városi szovjet főmérnökkel ke­resi a kapcsolatot. Sűrűbben fo­gunk a jövőben küldöttségeket cserélni és kutatjuk a lehető­ségeket, hogy városaink lakos­sága minél jobban megismerje egymást. Ezt mondottam él az angol városok képviselőinek is és így képzelem el a jó testvérvárosi kapcsolatokat. Ilyen módon is szolgálhatjuk a népek közötti béke és barátság ügyét — mon­dotta befejezésül Reile Géza elvtárs. Nagy Ottó ÖREGEK NAPJAN O któber első vasárnapján megyénk minden váro­sában, községében ünneplőbe öltözött idős emberek sietnek a kultúrházakba, ahol virággal, apró ajándékokkal várják őket a fiatalok, bensőséges ünnepsé­geken juttatják kifejezésre irántuk érzett tiszteletüket, megbecsülésüket. A tiszteletadás eme formája néhány év előtti, helyi kezde­ményezésekből bontakozott ki, s vált általánossá megye- és or­szágszerte. Alapja az a tiszta és mély humanizmustól áthatott légkör, amelyet a szocialista társadalmat építő ember teremt maga körül, s amely a legtelje­sebb mértékben egészíti ki ál­lamunk intézményes gondosko­dását az öregekről. P edig az is nagy ered­mény, hogy ma már egyetlen, élete delén túljutott dolgozó embert sem kísért sötét árnyékként az öregkor közeled­tének gondolata. Nem kell fél- niök az elliagyatottságtól, vagy attól, hogy megtűrtként kell él- niök a megélhetésért, nagyobb darab földért folyó hajsza so­rán idegenné vált családban és esetleg társadalmi könyörado- mányokból tengetni életüket. A munkásembert a biztos megélhetést nyújtó, rendszere­sen megérkező nyugdíj várja, a minden támasz és gondviselő nélkül maradottakat a korsze­rűen és kényelmesen berende­zett szociális intézmények, ame­lyekben megyénkben is évi 12 millió forintot fordítanak az idős emberek ellátására... De hagyjuk is ezt! Ünneprontás lenne egy kissé most „felleltá­rozni” mindazt, amit társadal­munk nyújt számukra, hiszen ők sem takarékos patikus mód­jára méricskélve adták erejű* kei, türelmüket az új, őket kö­vető nemzedék felneveléséhez) életfeltételeinek megteremtésé­hez. Október első vasárnapjára, aa öregek napjára talán az a leg­méltóbb számvetés, ha nemcsak kollektiven, de személy szerint, egyenként is végiggondoljuk: megtettünk-e már mindent azért, hogy szüléink, nagyszü- leink, munkában megfáradt öregjeink élete gondtalan, öröm­teljes legyen? Mert attól, hogy a társadalom egésze nem ma­rad adósuk, fennállhatnak még kisebb-nagyobb egyéni tartozá­sok. Akadnak még hálátlan gyerekek, akik saját kényelmük miatt elűzik otthonukból idős szüleiket, vagy olyanok kerül­nek intézeti elhelyezésre, akiket családi körben is tudnának gondozni. És akadnak még, akik csak a ritka ünnepnapo­kon fejezik ki irántuk• a köte­lező tiszteletet... M a, amikor virággal a ke­zünkben köszöntjük őket, ne szégyelljük bevallani sze­mélyes tartozásainkat, s gon­doljunk arra: nemcsak ezen a napon törleszthetünk. Ahhoz, bogy igazán boldogok, megelé­gedettek legyenek — mint ahogy nekünk — nekik is szük­ségük van a szeretetre, megér­tésre, kedves szóra és gyerme­ki gondoskodásra az év min­den napján. S ha az egyéni tö­rekvések a legteljesebb mérték­ben összhangba kerülnek az egész társadalom és államunk szeretetteljes gondoskodásával, támogatásával — nem lesz oka panaszra és szomorúságra egyet­len idős embernek sem, — amit mi ezen a napon őket ün­nepelve őszinte, tiszta szívvel kívánunk. Háromszor annyit telepítenek Tavaly ősszel fogott hozzá telepítési tervének megvalósí­tásához a kaskantyúi Sárfehér Szakszövetkezet Gazdái 40 hol­don telepítettek közös művelésű nagyüzemi szőlőt, s most ősz­szel ugyanennyit, ezenkívül tíz holdon kajszibarackost is léte­sítenek. Jelenleg a talajegyengetést végzi a kijelölt területen a lánctalpas földgyalu Aránylag nem nagy ez a munka; hétezer köbméternyi homokbuckát kell elsírr.ítani. Ebben a hónapban még elvégzik a mélyforgatást, de talajjavítást is eszközölnek; kellő mennyiségű szerves- és műtrágyát szállítottak a hely­színre. Az erre a célra megszer­Napfény a parkban vezett brigádok már terítik szét a talajjavító anyagot. A telepítést végző brigádok is „készültségben” vannak, hiszen a jövő hónap elején sor kerül az ő munkájukra is. A tavalyi telepítéseknél a ho­mok megkötését — az ültetvény szél elleni védelmét — rozsve­téssel biztosítják. Holdanként 50 kiló rozsot vetettek, amely nagyszerűen megvédi az új sző­lőt. Nincs szükség a szalmá- zásra, s annál sokkal olcsóbb is. Jövőre pedig zöldtrágyá­nak a talaiba szántják. A telepítés iramát egyébként a jövő évben tovább fokozzák. Szőlőt 100 holdon, gyümölcsöst pedig további tíz holdon tele­pítenek. Előzetes. tervüket ugyanis — amely szerint a má­sodik ötéves terv időszakának végére 150 holdon létesítenek új telepítést — a háromszoro­sára akarják teljesíteni. Jó szokásához híven az idén Is beköszöntött a második nyár, ahogy a tréfás kifejezés mondja: a „vénasszonyok nyara”. Az ilyen kellemes, napfényes idő azonban egyáltalán nem lehet sértő az idősebbekre, sőt... Bizony dicsérjük őket olyankor, amikor magunk is kiülünk a parkba és élvezzük a „pótnyár” enyhe szép varázsát. Képünkön: nagymama a botjával és az unoka a horgolótűvel, derűs beszélgetés közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) Etry Moszkvics és npo-y négryes találat Az 1962. október 5-én le­bonyolított lottó tárgynyere­mény sorsoláson, amelyen a 36. heti szelvények vettek részt, a kecskeméti járásban vásárolt 2 619 000 számú lottószelvény Moszkvics személygépkocsit nvert. A 40. játékhéten négy 'Kecskeméten vásárolt szelvény­ével értek el néeves találatot. Nyereményük 52 050 forint. PETŐFI MÉPE t Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács 'ac'a Főszerkesztő- Weither Ciánlel Kiadta: a Petőfi Népe Lapkiadó VáH8ist felelős kiadó: Mezei tstvSn Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér i számi Szerkesztőségi •elefonúcl'zpont: 26-1# 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-S8 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/í Telefon: 11-02 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: » helyi postahivataloknál ás kézbesítőknél ’1 Tp+ási SO I h-Snanra forint Bács-KisKun megyei Nyomda V. Kecskemét, er Telefonj u-86

Next

/
Thumbnails
Contents