Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-23 / 248. szám
i. oldal 1962. október 23, kedd Egy éve vég este a főiskolát Apró törpegyümölcsfák közt járunk. Az ég alján áttetsző — rózsaszín kékeslilás — pára lebeg. lábunk alatt aranyló homok csillámlik. A késő őszi nap melege olvadt mézként csorog, az őszibarackfák levelei szomjasan isszák a fényt. Homok- göngye — hirdeti a földbe szúrt tábla — a 16 ezer holdas Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság egyik sikeresen keresztezett, ízletes őszibarackfajtája Kísérőnk — Márton István szőlő- és gyümölcstermesztési üzemágvezető. vékony, jó megjelenésű fiatalember — szakszerű magyarázatba kezd: — 1957-ben kezdték telepíteni ezt a fajtájú gyümölcsöt. Kiválóan alkalmazkodik a talaj adottságaihoz, jól bírja a fagyokat és az íze ellen sem emelhető kifogás ... Kíváncsian figyelem. Ifjú ember létére — mint később megtudtam 26 éves — szokatlannak tűnt higgadt komolysága, az a meglepő könnyedség, ahogy a bonyolult mezőgazdasági munka tudományos részét érthetővétette. részleteiben elmagyarázza. Tekintete féltő gondossággal simítja végig a tájat, pihen meg a kis fák tölcsérszerűen nyújtózkodó ágain. — Idevalósi? — kérdem. Megrázza a fejét. — Messziről kerültem ide — a Dunántúlról. Egyetemista koromban itt voltam nyári gyakorlaton és úgy a szívemhez nőtt ez a vidék — különösen a gazdaság —. hogy elhatároztam — visszajövök. Most már végleg...— Mindig az volt a vágyóim, hogy erdész legyek, vagy mezőgazdász egy olyan helyen, ahol kísérletezni lehet, nagyszerű, új dolgokat megvalósítani. — Elégedett mosoly suhan át az arcán. — Hát ez jobban sikerült, mint gondoltam. Nagyon szeretek itt dolgozni. A munkám szép is kedvesek, jók hozzám az emberek is. Megbecsülnek..: EgY eve végezte el az agrártudományi egyetemet... mennyi minden történt azóta — emlékezik. Megnősült, felesége tanítónő. A gazdaságtól lakást kapott, már be is bútorozták. — A kereset mennyi? — Feleségem ezer körül kap fizetést, az enyém 2300 forint. Később több lesz majd a munkámtól és az eltöltött időtől függően ... Nos, úgy gondolom, anyagi ne' hézségekkel nem küzd a Márton házaspár. Bólint és szerényen I hozzáteszi: I — Jövőre autót szeretnénk venni. Akkor gyakrabban járhatunk kirándulni, színházba Kecskemétre vagy Szegedre. — Érdekli a színház is? — Természetesen. Főiskolás koromban sokat jártam, most nyáron Szegeden néztük meg a Szabadtéri Játékok majd minden előadását. Másik „szenvedélyünk” az olvasás. Eddig már kétezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze! Szakkönyvekből. szépirodalmi és tudományos művekből. Esténként olvasgatnak otthon, vagy eljönnek a gazdaság irodájába tv-t nézni. Elégedett. Szorgalmas munkájának eredményeit naponta láthatja, lemérheti a fejlődő. viruló gazdaságban. Tudja, hogy sokat várnak tőle, számítanak rá és ez még inkább kötelességtudó, becsületes helytállásra ösztönzi. Az új mező- gazdaság új embere. Csendes, egyszerű és szakmája mellett minden érdekli, ami az ő világán kívül is történik. Nem „rendkívüli” egyéniség, élete mégis egyenes ívben lendül előre párhuzamosan azzal a fejlődéssel, amely megindult nálunk és amelynek ő is részese ... V. Zs. VISSZAJÖTTEK A színész számára örömmel vegyes meghatottságot jelent — visszatérni régebbi nagy sikereinek színhelyére. Ismerősként köszönten! a várost, a színpadot és találkozni a közönséggel. Azokkal, akik még emlékeznek egy-egy szerepére, hangár*;. mozdul^át-a. Hat évi távoliét után így beszél erről az érzésről a színház és az operettkedvelők régi, kedves ismerőse: Balogh Rózsa és férje Mucsi Sándor. — Hazajöttünk... Nagy örömmel és egy kicsit várakozó izgalommal is. Az első, amit észrevettünk: — milyen csodálatosan szép lett a színház, menynyit fejlődött a város, az egész megye. Mindez arra kötelez teamünket ifi, begy ne okozzunk csalódást, valóban maradandó, művészi élményt nyújtsunk a közönségnek. Balogh Rózsa ,1uliette-ként lép először színpadra, Lehár: Luxemburg grófjában. Mucsi Sándor első szerepe szintén e Luxemburg grófja — 8 éve már játszotta Kecskeméten. Az opera hívei — mivel szerződés köti a szegedi operához — láthatják majd Puccini: Tu- randot című operájában is. Míg Balogh Rózsa és Mucsi Sándor titkos vágyként egy közös szereplés tervét őrizgeti, a harmadik „visszatérő”, Ba- racsi Ferenc minden művész legnagyobb közös álmának — Hamlet címszerepének megformálására készül. — Színészi pályám legszebb, legizgalmasabb feladata — mondja —, és a legnehezebb... — teszi hozzá. — Lawrence Olivier filmbeli és Gábor Mikii. K ukorícafosztás idején a világ közepévé változott a völgyi falu. A képzelet országútjain megérkeztek a csodálatosabbnál csodálatosabb emberek, királyok éppúgy, mint koldusok és soha nem látott öltözeteikben, ámulatra méltó szokásaikkal csupa mesébeillő dolgokat vittek véghez. A pirostarsolyos pandúr nyársonsült ökröt evett meg egy ültő helyében, A teknővájó cigány parazsat nyelt és leheletével gyújtotta fel az erdőt. Még annak előtte, hogy a tengerit ismerhették volna, kínhaláira ítéltek egy boszorkányt, de a banya csikóvá változott, a szomszéd faluban elkapták, megpatkolták, amikor pedig haldoklott, visszaváltozott boszorkánnyá és kezén-lábán rajtamaradt a patkó. Így Is temették el szentelet- lenül, százkét esztendeje, hogy a csontjait kivetette az eke a régi temető mellett. A házakhoz, ahol éppen fosztották a kukoricát a pajtában, tódult a nép. mesére szomjasan, Klári is szívesen tanyázgatott el a fiatalok között, a fogadta, táslós csodálatos budapesti alakítása után különösen. Hiszünk abban, hogy számos színházi est felejthetetlen élményével váltják be mindhárman a hozzájuk fűzött reményeket. —s —a sál sem volt eddig még baj. Az illendőség is úgy kívánta, hogy menjen, mivel a segítség körbejárt. Megváltozott a lakodalom óta. Viselkedése zárkózottabb. mozdulatai félénkebbek lettek, mint aki komolynak hitte a sok-sok hátborzongtató históriát. Körülötte pezsgett, ficánkolt a vidámság. a felviharzó nevetések szinte leverték a port a pajta magasan nyújtózó gerendáiról. Karbidlámpa sugározta rájuk erős villámszínű fényét, édeskés szaga idegenül terjengett a nyár illatait őrző lucerna, muhar közelében. Tüzesen virult a fosztott kukoricából való hegy, körülötte zörgött a háncs, amely cinkosan takarta el a legények matató kezét. Lehettek vagy húszán a kukoricafosztók. körbeülték a sárga gúlát, mint akik melegednek és a tiszta csöveket is úgy haj igái ták középre, mintha óriási máglyát tápláltak volna. Egy malacképű. behízott szemű asszony vitte a szót. most épnen valami sikamlós pletykát adott elő az egyszeri kisbfróról. aki megleste fürdés közben a m B35Z ’ i Beszélgetés a filmről Lopott boldogság A TÉMÁRÓL úgy tíz évvel ezelőtt aligha mert volna valaki filmet csinálni. Mert ez bizony nem éppen közérdekű Jelenet a filmből. téma, még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy a kelleténél sűrűbben előforduló esetekből adódik. Az öregedő férj — történetesen szállító munkás — unja még gyorsabban megöregedett gyermektelen feleségét, távolabbi célok nélküli, egyhangú munkáját, s az egész életet; jólétes, újbútoros, televíziós életét. Jön a kísértés: „A harmadik.” Csak éppen túl fiatalka. Eleve kilátástalan ügy, s a film csinálói nem is akarnak megoldást, választ adni — csupán ábrázolni. MANAPSÁG egyre nagyobb érdeklődéssel fordulunk mi is, a szovjet művészek is a magánélet eddig elhanyagolt, semmi közünk hozzá módon kezelt problémái felé. Azzal persze lehetne vitatkozni, hogy hol legyen a határ az alkotó számára a közügy és a magánügy között, s van-e értelme szó szerint milliókat fordítani olyan filmre, amely még csak azt se mondja meg, hogy amit ábrázol, jó-e vagy rossz. Ezt most ne bolygassuk. Bizonyos — joggal kárhoztatható — nézetek szerint azonban ez nem is fontos, csupán az a kérdés: szórakoztató-e a mű? féle bosszankodik, a másik fele unatkozik. Már mint azé a csekélyke közönségé, amely minden rossz tapasztalat ellenére még elmegy megnézni egy új magyar filmet. A hiba jelen esetben alighanem ott van, hogy nagyon jót, nagyon újszerűt akarlak csinálni. Nem tagadhatók meg bizonyos részeredmények — úgynevezett „meglátások”, egy-egy sikerült belső ábrázolás, képszerűség stb. —, de a film egészében véve mégis csak dolgozat-féle lett. Van valami gyerekes, iskolás félresikerültség abban, ahogy mi nem tudunk mértéket tartani, mindent túlzásba viszünk, s végül is hihetetlenné, valószínűtlenné, pa- pírszagúvá tesszük a müveket, amelyek pedig a jő példák le- utánozásának, jobbik esetben az eredményes kísérletek hasznosításának szándékával készültek. Nádasy László rendező alighanem Tatira gondolt munka közben, vagy ha másra is, a példa uralkodott rajta, s nem a valóság. MIRE lennének jók ezek a sorok, ha nem arra, hogy a közönséget értesítsék a filmről, s az alkotóknak jelzést adjanak a közönség véleményéről. Most a jelzés: nem kelll jegyző feleségét és amikor az asszony sikongani kezdett, ijedtében a kútba ugrott. Klárihoz nem szóltak bántőn, nem néztek rá sandán mégis tudta, hogy valami nincs rendjén. leszakadt egy húr a citerá- róL Máskor vele is incselkedtek, egy volt a sok közül, bévül érezhette magát azon a körön, amelyet a lányok, fiatalasszonyok szőttek maguknak titkokból, pillantásokból. névtelen, de annál édesebb érzésekből. Most meg nyoma veszett ennek az ártatlan cinkosságnak, úgy vették, mintha itt se lenne. Fáit neki az alattomosság, amelyről tudta. hogy a kertek alatt osonó pusmogás eredménye. De nem mutatta, hogy szorongatja a szívét a számkivetés, dolgozott serényen. néha nevetett Is. de hiába nevettek vele a többiek is. a jókedvben ugyanúgy magára maradt, mint a hallgatásban. Most éppen hallgattak. Egy ösztövér. szürke réklis lánv kérlelte a malacképű asz- szonyt: — Manci néni, meséljen még valamit. De a szerelemről. Az asszony szorosabbra húzta a csomót keszkenőjén, jő indu- latúan hunyorított Klári felé, mintha előre bocsánatot kéme. Klári lehajtotta a fejét, így hall. gáttá a históriát: — Előfordult az is, hogy egy rossz lány nem akart a nap elé állni aztán azzal büntette az Isten, hogy mindjárt az első gyerekének két feje lett Föl is nőtt ez a szörnyeteg, az egyik szájával ugatott, a másikkal meg nyerített. Bürköt evett meg lapulevelet, aztán már öt esztendős korában kinőtt a szakálla ... Ezen senki se nevetett. Béna csönd telepedett a pajtára. Többen lopva Klárira sandítottak az orruk mögül, ö meg úgy viselkedett. mintha semmit se hallott volna. A kezében volt egy cső, nyugodtan a kupacra dobta, de úgy. hogy a kukorica átgurult a malacképű asszony papucsára. — Én is tudok egy történetet — mondta Klári erőtlen hangon. Alig ismert a saját szavára. — Az egyszeri asszony elment ugyan a templomba, de mielőtt fölvette a fátyolt. minden élelmes ember kipróbálta, Egy hónappal az esküvő után rátalált a kanász, amint a kökénybokrok alatt pucéran hen- tereette két csendőr. Gyereke ugyan egy se született, de hogy miért nem. annak a va iákos asszony a megmondhatója... Senkinek se kellett megsúgni. hogy kiről van szó. Az em- berkoszorú oly mély némaságba zuhant, mintha befalazták volna a szálukat. A kezük se mozdult. Egyedül Klári dolgozott, noha elhatározta, hogy ezen az ős7«-n nem megy többé fosztóka. (Folytatjuk.) NOS, ott is a bökkenő, hogy ez a film még csak nem is szórakoztat. Valahogy úgy áll a dolog, hogy a közönség értő
