Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
1962. október 21, vasárnap 3. oldal M AGYA RÁZKÓDÁS HELYETT RUGALMASABB VEZETÉST Jegyzetek a Ustl-pailó vita margójára A vita már tavasszal megkezdődött: Kit terhel a felelősség a termelőszövetkezeti beruházások, a magtárépítkezések elhúzódásáért. Az építők ugyanis sorra jelezték, hogy a Hill-pal lók (tetőfödém betonelemek) hiánya megköti kezüket, a magtárakat nem tudják átadni határidőre, vagyis az aratás előtt. Az ügy téma volt az Építésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium tárcaközi megbeszélésein is, mivel e két főfelügyeleti szerv hatáskörébe utalták a gyártás és az elosztás összehangolását. Nem a mi feladatunk annak elemzése, hogy és mint történt ez. Mennyiben volt hibás a tervezés, vagy következetlen az elosztás. Bevezetőben mégis utalni kell rájuk, mert a lemaradást mindenki ide vezeti visz- sza, pontosabban a Hill-pallók hiányával magyarázza. Ha viszont részleteiben vizsgáljuk, hogy mennyiben érvényes mindez Bács-Kiskun megyére. akkor nem menthetjük fel teljesen a felelősség alól a szövetkezeti beruházások irányítóit, kivitelezőit. Napjaink vezetési stílusától ugyanis idegen az a gyakorlat, hogy ami jó, az mind a mi eredményünk, ami pedig hiba, az mind a más mulasztása. Nem lehet ugyanis szó nélkül hagyni, hogy a helyi, a megyei lehetőségek keresése helyett, az országos nehézségekre való hivatkozással. mindenki belenyugodott a Hill-pallók hiányába. A fó szánd'k egymagában kevés íme a példa, milyen veszteséggel járt, hogy ebben az ügyben csak a minisztériumi szervektől várták a gondok orvoslását. Több szövetkezet mellett a mélykúti Űj Élet Tsz két darab, egyenként 32 vagonos magtárá- nak kivitelezését is a Bács- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatra bízták. Mivel típusterv alapján épülő létesítményekről volt szó, a vállalat már előzetes megegyezés alapján, 1961. december 9-én huszonnégy munkahelyhez megrendelte a szükséges Hill-palló- kat 1962 második negyedévi leszállításra. Az ÉM. Épületanyag- ellátó és Értékesítő Vállalat azonban kapacitáshiányra hivatkozva, a rendelést elutasította. Közölték, hogy az igényt csak a harmadik negyedévben tudják kielégíteni. Így, bár látható volt, hogy a magtáraknak csak egv részét sikerül átadni aratás előtt, semmi jelét nem találtuk olyan operatív intézkedésnek, ami a bonyodalmaknak elejét vehette volna. Áprilisban újból megrendelték a födémelemeket, melyek a padlás nélküli magtárakon egyben a tetőszerkezetet is helyettesítették volna. Közben szépítkezések is megindultak. Rövidesen valamennyi épület falegyen- ben volt. Átadásukra akár június eleién, egy hónappal a határidő előtt, sor kerülhetett volna. Tizenhárom magtárnál ez meg is történt. Elismerjük tehát: az építőkben megvolt a szándék, hogy becsülettel eleget tegyenek vállalásuknak. De ennél tovább ők se jutottak. Az idő viszont telt Közeledett az aratás, s a szövetkezetben aggódva szemlélték hogv a vállalat dolgozói levonultak a magtárak építéséről Amit nem térít meg senki Aztán letelt az átadási határidő is. s a szövetkezet kötbérezte az építőket. Itt kezdődött a bonyodalom egyik része. 1962. június 22-én a vállalat bírósági tárgyalást kezdeményezett vétlenségének bizonyítására. Az építők nyolc termelőszövetkezettel álltak pör- bem. Sajnos, a Kecskeméti Járásbíróság sem tudott olyan határozatot hozni, ami a tények megállapítása mellett ösztönözte volna a vállalatot a magtárak építésének gyors befejezésére. A Hill-pallók hiányát bizonyítékként tudomásul vették. Ezért a határozat is így hangzott: A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat nem köteles kötbért fizetni a termelőszövetkezeti beruházások elhúzódásáért. Viszont a hiányzó Hill-pallók leérkezésétől számított 30 nap alatt köteles befejezni a magtárak építését. Mindez nem vigasztalja a mélykúti Űi Élet Termelőszövetkezet gazdáit, hiszen itt, sajnos, máris annyi a ráfizetés, mint amennyibe a két magtár építése kerül. A szövetkezet tervezése már az aratásnál felborult. Egyszeri munka helyett, négyszer kellett megmozgatni minden zsák gabonát. Földszintes magtár helyett, padlásokra való cipekedés, majd az újbóli lehordás, tisztítás, zsákolás és ismételt felhordás, szinte emésztette a munkaegységeket. Hasonlót írhatnánk a különböző takarmánynövények és olajosmagvak tisztításával, raktározásával kapcsolatban is. Egy szó mint száz, a szövetkezetben tízezer munkaegységgel több lesz idén, mint tervezték. Ennek értéke várhatólag meghaladja a 400 ezer forintot. Nyolc különböző helyen a kényszerű raktározás bérleti díja több mint 70 ezer forint. Nem nehéz tehát kiszámítani, hogy a magtárak építésének elhúzódása miatt milyen kár érte a szövetkezetét. Három lépésen múlott Olyan összeg ez, amit bizony senki nem térít meg az Űj Élet Tsz tagjainak De nem térül meg az építők vesztesége sem. Kötbér ugyan nem terheli a magtárépítések költségeit. Viszont az építkezésekről való levonulások, a különböző szállítási költségek, az őrzésre szerződtetett dolgozók bére meghaladja a 250 ezer forintot. Így, ha a kötbér-perben szereplő többi szövetkezetben nem is néztük, hogy mennyi a veszteség, azt mégis megállapíthatjuk: drágábba került a leves, mint a hús, mert sem az építők, sem a beruházók, de felettes szerveik se keresték a megoldás helyi lehetőségeit Pedig ez adva volt itt a megyében, s éppen a tanácsi építőanyagipar kalocsai vállalatánál. Csupán három lépésen múlott volna, hogy a megyei tanács építésügyi osztálya kopogtasson a megyei tanács ipari osztályának ajtaján. — Tudnátok-e rajtunk segíteni? Budapesten az ÉM. Anyagellátó Vállalatnak kellett a lehetőséget felismerni: egyik tanácsi vállalat miért ne segíthetne a másikon. Kalocsán a Cementipari Vállalatnál ugyanis sorozatban készült a Hill-palló. Igaz, csak egy műszakban termelték ezeket a födémelemeket. Így is négyezer darab készült a nyáron. De mint a vállalat igazgatója elmondotta, több is telt volna tőlük, kivált, ha a megye termelőszövetkezeteinek erősítése érdekében kérik ezt a segítséget. Nem tesszük fel újból a kérdést, ki mennyire tekintette szívügyének, hogy a tsz-magtá- rak időben elkészüljenek, mert meggyőződésünk: az irányító osztályok, a beruházók és az építők nem olvassák majd lel* kiismeretfurdalás nélkül sorainkat. Nagy feladataink sikeres megoldása ugyanis, egyre jobban igényli a helyi lehetőségek kihasználását, magyarázkodás helyett az operatív gazdasági vezetést. Sándor Géza Új csöMs rnf’ízőte'ep {élesül A solti Szikra Termelőszövetkezetben 1 millió 800 ezer forint költséggel több mint 1200 holdas csőkutas öntözőtelep készül. A vizet 14 ikresített csőkútból nyerik majd: két egymás mellett fúrott kútból egy nagyteljesítményű szivattyú percenként 2500 litert juttat a növényzetre. Két fúróberendezés üzemeltetésével a munkákat előreláthatólag december 1-re teljesen befejezik. A felmérési, valamint a szükséges földmunkákkal pedig az év végére készülnek el. Mivel a húsz méter mélységi! kutak a Duna teraszán helyezkednek él, a folyamatos víznyerés biztosítva van. A kutakhoz 140 milliméter átmérőjű PVC- csöveket használnak fel, melyekre a korrózió nem hat, s ezáltal az öntözővíz minősége is javul. Az öntöző telepen egyrészt esőztető, ott pedig, ahol a talaj esése lehetővé teszi, árasztásos öntözési módszert alkalmaznak majd. Tövede^mező üzemdcr ****5t' A baromfitenyésztés egyik legjövedelmezőbb üzemága a kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezetnek. Év végéig csirkéből és tojásból összesen egymillió forintot árulnak. A magas jövedelem eléréséhez nem kis mértékben járul hozzá a táptakarmánnyal történő etetés és a gondozók szorgos, lelkiismeretes munkája. Közülük mutatunk be kettőt: Gerzetits József- nét és Czinkőczi Etelkát, akik ebben az évben már 15 eze# rántanivaló csirkét neveltek. Most a kakas- és a to jó állomány gondozását kapták feladatul. E munkában Is példásan megállják a helyüket. Havi jövedelmük 1500—1700 forint. Készül a pálinka Kecskeméten a Rózsabarack, az Űj Élet és a Kecskemét Gyöngye Szak- szövetkezetben, valamint a háztáji "vümölcsösökben 41 vagon szilvát, több mint félezer mázsa barackot, 15 vagon almát és 518 mázsa faepret szedtek eladásra a Bethlen körúti földművesszövetkezeti szeszfőzdének. Ezenkívül 450 mázsa körtét és 20 vagon szőlőtörkölyt is átadtak. Törkölyből a • következő hetekben körülbelül még 15 vagonnyit értékesítenek. A szeszfőzde udvarán egy jókora cementkád rekeszeiben. különválasztva erjed a szilva, körte, törköly és az alma cefréje. Kiss Gyula telepvezető megemlíti, hogy az elmúlt két hétben a 20 vagon törkölyt ezer gazdától vették át --v,b tételekben. A gyümölcs- félék cukortartalma a tavalyihoz képest jelentősen nőtt. A szilváé például a múlt évi 13-mal szemben 18 százalék. s a faeperé is hajttal magasabb á tavalyinál, azaz 16. A cukrosabb gyümölcsből pedig tudvalévőén finomabb, zamatosabb pálinkát lehet főzni. Az üzemben éjjel. nappal, szünet nélkül dolgoznak a gépek. A fűtő a kazán „torkába’1 ugyancsak hányja a szenet. Sisteregnek az üstök, párolódik bennük a pár óra múlva megfelelő szesztartalmúvá váló ital. Év végéig összesen 130 vagon cefréből állítanak elő jó minőségű pálinkát. Elnökéket „leöltözik" Jól haladnak a szántóföldi termés betakarításával, a szürettel, szántás-vetéssel — gondolta hát a bárom éve alakult, s példásan gazdálkodó termelőszövetkezet elnöke. hogy a tagságot szombat délután elviszi a szomszédos megye székhelyének színházába. Középiskolát végzett, érettségizett, 30 éves fiatalember. a nyári—őszi munkatempó, az agyat kimerülésig táncoltató szervezés, tervezés után 5 is vágyott már a színpadon ápolt kultúrára, nem beszélve a feleségé, ről, aki pedagógus. Először úgy gondolta, hogy csak ketten mennek, de nyomban el is vetette ezt a szándékát. Úgy összeforrt a szövetkezet többi gazdájával. hogy nélkülük már a szabad idejében sem érzi jól magát. Meg aztán a felelősség is nyerge alá vette: neki nemcsak azzal kell törődnie, hogy jól menjen, szépen jövedelmezzen a közös munka, hanem azzal is, hogy akik azt végzik, művelődjenek. kulturált módon szórakozzanak. E célból győzte meg az elnök másfél esztendeje a tagságot, hogy vegyenek televíziót, ezért tartanak hetenként mozi, s gyakran egyéb ismeretterjesztő előadást is. Most a színház következik. A kecskeméti még nem nyitotta meg kapuit. a szomszéd megye székhelyére pedig el 1°- het utazni a rendes, sőt — ha elengedően lesznek — különjáratú buszon is. Hadd szokjanak rá a szövetkezeti gazdák a színházra, s minél többen jelenjenek maid meg a „hírős” város teátrumának előadásain. Mert bizony, ebből a tanyavilágból eddig ketten-hár- man ha áldoztak nagyritkán Thália templomában. Miután a közgyűlésen ismertette szándékát, maga Is meglepődött. Húsz-huszonöt jelentkezőre számított — s több mint százan nyújtották fel a kezüket. — Hijnye, egy külön- busz nem is lesz elegendő — vakarta meg a tarkóját. — Béreljünk kettőt — zúgták rá a közösség gazdái. S az elnök hirtelen maga előtt látta az estet. amint a szövetkezetiek százada bevonul a színházba. — Honfoglalás a kultúra frontján — gondolta. De eszébe villant diák- és későbbi évei színházestjeinek fénye is, és megkockáztatta: — Tagtársak. Kérem magukat, hogy ünneplőbe öltözzenek, mert a színház... Mondanivalójának vé- °ét elnyomta a moraj. Mari néni, a baromfinevelő fel is ugrott, s enyhe dorgálással mondta: — Ejnye, elnök elvtárs. Igaz, hogy többségünk nem volt még színházban, én magam sem voltam, de azért ismerjük a módit. Láttuk a televízióban, hogyan kell o színházba fplö'tözni. A többiek helyeseltek. A fiatal c-lnök bocsánatot kért — és megnyugodott. A kérdéses szombat délutánján aztán magára vette három ünneplő ruhája közül a közepes eleganciáját, hogy azért ne „ríjjon ki” modernebb öltözékével a férfiak közül. A felesége hasonlóképpen. Szolid divatú. de a színházban nagyon is elfogadható ruházatban ültek a két bérelt busz egyikére — s az elnök kisvártatva meghökk<m- ve állanította meg. hogy egyszerű szövetkezeti sazdatársai, az asszonyok. leányok, férfiak, ogytől-esvig elegánsab- bak. mint ők. A nők úgy feszítettek drága bársonyruháikban. a férfiak iól szabott öltönyeikben; mintha divatbemutatóra menn°noii- szerepelni. — Beöltöztek bennünket — súgta az elnök ifjú feleségének, s csordultig telt szívvel mosolyogtak mind a ketten. Tarján István
