Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
% (Mai 19«?. október SÍ, vasára»» AMÍG a függöny felmegy... Mikor a nézőtér megtelt, kialszik a csillárok fénye és kezdődik az izgalmas játék — az előadás... Kevesen tudják — mennyi munka, hány ember kitartó szorgalma, tudása, lelkesedése előzte meg a bemutató ünnepélyes pillanatát, amikor a részletek — írói, rendezői elképzelések, színészi játék, diszrekes gépezet — festékszóró kompresszor — gördül közöttük és a szivárvány minden színét képviselő festékesdobozok társaságában különféle — a „hajszál” vastagságtól a méteresig minden méretű „ecsetüteg” sorakozik. — A díszlet úgy készül — magyaráz Oravecz Gyula festőSzegi tstvánné, a női szabótár vezetője, Éva bizánci ruháján végzi az utolsó simításokat. let, jelmezek, világítás — már egységes, tökéletes egésszé olvadnak össze — művészetté... A Kecskeméti Katona József Színház nézőtere még üres. A színpadon Ádám „civilben” keresi az élet értelmét — a boldogságot és Éva hosszú nadrágban küzd „örök nőként” a férfiért. Hagyjuk őket a- hatalmas deszka alapépítményen bolyongani tovább és pillantsunk be a körfüggöny mögé, műhelyek, munkatermek titkaiba. Szűk csigalépcső vezet a festők és asztalosok tágas, terpen- tdnszagú birodalmába. A fal mellett és a földön szanaszét díszletek hevernek. Régi vagy most készülő, fantasztikus színű, formájú alkotmányok. Keművész —, hogy a tervező a rendezői elképzelésnek megfelelően elkészíti a rajzokat, melyet a szcenikai vezető — Szászfái György — jóváhagyása után mi kapunk meg festésre. így válik tehát ..élővé” a színpadi háttér, s így valósul meg néhány ember munkája nyomán plasztikusan mindaz, amit a rendező és a tervező művész közösen megálmodott. Az ember tragédiájának monumentális alapdíszletét — Borcsa István terve — az asztalosok már elkészítették. A háttér — vetített lesz. Ez már nem a díszletfestőket, hanem a világosítókat állítja nehéz feladat elé. Vujovics György, a színház fővilágosítója örömmel . beszél a rájuk eső munkáról: — Az újnak, érdekesnek ígérkező előadásban jelentős szerepet kap a világítás. A rendező egyes jelenetek súlyát fényhatásokkal szeretné még jobban aláhúzni, ezzel mintegy fokozott vizuális élményt nyújtani. Nem könnyű feladat, mert gyorsan és pontosan, szinte „betűre” kell változtatni a színeket. Egy külön szerkezet vetíti a hátteret, s a képek mindegyikének más-más az alapvilágítása, ezen belül sokfajta színváltozása lesz. Míg a világosítók a bonyolult fényhatásokon törik a fejüket, a ruhatárban éppen az utolsó simításokat végzik a csaknem 700 jelmezen. A ruhák Nagyajtai Teréz Kossuth-díjas érdemes művész, a Nemzeti Színház tervezőjének elképzelései szerint készültek. Felberregnek a varrógépek. Csurgó Szilveszter, a férfi szabótár vezetője Lucifer fehér öl tönyét veszd kezelésbe, Szegő Istvánné. a női részleg vezetője Éva nemesen egyszerű, zöld-sárga bizánci ruháján igazít. Mindenki lázasan dolgozik, készül az egyre közeledő — október 27-1 bemutatóra. Amikor majd kigyúlnak a reflektorok, felmegy a függöny és a színre belépő Adámot a nézőtér tapsa köszönti. Szóljon ez a taps egy kicsit azoknak is, akik ugyan Segítettek cr kis látogatók Nemrégiben a Kelebiai Általános Iskola 140 tanulója ellátogatott a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, hogy megnézze a gazdaságot, közelebbről is megismerje az ott folyó munkát. Kellemes élménynek ígérkezett az út, s a népes sereg vidáman vonult ki a tanárokkal együtt. Ott azonban nagy gondban találták az agronómust, mert munkaerő híján csak igen lassan haladt a paradicsom- és a burgonyaszedés. A tetejébe itt ez a látogatás is csak hátráltat — gondolta a „házigazda”. A tanárok látván a bajt, nem sokat töprengtek, megmagyarázták a gyerekeknek, hogy itt az alkalom, most csakugyan összeköthetik a kellemest a hasznossal; ha segítenek, pénzt is kapnak érte. S a gyerekek szívesen ráálltak. Az egyik csoport nekiállt a paradicsomtáblának, a másik a burgonyaSzoboravatás Baján Az Országos Képzőművészeti Alap a közelmúltban a Bajai Ruhagyárnak ajándékozta Balázs István szobrász ,?Anya a gyermekével’’ című alkotását. A másfélszeres nagyságú alumínium szobrot szombaton délután ünnepélyes keretek között avatták fél. Az ünnepségen Miklós István, a Bajai Ruhagyár igazgatója mondott beszédet és méltatta a dolgozó édesanyák helytállását a munkában és a békéért vívott harcban. Az avatáson, amelyen megjelentek a város párt- és tanácsvezetői is — a Bajai Tóth Kálmán Gimnázium énekkara adott műsort dr. Kárpáthi Imrémé vezetésével. Tart Sándor földnek. Szorgalmasan dolgoztak, s még arra is jutott idejük, hogy felváltva megnézzék a baromfiállományt, a tehenészetet és a szőlögyökereztetést. A kelebiai iskolások nem először vállaltak munkát községük fejlesztésében. A közelmúltban két napot dolgoztak a község parkosításán, e héten szerdán délelőtt pedig a Népfront Tsz-ben szorgoskodott ötven úttörő. A Tragédia óriási deszkaépítménye, kellékei már a színpadon várakoznak. Oravecz Gyula festőművész és Lengyel Sándor műhelyvezető, díszletfestő, a Luxemburg grófja díszletének festését végzi. csendben és láthatatlanul a háttérben maradnak, de az előadás sikerének — szorgalmas, szakértő munkájuk révén — mégis részesei ... Vadas Zsuzsa Az eszperantó-mozgalom a békéért Az emberiség régi vágya, hogy a különböző népek közötti érintkezést könnyebbé tegye. Minthogy a gátló tényezők között az egyik legjelentősebb a nyelvi különbözőség, ezért időről időre felmerült valamilyen közös nyelv megalkotásának gondolata. A legtöbben abból indultak ki, hogy az anyanyélv- hez, a nemzeti nyelvhez való ragaszkodás oly mély az emberekben, hogy a közös nyelv szerepét csak egy mesterséges nemzetközi nyelv töltheti be. Egy mesterséges nemzetközi nyelv szükségességét napjaink fejlődése szinte megköveteli. Elég megemlíteni, hogy a Szovjetunióban külön intézet foglalkozik a szaklapok összegyűjtésé, vei és tartalmi ismertetésével. Az intézetben 2100 állandó és 20 000 alkalmi tudományos munkatárs dolgozik. Kéthetenként jelenik meg egy 6—700 oldalas kötet, amely orosz nyelven tá- íékoztat a külföldi szakiroda- lomról. Hogy korunk mennyire érzi egy nemzetközi nyelv hiányát, szemléltetően mutatja az utóbbi időben egyre szélesebb körben elterjedt géni fordítás alkalmazása is. Az ehhez szükséges gépek előállítása azonban óriási kiadásokat jelent, hatalmas, helyhez kötött apparátusokat tesz szükségessé de még így ;s csak megközelítő eredményt tud elérni és pl. szépirodalmi szövegek fordítására nem is lehet gondolni. A mesterséges nemzetközi nyelv megteremtésére irányuló kezdeményezések közül dr. Zámenhof Lázár Lajos lengyel orvos alkotása, az eszperantó bizonyult a legéletképesebbnek. Egyszerű és logikus nyelvtana, a legnagyobb elterjedtségnek örvendő világnyelvekre támaszkodó szókincse, rendkívüli kifejező ereje és nem utolsósorban sajátos zeneisége lehetővé tette, hogy az eszperantó ma már igazi világmozgalommá nőjön, melynek csaknem valamennyi országban kiépített szervezetei vannak, kiadványai Vdárják az egész világot, irodalma pedig a világirodalom 'klasszikusainak fordításai mel- 'ett jelentős eredeti alkotásokat *s tartalmaz. Nem kis büszkeség számunkra, hogy az eszperantó n'odalom olyan kiváló magyar Ikotókat tart számon, mint Br- ehy Gyula és dr. Kalocsai Kálmán, akiknek nagy részük van bban, hogy a magyar irodalom ’egkiemelkedőbb alkotásait a ’egtávolabbi országok lakói is. óppen az eszperantó segítségével. megismerhették. Nem lebecsülendő szerepet töltött be az eszperantó nyelv és mozgalom a nemzetközi munkásmozgalom történetében is. Sokan éppen az eszperantó közvetítésével jutottak kapcsolatba a párttal és lettek hű harcosai az internacionalizmusnak. Napjainkban az emberiség békéjéért vívott harcban kap egyre nagyobb szerepet az eszperantó nyelv és mozgalom. Az ötágú zöld csillag és a „Per Esperanto por la mondpaco!” (Eszperantóval a világbékéért!) jelmondat tiszta szándékot tükröz és követőinek eszmei szilárdságától függ. hogy következetes, harcos békeakaratra nevelje az emberekét. A levelező mozgalom, az egyes Országok eszperantó kiadványainak szerepe, az utazási és találkozási alkalmak a kölcsönös megismerésnek, a népek egymáshoz való közeledésének kimeríthetetlen lehetőségeit rejtik magukban. Ezt igazolja Kádár János elvtárs levele is. melyben ezt írja: „Az eszperantó nyelv művelői és terjesztői nemes ügyet szolgálnak, mert különböző nemzetiségű emberek sok százezres tömegét kapcsolják Össze, a népeket elválasztó nemzeti elzárkó- zottság felszámolását, a népek közötti közeledést, a barátság és szolidaritás elmélyítését mozdítják elő.” Nálunk sajátos módon kevesen ismerik az 'eszperantó mozgalmat, illetve többen mondanak róla véleményt, mint amennyien ismerik. Ideje, hogy a közvélemény több figyelmet fordítson erre a növekvőben levő és beláthatatlan fejlődési lehetőségeket tartalmazó mozgalomra. Ezért örömmel üdvözöltük a kecskeméti eszperantisták és a városi Művelődési Ház kezdeményezését. az október 28-1 eszperantó találkozót. s remél- ’ük hogv az ország minden táláról, sőt külföldről is érkező esznerantisták összejövetele meggyőzi a kételkedőket és újabb híveket szerez a mozgalomnak. Madarász László Teles Ede emlékkiállítás Vasárnap délelőtt II órakor a hajai múzeum emeleti helyiségében emlékkiállítás nyílik meg Teles Ede születésének 90. évfordulója alkalmából. A kiállított szobrokat és plaketteket 1948-ban, halála előtt adományozta a művész szülővárosa múzeumának. Délután 6 órakor Teles András tart előadást Teles Eide életéről a múzeum emeleti helyiségében. Belépés díjtalan. Gerencsér Miklóst VADGALAMBOK — Kisregény — 10. Ilyen lakodalom még nem volt a faluban. De ilyen esküvő sem, hogy a fiatal pár csak a községházáig menjen, a templomnak meg úgy hátat fordítson, mintha soha sem hallott volna a házasság szentségéről. Kincses József merészen dacolt a közfelfogással, úgy vélte, hogy a kommunista igazodjon a saját törvényeihez. Klári ugyancsak tagja volt a pártnak, rendjénvalónak találta hát, ha beéri a polgári esküvővel. Dani se nagyon kívánta, hogy az a pap szentelje meg a karikagyűrűt, aki egy jó vasárnapi ebédért hajlandó volt őt perbefogni a szószékről. A meghívottak sorra kimentették magukat, csupán a két tanú jött el. Ezek nagy igyekezettel tettették a vidámságot, telezabálták magukat, gyorsan. berúgtak és mire sötétedett, hült helyük , maradt. Halottat sem lehetett volna különbül virrasztani,- mint ahogy hármasban kuksoltak a lakodalmi szobában. A középső mestergerendáról emyős petróleumlámpa függött alá, céltalanul sugárzott a fehér falakra, melyeken itt-ott néhány megbámult fénykép szomorko- dott. A vadonatúj vászonterítővei borított asztal roskadozott a sok ételtől. Középütt, a porcelántálban teljesen kihűlt a csigaleves, tetejére fagytak a zsírtallérok. Hasztalan kellette magát a főtt-tyúk, a töltöttpulyka. a malacsült, hiába magasodott illatos kazlakban a szőlőslepény, az almásrétes, a hájastészta, étvágytalanul hallgatott a család, amely semmivel sem látszott elevenebbnek, mint a falakról figyelő fényképek. Klári az asztalfőn ült, vérte- len arccal, semmibemeredőn. Kék szemében nagyra tágult a pupilla, ajka meg egészen kicsinek látszott a halványs ágtól. Fekete kosztümében, fehérfodrd selyemblúzában oly egyenesen, s mozdulatlanul ült, mintha festmény készült volna róla. Sápadt öklében zsebkendőt szorongatott, hogy legyen mivel letörölni a könnyét, ha sírva- fakad, de szeme száraz volt & forró, mint aszályos nyárban a szalmavirág. Dani félrehűzódott az asztaltól, hanyagul támasztotta meg derekát a saroklóca szegletében. Fejét a falhoz hajtotta, csizmás lábai aléltan feküdtek egymáson. — Ne emészd magad — rándított a vállán erőszakolt há- nyavetiséggel. — Vedd úgy, hogy itt voltak, aztán elmentek. Hiszen minden lakodalomnak ilyen a vége. Az ifjú pár magára marad... Klári tekintete egészen picit rebbent. Fakó ajkát beharapta. Nem szólt. Gyűlölte az embereket és ezt nem volt kedve kimondani. Az öreg Kincses a konyhába menekült a szomorúság elől. ö is felvette sötétkék pantallós ruháját, ráncos, beesett arcát szépen megborotválta és még azzal is törődött, hogy maradék haját, amely rendszerint ezerfelé ágaskodott, a füle környékén gondosan lekefélje. Egy Ideig türelemmel ült a fiatalok között, aztán a konyhába som- polygott, borral telt kan csőt vett az ölébe és ivott elszántan. Hamarosan meg is vidámult, bebicegett a szobába, jóságos jókedvvel pislákolt a fiatalokra, majd gondtalanul mesélni kezdett: — Lembergben vagyok én, ha jól látom. Ej, micsoda boldogság volt az! Elfoglaljuk a várost, átkutatunk minden házat. .. aztán az egyik szobában terített asztal vár bennünket!... Sehol egy lélek. Még az egerek is elbújtak. Hát kiderült, hogy valami orosz tábornok akart ebédelni, de a riadóra úgy otthagyta a lakomát, mintha hasmenése lett volna... Ügy ám! Belaktunk cefetül... Kuncogott, mintha csiklandozták volna, szuszogva asztalhoz ült és marokra fogott egy csirkecombot. Mielőtt belehara. pott volna, a lányára nézett. Nyomban kijózanodott. Ráncai értelmes rendbe igazodtak, bajusza megnyúlt, komoly tekintetében helyreállt az egyensúly. Lassú mozdulattal vissza tette a tálra a csirkecombot, ráhajolt az asztalra, homlokát a karjára támasztotta és domború hátán lúdbőrözn; kezdett a sötétkék ünneplő kabát (Folytatjuk.)
