Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

SW*Ä. eseptemwer % vasarnap

Szívét és a tudását is a közösbe vitte

Mint sokezer társuknak, a mélykúti Kossuth Tsz tagjainak is nem egy álmatlan éjszakájába került három évvel ezelőtt a döntés: szakítani az ükapáktól örökölt, túlhaladott termelési formával, az egyéni gazdálkodással. Az „enyém” sajnálata után a kétséggel és lassan- lassan szövődő elgondolások, tervek mégis a sokat ígérő újhoz,, a „miénk” formálásához vezetett. Az együttes munka mindennapi eredményei, a felelősségérzet a közösért, a kínálkozó lehetőségek kihasználása, mind-mind a szövetkezet gazdáiban végbemenő és tudatukban lezajló nagy átalakulásról vallanak.

■— De mer -'gy van! —

erősítették meg Jezeket azok

az asszonyok, akikkel a termelőszövetkezet irodájában a hét egyik késő délutánján találkoztam. A könyvelés adatait egyeztették éppen, s bizonyításul nyomban egy egészen friss példával is szolgáltak.

— Ott van Görhöny Károly bácsi. Neki sem volt könnyű az elhatározás. Ma pedig? Idáig már 348 munkaegysége van, s mint valamikor a maga gazdaságában, vagy talán még annál is jobban becsüli,

óvja a termést,

a szövetkezet vagyonát. Valamelyik nap is dühösen állított be az irodába, mert az egyik fogat órákig rostokolt az italbolt előtt. Haj tója bent fröcs- csözött. — Ez így nincsen jól! Le keli vonni tőle azt a járandóságát, amit nem dolgozott meg. Mégsem állapot, hogy egyesek így károsítják meg a gazdaságot. Rendet kell itt már teremteni! — ilyenformán méltatlankodott.

Felébredt bennem a kíváncsiság. hogy személyesen is megismerkedjem az említett Görhöny Károllyal, a szövetkezet vezetőségi tagjával, a 2-s üzemegység tanyagazdájával.

— Az Űj utcában lakik. Ilyenkor már biztosan otthon van, mert a ház körül is el kell látnia a jószágokat. Károly bácsi özvegy ember, maga vezeti a háztartást — igazítottak útba búcsúzóul a könyvelők.

A nemrégiben újonnan vakolt ház verandáján jókora, abrosszal takart, fonott szárítón tarhonya sárgállik. A lugas mögül, a gazdasági udvarról, jóvágású fiatalember kerül elő.

__ Apám? Kint van még az

üz

emegységben. Ügy egy óra múlva, hétkor szokott hazajönni.

— Vele szerettem volna beszélgetni új életéről, arról, hogy elégedett-e? S arról is, mi újság a közösben ... Maga is a tsz-ben dolgozik?

— Igen. Néhány hónapja szereltem le a katonaságtól és kértem a felvételemet. Azóta elvégeztem Pápán a gépészképző iskolát... Apám?

Kemény fajú ember

Nem szokott panaszkodni, hát biztosan meg van elégedve. Csak vele nincs mindenki, és ez bizony sokszor bántja. Tudja, nem minden ember fogja meg egyformán a dolog végét, és ha ezért szól valaki, mindjárt orrolnak. ádázkodnak. Pedig hát nem ellenségük a figyelmeztető. Éppen megfordítva ... Itt van nem messze az üzemegység, keresse meg őt...

— De szép tarhonya! — Nem állhatom meg szó nélkül tá- voztomban. A fiatalember elmosolyodik és megjegyzi:

— Apám csinálta ma délben, ebédidőben. Mos, főz. ő a kettőnk „házvezetőnője”. Jómagam meg afféle kisegítő.

Kinn, a kettes üzemegység majorjában a disznóetetés körül foglalatoskodik a hatvan év körüli, fekete, magyaros bajuszú üzemegvségvezető.

— Hadd zavarom néhány percre. Károly bácsi.

— Tessék csak, úgyis a vége felé járunk már... — s azzal, miközben jómagam a raktár bejáratához támaszkodom, ő a

korpás zsákokon talál magának ülőhelyet. A. kezében levő lapáttal pedig a kis raktárhelyiségben széjjelterült darával kevert korpát kúpozza, igazgatja és érdeklődéssel várja jöttöm célját.

— Hát hogyan is telt az a nehezen kezdődött három év? Ügy hallottam, Károly bácsi is jól meggondolta a belépést. Mi a helyzet azóta, megbánta-e?

— Nem bántam én.

Becsületes munka

után mindig becsületesen él az ember.

— Hány holdon is gazdálkodott korábban?

— Nem volt sok az egész... Vagy a családokét is mondjam?

— Mondja csak, Károly bácsi — avatkozik beszélgetésünkbe a bejáratnál feltűnő klottnad- rágos, kalapos, egészséges színű fiatalember. — Mondja csak, hogy huszonkét holdja volt Kisszálláson, aztán elvették, rosszabbat kapott helyette, újra- kezdte és megint csak helyrevergődött. Most meg itt folytatja tudományát...

— Hát igen — süti le a tekintetét elmosolyodva az üzemegységvezető. — Ennyi volt. ötvenkettőben aztán, mikor a tsz-t szervezték Kisszálláson, én meg egypár cimborával együtt nem álltam kötélnek. A földemet betagosították, kaptam helyette másikat. Amikor harmadéve itt szervezték Mélykú- tor a szövetkezetét, ha gondolkoztam is, az első között beálltam. És dolgoztam. Voltam kocsis, kapáltam, csináltam mindent, ami jött. Aztán baj volt ebben az üzemegységben és március 9-én azt mondták nekem: eredj, csináld. Ott vannak a disznók, te értessz hozzájuk. Hát csinálom. Ahogy felülről, mármint a vezetőség mondja és a magam tapasztalataival. Nem olyan rózsás itt a helyzet most sem, de a három-négydarabos ellési átlagról feljöttünk már a 8,4-re. Mások a gondozók, jó velük dolgozni. Mert nem mindegy ám, hogy azt az eleséget milyen vályúba, hogyan teszik a jószág elébe...

— Tegye hozzá, Károly bácsi, azt is, hogy még a tavalyi kukoricánkat etetjük, jól be kellett azt osztani és nem mindenütt dicsekedhetnek ezzel — avatkozik közbe ezúttal Miskol- czi János, a frissen érkezett állattenyésztési brigádvezető.

4 módos gazda-kortól

az idáig vezető útról szerettem volna szólásra bírni Görhöny Károlyt, de mintha más múltja nem is lett volna, csak a közös dolgaival, gondjaival traktál.

— Tudja, nem volna itt semmi baj, csakhogy... A tervezett harminc forintos munkaegységünk könnyen lehetne negyven is, ha mindenki egyformán gondolkozna, dolgozna, de nincs így. Akadnak felelőtle- dául a kukoricát, hát elhiszi-e, hogy van olyan ember, aki nem úgy bánik vele, mint a sajátjával. De sok cső elmarad! Ha meg szólok érte, én vagyok a rossz. Már pedig nem tudom szó nélkül hagyni, mert hiába van meg a szép számításunk, ha a munka nem úgy megy, ahogy kell.

Igaza van, Károly bácsi, ne is hagyja megjegyzés nélkül! Ez a módja egymás nevelésének. Három évvel ezelőtt de sokan fogadták fenntartásokkal, kétkedéssel az agitátorok érveit, felvilágosító szavát. Ma meg? Hát nem a szó legszebb értelmében gazdái ennek a termelő- szövetkezetnek? Vajon a túlnyomó többség nem iparkodik-e munkájának színe-javát adni? Mennyire így van, bizonyság rá, hogy az első évi 15 forintos munkaegység után az idén, a kedvezőtlen időjárás ellenére is, meglesz a harminc forint. Hogy van egypár értetlen. a dolog könnyebbik végét kereső ember? Lehet azokat is nevelni, okos, figyelmeztető szóval, megszégyenítéssel, ha kell, rendszabállyal.

Az áttérés az egyéni parcelláról a biztató eredményeket ígérő és nyújtó nagyüzemi gazdálkodásra nem volt zökkenő- mentes. Nagy átalakulások mentek és mennek végbe a fejekben, az emberek tudatában. Sok ezer társa között élő példa erre Görhöny Károly, kinek az eszében, szívében erős gyökeret vert. egészen meghonosodott a „miénk” fogalma. A fegyelmezetlenkedők megneve- lése már összehasonlíthatatlanul könnyebb feladata a közösségnek. Napi küszködésük, a jobb és jobb eredményekért való munkálkodásuk mellett, ezt a csatát is sikerrel megvívhatják! Perny Irén

Kacsafarm Tisszaújfalun

Négy és fél ezer pecsenyekacsát nevelt az Idén a tiszaűj- falui Alkotmány Termelőszövetkezet. A szárnyasokat egyenként valamivel több mint kétkilós átlagsúlyban már átadták a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak és kilogrammon- ként 20 forintot kaptak értük.

Az eredményes kacsaneveléshez — a képünkön gondozottjaik körében látható — Süveges Sándomé és Juhász Margit szorgalmas, lelkiismeretes munkája is nagymértékben hozzár- járult. (Fényképezte Pásztor Zoltán.)

Szedik a magnakvaló paradicsomot

A Kecskeméti 362-s fajtájú holdanként mintegy 200 mázsa termést adó, magnakvaló paradicsom szedését a közelmúltban kezdték meg a vaskúti Kossuth

Egy tsz — 2200 hízó

A kalocsai Iszkra Termelőszövetkezetben, a minden igényt kielégítő, korszerű, saját építésű ólakban ezernél több sertés hízik, s ezeket még ebben az évben átadják az állami felvásárlónak. Az idén már 1250 darabot értékesítettek. De szükség van a további hizlalásra, mivel a közös gazdaság erre az évre 2200 hízósertés átadására szerződött. ■

A termelőszövetkezetben minden 100 holdra tehát 71 hízott sertés jut. Ez a mennyiség többszöröse a megyei átlagnak. A hizlaláshoz szükséges alapanyagot a közös gazdaság 154 kocája biztosítja. Ezeknek fele nemrégiben fialt, s az ellési átlag a nyolc fölött volt. A szükséges takarmány-mennyiséget a szövetkezet több mint ezer hold kukoricája adja — beleértve a háztáji földeket is. Az aszály ellenére 30—35 mázsa átlagtermés várható e takarmánynövényből. A 620 holdon termelt árpa átlagtermése megközelítette a 16 mázsát;

Termel ószővetkezetfoen.

A gazdaság e paradicsomfajta

10 hold termésének értékesítésére szerződött a Kecskeméti Konzervgyárral. A feldolgozás után a magvakat a Kertimag Vállalatnak adja el a szövetkezet.

Harmincöt hússertés

Szerződésük alapján a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet gazdái 35 hússertést adtak át 110 kilogramm, továbbá 29 szarvasmarhát 550 kilogramm átlagsúlyban az Állatforgalmi, illetve Tenyészállatforgalmi Vállalatnak. A sertések egy része fogyasztásra kerül, nagyobb részük pedig a továbbienyésztés céljait szolgálja majd.

Háxtűsnésö

A gyár a párthatározat szülötte: Iparosítani az Alföldet, tehermentesíteni a fővárost. A Reszelőgyár így került Kecskemétre. A törzsgárda pedig külön nevet is adott neki — a béke üzeme, mivelhogy laktanyából alakították. Rövid történelme más sajátosságokat is kínál, melyek mind toll- ravalók. Ilyen többek között a háztűznéző.

Első olvasásra sokunknak kedves emléket idéz ez a szó. Az új élet kezdését, a „fészekrakást” mindig megelőzi ez a régi szokás, mert a háztűznéző komoly dolog, általában egy életre szól. Ezért lett belőle szertartás, méghozzá a legkülönösebb, hiszen a szeretet mellett, az óvatosság, a kíváncsi bizalmatlanság szülte.

Ki tagadná ilyenkor a szülők izgalmát: Hogyan vélekedik róluk a látogató? Megnyerik-e tetszését? Lesz-e valami a dologból’ Egyszóval, révbe jut-e gyermekük? Valahogy ilyen érzésekkel fogadták a Reszelőgyár vezetői Nyitrai István háztűzné- zését is. Nem volt éppen fiatal ember, de amit tudtak róla, elég volt annak kimondásához, hogy Pista jó partinak ígérkezik. Józan, megfontolt ember. Évtizedes gyakorlata van a szakmában, meg rangos is — művezető. Ráadásul egyike a legjobb szervezőknek. Kell ennél jobb parti az ő „gyermekeiknek”, akik most kezdik a nagyüzemi életet, kevés még bennük a tapasztalat, csak tanulják az ipar fegyelmét.

Nyitrai István is hasonló gondolatokkal érkezett Kecskemétre. A pesti életet már megszokta, a szakmájának viszont szerelmese. Most mégis választania kell. A gyár vidékre települt. Vajon' mivel biztat egy kecskeméti „házasság”? Választani sosem könnyű. Az ő esetében még úgy se. Magát csak meggyőzi, de mit szól majd Erzsi. Aztán ott vannak a gyerekek. Hol biztosabb a jövőjük, Pesten vagy Kecskeméten? Nem volt bátorsága tovább vallatni magát.

Az igazgató barátként fogadta. Nem titkolt előtte semmit. A vágóműRely vezetését kérte tőle. meg tanácsokat, hogy melyik gondon hogyan segíthetnének. Nyii- rainak ez különösen jól esett. Feledte is a maga gondjait, amíg a műszak tartott. De később, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, nem tudta, mit kezdjen az idejével. Nyakába vette a várost. Másnap is ez lett az esti program. Utána ismét. Nézte, hogy épül az Aranyhomok. Volt minden vendéglőben. Vizsgálta a korzó esti hullámzását, meg az embereket a Pálma cukrászdában. Kisétált a Leninvároe torony- daruihoz, nézte a múzeumot a Vasútkert- ben. Járt a könyvtárban meg a mozikban. Szombaton aztán beszámolt Pesten az asz- szonynak.

A meggyőzés mégsem ment könnyen. Pest erősebben hatott a maga érveivel. Meg aztán Nyitrai sem tisztázott magában még mindent. Hetek kellettek, amíg a művezető az asszonyát is lehozta „háztűznézőbe”. A gyár vezetői kezdtek megnyugodni. Mégis lesz valami a „partiból”. Erzsinek a gyárban ajánlottak munkát, a MEO- ban. Tetszett neki. De a Csillérvte!ennek hangoztatása, ahol majd a lakást kapnák, idegenül csengett benne. Csak később kezdett l>arátkozni a gondolattal, ahogy figyelte építését. Közel van a gyárhoz, új ház, meg szép is.

Férje azonban minden szombaton ború- sabb hangulatban érkezett. A lakást, nem kapták meg az ígért határidőre. Volt olyan hét, hogy Nyitrai kerekperec kijelentette a gyárban: Már nem hisz az ígéretekben. Visszamegy Pestre. Jövő héten ne is várják. Otthon aztán lehiggadt, s hétfőn tor vább irányította a munkát. Aztán a lakás :s elkészült, s Nyitraiék döntöttek. Leköj- tozött az egész család.

Az ember tekintélyéről nem kell írnom, hisz azért volt az egész háztűznéző. De Erzsi asszonynak is nagyot nőtt a becsülete. Eleinte ő volt a Reszelőgyár nőtanácsának elnöke, a választás óta pedig az üzemi bizottság tagja. Ez a kis írás pedig nemcsak az ő történetük. Homoki Antal, Szabadi Gyula. Rezák János háztűznézője is hasonlóan végződött. Barátok között pedig a feledés is könnyebb. Persze, visszavágyás minden családban van. Kecskemét ma még keveset nyújt Pestből. Nyitraiék sem ben- szülöttek itt. De ahogy értesültem, megismerték és egy kicsit meg is szerették már a hírős várost.

Sándor Gém.