Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
I »Ma! Mt. szeptember i, némcm-c^»P0BTwti02ATA „Káveczky Istvánt meg Sarkad! Sándort bevitték a községházára. Most ott vallatják őket. Alighanem kommunizmus miatt. Nagy Lajos, Kiskun halom, 1932. Ha Dunasxemes felől vonaton közeledünk Kiskunhalam felé, akkor már messziről szemünkbe tűnik egy villogó gömb. Első pillantásra a brüsszeli világkiállítás gigantikus atommo- delljéhez hasonlít s csak azon csodálkozik a jámbor idegen, hogy került Brüsszelből Kiskun- halomra’ Amint közelebb ér a Vasút utcán befelé haladva a faluba, akkor látja, hogy mégse atommodell, hanem hidroglo- bus. Nagyot kellett volna változni az életnek ezen a glóbuson, hogy Kiskunhalomra hid- roglobus kerüljön. Most ott villog a magasban, s szédül az ember, ha fölnéz, s hallgatja, míg a gyerekek magyarázzák, hogy miért nem dől el ez a modern minaret, s hogy miként is ad majd vizet Kiákunhalom népének. A Duna menü falvak dúskálnak a vízben egyébként is, nem úgy mint beljebb, Kecskemét felé az alföldi száraz települések Kiskunhalmon is csobog jó pár artézi kút, de amint mondják, lassan magánja a csobogást, kimerülőben van. Márpedig a kiskufc halmi ember egyre több vizet fogyaszt, nemcsak nzért, mert öntöz, hanem azért is, mert többet mosakszik, mint »égen. S miért mosakszik többet? Mert az új házakba az új Boron végig már fürdőszoba is épült, s világos, hogy a kádba több víz kell, mint a lavórba. A hidroglobus ötlete a tanácsházán született meg — Péteri Lajos elnök fejében. Nem volt nehéz kitalálni, hiszen a környező falvakban már több- felé ékeskedik, de annál inkább nehéz dolog volt a végrehajtás tervét nyakába venni, Péteri La fos harminc év körüli ember, s újabban nem fut- hallozik. Azért nem futballozok, mert ő is tanul; Péteri Lajos tanácsakadémiát végez, s ezért nem rúgja a labdát. Hogy előbb miért rúgta? Azért, mert szereti a falu fiatalságát, s biztos volt benne, hogy azok a fiúk, akikkel a bőrt nyúzza, meccs után a tűzbe is elmennek vele, pedig ő nem Is oda, hanem csupán egy kis társadalmi munkába hívja őket. Jól számított. Péteri Lajos azonban nemcsak a futballpályán meg az iskolapadban vitézkedik, hanem elsősorban a faluban. Mert nem olyan egyszerű dolog ám a kiskunhalmi glóbuson a hidroglobus, mint azt az ember gondolná. Először is rá kell venni a népet, hogy kedve legyen hozzá. A kedv azért kell, hogy tudja, miért fizeti a jócskán felemelt községfejlesztési adót. Persze, fizetné altkor is, ha nem tudja az okát, de nem mindegy, hogy kedvvel fizet-e valaki vagy kedvetlenül. Nos, ha készen van a terv, sőt a jóváhagyás is megérkezik járástól-megyétöl, meg még vagy hat helyről, akkor kezdődik a harc a vállalattal. A harc nemcsak alku, hanem inkább sürgetés; S ha valami megakad, akkor az elnöknek kell futkosni ide-oda, mert ha cam megy a munka, hamar huhogni kezdenek a baglyok az al- ezegen, s olyan cifra pletykák indulnak el, hogy csak na! S már dőare beosztani, hogy XVIIL Tanácsház melyik utca kap hamarabb vízvezetéket! Itt igazságot tenni nem lehet, hiszen a „vízfejtől” jobbra-balra, előre-hátra egyaránt nyílik utca, s hogy miért éppen a jobboldali kap előbb vízvezetéket, s miért a baloldali utoljára — ezt a baloldaliaknak megmagyarázni nem lehet. De hát csak ennyi legyen a baj — ebben a nagyon merész és nagyon bátor vállalkozásban. Mert manapság kiskunhalmi tanácselnöknek lenni nem kis dolog. Olyan ember állja meg a helyét, aki egyszemély- ben tervező, politikus, közgazdász, mezőgazdász, s még jó pár ilyesmihez van érzéke. Hiszen nemcsak a hidrogló- busról tárgyalnak naponta a tanácsházán, hanem szó kerül ott a kultúrház kibővítésétől kezdve a mozi szélesvásznú méreteknek megfelelő felújításáig mindenről. S hogy van, ami elmarad, noha sürgős lenne — ugyan ki szólhatna emiatt eny- nyi sok eredmény közt? Mert való igaz, az ősi, harminc éve is megénekelt por még mindig elég nagy, sőt talán még nagyobb is, mert akkor csak a gulya verte fel, vagy esetleg a grófék automobilja, ma pedig a szövetkezet hét traktora gyarapítja a másik hét helybeli és hetvenhét idegen, jövő-menő személyautóval poros egyetértésben. — Majd sor kerül erre Is — mondogatja Péteri, s abban igaza* ad néki Kiskunhalom legkritikusabb személye is, hogy a bölcsőde és óvoda előbb való volt, sőt még egy kéne, hiszen most már nemcsak az Újvárosba járók csemetéi, hanem a szövetkezeti asszonyok nebulói is oda kívánkoznak napközben. Péteri Lajos esténként kiül a szép jegyzőlakás verandájára. Nem nyelvbotlás, amit írtam, mert a háza annak idején Szi- rotka jegyzőnek készült községi pénZből, olyan palota* hogy biztos szívták fogukat érte az akkori polgárok. Ha manapság próbálna magának ilyent építtetni Péteri Lajos, hamar megmondanák neki, hogy hova menjen. De Péteri Lajosnak van any- nyi embersége, hogy ezt a jegyzői palotát nem egymaga lakja, — noha mint szolgálati lakásra joga lenne — hanem szállást adott ott egy munkáscsaládnak, s azon kívül még a bölcsőde vezetője is ott lakik náluk. Szirotka jegyző és felesége nem álmodták legsötétebb álmukban sem, hogy kies lakukban az idők múlásával egy szegényparasztból lett tanácselnök, egy gyári munkás és egy óvónéni fog lakni — családostul. Hát igen, jegyző úr, ilyesmi is megesik a világon, különösen akkor, ha a világ közepéről van szó, azaz Kiskunhalomről, A jegyző úr latinul is tanult annak idején a gimnáziumban, s most az élet szolgáltat egy szerény példát arra, hogy mit jelent: változnak az idők, változnak az emberek. De nem lenne teljes a kép, ha a tanácsházán járva, be nem kukkantanánk a titkárnőhöz is. Éva azokhoz az újfajta Évákhoz tartozik, akik á női egyenjogúságot nemcsak a választási urnáknál, de a munkában is gyakorolják, mégpedig olyan poszton, ami ősidők óta a férfiak helye volt Kískunhalmon. Éva Kiskunhalom legszerényebb teremtése, pedig lenne mivel büszkélkednie. Hiszen minden őslakos jól tudja, hogy Éva édesanyja hosszú éveken át cselédként szolgált hol itt, hol ott, s még inkább emlékeznek rá, hogy Éva is így kezdte az életet. Veres Pista sorsát boncolgatva, már szóba került ilyesmi, s kár is volt ott éLmon- lani az idevonatkozó gondolatokat, mert Éva jobb példa lett volna. Aki értő szemmel nézi az életet, az tudja, hogy mit is jelent, ha valaki cselédlányként kezdi pályafutását. Mily sok megszégyenítést, kiszolgáltatottságot, űzést, hajtást, létbizonytalanságot jelentett ez régen. Éva a mosogatótáltól indult el, hogy élőbb magánúton a nyolc osztályt majd a négy gimnáziumot elvégezze, s eljusson a nagytakarítás tudományától az algebra egyenletedhez. Most intézi a dolgát, beírja a halottakat, Kiskunhalomra születőket, házasokat, s még mindazt, ami egy tanácstitkár kötelessége. Ebből elég is ennyi, hogy lássa a világ, hogy nemcsak Ádám, de Éva is új utakon jár Kiskunhalmon, ahonnan minden út indul legalább is ebben az írásban. fFolytatjuk.J Sanyi „tanult ember” lesz Alkonyodik. A tantermekben kigyulladnak a villanykörték, melegsárga fényük idős, ősz fejekre, vagy napbarnított fiatal arcokra hull. Beszélgetnék. A téma ugyan mi lenne más a dolgozók általános iskolájának „öreg diákjai” számára — 800— 850-en vannak a város üzemeiből, gyáraiból — mint a most kezdődő, új tanév várható örömeinek, nehézségeinek 6ok apró, vagy lényeges mozzanata. A régiek, a VII—'VIII. osztályosok, már a tapasztalt nagy- diák fölényével magyaráznak a most kezdő „zöldfülűek” előtt És ők, az V—VI. osztályt ősz- szevootan végző üzemi dolgozók gondosan ügyéinek arra, hogy minden szót elcsípjenek. Hiába, kezdők számára sohasem árt egy kis tájékozottság.:. P. Gyula reptéri dolgozót elkísérte a családja is. A kedves, szőke asszonyka és a megüle- tődve nézelődő kis Gyusai gyerek figyelmesen hallgatják a frissen beiratkozott apuka jövőbe nyúló, nagy terveit: — Még tovább szeretnénk tanulni valamelyik technikumban. Saját magamon tapasztaltam, hogy tudás nélkül ma már se- milyen szakmában nem lehet boldogulni... Ezt vallják a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat jókedélyű dolgozói is. A fő-fő tréfamester Sz. Mihály, elkomolyodó arccal indokolja meg elhatározását: — Szocialista brigádban dolgozom. Ott már mindenkinek meg van legalább nyolc általánosa. Én sem akarok lemaradni a többitől... N. Mihály lakatos családostól jár iskolába. Tanul az asszony, mind a három gyerek, s itt az ideje, hogy a családfő is tankönyvet vegyen a kezébe. Hő vágyuk az általános iskola elvégzése után beiratkozni a technikumba. Ez most már szükséglet — mondják — mint a kenyér vagy a ruha, amit mar gunkra öltünk. Azonkívül nemcsak szeretnénk, de módunk jm van a tanuláshoz,.. A segédmunkás kfas M. Sanyi mélyen átérzi annak fontoesár gát, hogy ő most „nyila tkozik”i — „Tanult ember" szeretnék lenni, — néz körül és látva, hogy a többiek nem nevetnek, nekibátorodva folytatja — egyeseket lassan a holdba repít a tudomány, mi sem érhetjük be itt a földön azzal a kevéssel, amit ismerünk... Mennyi tudássá, «zépne sóvár- gó vágyakozás, az ember fejlődést szomjazó ötök igénye nyilvánul meg az akadozva keresgélt, őszinte szavakban. És milyen ékes bizonyíték arra, — hogy lassanként lerójuk elmúlt évtizedek bűnét, súlyos mulasztásait — egy tudatlansága miatt piruló, nevét él nem áruló konzervgyári munkáslány pár, csendes szava: — KalauznS szeretnék leírni — ez az álma — de ehhez nyole általános szükséges. Hiába akartam, nem tanulhattam eddig. Szűkösen voltunk otthon — nagy a család — és apám feleslegesnek tartotta még a tanulás gondolatát is. Olyan boldog vagyok most — nehéz ezt így szavakkal elmondani»; Jönnek, egyre többen Vaiiw^j; — hogy aztán néhány ér alatt elfogyjanak — az iamereteikwt bővíteni, taimlni vágyó doügműtL S. Mihály lakatos és T. János csökkent munkaképességű varró, aki cArtk most szcrsét tudomást az újságból arról, hogy a inuameüett tanulni Is letet Azonnal beiratkozott. A szükség hozta ókat éá jó néhányukat a szükség visz tovább a technikumok, középéi-' kólák falai közé. Az egyre job- n szerteágazó, bővülő és dtf- férenciált világ raegLsmcjnlaéoefc, felszabadult emberi aflootó- készségnak a szükséglete.., Vadas > A szakszervezetek a falu kultúrájáért A falun élő muiíkások mindeddig — mondhatni — kívüles- tefc a szakszervezetek tevékenységének hatókörén. Többségük ugyan tagja volt az üzemi szak- szervezetnek, de oda tartozása jóformán csak formális, hiszen munka után vonatra, autóbuszra ült, s a lakóhelyéről csak másnap reggel a munkakezdésre érkezett vissza. Így az üzemi szakszervezetek különösen kulturális vonatkozásokban, s a továbbképzésben nem számolhattak az úgynevezett vidékiekkel. Uj munkaterület Éppen ezért a Szakszervezetek Eács-Kisfcun Megyei Tanácsa tervezetet dolgozott ki a falun lakó üzemi dolgozók összefogására és foglalkoztatására. A tervezet azonban nemcsak ezt a célt szolgálja. Akkor, amikor megalaikítja az üzemi dolgozók helyi szervezeteit falun, egyszersmind segítséget ad a falu társadalmi és kultúráiig fejlődéséhez is. A szakszervezetek munkáját tömegszervezeti jellegükből adódóan az SZMT a következőkre irányítja: Szervezés az ipari dolgozók, valamint a falusi lakosság körében, részint szakmai, részint szakmaközi jelleggel, a falu politikai, társadalmi és kulturális problémáinak megoldása érdekében. Nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonatkozású segítség- nyújtás a helyi társadalmi és gazdasági szervekkel egyetértésben a falu szociális és kulturális ellátottsága számára. Az S2MT tervezete e két szempont alapján részletekre bontja a feladatokat. Felhívja á vállalatok, gazdaságok vezetőit, hogy vállalják el egy-egy község patronálását, s ne zárkózzanak A az anyagi áldozatoktól sem. Segíteni I A tervezet elsősorban a művelődési otthonok helyzetének megjavítását tűzi ki célúk A megyében lévő 102 tanácsi művelődési otthon többsége nem felel meg a megnövékedett követelményeknek. A hiányos bútorzat és a sok helyen elhanyagolt környezet mellett jellemző, hogy a művelődési otthonok mintegy felében van csak rádió, vagy televízió. A vállalatok szakszervezeti bizottságai a gazdasági vezetőkkel egyetértésben tehát anyagi lehetőségeikhez mérten vásároljanak vagy kölcsönözzenek rádiót, televíziót, filmvetítőgépeit, s a művészeti csoportok számára felszerelést. Sokat segíthetnek a művelődési otthonok felszerelésének javításában, az épület karbantantásában is a szakszervezeti bizottságok, s ehhez felhasználhatják az üzemben elfekvő építkezési anyagot, kulturális felszerelést. A társadalmi munkában különösen a szocialista brigádok aktív részvételére lehet számítani. A segítség lemagasabb foka az, hogy a vállalat a patronált község kulturális programját beépíti a saját kultúrális tervébe. Ns csak pénzt Mind erre lehetőséget ad a jövőben az SZMT szervezete. Az anyagi szempontok mellett azonban természetesen kötelességévé teszi az üzemek szak- szervezeti bizottságainak azt is. hogy erkölcsileg támogassák á falusi kultúrális munkát, gyen ék részt az ünnepségéti kultúrális rendezvények más* szervezésében, az ismeretterjesztő előadások, akadémiai «V rozatok megrendezésében, látogassanak él a faluba filmekkel; kiállításokkal, színjátszó csapon- tok és irodalmi színpadok műsorával és támogassák a helyi együtteseket. Ezekben a hetekben folyik á tervezet részletes kidolgozása; s rövidesen a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa elé kerül, hogy határozatra emelkedve új nagyarányú átalakulás hathatós eszköze legyen falvatak életében. M. £ Hz ország első earadicsommag-feldolgező üzeme Kecskeméten* a Euna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben megkezdték az ország első, teljesen automatizált para- dicsommag-feldolgozó üzemének az építését. Az intézetben eddig kezdetleges kézi munkával választották el a paradicsom húsától a magot, amelyet azután napon szárítottak meg. Ez aZZat a veszéllyel járt, hogy ha nem időben végezték él e munkát* csökkent a mag csíráképes6ége. Az új feldolgozó üzemben automata gépsor alkalmazásával folvamatósan nyerik a paradicsommagot, s így kiváló minőségű vetőmaghoz juttathatják a gazdaságokat. Az üzem a jövő évi' paradicsomszezonra készül él. s az idénv alatt mintegy 50 mázsa magot állítanak elő.
