Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-05 / 207. szám
H*«wi >t«mK»r 5. szerda S. «*»**! Családi vetélkedés Terven felül hizlalnak Lendületes verseny bontakozott ki a kisszállási Szabadság Termelőszövetkezetben is, ahol a tsz a földeket teljes egészében családi művelésre osztotta fel tagjai között. A családtagokkal együtt összesen kilencszázan vesznek részt a nyárvégi munkákban: a talajművelésben és a betakarításban. Különösen a dohányföldeken -halad erőteljes iramban a munka. A meleg, száraz időjárás sürgette- a szedést; ezért a dohán vbetakarításban dolgozó 70 gazda (nagyrészt asszonyok és lányok) már a múlt hétfőn munkához látott, hogy e hét közepéig befejezhesse a szedést. Szorgalmas munkájuknak, a gondos — kétszeri, illetve háromszori — kapálásnak is köszönhető, hogy a dohány szépen fejlődött, és holdanként a tervezett 10 mázsával szemben 15 mázsára számítanak belőle. Eszerint növekszik majd a bevétel A dohány többlettermése értékének a 35 százalékát prémiumként megkapják a gazdák. A családi művelésben alkalmazott premizálás fokozza a gazdálkodási tevékenységet, növeli a munkakedvet és hasznos versengésre is serkent, mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban egyaránt, — fl Szabadság Tsz vezet A Hazafias Népfront községi bizottságnak kezdeményezésére Tompa három termelőszövetkezete között tavasszal verseny indult a mezőgazdasági munkák eredményes, időben történő és jő minőségben való elvégzésére. A versenyt a havonta tartandó határszemle alkalmával értékelik. A feltételek teljesítése érdekében példás a Szabadság Tsz munkaszervezése. A különböző növényfélék termésének szedése időben, folyamatosan történik. A 120 hold köztes bab betakarítása ezekben a napokban ér véget- s e héten megkezdik a közel 50 hold burgonya szedését is, amelyből holdanként 100 mázsa termésre van kilátásuk. Locskaí Károly a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet párttitkára — a közös gazdaság traktorosainak „Karcsi bácsija” — beszélgetés közben ezeket mondja: — Idestova tíz éve, hogy szervezem a versenvmozgalm at. Kezdtem az állami gazdaságban, majd folytattam a gépállomáson, s most itt, a szövetkezetben „gyakorolom”. Tekintve, hogy hét évig dolgoztam a gépállomáson, a szívemhez most is a traktorosok állnak legközelebb, tehát leginkább velük tudok szót érteni. S ezzel a szövetkezet traktorosai között kialakult versenv- mozgalomra terelődik a _ szó. Kilencen vannak a hét erőgéphez. minthogy két génét kettős műszakban üzemeltetnek. Vannak közöttük fiatalok és idősebbek is. ahogy énnen összeverbuválódtak a közös gazdaságban. Ám a télen, még a tavaszi munka megindítása előtt, mind gyakrabban esett szó közöttük arról, hogy versenyt kellene indítani ... A beszél ee+öíKól tervezgetés. a terveztetésből pedig elhatározás született: kihívták eevmást páros versenvre. A szervezést a párttitkár vette kezébe, amiben sokat segített Puskás Kálmán. a brieádvezető is. Vala- mennvien vállalták hogv alávetik magukat a vetélkedés szabásainak. Aztán megkezdődtek a munkák, s szénen kialakult a verseny, amit havonként^ ért-felnek. A traktorosok úgy dönez a szövetkezet vezetőinek egyértelmű véleménye. Ennek eredménye pedig könnyen lemérhető a többi kapásnövénynél, a kukoricánál és a cukorrépánál is, amelyeknek földje tiszta, gyommentes — se két növényféle ugyancsak a tervezett termésen felül fizet. A három növénytermesztő brigádvezető állandó versenyben áll egymással, amelynek célja, hogy melyikük brigádja teljesíti elsőnek a területük nagysága szerint megállapított tervfeladatokat, minőségi és mennyiségi szempontok alapján. Jelenleg Bundzsák József és Sztrinkó János brigádvezetőké az elsőség. Kettőjük közül Sztrinkó János brigádja jóként a munkafegyelemben tűnik ki, a munkaszervezés viszont Bundzsák József brigádjában a jobb. A két legjobb brigádvezetőt év végén 2000, illetve 1000 forint pénzjutalomban részesíti a szövetkezet. Tavaly rosszul sikerült a ser- téshizlaiás a vaskúti Dózsa Termelőszövetkezetben. A sertésgondozók elhatározták, hogy az idén a tavalyi lemaradást pótolják, s több sertést meghizlalnak a tervezettnél. Elhatározásuk nemsokára versenykihívás formájában is testet öltött. Nem kis részben e versenynek köszönhető, hogy ebben a hónapban már átad'ák az erre az évre tervezett 306 sertés utolsó „példányait” is, s másfél hónappal ezelőtt a szövetkezet újabb, szintén még ebben az évben átadásra kerülő 102 hízott sertésre szerződött. Eleinte, még a tavasszal, több gondozó is meglehetős kétkedéssel szemlélte a vállalás teljesítésének lehetőségeit. Nem teljesen ok nélkül, hiszen a kukoricatermésre nem a leg.iobb volt a kilátás. Vigh Gábor brigádvezető azonban, aki egyúttal a termelő- szövetkezet párttitkára is. váltig bizakodott, s végképp leszerelte azt az „ellenzéki” álláspontod amely szerint jobb lett volna eladni a hizlalás alapanyagául szolgáló süldőket. S aztán az időjárás azokat igazolta, akik hittek a vállalás teljesítésében. Hiszen kukoricából jó termés ígérkezik, s árpából is többet takarítottak be a tervezettnél. Verseny a földeken Vállalták — teljesítik Less a télre takarmány HEGEDŰS JÁNOSSAL, a bátyai Haladás Termelőszövetkezet elnökével beszélgetünk. Kezében ott a versenyfelhívás, amelyet másfél hónappal ezelőtt hirdettek meg a Vili. pártkongresszus tiszteletére, s amely a járási tanács mezőgazdasági osztályának közvetítésével a környező közös gazdaságokba is eljutott. — A versennyel el akarjuk érni — mondja az elnök —. hogy a múlt évi 1867 forint egy holdra jutó gazdálkodási eredményt az idén 2054 forintra emeljük. Erre megvannak a kilátásaink. A fűszerpaprikánk például 30 mázsa átlagterméssel fizet. Majoránnából 3,6 mázsa átlagtermés elérését terveztük, de a szövetkezet gazdái négy mázsát vállaltak. A többi növényfélénél is a tervezettnél nagyobb hozamok betakarítását tűztük ki célul. A VERSENYZÉSNEK köszönhetően a kukoricát gazdáink kétszer megkapálták — lókapával többször is. A második kézikapálás után holdanként egy mázsa pétisóval is fejtrágyázták e takarmánynövényt, amelyet egy- egy holdon 22 ezer tövön termesztünk. Művelése egyébként jelenleg is tart: a háztáji tehenek takarmányellátása végett fattyazzák a kukoricát. Ebből kettős haszon is származik. A tengerit különben százalékos műveléssel ápolják gazdáink: a termés értékének a 33 százaléka az övék. H. D. Becker Antal, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főmezőgazdásza előtt kiterítve fekszik a szeptember havi kampányterv. Az íven a hozzá nem értő szemlélő hieroglifák halmazát látja, ám Erőteljes, versenyszerű ütemben folyik a silózás a bajai ■Vörös Fény Termelőszövetkezetben is. A kukoricaszárral és a másodnövényekkel együtt összesen 2500 köbméter zöldtakarmányt tartósítanak. Képünkön Büksi József és Szabó András szövetkezeti gazda a közel 200 köbméteres silógödör „gyomrának” a megtöltésén szorgoskodik. (Pásztor Zoltán felvétele.) kevés magyarázat után egyszerre minden érthetővé válik. A jelek áttekinthetően szemléltetik, hogy az e hónapban adódó kilencféle munkát egy-egy területen hány gépegységnek mennyi idő alatt kell elvégeznie. — A munkák között a legnagyobb jelentőségű most a silózás — tájékoztat a főagronómus. — Ez a munka pedig a legalaposabb megszervezés nélkül semmit nem ér. Már csak azért is, mert kevés a gépünk. Mindössze három Orkán, iárvasilózó- val rendelkezünk, A szervezést azonban nagybani megkönnyíti, hogy a két — egyenként 16 főből álló — silózóbrigád között vetélkedés folyik. A verseny feltételei között szerepel, hogy a brigádok a tervezett mennyiségnél többet sa- lózzanak. a munkafegyelem szabályait teljes mértékben betart- sák, s a munka után is bizonyos fokú kollektív életmódot alakítsanak ki. Éjjel-nappal folyik a silózás, s esténként váltiák a brigádok! egymást. Hetenként van a műszakcsere. Az a brigád példáuL- amelyik az elmúlt héten nappal dolgozott, most éiiel végzi ezt a munkát, s fordítva. j Itv módon a géneket is a leg- ' teljesebb mértékben ki tud* töttek. hogy az üzemanvag fel- használásában 15 százalékos megtakarítást érnek el, s általában időben végeznek el minden munkát, még pedig elsőrendű minőségben', a legjobb tudásuk szerint. S hogv már eddig is kiválóan dolgoztak, arról elismerően nyilatkozik Papn Kálmán, a szövetkezeti gazdaság főmezőgazdásza is: — A szántásnál mindent a megadott szempontok szerint végeztek el. A meghatározott mélységben forgattak, a barázdákat rendesen beszántották, jó magágyat készítettek, s a csatlakozó munkagépeket, a kapcsolt hengert és a fogast is megfelelően használták. Különösen ketten törtek előre: Sztankovics Lajos és Kordé György. Jelenleg is ők az elsők: pontosabban Sztankovics az első és Kordé a második. De kettejük munkája között egészen csekély a különbség, ök maguk is versenyeznek egymással, illetve már az aratás ideje alatt is vetélkedtek, ugyanis részt vettek a gabona betakarításában. Vállalták, hogy az eredetileg tervezett 160 hold helyett 200 holdon aratnak. S végül is Sztankovics 317, Kordé pedig 308 holdon vágta le a gabonát. Kiváló munkájuk következtében a szövetkezet a tervezettnél három nappal korábban fejezte be az aratást, hiszen az aratógépeket vontató traktorok lelkes vezetői naponta és génenként 25—30 holdon „tették kévébe’* a lábon álló termést. (Tavaly a gépállomás gépeinek csak napi 3—4 hold volt a teljesítményük.) A határ külső képe is elárulja a szövetkezet jól dolgozó traktorosainak keze nyomát. A tsz földterülete tíz kilométer hosszan nyújtózkodik, egészen Űjsoltig. Nagyszerűen elmunkált, asztalsimára hengerezett táblák találhatók itt. Tarlónak nyoma sincs... — Nincs bizony — veszi át a szót Locskai Károly —, hiszen augusztus 22-re az összes tarlón, 970 holdon elvégeztük a nyári mélyszántást... Pedig közvetlenül az aratógépek nyomában, 600 holdon tarlóhántást is végeztünk. De ezzel már sehol sem találkozik nálunk az elvtárs. mivel azóta azt is mélyszántottuk. Már a vetőszántást végzik. E munkában szorgoskodik a „két első” is, Űjsolt szélső házainak szomszédságában. A messzeségből ideködlenek Dunaújváros kéményei. A nyár végi táj szépségével azonban most nem sokat törődik Sztankovics és Kordé, akik a berregő UTOS-ok nyergében arra ügyelnek, hogy az eke megforgatja-e 30 centi mélyen a kiszikkadt, esőért szomjazó földet. Mert ennvi az előírt mélység, s ha törik, ha szakad, egv centivel sem adják „feljebb”. Bár se nem szakad, se nem törik, csupán az ekevas kopik... — Naoon^a háromszornégyszer is élezni kell — jegyzi meg a már nem éppen fiatal Sztankovics. — Ez kissé hátráltat bennünket — teszi hozzá Kordé György. — E táblát egyébként az idén szántjuk először ilyen mélyen. A „vetélytársak” mindig együtt, egy táblán dolgoznak. Már tavaly is jól összeszoktak, amikor még az újsolti Kossuth Tsz-ben váltótársak voltak. A jól összehangoltságnak mit sem árt az, hogy versenyeznek. Mint azelőtt, most sem hagyják egymást cserben, ha netán valamelyikük gépének baja akad. — Hiszen azért szocialista ez a verseny, hogy egymást segítve haladjunk előre, a közös érdekében. A közösnek nem az a fontos, hogy Sztankovics vagy Kordé az első. hanem hogy jól el legyen végezve a munka. Ezért vagyunk mi, s azért, hogy az aszály által okozott kárt jó talajmunkával igyekezzünk valahogy csökkenteni — vélekedik egvmás szavába vágva a két traktoros. Sokat dolgoznak. Jelenleg is 16—17 órát szántanak naponta. A tavasszal volt úgy, hogy húszat is. Akkor minden összetorlódott. Az aratás ideje alatt sem aludtak túl sokat. Kiváló munkáinkat először furcsálkod- va nézte a többi traktoros, de aztán ők is „rákapcsoltak”, s az övékéhez hasonló lelkesedéssel igyekeztek. A szövetkezetben nem marad el az anvagi megbecsülés sem. Áprilisban például ötezer forintot kerestek, s az aratásban elért jó munkáért is szép prémiumot kaptak, a „túlteljesített” terület minden holdja után nvolc forintot. S bár a jó kereset egyáltalán nem lényegtelen. őket elsősorban mégis az teszi él traktorosokká, hogy a közös gazdaság iövedel- mét igyekeznek gvaranítani. Hatvani Dániel jak használni. A brigádok igyekezetére nagy szükség van, mivel mintegy 700 hold fővetésű silókukorica termését kell „feldói gozniok”. Ez a munka már befejezettnek tekinthető. s mintegy 500 vagon felaprított zöldtakarmány várja a téli etetést. De mivel már törik a szemeskukoricát, folyamatosan vágiák és rakják silóba az elevenzöld kukoricaszárat is. Ebből további 5—600 vagon tömeg, takarmányt készítenek. A silózást egyébként az országban szinte egyedülálló módszerrel végzik. Nincsenek beton, gödrök, de árkokat sem ásnak, csupán tíz méter széles. 40 méter hosszú és 3,5 méter magas kazlakba rakják a felaprított takarmányt. Állandóan tanostatiák, körmiig traktorokkal tinrariák, hogy mevka’ria a megfelelő tömörséget. Utána szalmával és törekkel, maid fűrészporral fedik be. s e „tetőzetre” árpát és zabot vetnek. Ily módon nem megy veszendőbe vastagabb réteg, mint a hagyományos módszerrel, s felhasználása is roppant egyszerű: a takarmányt trágyamarkolóval rakhatják kocsira, amely az etetés helyéig szállítja azt. Gépesítették a szecskázott kukoricának a pótkocsiról történd lehúzását is: a kocsi belső olda- Iára köteleket szereltek, amelyekkel az egész rakomány egyszerre lerántható. A gazdaság négy üzemrészében magasodnak a silókazlakj Számuk egyre növekszik, éjszaka is, a nagyerejű reflektoroJe fényében, az emberek és a gépek nemes versengésének eredt menyeképpen. Az „éltraktorosok” meg a többiek
