Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
1962. szeptember 30, vasárnap 3 r*?#1o,| Községi páríértekezlet Bácsalmáson A tapasztalatok azt tgazolják, hogy egy-egy értekezlet sikerét az előadás, illetve a beszámoló nagymértékben befolyásolja: fokozza a kezdeményezőkészséget, ötleteket ad, gondolatokat ébreszt és a mulasztások leküzdésére ösztönöz. A bácsalmási pártértekezlet is ezt igazolta. A beszámoló, amelyet Rádi Ignác, a községi párt- bizottság titkára terjesztett elő — a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek nagyszerű útmutatása alapján vizsgálta a község kommunistáinak munkáját. Körültekintően elemezte a gazdasági élet eredményeit, számot adott a kulturális nevelőmunka sikereiről. örömmel jelentette az értekezletnek, hogy a termelőszövetkezetek évről évre eredményesebben gazdálkodnak. A terméshozamok növelése érdekében fokozatosan bevezetik a mélyművelést, 35—10 centiméteres szántással vastagítják a termő és víztároló réteget. Három évvel ezelőtt holdanként 43 kilogramm, tavaly már 110 kiló műtrágyát használtak fel. A közös gazdaság termésátlaga búzából 9, azután 10, tavaly pedig 11 mázsára növekedett. Kukoricából az elmúlt évben májusi morzsoltban számítva a Lenin 14, a Haladás 15, a Táncsics Termelőszövetkezet pedig 17 mázsás termést ért el. Az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére a Lenin Tsz gazdái csövesen 35, a többi termelő- szövetkezet pedig átlagosan 23 t—30 mázsa tengerit takarít be egy-egy holdról. A hozamok növekedése és a gazdálkodás eredményének fokozódása gyarapította a tagok jövedelmét is. Három évvel korábban az öt helyi termelőszövetkezetben átlagosan 22, azután 25. tavaly pedig 32 forintot ért egy-egy munkaegység. A beszámolóhoz elsőnek dr. Veréb János állatorvos szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy ő ugyan nem tagja a pártnak, azonban, csak úgy mint a kommunisták, teljes egészében szívügyének tekinti mindannak elősegítését, amit az előadásban hallott. Elmondotta, hogy a szocialista építést, a szövetkezetek megerősítését szolgálja tevékenységével és javaslatokat tett az állategészségügyi ellátás további megjavítására. Foglalkozott a Lenin és a Petőfi Termelőszövetkezetek közös baromfifarmján jelentkező gondokkal és Indítványozta, hogy helyben is próbálják meg néhány baromfi- takarmányféleség keverését tápértékének megjavítása céljából. Az értekezlet résztvevői jól gazdálkodtak az idővel, nem nyújtották hosszúra a tanácskozást, mégis tizenhármán kaptái szót. A felszólalásokat hallgatva különösen szembe tűnt a résztvevők kezdeményezőkészsége, a bátor bíráló, légkör. Többen elmondották, hogy a községi pártbizottság titkára eddig is eredményesen látta el feladatát, azonban nem mulasztották el az alkalmat, hogy tanácsaikkal segítsék további tevékenységét. A szervezeti szabályzat valamennyi kommunistával t— így a párttitkárral szemben is növeli a követelményeket. Rádi Ignác elvtárs a jövőben is őrizze meg határozottságát, azonban a párttitkári poszton soha ne veszítse el türelmét, higgadtsását, megfontoltságát — mondta Illés Mil.álvné. Fi gyelmet érdemlően foglakoztak a párt tömegkapcsolatának erősítésével is. Ennek a módjá ra, a hogyanjára igyekeztek vá- | laszt adni. Hangsúlyozták, hogy a tömegkapcsolat erősödését kedvezően befolyásolja a kommunisták példamutató magatartása, szerénysége, a köz érdekében végzett áldozatos munkája. Számos felszólaló ismertette az üzem vagy termelőszövetkezet dolgozóinak kongresszusi felajánlását, beszámolt azok teljesítésének eddigi eredményeiről c-s ismertette az újabb vállalásokat. Tóth József, a Ruhaüzem műszaki vezetője bejelentette, hogy a vállalat harmadik negyedévi tervét már 105 százalékra teljesítette. Kancsár Ferenc, a Táncsics Tsz elnöke közölte. hogy a tervezettnél több hízót adnak el a felvásárlóknak. A termelőszövetkezetek többsége arra vállalkozott, hogy az őszi vetéseket október végéig, a betakarítást és az őszi mélyszántást pedig a pártkongresszus tiszteletére november végéig befejezik. A lelkes hangulatú pártértekezlet a pártbizottság újjává- lasztásával és a járási pártértekezlet küldötteinek megválasztásával fejeződött be. Nagy József A VIII. pártkongresszus tiszteletére Öt új brigád a BVG-ben A pártkongresszus közeledtével a megye valamennyi üzemében fokozódik a munka lendülete, egyre újabb munkacsoportok jelentik be, hogy ezután szervezettebb formában vesznek részt a nemes vetélkedésben. A jó munka, a verseny mindennapi eredményen mellett ezt tapasztaltuk a Bajai Villamosipari Gyárban is. Szeptember közepéig újabb öt brigád alakult itt a szocialista cím elnyeréséért. A legutóbbi értékelés szerint, a kitüntető címért küzdő húsz brigád közül, a Béke és a Ságvári lakatosbrigád, a Vörös Csillag hegesztőbrigád került első helyre a versenyben. Újabb vállalás a Cipőgyárban A Kecskeméti Cipőgyár kollektívája szeptember végéig elégett tett ígéretének. Sikeresen pótolták az első félév termelési lemaradását, amit a tavaszi influenzajárvány okozott A gyár dolgozói és vezetői, most ismét felmérték lehetőségeiket: menynyivel javítható a termelés önköltsége, az üzemi nyereség, hiszen a kongresszusi verseny fő célkitűzése a tervek maradéktalan teljesítése mellett a gazdaságos termelés. Végül is úgy határoztak, hogy az eredetileg felajánlott 270 ezer forinttal szemben 400 ezer forint anyagmegtakarítást és minőségjavulást érnek el a negyedik negyedévben. A vezetőség ennek érdekében 7 ezer forint céljutalmat tűzött ki. A vállalás teljesítése pedig kettős eredménnyel jár majd. A kereskedelem biztosan számíthat napi 1100 pár gyermekcipőre, a gyár kollektívája pedig három heti nyereségrészesedésre. Száz felvevőhely nyolc hónap alatt Kisipari szövetkezeteinknek elsőrendű feladata, hogy a kereskedelem igényeinek kielégítése mellett, növeljék az export- termelést, és tegyenek meg mindent a lakosság megrendeléseinek a kielégítéséért. Szövetkezeteink erre építették kongresszusi felajánlásaikat. Vállalták, hogy 1962-ben 120 új javító-szolgáltató fiókot hoznak létre, döntőA bátyai Piros Arany Termelőszövetkezet 280 holdat kitevő paprikaföldjein egy hete szedik a fürge kezű asszonyok a beérett termést. A közös gazdaság majorjában pedig — ahoi a paprikacsöveket felfűzik, füzérekbe rendezik — XJnyi József átvevő, özvegy Sáfrán Gáborné tsz-tag és Kapeller József majorgazda szakértő szemmel vizsgálgatják a minőséget. részt azokban a községekben^ ahol szövetkezet nem működik, illetve kevés a kisiparosok száma. A feladat végrehajtásában tevékeny segítőkre találtak. A földművesszövetkezetekkel karöltve alakítják ki az új felvevőhelyeket. Az együttműködés eredménye: Nyolc hónap alatt 100 új javító fiók és falusi felvevő hely könnyít a lakosság napi gondjainak, a különböző javítások, szolgáltatások megoldásában. 0 Ezer konyhabútor az év végéig Ez az igénye idén a kereskedelemnek, s mint arról hírt adtunk, a kongresszusi verseny, s a szocialista brigádmozgalom a garancia, hogy a Kiskunhalasi Faipari Vállalat sikeresen oldja meg ezt a feladatot. Erejükből arra is futja, hogy a negyedik negyed évben új áruval jelenjenek meg a vásárlók előtt. Felkészültek a Gabi elnevezésű* modem konyhabútorok sorozat- gyártására. Ez a garnitúra — amellett hogy olcsóbb — egyben a lakosság tanácsainak elfogadását is jelenti. A praktikus, sokféleképp variálható konyhabútor ugyanis nagy segítség ^ fiatal házasoknak az új kislakások konyháinak berendezésénél. Kevesebb selejt — több nyereség Minden évben jelentősen növeli termelését a Bajai Cementipari Vállalat. Az üzem kollektívája az idén már 14 millió forint értékű áruval segíti az építőipar, a nagyüzemi mezőgazdaság beruházásait és a kislakásépítőket. Ennyi cementáru készítésénél bizony komoly gond a gyártási selejt csökkentése. Százezrek takaríthatok meg a figyelmesebb munkával, a technológiai előírások szigorú betartásával. Kongresszusi felajánlásaik között ezért szerepel első helyen a selejtcsökkentés, a minőségjavítás a Bajai Cementipari Vállalatnál. A teljesítésért pedig dicséret illeti a vezetőket, dolgozókat egyaránt. Az iparágban ugyanis 2 százalék a megengedett selejt, de a bajaiak már most úgy számolnak, hogy a gyártási selejt 0,5 százalékra csökkentésével biztosítják az évi nyereségrészesedés jelentős részét MEGY A VOYAT A motoros vontatta ..bugaci expressz” olyan igyekezettel halad Mó- riegát és Szánk között, a tágas mezőn vezető sínpáron, mintha fel akarna „vágni” a környék sziétszórt tanyaházai előtt: lám, amíg ti az egy helyben maradást képviselitek, én vagyok a megtestesült haladás. A kontraszt valóban éles. Ha az ember az időtől — és az igyekvő kis motorostól — függetlenül szemlélné e tájat, érezhetné magát negyedszázaddal hátrább, sőt, akár a múlt században is. A silány kukoricaföldek, itt-ott fehérlő pi- rinyó házak nem jelzik az újat — s bennem a pontosan huszonnégy évvel ezelőtt, diákkoromban errefelé tett utam emlékét dobja fel látványuk. Kétségbeejtő volt a nyomor, kilátás- talanság akkoriban; emlékszem egy, a tüdőbaj lázától égő szemű fiatalasszonyra, s egy rozzant kávájú kútra, amelynek néhány méterre eső alján opálosan csillámdott az áprodott víz. Most nincs módom bekukkantani a tanya- házak belsejébe, s az itt lakók gondolatvilágába — zajongva visz, cipel a kisvonat. Szeretném pedig hallani, hogyan vélekednek jelenükről, jövőjükről az itteniek, akik a rohamosan fejlődő bugaci Béke Termelőszövetkezet, s a nagyüzemi gazdálkodást már kóstolgató öt termelőszövetkezeti csoport, a Városföldi Állami Gazdaság jól berendezett üzemegysége, s a példásan vezetett erdészet, valamint a szanki termelőszövetkezeti csoportok földjei között imitt-amott elszórt parcelláikon jórészt még egyénileg gazdálkodnak, vagy ha csoportban is teszik azt látni való: még az elején tartanak. S ekkor segítségemre jön a véletlen. Az egyik megállónál két egyszerű, ötven körül járó ember száll fel. A mögöttem levő padra ülnek, háttal nekem, s beszélgetnek. Csupa fül vagyok, s néha-néha rájuk pillantok, hogy teljes legyen bennem róluk a kép. Az évek gondja, az eddig mostoha határ viszontagságaival vívott küzdelem szarkalábakat szőtt arcukra, de a szemük vidám, tekintetüket nem felhőzi gond. Pedig nem másról folyik köztük a szó, mint az idei nyár terméspocsékoló aszályáról. — Reggel kimentem vágni a rozsot — mondja egyikük —, s délutánig csak kilenc csomót gyűjtöttem össze. Most nem az okozott fejtörést, hogy hova rakjam, hanem, hogy honnan vegyem a termést. Mind a ketten zötyög- ve nevetnek ezen. — Jő volna az időjárást szabályozni — okoskodja ki a másik. — Á, az se volna jó — így az előbbi, és egy anekdotába kezd. — Egyszer megkérte az úristent egy tanyasi, hadd szabályozza 6 az időjárást. Rendben, mondta Jézus Krisztus — keveri össze az atyát a fiúval az öreg —, s azon a nyáron akkor sütött a nap, esett az eső az atyafi földjén, amikor ő akarta. Hiába minden, a szomszédok parcelláin szebben virult a növényzet. „Hogy lehet ez uram?” — kérdezte barátunk a feljebbvalótól. — Ügy fiam, hogy vihart elfelejtettél teremteni. így a növények nem edződhettek meg. Jót nevetnek mind a ketten a bölcsességen, nem is sejtve, hogy a fejlődést eredményező ellentétek harcának filozófiája hangzott el népszerű nyelven, közérthetően egyikük száján. Derűt kölcsönöz nekem is hangulatuk, de belémvág a kíváncsisággal átszőtt aggódás: ha egyszer rossz volt a termés, miből élnek meg? S mitől vidámak? Rövid tépelődés után ráeszmélek, hogy a megélhetés gondja ösz- szehasonlithatatlanul kisebb errefelé is, mint a múltban volt. Nem kilátástalan az idevalósiak helyzete. Mert ha nem teremnek eleget a még silány földek, mehetnek az erdészetbe, az állami gazdaságba dolgozni. Sőt, a bugaci Béke Tsz- be is. ahol negyedezer emberre lesz szükség az októberben közel 300 holdon megkezdődő telepítéshez. A kisvonat elviheti őket bárhová. Ezért „méltatják’* olyan derűs anekdotá- zással a sikertelen esztendőt. Meg azért is* mert érzik, tudják: a korszerű mezőgazdálkodás „tért hódít” majd náluk is. É? nem is sokára. Ügy érzem, hogy a büszkén robogó kisvonat ablakán nemcsak! az őszi nap sugara vetődik be melengetőn* hanem az épülő szocializmus fénye is. , Tarján István
