Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

1. efdsl

JD69. szeptember SO, vasárnap

Felügyelő néniig Ágyban alszom!**»

A szekrényben & még a

tetején is felhalmozott ruhács kák, a sarokban néhány pár cipő, az asztalon valóságos iratrengeteg, s a kopott bútorok között, meg a falnál mindenfelé mindenféle holmi.

A Kiskunhalasi Városi Tanács épületében egyetlen szobácskábán van dr. Kozma De- zsőné gyermekvédelmi felügyelő irodája, raktára, fogadószobája, még tanterme és kultúrterme is.

Ennyi mindenre lenne szüksége? Mi hát voltaképpen dolga?

Nyolcvanöt állami gondozott gyerek van a városban és a járás községeiben. Valamennyiük sorsa dr. Kozma Dezsőnére van bízva. Tanyán csak azért nincsenek „gyerekei”, mert oda már nem enged ki senkit. Nem, az ő kis védencei ne legyenek elzárva a világtól, az emberektől Ha már a legfontosabbat elvesztették, a szülői ház melegét, kárpótolja őket érte legalább az emberek nagyobb közössége A nyolcvanöt gyerek nevelőszülőknek van kiadva, a felügyelőnő sorra látogatja őket, minden hónapban legalább egyszer, intézi ügyes-bajos dolgaikat, tanácsot ad nekik is, nevelőszüleiknek is, ellenőrzi hogyan tanulnak, hogyan élnek ... ahol baj van, segít, „kijár” nekik ezt-azt, pationáló- kat szervez, szülői munkakö zösséget irányít, kikérdez a tananyagból, érdeklődik az iskolában, előadást rendez, még műsorokat is ír... Nem, nem lehet mindent még felsorolni se.

Kik ezek a gyerekek’ Elfelhősödik a tekintete:

— Szerencsétlen apróságok, akik tulajdonképpen a szüleik áldozatai... Mert kevés közöttük az igazi árva. Züllött, alkoholista szülők, nemtörődöm leányanyák gyermekei. Szegénykék! Némelyikük ártatlan szemében valóságos rémtörténetek emléke bújkál. A tavasz szál az egyik, amikor ide került. annak örült a legjobban, hogy végre ágyban aludhat. Mert „otthon” a szüleinél el se mert aludni a földre terített ronevokon este. Ha elnyomta az álom, s nem ébredt fel idejében, hogy bebújjon az ágy alá, amikor megjött részegen az apja, nem menekülhetett a veréstől. Az anyja az ablakon ugrott ki. Jaj volt annak, akit a szobában talált a „családfő”.

Elhallgat. Aztán hozzáteszi:

— Mivé lettek volna az ilyenek, ha ottmaradnak a szüleiknél.

S kik a nevelőszülők?

— Munkások, szövetkezeti kisiparosok, parasztok, néhány értelmiségi is.

Legfontosabb kötelessége, de legbensőbb „szívügye” is, hogy a gyerekek csak jó helyre kerüljenek. Ismét átmelegedik a tekintete, amikor erről beszél.

— A mai nevelőszülők már nem „lelencet” fogadnak. Többnyire gyermeketelen házaspár kér tőlünk kisfiút, kislányt. S úgy szeretik, mint a sajátjukat. Versenyeznek, hogy ki öltözteti jobban a magáét. Az egyik, aki 200 forintot kap havonta a gyerek után az államtól, 400-at fizet egv tanárnak, hogy tanítsa. mert nem valami jófejű a lurkó. Külön dicséret jár Makai Istvánéknak. akik már maguk is alig tudják számontartani. hány gyereket neveltek fel. S hogyan!... Most is lakik náluk egy volt gondozott. Már felnőtt, de visszajött a „szülői házhoz”, náluk lakik, mintha édes szülei lennének. A többi is úgy látogat él időnként hozzájuk, mintha haza jönne.

— Néha megesik, hogy a szülő, az igazi szülő visszaköveteli a gyereket, amikor már nagyobb és kevesebb baj van vele. ®n törvényt hoznék, hogy aki állami gondozásba adta a gyerekét. annak ne legyen hozzá joga többé... A gyerekek se mennek vissza szívesen Hazugság 4 »vár szava”. A gyes

rek azt szereti, akitől szeretetet kap, aki szeretettel neveli. Néha csodálkozom, mennyire hasonlóvá válik egyik-másik a nevelőszüleihez. Átveszi a szokásaikat, a modorukat, a beszédmódjukat, s szinte még az arcvonásai is hozzájuk idomulnak.

Hosszan, elmerülten, rajongással beszél. Látszik, hogy több ez számára, mint munkakör. Hivatás. Dr. Kozma Dezső- né a pedagógusnapon Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült, az elismerésnek egyéb okai is vannak, mint a lelkiismeretes munka. Mindig keresi a segítés új módszereit, s az állami gondozottak ügyét valósággal társadalmi üggyé tette a járásban.

Már 1945-ben, amikor hivatalába lépett, megszervezte a szülői munkaközösséget és ez a testület valóban mintaszerűen dolgozik. Állandó, eleven kapcsolatot tartanak vele a szülők és egymással is. Télen át dolgoznak, ajándékokat készítenek a gyerekeknek, s apró dísztárgyakat, amiket május 1-én az évente megrendezett, már hagyományossá vált házi ünnepségükön kisorsolnak, vagy különféle játékok nyeremény tárgyaként bocsátanak áruba. A bevételből ruhát, jutalmakat vesznek a gyerekeknek.

Emellett valóságos patronálóhálózatot épített már ki Halason. A földművesszövetkezet egy lányt kiházasított, a kórház dolgozói rendszeresen segítenek egy orvostanhallgatót, s egy kislányt felruháztak, amikor ápolónőképzőbe ment. Vállalták egy-egy továbbtanuló gyerek segítését a bölcsőde, a Sütőipari Vállalat, a Vastömegcikk Vállalat dolgozói is.

Az iskolákban egy-egy pedagógus meg van véle bízva, hogy kísérje figyelemmel a gondozott gyerekeket. Ha bármilyen tanfolyam indul a városban, azon egy ingyenes hely jut valamelyik gondozott gyerek számára is. A felügyelőnő irodájában minden héten tartanak vetítést, előadást, ilyenkor ellenőrzi, hogyan haladnak, érdeklődik, van-e valami gondjuk, bajuk. Ezeken az ösz- szejöveteleken készülnek a kultúrműsorokra is, amelyhez részben maguk adnak műsort, de fellép náluk ingyen egy-egy neves vendégművész is.

Mindennek nemcsak az az eredménye, hogy a gondozott gyerekek ügye bármikor meghallgatásra talál a városban, és segítő kézre, hanem az is, hogy a gyerekek érzik: törődnek velük. Nemcsak azt érzik, hogy jó emberekhez, szerető családi környezetbe segítette őket a jószerencse, hanem azt is, hogy figyeli őket és mellettük áll a társadalom.

—■ Azt akarjuk beléjük nevelni — mondja dr. Kozma Dezsőné —, hogy ha megállód a helyed, olyan ember vagy. mint akárki más, s még különb is lehetsz. Olyan nagy szükségük van erre a buzdításra, hiszen szegénykék — észrevenni rajtuk — szégyenük magukat, hogy gondozottak... a szüleik helyett. Pedig nem tehetnek róla, s legtöbbjük jóravaló emberré válik, nagyon jól megállja a helyét, s a lányok jól mennek férjhez.

Ahogy gondolatban végig számlálja a hosszú sort, akik 17 év alatt a kezei között nőttek feí, szinte magának mondja:

— Bizony most csak nyolcvanöt gyerekem van, de sok százan ide tartozónak érzik magukat azok is, akik itt nőttek fel. S az ő gyerekeik az én kis unokáim. A legtöbbről fényképem is van. Boldog vagyok, amikor látom őket, mert ők már ismét igazi szülői környezetben nevelkednek.

Mester László

Elhagyott német rohamosak

Bodzák, lecsüngő árnyékából felfordult dögként égre les egy rohamsisak, múltja lángol, körülötte a fü sebes.

Töpreng a csend — vajon csak ennyi volna e béna szörnyeteg, vagy gyilkos arcát feledtetni rozsdák közt lapul, szendereg?/

Hirtelen dühös szennyvíz csattan mélyéről, összenéz a táj, bólint s a pásztás sugarakban galambok fehér raja száll.

Polner Zoltán

Hangverseny a falunak

Városainkban már idénykezdet előtt többnyire kialakul a zenei évad programja, hangversenyélet vázlatos rendje. Rá kell azonban térnünk lassan itt is a falu és a város közötti különbség felszámolására. Még akkor is, ha a hangversenyéletet — kényszerűségből — eddig az összes művészeti ágak közül leginkább a városi kultúra tartozékának tekintettük. Községeink, falvaink részesei kell, hogy legyenek az általános fejlődésnek.

Kérdés azonban, megvan-e már a falvakban az igény a színvonalas zene iránt.

A nem városlakó emberek zened fejlődése, ameddig gépzenéhez kötött, s ameddig az élő muzsikálást nem & kultúr- ház pódiumán kapják, nyugtalanító kérdései népművelés: munkánknak. Csakhogy a szervezés nem éppen egyszerű. Már az is gond, hogy hogyan vigyük ki a muzsikát, hogyan juthat ki a hangversenyzenekar falura. Megtérülnek-e a szervezés minimális költségei? Ez bizony nagy kérdés és ügyes műsorpolitikára van szükség az első időkben ahhoz, hogy a közönség megszeresse a zenét.

De hogy nem megoldhatatlan feladat, azt a közelmúltban Kerekegyházán és tavaly Tisza- kécskén megrendezett operaoperett hangverseny igazolja.

Elég itt csak a kerekegyházi zenei eseményre hivatkozni. Egy amatőr zenekar, a Kecskeméti SZMT szimfonikus zenekarának lelkes tagsága vállalta, hogy koncerteket ad a járásban. vagy távolabbi községekben is, ahová nagyobb létszámú zenélő együttes eddig nem jutott ki. Velük tartott a Kecskeméti Katona József Színház két művésze, Gyólay Viktória és Mucsi Sándor. Lelkiismeretes szervezés előzte meg a hangversenyt, s a közönség hálás volt. A műsor első felében Mozart. Beethoven, Weber. Erkel, Puccini melódiái szólaltak meg, a másodikban a legszebb operettszámok. A műsor után a közönség egy része kifejezte azt a kívánságát, hogy az ismert számok mellett szívese® hallgatják az újdonsl-í gokat, a nehezebb zienét is.

Élő xenét, ízlésjavítót szolgáltatni egyre fejlődő előadásban: ezt a jelszót tűzte ki az SZMT-zenekar, amelynek áldozatos amatőr — ez a szó éppen azt jelenti: szerető, zeneszerető — tagsága ez idén az eddiginél is nagyobb mértékben kíván a széles tömegek, a zeneélvezők ma még lappangó aranytartaléka félé fordulni, De társadalmi munkájához megfelelő együttmunkálkodást kér a környékbeli művelődési otthonok vezetőitől, közönség- szervezőitől, és a községi vezetőktől, hogy részese lehessen a falu és város közötti különbség eltüntetésének a zenében is.

Kálmán Lajos

Baumann, Rudolf;

KIWI-KIWI

As Ifjúsági Kiskönyvtárban fa. lenik meg Rudolf Daumann kis. regénye, amely a hajdani Belga. Kongó gazdag gyémdnttelőhelyeiéri folyó harcot mutatja be egy ka« landos történet keretében.

Barát Endre:

ego lAndzsa

A Kenyáról szóló könyv fóhós« Tal a M. Orava, az Égő Lándzsa, aki népének tudósa, vezetője, Jxazájá-* nak felszabadítója lett. Barát Endre új írásában a rabszolgaságból szabadult kikujú törzs életre-halálrs szóló küzdelmét akarta ábrázolni« A Kenyaföld növény- és állatvilágát, a kenyai népek életkörülményeit, szokásait Barát Endre a valósághoz bűén igyekezett megörökíteni*

Kovács Jenő:

AZ 1BL REJT ÉLT

A CIC nyugat-berlini központjából egy volt csendőrtisztet küldenek Magyarországra kémkedni. A Medúza-akciónak nevezett összeesküvés szálait a hatóságoknak sikerül felgöngyölíteni. Az izgalmas, kalandos cselekmény e körül bonyolódik.

T.

Markos és Klement Hsomfor- dáltak a szobából Forrai rávetette magát a lányra. Mari kézzel-lábbal szabadkozott és sikított. Forrai beszólította K lementet.

— Fogd meg a másik karját* — utasította Klemantetj

Megfogták a lányt, kinyitották az ablakot, és odavonszolták a párkányhoz.

— Pillants le .. Elég mély?

Mari kinézett az ablakon. A

második emeleti lakásból jól lehetett látni a 15—16 méteres mélységet

— Igen, vagy nem? — kérdezte Forrai most már utasítóan a

lányt.

— Nem... — válaszolta elhaló hangom Mari. Arca halottsápadt volt. kavargóit benne az ital is.

Csuti és Magda egy pillanat- *a odafigyelt, de aztán úgy tettek, mintha nem is látnák, mi történik az ablakban. For- rai és Klement megragadták a lány csuklóját és átlendítették az ablakpárkányon. A lány szívverése egy pillanatra kihagyott. Ott lebegett a falhoz tapadva. a mélység fölött, csuklóit vasmarokkal szorították. Sikítani akart, de nem jött ki félelem lett rajta úrrá.

— Húzzatok vissza...

Hétfőn délelőtt az üzemben a fiatalok nevetve mesélték egymásnak szombat esti élményeiket Mindenkinek volt valami mondanivalója, valami érdekessége a szombat esti „muriról”. Nehezen akart indulni a munka, annyi volt a beszéL- nivalójuk Fellegi időnként oda- odasündörgött Mari mellé, de még a lány nézésétől is visz- szariadt Beke Mari úgy nézett rá, mintha ott, helyben ki akarná oltani az ő életét. Ezekben az órákban a fiatal lány gyűlölt minden férfit és undor fogta el, ha nadrágot látott. De délután-a már lecsitult leülepedett benne a vihar. A gépzaj* a szerszámok csattogása, a fiatalok nevetgélése feloldotta benne az óriási feszültséget. Már Forraira se gondolt olyan gyűlölettel. Csak Magdát kerülte. Tudta, hogy Magda végignézett mindent, látta, hogy mi történt ... Mégse sietett a segítségére!

De amikor a munkaidő végén Magda odalépett hozzá, hogy tartsanak együtt, nem volt bátorsága elzavarni. Félt, hogy az elvált asszony kiáll a munka-, hely közepére és kikiabália, mi történt vele. Először szótlanul mentek a gyorsvasúthoz, aztán, közömbös dolgokról beszélgettek ...

Teltek a hetek, Fellegi már lemondott arról, hogy valaha is udvarolni fog ennek a lánynak. A KISZ-vezetősségben már szólni sem mert Beke Mariról* mert abban a pillanatban kinevették. Pedig érezte, hogy itt nempsak vonzalomról van szó, hanem arról is, hogy a lányt közelebb kellene hozni a KISZ(Folytatjuk.)

tok voltak. A fejét csóválva hagyta el a szobát.

— Na, látod, ez lett a KISZ- mulatságból .. — szidta a férjét, aki meggyőzte őt is, hogy a lányt igenis él kell engedni a KISZ-bálra. — Csak azt nem tudom, mit csinálhattak vele. Ügy néz ki, mintha összeverték volna. S nézd meg a cipőjét, hogy össze van taposva...

Biztosan tánc közben ráléptek a lábára — dohogott magában Lajos bácsi.

— Tánc közben verték össze az arcát? Biztos berúgatták és összetörte magát...

Már kész volt az ebéd, de Mari még mindig aludt. Klári néni felkeltette.

— Mit csináltak veled?

Mari nyúj tózott egyet, kezével kidörzsölte szeméből az álmot. Mintha mi sem történt volna, fölállt, és homlokon csókolta Klári nénit. Az asszony megenyhült.

— Keringőztünk, és én elestem a nagy forgásban ... ösz- szevissza vertem az arcomat. Még az orrom vére is eleredt...

— Jobban is vigyázhatnál magadra... Jól érezted, magad?

— Nagyon... — füllentett Mari, mert abban a pillanatban, ahogy kiszállt az álom a szeméből, eszébe jutott az éjszaka. Egészen addig a pillanatig, amíg be nem léptek Magda lakásába, valóban jól érezte magát. De ettől a perctől kezdve már keserű szájízzel emlékezett vissza mindenre...

Mindenesetre Klári nénivel és Lajos bácsival sikerült elhitetni a kék foltok eredetét... Irtózatos lett volna, . ha megtudják, mi történt. Nem a szidástól, .-agy veréstől félt... A szégyentől!

— igen, vagy nem?

— Igéén ...

•

Reggel csapzottan* megtépázva, sápadt arccal, karikás szemekkel bandukolt haza Beke Mari. Tulajdonképpen maga sem tudta, hogy történt, mi történt. Csak egyet tudott, hogy kegyetlen éjszaka volt. Félt még önmagától is* s a lakásba úgy osont be, hogy Lajos bácsiék ne vegyék észre. Ledobálta magáról a ruhát, és bebújt az ágyba. Annyi ereje sem volt, hogy sírjon ...

Forraiék egyedül engedték haza a lányt, ők még ott maradtak elszámolni Magdával. A pénzen vitatkoztak. Forrai kerek perec megmondta, hogy nincs egy fityingje sem, de az ezrest meg fogja szerezni.

— Csak még azt nem tudom* honnan... — mondta a többieknek. — Ki kell valamit sütni. Mégpedig gyorsan, mert már egy alzó grandom sincs a fizuból...

Szép vasárnap délelőtt volt, amikor ők még mindig Magda lakásán törték fejűket, hogy honnan szerezzenek pénzt.

Mari ezalatt már javában aludt. Még arra sem ébredt fel, amikör Klári néni odalépett hozzá, megfogta az állát és megnézte iobbról is. balról is a lány arcát. Mari arcán kék fői-