Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-28 / 227. szám
ReHek*orfénvben Az ígéret szép szó A műszaki fejlesztés és önköltségcsökkentés tennivalói a ZIM kecskeméti gyáregységében (A ZIM kecskeméti gyáregysége küldöttválasztó taggyűlésének vezetőségi beszámolójából közlünk néhány érdekes részletet, amelyet Zárai Géza, az üzemi pártszervezet titkára mondott el.) A szocialista brigádmozgalom üzemünkben is túlnőtt az egyszerű termelési mozgalom keretein, tagjai tudatosan készülnek az új embertípus megformálására. Bár még vannak zökkenők, az első lépések azt igazolják, hogy a dolgozók többsége egyetért pártunk politikájával, helyesli azt és képességei szerint mindent megtesz annak megvalósítására. Tizenegy brigád 110 fővel küzd a címért. Határtalan lelkesedés és tenniakarás mellett mélységes humanizmus jellemzi legtöbbjüket. Egyetlen példát említek: a magpadban dolgozó asszonyok és a gépműhelyben dolgozó brigádok a jobb munka mellett azért is versenyeznek, hogy a gyermekükké fogadott árva gyerek ipari tanulónak mivel kedveskedjenek. Ilyen remek emberek tömörülnek a mi szocialista brigádjainkban. J ö részük van abban, hogy gyáregységünk évről évre teljesíti a reá eső feladatot. 1961-ben termelésünk kilenc százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. A növekedés kétharmad részét termelékenységemelésből értük el. 1962. első félévi tervünket 3,2 millióval teljesítettük túl. Hat hónap alatt annyi fürdőkádat gyártottunk, mint 1957-ben egész év alatt. Kádformázó kapacitásunk az új munkások beállításával négy év alatt megduplázódott. Dicséret illeti az üzem gazdasági vezetőit és minden munkását azért az áldozatos munkáért, ahogyan az üzembe kerülő tH munkásokkal foglalkoztak és belőlük jó szakembert neveltek. Ez a munka is hozzájárult ahhoz, hogy az egy főre eső termelési értéktervet a tervezettel szemben 105,5 százalékkal teljesítjük. Egy szépséghibája van termelésünknek. Éspedig az, hogy a növekedésnek 43 százaléka termelékenységből, 57 százaléka pedig létszámemelésből adódik. Ha a zománctermelő üzemrészben többet termelnek és végrehajtjuk a műszaki fejlesztésben előírtakat, akkor a lemaradást pótolni tudjuk. Baj van az önköltséggel A taggyűlésen hozott határozatunk alapján nagy gondot fordítottunk a selejtcsökkentésre és az anyagtakarékosságra. Ennek megvalósítására szerveztük az éves versenyvállalásokat. Pártszervezetünk és a dolgozók jó kapcsolatának, valamint a tömegszervezetek gondos szervező munkájának eredményeként gyárunk minden produktív munkát végző dolgozója részt vesz a VIII. Pártkongresszus tiszteletére indított versenyben. A verseny eredményeként évi 1,5 millió forintos felajánlásunk felét már teljesítettük. Mintegy 1,5 százalékkal csökkent a selejt az előző évhez viszonyítva. Jól takarékoskodtak az anyaggal a zománcozó dolgoséi és a kádgyártók. Ezzel szemben nem teljesítettük önköltségi tervünket, Megállapítottuk, hogy a zománc minősége romlott, s ez 300 ezer forinttal növelte az önköltséget, ugyanakkor megnehezítette az exportkötelezettségek teljesítését. Elemezve a hibákat, pártvezetőségünk olyan tanulságokat is levont az ügyből, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a műszaki vezetők közgazdasági szemléletének fejlesztésére, hogy időben felismerjék egy-egy intézkedésük gazdasági következményeit; Harc a téves nézetekkel Már a vezetőségválasztó taggyűlésünkön szembeszálltunk azzal a helytelen nézettel, melv szerint a most folyó rekonstrukció akadályozza a kisgépesítést és az újítómozgalom kiszélesítését. Ezt követően elkészült a fejlesztési terv, melyet pártvezetőségünk rendszeresen ellenőrzött. Közben megállapítottuk, hogy a tervben előírtak megvalósítását egyes műszakiak nem hajtják végre. Taggyűlésen egyértelműen felléptünk a mulasztókkal szemben. Utána jelentősen fellendült a munka. Bizonyltja az, hogy fél év alatt 72 újítást adtak be a dolgozok. Egy területen — a zirkon-zo- mánc előállításánál — nem tudtuk megvalósítani az üzemszerű gyártást, bár taggyűlésünk határozata értelmében a pártvezetőség szorgalmazza ezt a munkát iS; önállóan dolgozó pártcsoportok örvendetes, hogy az utóbbi időben nagyot fejlődött a pártcsoportok munkája. Valamennyi önállóan dolgozik. Kritikusan és elemzöen vizsgálják az egyes kommunisták, valammt az üzemrész munkáját. Elértük, hogy a műhelyvezetők ma már rendszeresen kérik a pártcsoport segítségét — ás viszont Az elmúlt félévben négy pártcsoport munkáját vizsgáltuk meg. Örömmel mondhatom, hogy kisebb hibákat leszámítva jól dolgoznak az elvtársak. Az eredmények elismerése mellett felhívtuk a figyelmüket a párt- oktatásban való részvételre és arra, hogy kapcsolódjanak be a szocialista címért küzdők sorába. Azóta a zománcozóban és az öntödében újabb szocialista címért küzdő brigádokat alakítottak: Ez az egyetértés, baráti légkör növelte pártunk és a kommunisták tekintélyét. Ezért ma elmondhatjuk, hogy alapszervezetünk kommunistáinak politikai, szervezeti egysége jobb. mint bármikor az ellenforradalom előtt. Az egységet biztosítja az őszinteség, a nyíltság, az elv- társias viszony, a kollektív vezetés, amely a mi alapszervezetünk politikáját jellemzi. Cikkünk nyomán Intézkedés történt Szeptember 20-1 számunkban megjelent „Mi lesz a gázpalackokkal?” című cikkünkkel kapcsolatban az alábbi levelet kaptuk Gergely Miklós élvtárstól, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk K iskereskedelmi Vállalat Igazgatójától: „A cikk által említett panasz jogos volt, bár meg kell mondani, hogy rajtunk kívülálló okok is előidézték. A boltvezető jelenleg is szabadságon van. s helyettesét nem oktatták ki megfelelően, s gyakran előfordul. hogy merevsége, kifogásolható modora miatt a vásárlók kénytelenek panaszt emelni — L" gyáriakkor a cseretelep sem tudta igényeinket kielégíteni, s így történhetett meg, hogy szeptember elején hét napig nem tudtunk gázt adni a fogyasztóknak. Szeptember 14-én sikerült biztosítani a szükséges gázmeny- nyiséget, s így a további kiszolgálás már zökkenőmente, sen fog menni. A jövőre vonatkozóan intézkedtünk, hogy a vidéki fogyasztók érdekeit a boltvezetők fokozott gonddal kezeljék.’’ Miért nem kapják meg a prémiumot a géderlaki Győzelem Tsz kacsanevelői? A géderlaki Győzelem Termelőszövetkezetben az idén 3000 pecsenyekacsa neveléséhez fogtak hozzá. Négy asszony május 29-től nyolc héten át egy egészségtelen, ablak nélküli, előzőleg raktárként szolgáló helyiségben gondozta a szárnyasokat. A rossz munkakörülmények ellenére a 3000 kacsából 2800-at 2,30 kg átlagsúlyra felneveltek, s teljesítményükkel a tsz vezetősége is elégedett volt. As ígéret A nevelés kezdetén Fekete István, a tsz agronómusa megígérte nekik, hogy járandóságukat a munkaegység-könyv szerint számolják majd el. A gondozásra megállapított munkaegységet javukra is írták. A súlygyarapodás után járó prémium-munkaegység elszámolása azonban a mai napig sem történt meg, mert a tsz vezetői — utólag — sokallják ezt a járandóságot. Az 1960-ban kiadott munkaegység-könyv, s a Földművelés - ügyi Minisztérium Tájékoztatási és Propaganda Osztályának 1961. évi 11 222. sz. kiadványa viszont 12—14-ben szabja meg a kacsák 100 kilogrammonkénti súlygyarapodása után a gondozót megillető prémiumként járó munkaegységet. A Győzelem Tsz gondozói az ígéretben bízva, abban a tudatban fogtak a kacsák neveléséhez. hogy a súlygyarapodás minden száz kilogrammjára a munkaegység-könyvben megállapítottnak a középarányosát — 13 munkaegységet — kapják majd. Az ötödik héten közölték velük, hogy ennyire ne számítsanak. Még ilyen „hideg zuhany” után is helytálltak, s a tsz vezetői sem vonják kétségbe, hogy jó munkát végeztek. Mégsem hajlandók az eredetileg — igaz, hogy csak szóban — megígért munkaegységet a javukra írni. Másutt lehetett ? A község másik termelőszövetkezetében, az Aranybúzaka- lászban sem rögzítették papíron a megállapodást, ennek ellenére a gondozók ott az első nyolchetes időszakra megkapták a 13 munkaegységet, s csak a további turnusokra állapodtak meg — most már írásban —* hét munkaegységben. A Győzelem kacsagondozói — jogosan — úgy vélekednek, hogy megérdemelnék ugyanazt a prémiumot, amelyet a másak tsz gondozói, akik pedig jóval magasabb elhullás! százalékkal fejezték be a nevelést. De ha már ezt nem is akarják nekik megadni, legalább a tíz munkaegységhez ragaszkodnak. Itt is a középarányosra hivatkoznak: 13-at ígért a vezetőség, de most csak hetet akar adni; felezzék meg, s — veszett fejsze nyele — már a tízbe is beleegyeznének, csak legyen vége az áldatlan huzavonának. Sérelmezik azt is, hogv ha a marhagondozókkal írásos megállapodást tud kötni a vezetőség. az ő esetükben mié"1 mulasztották ezt el. Többször- sürgetésükre, hogy közöl y" végre, hány munkaegység kapnak, a válasz mindig ez volt: „Majd megtudják!’” Bizonytalanság A Kalocsai Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán is érdeklődtünk, ahol az esetet, sőt annak szereplőit is jól ismerik. Mazanecz József főkönyvelő szerint is helytelenül járt el a termelőszövetkezet vezetősége, amiért az ígéretét nem váltotta be. Ennek ellenére ők azt javasolták a Győzelem Tsz illetékeseinek, hogy ne adják meg a 13 munkaegységet. Bérfeszültségre hivatkoznak, továbbá arra, hogv a munkaegység-könyv irányszámai „elavultak”, nem a táppal történő nevelésre állapították meg azokat. Végső szavuk: az asszonyok akkor cselekszenek helyesen, ha elfogadják a tsz által felajánlott hét munkaegységet. Az elnök álláspontja — Első nevelésről lévén sző. tapasztalatlanok voltunk, s azért ígértük a gondozóknak a munkaegység-könyvben meghatározott munkaegységet — mondja Kujáni Imre, a tsz elnöke. Kiderül, hogy ő is sokalja a súlygyarapodásért járó 13 munkaegységet. Hangsúlyozza, hogy „a közösség rovására” négy személy nem kereshet annyit, s különben is ők szám szerint nem ígértek 13 munkaegységet, csupán annyit mondtak: „a könyv szerint”. A munkaegység-könyvben viszont még sajtóhibára is gyanakodtak, olyan aránytalanul soknak tartották az abban írott 12—14 munkaegységet. — A munkájuk nem volt nehéz, jóformán még a napi nyolc ó-it sem tette ki. Héttel nagyon meg vannak fizetve. Ezt is csak a huzavona elkerülése végett vagyunk hajlandók megadni. Este tíz óra felé járt az idő, amikor a kisvo- nat becsattogott a bugaci állomásra. A leszáL. lók között volt Guesi István, a Béke Tsz elnöke is. Az utazás enyhe fáradalmát érezte tagjaiban. hiszen a szövetkezet ügyes-bajos dolgainak intézése végett egész nap Pesten járt. Örült hát, hogy megérkezett, s jókedvvel sétált hazafelé a koraőszi estében. A falu kivilágított főutcája csöndes, a levegő friss és tág- ölelésű volt. Jólesett belőle nagyot lélegezni. Száz méternyi gyaloglás után az elnök már semmiféle zsibbadtságot nem érzett, s mint még néhány perccel korábban, most már egyáltalán nem gondolt a lefekvés, re. Pedig ma is korahajnalban kelt, éppúgy mmt máskor. Mire a lakására ért, elhatározta, hogy mivel tölti el az est hátralevő óráit. — M egnézem — gondolta —. őrzik-e kint. a határban a krumplit, amit ma felszedtek, de nem szállították el. Pár nappal azelőtt ugyanis megkezdték a burgonya szedését. Még akkor megbeszélte a brigádvezetővel. Keserű Andrással, hogy a határban maradt krumplit éjszaka őrizni kell. mert hát — bizalom ide vagy oda — soha nem lehet tudni: nem jut-e eszébe valakinek néhány zsák krumplit „odább vinni” az éj leple alatt. Gyorsan lerakta a táskát, meg a kabátot, s már ment is az istállóba. Hátaslova. a remektestű angol telivér — hallván az ismerős lépéseket — vidám nyerítéssel köszöntötte. Ö az i elnök hűséges „motorja”, amelyen naponként bejárja a szövetkezet közel három és félezer hol. das határát. A ló gyors ügetéssel vitte Guesi Istvánt a krumpliföld felé. Beállt az éjszaka, s hatalmas csend uralkodott szerte a földeken. A keskeny holdkaréj is elbújt a felhők takarója alá. A tanyákban már régen lefeküdtek az emberek, egy lélek sem járt a dű- lőutakom. Az elnök a burgonyatábla széléhez ért. Rögtön megállapította, hogy aznap jó nagy területen felszedték a gumókat. Amarra, beljebb, idom- ta!an kupacok sötétleltek. Krumplis zsákok Köröttük senki. Magányos, lassú szél járkált az éjszakában. — Akár az egészet elvihetnék — bosszankodott az elnök magában egy kis ideig. De aztán tréfásan fogva fel a dolgot, ravasz ötlete támadt. — Közelben egy tanya — gondolta —oda beviszek egy zsákkal, holnap aztán szemrehányást tehetek Keserű Bandinak, hogy így vigyáznak a termésre. Rögtön leszállt a léró). s tervének végrehajtása céljából odament az egyik kupachoz. Már majdnem megmarkolt egy zsákot, amikor a túlsó oldalon — mintha a földből nőtt volna ki — félelmetesen feltűnt egy vézna kis alak. Nem is ő. hanem a kezében tartott, s nála jóval magasabb furkósbot hatott fenyegetően. Egy darabig farkasszemet néztek egymással a sötétben, s aztán a furkósbot gazdája mutáló kamaszh an.gon megszólalt: — Jó estét! — Jó estét! — köszönt vissza az elnök, s rögtön rájött, hogy a !7 éves Rab Laci áll ott vagy ahogy a szövetkezetben hívják, a „Ka panyél”. A jó ég tudja már, miért nevezték el így. — Aztán mit akar az elnök elvtárs? — kérdezte a fiú gyanakodva Guesi István ügy vélte, legjobb lesz. ha bevallja az „igazságot”: — Gondoltam, lopok egy zsák krumplit. — Azt szerettem vol na én látni! — mondotta „Kapanyél” felemel* hangon, s az elnök jóleső érzéssel vette tud'' másul, hogy az ilyen őr elől tán még a hajdan' bugaci betyárok is meg futamodnának. Hatvani Dániel Eddig a történet, amelynek a végére most már haladéktalanul pontot kell tenni! A gondozók jóhiszeműsége vitathatatlan. A tsz vezetőinek ígérete pedig akkor is köt, ha „csak” szóbeli. Módjukban állt volna idejében meggyőződniük egyrészt arról, hogv a munka- egvség-könw adatai valósak-e. másrészt, hogy mennvi az a munkaegység, amennvit ..lelki- ismeretfurdalás nélkül” megadhatnak a súlygyarapodásért. 3. T. Ötmillió diák A szovjet főiskolák és szak- középiskolák hallgatóinak száma elérte az ötmilliót. A főiskolákra és a technikumokba az idén 800 000 új diákot vettek fel. Sok új főiskola nyílt, s jelentősen emelkedett a technikumok száma is. A Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben az 1962—63-as tanévben a világ 120 országából ösz- szesen 20 000 külföldi diák tanul. n Őrségben a „Kapanyél”
