Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

I «Rai IMS. September SS, pMeti Hinni a% emberben Utoljára csapódott össze a függöny és * közönség taps­vihara között megjelentek előt­te ismét a szülészek. Az ünnep­lés nem akart félbeszakadni. Hiszen Róosika és Jani tör­ténete olyan megrázó volt és olyan Igaz. A cdgánylány és a parasztból lett munkás fiú sze­relme győzött, segített mások­ban is irtani az előítéleteket, a játék emberi volt. Akárhányszor lezajlik a szemünk előtt, aho­gyan a kritikusok mondják: a téma mai. Megérdemelt sikert aratott Kiskunfélegyházán a Móra Fe­renc Művelődési Házban a Ka­tona József Színház évadnyitó előadása. H. Máriás Magda: Nviss ajtót, ha kopogtatnak cí­mű színdarabja. Nem egyszeri színházi élmény volt, hanem egy darabka a helybeliek életéből, fia nem is mindenki kerül szem­be a város lakói közül ezekkel a problémákkal közvetlenül, köz. vetve, a maga ítéletével, gondol­kodásmódjával részese a darab cselekményének is. Félegyháza lakói jól vizsgáz­tak abból, amit úgy hívnak ma, hogy cigánykérdés Jól vizsgáz­tak emberségből, őszintén együtt éreztek mindvégig a kedves, a szerelem és emberi jogaiért küz­dő kis cigánylánnyal, s nem azoknak adtak igazat, akik va­lamiféle múltból itt ragadt gőg. gél nem hajlandók befogadni maguk közé a barna bőrű dol­gos embereket Az előadás után talál­koztunk néhányam a kultúr ház igazgatójának szobájában. Amo­lyan hirtelen összeverődött röp- gyúlés volt. s résztvevői, való­ban a legkülönfélébb társadal­mi pozíciók viselői, más-más szemszögből mondották el véle­ményüket a darabról, hatásáról, s igazáról. Fgészen közvetlenül érintette a darab mondanivalója ifj. Ka- rádi Jánost, a íélegyházi cigány- bírót. Annak a néhány nézőnek a nevében, aki vele együtt jött a cigánytelepről, mondotta: — Nagyon valóságos volt. amit láttunk. Sokan talán nem is tud­ják, hányszor megesik ez az élet­ben is. Sajnos, nem mindig így végződik és most nagyon örü­lünk, hogy a színdarab százak­nak és ezreknek mondja el: mennyire szeretnénk , mi is dol­gosán együtt élni az emberek­kel. Hideg János, a Vörös Csillag Termelőszövetkezel párttitkára arról beszélt, hogy náluk is van egy cigányokból átló brigád. Na­gyon szorgalmasak. Tavaly 40 ezer forint hasznot hajtottak a t«z-r.ek a vöröshagyma-terme­lésben Olyanok, mint a gólyák ■— mosolyog Hideg elvtárs. —■ Ml, legalábbis kedveljük ezt a ma­darat, mert nem bánt semmit. Nyolc éve dolgoznak cigányoV a Lenin Tsz-ben is. — Nekünk már nem új ez a téma — mondotta Ágó József, a Lenin Tsz elnöke. Mi így látjuk a cigányokat, ahogyan színpadon mutatták be ókét és őszintén örülünk, hogy a darab mások­kal is így ismerteti meg őket. Mi becsüljük a rendes cigányo­kat. Egyiküknek, Konkoly Már­tonnak én voltam az ajánlója a 'ncíoi öltfelvételénél. Jól ismeri a helyt ci­gányságot Czin.ege Gábor, a Ha­zafias Népfront titkára is. Élve­kig abban az iskolában tanított, ahova a település gyerekei jár­tak. Nemrégiben ellátogatott hozzájuk, a viskók körül és * lakásban is tisztaságot talált, — A feleségem a nyár végén ötezer forintot költött a lakás rendbehozatalára szól közbe ismét Karáéi János — s takarí­tottak. renováltak a többiek is. — Még egy kérésem van — folytatta. -— Szeretnénk talál­kozni az írónővel. Akkor talán még többen is eljönnénk. Hálá­sak vagyunk néki. Némedi Imre, a pártbizottság ágit. prop, osztályának politi­kai munkatársa fejezte be a be­— Szinte időzített ez a darab. Mi itt már régóta foglalkozunk a cigánysággal, sok gondunk, bosszúságunk is volt, de most sokkal hathatósabban kell hoz­zálátni a munkához, hogy el­tüntessük a válaszfalakat, hogy részévé, különbség néűküd ré­szévé váljanak a cigányok is társadalmunknak. Jó az ötlet találkozzunk az íróval, s ne csak véle. a darab rendezőjével, vezető színészeivel ia Jó lenne, ha nem ez lenne az egyetlen mű erről a kérdésről, mert szükség van rá, mert hasznos, s ahogyan a mai fogadtatásból megálla­píthatjuk. valóságos politikai si­ker lett. Tudatában vott ennék T. Szabó László is, a Móra Ferenc Művelődési Ház nemrég hivatal­ba lépett igazgatója. Sokat dol­gozott érte. s jól megszervezte az előadást. Valóban sokfelől, isz-ékből, üzemekből eljötték megnézni, s ő nemcsak az anya­gi siker miatt örült, hogy meg­telt a nagy terem. — Köszönjük — búcsúztak a helybeliek a Katona József Szín­ház művészeitől. — Nemcsak szórakoztunk, tanultunk is. — Mi köszönjük, ezt a forró sikert — válaszolt a szereplők nevében Fekete Tibor — nem­csak a taps adott erőt, hanem az is, hogy nyitott füleikre talált a tanulság, ami az utolsó jele­netben így hangzik: valamit meg kell tanulnunk. Jobban, mint eddig. Hinni az emberben! Mester László Csendes biztató Magányod Jég-odújából emelt fejjel lépj ki a fényre, s ne kutasd az okát régi napok bús panaszának... Erőd jele, lásd, hogy vállaltad, s harag nélkül vitted a terhet sok bús napokon, éjjeleken... Nézz hát dolgod után: elvégezni való van itt még éppen elég. s edzett karok intenek érted. A rossz-emlékű napokat nevetve messzire fizd el, meglátod, tárt karokkal fogad és Jövőt kutatva, szépet, messzi vizekre visz majd fellobogózott, büszke baján a sokszínű, sokdalú élet! Varga Mihály Hogyy ne érje csalódás azo­kat, akik a címet olvasva egy jó, kiadós kocsmai verekedés leírására számítanak, mindjárt elöljáróban annyit: — másról van szó. Nem is szoros értelem­ben vett csatára kell itt gon­dolni, ahol a székeket egymás hátán törik, össze a nekibuzdult atyafiak, inkább egy sokkalta bonyolultabb, belső harcra, amely hol mosolyra, hói fej- csóválásra késztet, — de min­denképpen a fejlődést tükrözi. A történet úgy kezdődik, hogy 3 éves huzavona után vég­re művelődési célokra alkal­mas helyiséghez jutott, az ed­dig bizony mostoha körülmé­nyek között tengődő városrész, Bajaszentistván. Tsz-klub leit a pártház épülete, ahol ked­vükre szórakozhatnak, műve­lődhetnek a dolgozók. Az első lépés A szép. tükörablakos általá­nos iskolában Lehoczky Sán­dor tanár — a tsz-klub leendő tiszteletdíjas vezetője — lelke­sen beszél terveirőL — A dolgozók általános is­kolája, az analfabéta-tanfo­lyam mellett tsz-akadémiát in­dítunk. Klubesteket, fejtörők­kel tarkított színes műsorokat rendeztünk és megszervezzük a színjátszó, valamint tánccsopor­tot is. Ismeretterjesztő előadá­sok lesznek... — és tárlatok — szól közbe Bánáti Tibor, a bajai művelő­dési ház igazgatója — erről mi gondoskodunk. Szerződésben vállaltuk az előadásokhoz mű­sor, film és dia biztosítását is. Igyekszünk messzemenő támo­gatást nyújtani a klub mun­kájához ... November elején nyit a klub és ezek lennének az első lépé­sei. Bizony, elkel itt nagyon egy kis változás. Hatezer ember él 6 kilométer távolságra a város központjától Rossz az autó­buszközlekedés, 8 óra után csak gyalogosan juthat Bajára a szó­rakozni szándékozó. Ha pedig itthon marad, választhat az al­vás vagy a nem éppen tiszta, parányi kocsma között. — Persze, ez a tsz-klub is csak amolyan ideiglenes szük- ségmegoldás-féle — mondja Lehoczky Sándor — mindössze 2—300 személy befogadására al­kalmas. Főleg a fiatalok hely­5. — EJ kellene hozzájuk men­ni és elkérni a nagybátyjáék- tól — kockáztatta meg Fellegi Feri. De a többiek leintették. Fia­tal még, otthon a helye, 8 egyébként is majd itt az üzem­ben lassanként megjön az esze. — Szólni kell a művezetőjé­nek is, hogy többet figyeljen rá, és nekünk is többet keli vele beszélnünk == javasolta a titkár. — Csak nehogy aztán a For­rni ék csapjanak le rá — aka­dékoskodott tovább Fellegi. =—i Különben is, mondtam már, hogy ezeket ki kéne dob­ni! Fomd Benő a szomszéd üzemrészben dolgozott Element Gáborral, Csutl Balázzsal és Markos Edével. Huszonkét-hu- szonháram évesek voltak mind a négyen, betanított munkások. A négy fiú folyton együtt járt. Gyakran duhajkodtak, csava­rogtak • a munkahelyükön is alig bírtak velük. Hiába volt a szép szó, a feddés, a fegyel­mi büntetés, semmi sem hatott rájuk Az igaz, hogy a mun­kában — főleg virtusból — nem maradtak le a többiektől, de kibírhatatlan volt a maga­tartásuk. Nyolc hónapja dol­goztak itt, s ki tudja, hányadik munkahelyük volt ez! Ha va­lamelyiket kidobták a munka­helyéről, mert nem bírtak vele a főnökök a többiek is ott­hagyták a gyárat és együtt helyezkedtek el másutt. Szövet­séget kötöttek „életre-halálra” ezek a züllött fiatalemberek. Az igazgató már többször úgy határozott, hogy kiteszi a szű­rüket, de mindig akadt párt­fogójuk: „Ha innen kikerülnek másutt is ugyanígy fognak vi­selkedni. Dolgozniok kell, s mi legalább ismerjük és szemmel tudjuk tartani őket..Sajnos azonban, ezek az elővigyázatos szavak csak szavak maradtak. Forraiékra tulajdonképpen nem ügyelt senki. A KISZ-vezetőeég is csak óvta tőlük a többieket — pedig ha egy kissé Jobban utána nézett volna e fiatalurak múltjának... — Vegyük fei KISZ-tagnak — Javasolta Fellegi, amikor a vita végéhez közeledtek. A töb­bieknek is feltűnt, hogy Feri milyen hevesen szónokol a lány mellett. Kinevették. — Csak nem tetszik a kis­lány? — kérdezte Kovács Irén, a vezetőség egyik tagja. — Ne­kem különben az a vétemé­zetén segít holott a többiek, az idősebbek is megkívánják a tartalmas, kulturált formában történő szórakozást Tágas kul­túr ház kellene, de a városi ta­nács arra hivatkozik, — kevés a pénz. Ide már nem jut belő­le!... Miközben az igényekről és te­hetőségekről beszélgetünk, fur­csa mondat üti meg a fülemet: — „Mindkét klubszoba külön TV-vel, lemezjátszóval rendel­kezik." Micsoda? Hát nem kö­zös a klub, hanem egy épület­ben máris két részre szakadt? Kíváncsi vagyok. Ugyan mifé­le külön érdek húzhat határt egyazon célért küzdő két tsz közé? Az ajtó zárva van Előfordul, hogy néha valami nagyon jó — rossznak okozója is lehet Ez történt most is. Két nagyon jő tsz működik egymás mellett, — a Lenin és a Mi­csurin. Még a tsz-ldub üzemel­tetésének költségeit is megsza­vazták. örömmeL Es egyetlen kikötéssel. A Leniné a klubhe­lyiség, a Micsuriné a nagyte­rem. Határtalan lelkesedéssel ne­kiláttak a termek csinosításá­hoz. Ki-ki felszerelte a maga TV-jét, lemezjátszóját és szer­vezni kezdték külön-külön a tsz-akadémiát A két termet összekötő ajtót pedig jó erős lakattal bezárták. Nehogy hiba essék a tulajdonjog szentségé­ben ... Jó ez így? Hát?... a Micsu­rin Tsz elnökének — Marjá- novics Józsefnek hangjában bi­zonytalanság bujkál: — Tőlem tarthatjuk közösen is... — Legyen az akadémia ná­lunk — menydörög közbe a ha- hatalmas termetű Martai! Gé­za főagronómus — de akkor a TV-t hadd nézzük odaát a Le­nin Tsz párnázott székein ... Vagy talán féltik tőlünk?... Enyém, tied, 5vé... Ahogy mondani szokták — itt van tehát a kutya eltemet­ve. A másik tsz fürgébb volt, már régebben lecsapott a te­remre. Szépen berendezte pár­názott, modem székekkel. A Micsurin-tagság kulturális alap­jának javarészét utazásra fordí­totta. Jártak a hegyekben és a nyem, hogy várjunk a tagfelvé­telével. Előbb bizonyítsa be, hogy alkalmas KISZ-tagnak. Es kérje ő a felvételét, ne mi szó­lítsuk fel erre. Jóformán még azt sem tudjuk, ki fia-borja™ Lehet, hogy nem is kommu­nista, és olyan nézetei vannak, amelyek nem valók egy KISZ- taghoz. •— Az apja tsz-tag.. — Na és? — kardoskodott Kovács írón. — Tegyük el más­korra ezt a dolgot. — Akkor legalább jelöljünk ki valakit, aki foglalkozni fog vele... — Ebben már megállapod­tunk, hogy mindannyian. Kü­lönben is, van most éppen elég munkánk, csak azt győzzük el­látni. Vagy talán néked nincs elég munkád, Feri? — Hát van — hátrált meg szégyenlősen Fellegi Feri. Félt, hogy nemcsak viccesen, hanem komolyan rájönnek a többiek: neki valóban tetszik a lány. Már pedig ezt nem akarta. Egyébként is félszeg fiú volt, e ha hivatalos KlSZ-megbiza- tással kellett volna Beke Ma­rihoz közelednie, akkor ment volna a dologi De így, csak odaállni és randevúra hívni a lányt — erre nem volt mersze. Mari nem is sejtette, hogy az ő neve szóbakerült a KISZ- vezetőeég ülésén. A fiatalok to­vábbra is ugyanúgy viselked­tek vele szemben, mint eddig. Egyik néha viccesen kigúnyolta tájszólását, a másik viszont megvédte. Szívélyesek voltak vele, s néha még egy-egy csí- pősebb tréfát is megengedtek maguknak... Fellegi azért Balaton körüL Á maradék pésffli bői nem futotta többre egy­szerű, síma székeknél. S mivel a Lenin-beliek büszkék is saját szerzeményükre, me* rascasa- kodnak is hozzá — féltik, — a „micsurinisták" viszont Mól szeretnének rajta —, hát ea bi­zonyos „hard felkészül tségheaftr székcsatáhoc vezetett A „csata" kimenetele — ágy gondolom — nem kétséges. Otfc ahol nem sajnálják a pénzt kultúrára, utazásra, ahol nemi a megélhetésért, hanem „párná­zott székekért" folyik a kfiztte- lem — ott remélhetőleg hwmn1 rosan leütik az ajtóra crősftete lakatot is és a két tsz ta-fágu rájön: — a munkahely más te­het, de az érdekek wmnwfc Nekik sem árt — no meg a székeknek sem, ha összebarát­koznak. A bajaszenfistv álltak dfltt nagy feladatok állnak Ezekek csak együttes erővel, megértése sél lehet valóra váltani. Szén dolog az, ha megbecsüljük, félt. jűk, óvjuk a közös szerzemény^ de nem „csak az enyém" fel­kiáltással Ha már idáig elju­tottunk, lépjünk eggyel további és ne legyünk egymás ellenlá­basai. — Ez az enyém, ea pedig a tiéd — mondták eddig. Legyen ezután a jelszó: — A miénk..j A miénk, dolgozóké. Vadas Zsuzsa I Barabás Tibor: KARÁCSONYI TÖRTÉNET Barabás Tibor regénye a har­mincas évekbe vezet vissza, Sar­kad! János néptanító gyermek kob­ráról, diáikkoráról, eszméléséről és forradalmárrá válásáról ad képe* az olvasónak. Lengyel Balázs: A SÁRKÁNYTITORLÁS DZSUNKA A. mese a régi Kínában kezdődi* és a mai Kínában fejeződik b» Egy öreg bárka — a dzsunka ,h*> meséli el első személyben kaland­jait, tapasztalatait a nagy árvizek alkalmával, s azt az élményt, hogy az új Kínában az emberek összefo­gó ereje meg tudja akadályozni • mindent elöntö árvizet. A finom hangú, művészi színvonalú írást Würtz Adám, a nemrégiben Kíná­ban járt kiváló Illusztrátor rajzai d<«riHV gyakran ott mászkált Mari kö­rül. Lajos bácsi elengedte a lányt a szombati mulatságra. De Ma­rinak most már esze ágában sem volt, hogy az üzembe menjen. Magdával tartott. Leg­szebb ruháját vette fel, még a fodrászhoz is elment, és szom­batom este pontosan tíz órakor Magda társaságában megjelent a Budapest bárban. A plaká­tok szerint éppen ezen az estén mutatják be az új műsort As egyik kis kerek asztalka mel­lett, közvetlenül a táncparkett szélén helyet foglaltak. Magda rendelt: konyakot Marinak ret­tenetesen tetszett a könyezet,' A bordó plüss huzatoktól a te­rem fekete-vörös félhomályt kapott, • ez szinte elmosta az arcokat De amikor Forrai Benő és három társa belépett a te­rembe, Magda mégis azonnal felismerte őket *— Nézd csak... Tudod, kfife ezek? — lökte oldalba Marit — Láttam már ókét az ebéd- löbéoi.,, — Hívjuk ide.. Legalább Jő társaságunk lesz.. t — Javasolt* Magda, s máris integetett kez­dett a fiúknak. Forrai először Úgy tett, írnél- ha nem venné észre Koltal Mag­da integetését semmi kedv* sem volt ezzel a magát folytwp felkínáló elvált asszonnyal egy asztalhoz ölni. ö csinosabb nők­kel akart ma éjjel szórakozni. De amikor észrevette a Magda mellett ülő Marit intett a tőbe bieknek és feltűnően, hangos­kodva átvonultak a termen, a két nő asztalához. Bemutatta*- tak, (Folytatjuk.J SZEKCSATA

Next

/
Thumbnails
Contents