Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
TSR?, «»»iimhft ST, esfttörtTHi *. MtM Az ifi brigád próbatétele Szállítás előtt Havonta 8—10 vagon zsírt szállítanak a Bács-Kiskun megyei Vágóhíd Vállalat félegyházi telepéről a megye FÜSZÉST- fiókjaiba. A zsírt 25 kilogrammos ládákba csomagolják. Képűn-, kön Tímár Károly és Móczár Ferenc betanított segédmunkások szállításra készítik elő a zsírral telt ládákat. Felkészültek a szüretre A mintadarabok kitűnően sikerültek. Az első garnitúra minden kiállításon megnyerte a látogatók tetszését. Gyűltek az előjegyzések, így aztán a kereskedelem se késett a rendelésekkel. Aztán tovább nőttek az igények, s havonta már ötven garnitúrát kértek a Kiskunhalasi Faipari Vállalat varia- könyhabútorából. — Kezdetét vette tehát a sorozatgyártás, s vele együtt jelentkezett egy sor probléma is. Űj gyártmányoknál mindig így van ez. Hiányzik a kellő gyakorlat, a hiba- lehetőségek ismerete, ugyanakkor követelmény, hogy az előállítás költségeit csökkentsék, a gyártást termelékenyebbé tegyék, különben nehéz lépést tartani a követelményekkel: Több árut jobb minőségben, és olcsóbban! Egyszóval, idő kell hozzá, míg letudjuk a tandíjat, s a bonyolult, sokrétű feladat tervszerűen összehangolódik, ütemessé válik a termelés, és a kereskedelem is időben számíthat az árura. Halason is bíztak benne, hogy ez mielőbb bekövetkezik. Az idő múlása viszont csali részben igazolta a vezetők számításait. Mondhatnám, a konyhabútorok gyártásával több baj volt esetenként, mint az egész üzemmel együttvéve. Alig csökkent a gyártásra fordított idő, takarékosság tekintetében is volt tennivaló, de a fő gond a bútorok minőségénél jelentkezett. Próbálkoztak itt sok mindennel. Brigádok alakultak, versenyvállalást is tettek. De mindez jórészt csak forma maradt. Az emberek nem tudtak összeszokni. Hiányzott belőlük valami, amit közös akaratnak nevezünk. Pedig a siker elsősorban a munkásokon múlik. Tavasszal aztán megszületett a döntés. Átszervezték az egész üzemrészt. A bútorgyártás felett a fiatalok vállaltak védnökséget Podhorszky Károly vezetésével. Igaz, a vezetőség eleinte kicsit kételkedett ebben a nagy lelkesedésben, de belement a cserébe: Mutassák meg a fiatalok, hogy mit tudnak. Sürgette persze a döntést az is, hogy 1962-ben 1000 garnitúrát bér a kereskedelem, s a szerződést megkötötték. Más szóval ez azt jelentette, hogy létszám- növelt nélkül 85 garnitúra konyhabútort kell készíteni havonta. Lelkesedés ide vagy oda, csak kockázatosnak látszott az egész. Volt is vita jó ideig a Kedves Barátom! Bizonyára te is tudod, ta- pasztalod, hogy a községekben, városokban milyen nagyarányú társadalmi munkát végeznek az emberek. Tudom, magad is részt vállalsz egy-egy megmozdulásban, ha arra megkérnék. Egy eeet kapcsán azonban elmondanám, hogy Kalocsán. szeretett városodban, az a mindenkit érintő és valameny- nyiünk javát szolgáló, nagy tettekre lelkesítő társadalmi összefogás egy olyan vonást is visel magán, ami arra késztetett, hogy írjak róla. Az önkéntességről van szó. Városodban egy évszázados gondon igyekezett segíteni a tanács, amikor létrehozta a „Jó ivóvíz” nevű vízműtársulatot. A párt, a, tanács, a társadalmi szervek felhívására közüggyé vált ez a feladat, s az emberek. ki munkával, ki pénzzel segítettek, s még ma is segítik ennek megvalósítását. Nem volt és nincs is ellenkezés, más vélemény, húzódozás. A vízműtársulat vezetői a közelmúltban olyan hibát követtek el. amely az eddig töretlen döntés után: Nem túl nagy próbatétel-e a fiataloknak 70 százalékkal növelni a termelékenységet? Aztán, ahogy egyik hónap követte a másikat, kezdtek alább hagyni ezek a hangok. Közben a fiatalok még jobban összefogtak. Az egész üzemrészből egy közös ifjúsági brigád alakult. Versenyt kezdeményeztek a kongresszus tiszteletére, s írásban rögzítették, — a szocialista cím elnyeréséért küzdenek. Hosszú volna részletezni, mi minden történt azóta. Podhorszky elvtárs maga sem tudta pontosan összeszámolni, mennyi kisebb-nagyobb újítás, ésszerűsítés született a brigádban? Tény az, hogy bebizonyosodott: Hihetetlen tartalékok rejlenek a munkaszervezésben, elsősorban pedig az összefogásban. És ezt szeretném ismételten aláhúzni, mert az ifjúsági brigádban új mozgalom született. Lényegét így fogalmaznám: A közös cél érdekében mindenki segít mindenkinek. Nehéz lenne eldönteni, ki tesz itt többet. A brigád három idős tagja közül Fajszi József, vagy a fiatalok közül Molnár István, Márkus József, Szabó G. István, vagy pedig a többiek. A művezető is csak úgy említette őket: jók közül a jobbak, hiszen az egész műhely példája lehet a munkaidő becsületes kihasználásának. íme pedig eredménye a verseny és a minőség tükrében. A régi műhely 50 garnitúrájával szemben. ma a fiatalok brigádja 85 garnitúrát termel havonta és a második félévben gyártott va- ria-konyhák mind I. osztályú minőségűek. Több ex mint próbatétel. Munkasiker a javából! Sándor Géza Lelkes munkaverseny folyik a VIII. pártkongresszus tiszteletére a kiskunfélegyházi járás termelőszövetkezetedben. A pálmonostorai Béke Tsz-ben is többek között a nemes versengés eredménye, hogy határidő előtt adhattak át 21 hízott marhát a felvásárló szerveknek, s az érte kapott százezer forinttal már több mint kétmillióra teljesítették kétmillió 800 ezer forintos éves áruértékesítési tervüket. Kalocsára — lelkesedésen kiesi, hajszálnyi repedést okozott. Hivatalos felszólításokat küldtek ki a város lakóinak, amelyben ez is benne toglaltatott: „Az 1962. évi április 5-t 7/1962. t. sz. határozat alapján a társulatnál vezetett folyószámláján egy lakás után 1000 forinttal megterheltük...” Továbbiakban: „Amennyiben annak határidőre nem tesz eleget, adók módjára történő beszedését a társulat érvényesíti.” fojem az összeg, hanem az * ™ ilyenfajta hang ellen tiltakoztak jó néhányon — köztük magam is —, s mondjuk meg őszintén: jogosan. A vízműtársulat talán a tekintélyének megóvása érdekében a tiltakozásokra a különböző rendeletekből, határozatokból idézett „megmagyarázva”: jogi státusuk igenis helytálló, írhatnak ilyen felszólítást. Az előzőkkel, de még ezzel az állítással sem szállók vitába, csupán arról szeretnék veled véleményt cserélni. miért nem helyes ez a módszer. Miután mindenki egyetértett a vízmű elkészítésével, a jó ivóvíz bevezetésével, vállalták annak nem kismérvű anyagi megJátékáru kétmillió forintért Megyénk tanácsi vállalatai az idén tovább bővítették gyártmányaik sorát. Január óta három üzem is foglalkozik különböző játékáruk készítésével, s ez egész sor dolgozónak teremtett új munkaalkalmat. A Kecskeméti Finommechanikai Vállalat fémből készít építőkészleteket. Kiskunfélegyházán a Műanyagfeldolgozó Vállalat sorozatban gyárt műanyagból préselt babákat, festett állat- modelleket és más játékárut. A Nyomdaipari Vállalat lajosmi- zsei üzemében pedig sorozatban készülnek a kirakó kockajátékok és a különböző társasjátékok. A három tanácsi üzem szeptember végéig 2 millió forint értékű játékárut ad a kereskedelemnek. Cikkünk nyomán Jogos a panasz Szeptember 20-i számunkban Kenyérgondok Jánoshalmán címmel cikket közöltünk, amelyben Sánta Dénes, a cikk írója kifogásolja, hogy Jánoshalmán a csemegeüzletben nem lehet egykilós fehérkenyeret kapni, s a barna minősége sem megfelelő. A cikkre az alábbi választ küldte Kozári József, a Sütőipari Vállalat jánoshalmi telepének vezetője: „Jánoshalma községben, sajnos, kapacitás hiányában egykiló- grammos fehérkenyeret nem tudunk gyártani. A kétkilogram- mos kenyér minőségével ka%>- csolatban meg kell jegyezni — lehetséges, hogy több esetben nem érte el a kívánt minőségi színvonalat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sütöde friss őrlésű liszttel dolgozik, ami nagyon kényes, s csak többszöri kísérletezés után jöttünk rá a helyes gyártási eljárásra. A cikkben írt hiba, hogy a kenyér ragacsos, savanyú szagú volna, előfordulhatott, azonban jelenleg elég mostoha körülmények között dolgozunk, ez is nagyban hozzájárul, hogy néha nem megfelelő a kenyér. Addig is, amíg az új sütőüzem fel nem épül, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint dolgozni, hogy jó kenyérrel láthassuk ei Jánoshalma lakosságát.’' terheléseit is. Szükséges-e, hogy ezeknek az embereknek, akik önként vállalkoztak munkára, bizonyos összeg kifizetésére, hogy ilyen hangú felszólítást küldjünk? Nyilván nem! Igaz, azt mondhatnák: so- * kan nem fizették be a hozzájárulást, s a pénz kellett. Bizonyosan így is volt. De a levél helyett a tanácstagok, K1SZ- isták, nepfrontaktivisták eredményesebben beszélhettek, agitálhattak volna. A felszólítás hivatalos hangja, száraz rendeletszámra való hivatkozása elvette azt, az önkéntességgel járó, fellelkesítő érzést, amely ezeknek az embereknek a szívéből fakadt. No, persze, nem lehet örökké agitálni — mondhatnád. — S ez igazi De városodban is még nagyon sokat kell tenni, építeni, s máskor is szükség lesz a társadalmi munkásokra, önkéntes felajánlásokra. Ez pedig igen döntő szempont! Milyen az ember? — jól tudod! Amit a rendeletek szabályoznak, korlátok közé szorítanak, betartja, aláveti magát, megteszi. Más azonban az önkéntesség. Ezt mindenki. Te és mások is megmiőződésből, saját elhatározásodból, városod szeretőiéből teszed. Uove m.ennylre más e két fogalom között szóban. érzésekben a különbség? A Helvéciái Állami Gazdaság hét üzemegységében már napokkal ezelőtt megkezdődtek a szüreti előkészületek. A gépek kijavítása, a présbordák cseréje — ahol erre szükség volt — megtörtént. A feldolgozó és tároló helységeket takarítják, meszelik, kitisztogatják a gépeket, kádakat, medencéket. A gazdaság 1443 holdat kitevő termő szőlőterületén felbecsülték a várható termést is: a tőkék közel 40 ezer mázsa hozamot ígérnek, ami 28 mázsa holdanként! átlagnak felel meg. Tavaly már szeptember 22-én szüreteltek, az idén viszont — az időjárás miatt — szeptember legutolsó, vagy október első napjaira tolódik el a szedés időpontja. A gazdaság nyárlőrinci üzemegységében két osztrák gyártmányú, korszerű prést üzemeltetnek majd. Ezeket mindössze három-három személy kezeli, s tíz—tizenkét órás nyújtott műszakban 1200 mázsa szőlő feldolgozására alkalmasak. E gének egyik nagy előnye — a francia Colin típusú préshez hasonlóan —, hogy alkalmazásukkal feleslegessé válik a törNem a rendeleték étien szólok, azok szükségesek, kellenek, hiszen betartásuk a rend alapját képezi. De igenis szólok az emberek nemes érzéseit, az önkéntességet is „rendeletekbe foglalók” s az öntevékenységet ily- módon lekicsinylők ellen. "Természetesen a munkával * együtt jár a hiba elkövetésének lehetősége is. Hibáztunk, de ha ezt elismerjük, tanulunk belőle, akkor végül is mindnyájunk javára válik, még- egyszer nem lesz dolgunk vele, tovább haladhatunk. A baj akkor kezdődik, ha saját hibánkat valamiféle hivatalos akta szövegével próbáljuk elkendőzni. s a lóakaratú, talán szenvedélytől átfűtött hangú figyelmeztetést visszaverjük. Ezzel nem jutunk előre, legfeljebb egy helyben topogunk, ami már nem is hiba, hanem bűn! Ezt akartam elmondani a nyilvánosság előtt is, kedves barátom, abban a reményben, hogy írásom elnondőlkoztatja azokat, akiket illet, s levonják belőle a merfielelő tanulságot. Ami téged illet — biztosra veszem osztod véleményemet s a jövőben, ha lehet még éberebben harcolsz a nemes buzgalmat kerékbe törő bürokratikus ridegség minden megnyilvánulásé ellen! Gémes Gábor köly átforgatása. A szőlőt először egy sűrített levegővel működő „szippantó” viszi a zúzó- ba, ahonnan 50 hektoliteres szikkasztóba kerül. A szikkasztott törkölyt ezután a már említett présbe engedik. Acéllemezek tömörítik a törkölyt az eredeti térfogai egy harmadára, A törköly között a gép hengerében láncok húzódnak, amelyek a préseléskor szintén ösTe szenyomódnak. A sajtolás végeztével a láncok mintegy 10 perc alatt fellazítják a törkölyt, s feleslegessé válik a hagyományos módszer, amelynél aa egész törkölymennyiséget ki kellett szedni a présből. Egy mázsa szőlőből ily módon 81 liter mustot lehet nyerni, mág a régi kézi préseknél csak 70— 75 százalék az arány. A helvéciai központi üzemegységben mintegy 12 ezer mázsa termést várnak, amelyet kisvasúton csillékben szállítanak a feldolgozóhelyre. A fajtánként különválasztott bogyókat a tároló medencéből elevátor viszi a zúzóba. Másfél óráit vesz igénybe a préselés a Mar- monier-prés segítségével, amelynek kosarába egyszerre 1Í0 mázsa szőlőtörköly fér. A feldolgozó helyiségben három Marmonler-t, öt alső- és három felsőnyomású — régebbi rendszerű — hidraulikus prést üzemeltetnek. Külön helyiségben történik a kékszőlő fajták feldolgozása, amelyeket héjon erjesztenek; így tudják ugyanis e fajták festőanyagát tökéletesen kivonni. A kocsányról gép szemezi le a bogyókat, amelyek könnyű zúzás után az erjesztő kádakba kerülnek. A ki erjedt vörösbort a pince tároló hordóiba villany- motoros szivattyú nyomja. A helvéciai üzemegység pincéjében 15 ezer hektoliter bort tudnak tárolni, az összes üzemegység tárolókapacitása pedig 37 ezer hektoliter. Még a feldolgozást megelőzően a szőlőt kénes savval kezelik. Ez megelőzi a bőrbetegségeket — például a barnatörést —, s az erjedésben közreműködő élesztőgombákra is ió hatással van. Lendületesen halad tehát Helvécián a szüreti felkészü- ’és. Már csak közvetlenül a szedést megelőző végső teendők vannak hátra. A gazd-s-gban remélik, hogy az időjárás kedvező lesz, s talán már szeptember utolsó napjaiban begördülnek a feldolgozó csarnok elé a homok kincsével dúsaa megrakott csillék. Több a rendeletnél — Levélféle
