Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
rwntpmTipr lß, vasárnap S. oldal Korszerű gyártmányokat o'esőbb áron Hogyan tovább a megye gépiparában Több mint 13 ezer forintot kapott újításáért Balázs Gábor, a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára anyagbeszerzője. A Tisza menti Vegyiművek ugyanis silólazító berendezés legyártását kérte a gyártól. A berendezéshez 1400 olyan alkatrészt terveztek, amit 5 milliméteres öntöttvasból kellett volna legyártani. Ezt a munkát azonban az ország egyetlen öntödéje sem vállalta. Ennek megoldásában segített Balázs Gábor, amikor elképzelése szerint az előbb említett alkatrészeket három lépcsőben, mélyhúzással állították elő. Újításával az utókalkuláció szerint 277 ezer forinttal csökkentette a gyártmány termelési költségeit. t Vízmű építéséhez Június óta, amikor a Központi Bizottság megtárgyalta a kohó- és gépipar helyzetét, a gépipar fejlesztésének további feladatai a fő beszédtéma megyénk KGM-üzemeiben. A határozat végrehajtása kijiat a népgazdaság egészének fejlődésére, s a jelenleginél kedvezőbbén alakítja majd a nemzeti jövedelem növekedését. . Ha megyénk gépiparának helyzetét 1958-tól kezdődően Vizsgáljuk, az első, ami szem- beötlik, a következő' gépínari vállalataink termelése Bács- Kiskuh megyében sokkal nagyobb arányban fejlődött, mint a könnyűipar vagy az élelmiszeripar. Tárcavállalataink termelésének 68 százalékos növekedésével szemben a gépipari vállalatok termelése ugyanezen idő alatt 125 százalékkal emelkedett. A Bajai Villamosipari Gyárban és a Kiskunfélegyházi Gépgyárban ennél is nagyobb arányú a termelés felfutása. Egyre gazdaságosabban Bár nem minisztériumi vállalat, mégis meg kell itt emlékeznünk a Tiszakécskei Permetezőgépgyárról, melynek termelése 1958 óta négyszeresére emelkedett. Eredményekről adhatunk számot a gépipari vállalatok munka- és üzemszervezésében is. Gyártmányaikat minden évben jobb önköltséggel, gazdaságosabban állítják elő. Egyrészt a műszaki normák széleskörű alkalmazása, másrészt a takarékos létszámgazdálkodás hatására lényegesen emelkedett a munka termelékenysége. Tavaly már 34 százalékkal volt magasabb az egy foglalkoztatottra jutó termelés értéke, mint 1958-ban. Az eredmények mellett azonban több még a fogyatékosság, bőven akad feladat, hogy a Központi Bizottság határozatának eleget tegyenek Bács- Kiskun megye gépipari vállalatai. Nem valósult meg például az új termékek bevezetésénél a határozat egyik sarkalatos tétele: olyan cikkeket kell termelni — mégpedig gazdaságosan, versenyképes áron —, melyek értékének viszonylag kis részét képezi az anyag, nagyobb részét pedig a társadalmilag szükséges munka alkotja. Űj gyártmányaink bevezetésénél, sajnos, emelkedett az anyaghányad. A Bányászati Berendezések Gyárában ez 2,7 százalék, a Kiskunfélegyházi Gépgyárban 0,8 százalék, a Tiszakécskei Permetezőgépgyárban pedig 2,3 százalék. A világszínvonal érdekében Hiba az is, hogy amikor napirenden szerepel a gépipar gyártmányainak korszerűsítése, s a cél az, hogy minél több gép és berendezés kivitele érje el a világszínvonalat, gépipari vállalataink csak részben használják fel a műszaki fejlesztési alapot. A Bajai Villamosipari Gyár csak 32 százalékát, a Kiskunfélegyházi Gépgyár csupán 44 százalékát, a megye gépipara pedig még 50 százalékban sem használta fel ezeket az összegeket az év első felében. Jócskán van fehát feladat e tekintetben. Jóllehet a termeléssel szemben támasztott minőségi követelmények szükségessé teszik, mégis gondot okoz üzemeinkben a műszaki alkalmazottak szak- képzettségének fejlesztése. A műszakiak létszámnövekedéséhez mérten nem kielégítő a gépipari üzemek mérnökgárdájának erősödése. Kedvezőbb a helyzet a technikusoknál. Itt az emelkedés az összes műszaki alkalmazottak létszámának arányában elérte a 6 számi ékoL De sürgetően szükséges a szakmunkásképzés fokozása is. Az évek folyamán nagyobb arányban nőtt a munkáslé*szám, mint a szakmunkáosk száma, holott a génioar előtt álló feladatok megoldása éopen a szakképzettség növelését igényli. Jobb gépkihasználást Ugyancsak megoldandó probléma gépipari üzemeinkben a műszakok jobb kihasználása. Itt igen sok még a tennivaló. Tapasztalataink elsősorban arra figyelmeztetnek, hogy a termelési feladatokat a jelenleginél arányosabban kell megosztani az egyes műszakok között, hogy ezáltal a vállalati géppark kapacitása, a termelőberendezések kihasználtsága megfelelően alakuljon. Legjobban a ZIM Kecskeméti Gyáregységében oldották meg ezt a problémát. Itt a formázó és öntvénytisztító berendezések teljes két műszakban üzemelnek. A zománcozó kemencék és dobok pedig teljes bárom műszakban segítik a több és gazdaságosabb termelést. A gépipar többi üzemében viszont sok még a tennivaló. Az elmondottak, bár csak részét képezik a legfőbb feladatoknak, végrehajtásuk azonban feltétlenül eredményesebbé teszi gépiparunk munkáját. Nagy László Azállvasilózókatis igénybe veszik A kalocsai járás szövetkezeti gazdaságaiban több mint 38 ezer köbméter takarmánynak való silókukorica termett. Eddig 8 ezer köbméternyit tartósítottak. A foktői Béke és a drágszéli Űj Barázda Termelő- szövetkezetben már véget ért a silózás; e két közös gazdaság összesen 1800 köbméter takarmánynövényt silózott. A silókukorica betakarításának gyorsítása végett a járásban rendelkezésre álló 17 jár- vasilózó gépet igyekeznek minél jobban kihasználni. Azok a közös gazdaságok, amelyekben már megtörtént a silózás, gépeiket kölcsön adják az ebben a munkában elmaradt szomszédos szövetkezeteknek ' A drágszéli Űj Barázda Tsz gépe például a silózás befejezése óta a homokmégvi Rákóczi Termelőszövetkezetben dolgozik. A fájsz,i Dunagyöngye Tsz munkába állította nagy teljesítményű állvasilózó gépét is. Ezzel naponta 100 köbméter siló- kukorica takarítható be. Felhasználják a járásban az ennél kisebb teljesítményű állvasilózó gépeket is. ’’övehszfk a péksütemény fogyasztása A Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat statisztikája szerint évről évre növekszik az általuk termelt kenyér és péksütemény mennyisége. 1961-ben 149 ezer mázsa kenyeret sütöttek, ez a mennyiség ez évben növekedni fog, a félévi termelés is elérte a 79 ezer mázsát. Péksüteményből több mint 24 millió darabot gyártottak a múlt évben, s az igények _ tovább növekednek. Eddig vidéken főleg kiflit hoztak forgalomba. jelenleg már az összes eladóhelyeikre omlós-vajas pékárut is szállítanak. A vállalat 37 féle pékterméket hoz forgalomba, az új termékek közt szerepel az óriás zsemle, a negyed kilós uzsonnakenyér és a büfékenyér készítése is. Negyedórája még azon lelkendeztem, hogy a tiszakécskei Űj Élet Termelőszövetkezet kertészetében a hatalmas, korszerű üvegház mellett decemberre beérő zöldpaprika termesztésével másodszor hasznosítják a melegágyakat; mondom, odavoltam a lelkesedéstől, mert nagy dolog az, hogy itt, a kerekdombi határrészen harmadik éve gazdálkodó szövetkezetben nagyjából már megvalósították azt, hogy az év minden szakában legyen zöldségféléjük — s íme, nem lohadhat később sem hangulatom, mert újabb ok szítja lobogóvá. Vincze Lajossal, a harmincon inneni fiatal elnökkel, rövid kirándulást teszek a szövetkezet területének egyik részében, amelyen lombos fűzfák szigetével eléggé nagy kiterjedésű rét, majd különböző földparcellák színes szőnyege nyújtózik a félkilométernyire folyó Tisza gátjáig. — Tudod mit tervezünk ide? — kérdezi—mondja az állandó tettvágytól lázas szemű fiatalember, akit a kerekdombiak bizalma a pedagógusi pódiumról emelt át annak idején az „elnöki székbe”. Mielőtt kimondanám a „fogalmam sincs”-et, a gondolat pillanat alatt átfutja a tapasztalataim révén nem is oly szegényes fantáziám zeg-zugait, hogyhát: mi újat is lehet tervezni erre az egy-kétszáz holdas területre? Öntözött kertészetet? Az már van nekik. Ka- csateleoet? — Halastavat — mondja kezdtek a dunavecsei járás négy községében, Hartán, Tasson, Du- navecsén és Apostagon. A vízművek építését a tervek szerint ki Lajos. — A terep elég mély, nem igényel nagyszabású ku- bikmunkát, s ott a Tisza, belőle emeljük majd át a vizet. Hiszen ha csak az egészségesebb népélelmezést szolgáló, s emellett a tsz számára is jövedelmező haltenyésztés gondolata fordult volna meg e fiatalember és társai agyában, tán meg sem írnám. Bár a sokrétű nagyüzemi kertészkedés, a sertéshizlalás (az idén 600 hízót értékesítenek), a süldőnevelés (év végéig 250-et „állítanak elő”) sikerén való megnyugvást fumi- gáló maga' irtásuk is téma; megírni való, hogy mindezeket a közeljövőben újabb termelési ágazattal bővítik — nincs azonban a minden riporter által áhított különleges ,.story”-ja, mert halastavat nem egy termelőszövetkezetben létrehoztak már. Ám ne siessük el a dolgot, s ne vessük el a témával együtt a sulykot. Mert a „story” most következik. # — Úgy lervexxüh, hogy a tó mellé halászcsárdát építünk, meg tej ivót is. Kiránduló- hellyé csinosítjuk itt a környéket; a fűzfákat meghagyjuk a tóban, oda be lehet majd csónakázni; persze, csónakokat is szerzünk majd; a tó mellett melegvizű strandot léte ütünk —, s szinte egyetlen lobogásnak látom Lajost, pedig olyan egyszerű szavakkal, letompított hangsúllyal beszél, ahogy három éve tán a kéts-^rkeltőt magyarázta nebulóinak. jövőre fejezik be, s ezekkel együtt a járás községeinek felében látja el vízműrendszer a lakosságot — Melegvíz? — Igen —, s már vezet vagy 200 méterrel odább, a lapályra hajló enyhe dombra, ahol csőkutat fúrtak, s 42 fokos víz tört fel. A környékbeliek, sőt, a néhány kilométerre fekvő Tisza- kécskérői is számosán fürödtek már benne, minthogy hevenyészve ástak számára egy ideiglenes medencét. — Csövön levezetjük a té mellé, a megépítendő strandmedencébe ... szóval, ideális fürdő- és szórakozóhely lesz itt. S mondja, hogy beszélt már geológussal: a melegvíz valószínűen abból az ágból fakad, amely a tiszántúli Cserkeszőlő gyógyfürdőjét is táplálja; beszélt már Kecskemét város egykét vezetőjével is, segítsék a fürdő létrehozásában, mert jó lenne a megyeszékhely lakosainak is, nem kellene 70 kilométert utazniok gyógyfürdőzésre, 30 kilométerre is megtalálnák azt. És ió lenne mtndes az Oj Élet gazdáinak is, bővülne jövedelmük forrása... Jó lenne, jó lenne — dobol bennem —, így lesz, meglesz — visszhangzik a lehetőségek megvalósításának, a mindig többet. jobbat akarások érvényesü- ’ésének ismeretében. Áradás van itt, a Tisza partin. a nagy tettek szándékának gazdag áramlása, — akárcsak szerte a megyében, országban hömpölygő folyama egyre gazdagabban termékenyíti gyönyörű jövőnk „talaját”. Zárján István , Pali bácsi modelljei Ki így, ki úgy szemléli esténként a TV műsorát. Némelyek a feketekávé mellől, mások beszélgetés közben pillantgatnak a képernyőre, s van olyan is. aki a puha ágyból lesi a „házhoz szállított” mozit, színházat. Neves Kossuth- díjas szőlőnemesí- tőnk, Kocsis Pali bácsi, aki az idén ünnepli természetátalakító tevékenységének félszázados jubileumát, vastag vázlatfüzetet fekter a képernyő előtt az ölébe és rajzol... Pali bácsiról köztudott, hogy egykor maga is művé'znö- yendék volt. Soha nem is szakított teljesen a festészet munkájával, de most, öregedőben kapott rá szinte ifjúi hévvel ismét az ábrázolás,' a művészkedés jó ízeire. Igenám, de a készség és a tehetség egymagában kevés. A művésztelepen — fél évszázaddal ezelőtt — mégcsak akadtak modellek, míg ide, a katonatelepi tuszkulánum- ba egy sem vetődik. Amióta a képes üzeneteket felfogó, jellegzetes antenna tanyai otthona tetején is jelzi a technika térhódítását, azóta ez a gond is megszűnt Pali bácsi számára, A legváltozatosabb típusú, korú férfiak, nők jelennek meg esténként az ernyőn, a „festő” előtt. Pali bácsi főként a rendszeresen vissza-visz- szatérőket kedveli. Rajzait, vásznait nézegetve ismételten találkozunk öveges professzor, Gagarin, több élvonalbeli színész — és leggyakrabban Takács Mari arcvonásaival. íme a bizonyság: Mathiász János tanítványa nemcsak a szőlő- és gyümölcsnemesítés mestere, furfangos újító ő a képzőművészetben is. Gépesített modellekkel do’sozi k;. ff. N. lAAAAArx^ n rí r> n rv ó ^ „Áradás“ a Tisza partján
