Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
1; 19^ 1 ^ v uä.v- • üap bízva es biztonságban Olyat kerestem a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói között, akinek néhány évvel ezelőtti fogalmaink szerint „nem tiszta a származása”. — Ejnye csak — mondták a tanárok, akiktől érdeklődtem. ■— Nem is tudjuk . .. Ezt nem néztük a felvételnél... Át kellene lapozni az anyagaikat. — Várjon! Éppen ott megy Szabó Irma... Tavaly tanítványom volt. Az apja református pap — szólt ekkor egyikük. A kedves arcú, hosszú szem- pülájú kislány némi zavarral küszködik beszélgetésünk elején. Hogyne, hiszen idegen vagyok, s a tetejébe újságíró, vajon mit akarhatok tőle? Nem taointatoskodom, s a homloka elfelhősödik kissé, amikor felteszem az első kérdést : — Hogyan került ide a technikumba? Egy pillanatig gondolkodik, aztán határozottan rákezd: — Makón jártam gimnáziumba. kitűnő rendűén érettségiztem. a bölcsészeire szerettem volna jelentkezni, művészettörténeti szakra, de az iskola nem javasolt. Bizonyára megmondták már magának: pap az apám. Aztán megpróbálkoztam a fizikai szakkal Debrecenben, de ez csak amolyan „pótmegoldás” volt. nem is bántam, hogy nem sikerült... így jöttem végül ide. Elhiheti, hogy akkor még csak „nincs jobb” alapon. — Na és most? — Nyilván azt várja tőlem, hogy azt mondjam: megszerettem — akkor is, ha nem úgy van. De én csakugyan megszerettem! Most már el se tudnám képzelni az életemet hivatalban. Az tetszik ebben a szakmában, hogy sokat lehetek szabadban, s nagyon örültem, amikor egyszer lovagolhattam is. — Tehát mezőgazdász lesz? — Olyasféle, de mégsem egészen. Tovább pkayok tanulni a Kertészeti Főiskolán. — És kutatóintézetben akar elhelyezkedni? — Nem. Néhány évig. míg elvégzem a levelező tagozaton a főiskolát, gazdaságban fogok dolgozni, addig gyakorlatot is szerzek és utána tanítani szeretnék. A szakközépiskolákban sok szaktanárra van szükség, s ott a munkának csak egyik része a katedra melletti, a másik a szabad ég alatt zajlik. Ez számomra valami rendkívül szerencsés keresztezése Ipsz a régi álmoknak és az új életcélomnak: pedagógus leszek, mint az anyám, s egyszersmind mezőgazdász is, a szabadhatár embere. Csapdát állítok: — No és ... a művészettörténet? Mosolyog: — A művészettörténet ezután is kedves kedvtelésem lehet. Annyian olvasnak, sőt írnak. muzsikálnak, festenek ebben az országban ma már a munkájuk mellett... Gondolkoztam rajta... Ez így valahogy több. mintha hivatásszerűen csinálnám. — No, ez talán túlzás. — Jó. hát nem minőségileg értettem... De mégis csak nagy dolog, hogy annyian foglalkoznak puszta passzióból a művészetekkel. Egy kicsit elvitatkozgatunk még erről, aztán visszakanyarodom az eredeti témára. Ismét egyenes a kérdés, nem lehet kitérni előle, s Irma szemén látszik, hogy váratlan is, ezen eddig még nem gondolkodott: — Hogy jó pedagógus leszek-e? ... Igen, igen, értem... nemcsak jó szakember, hanem jó nevelő is. Nem, nem maradt bennem „tüske”. Hiszen megtaláltam az élet célját. Értse meg, ezt jobban szeretem, mint amit előbb akartam. Magam sem tudom, hogyan történt, de az előbb, amikor kérdezte, azonnal és tiszta lelkiismerettel felelhettem. Tökéletesen szabadnak érzem magam és biztosnak a jövőt, tartalmas lesz a munkám, mi kell ennél több? S ezzel talán megnyugtató módon be is lehetne fejezni Szabó Irma történetét, csakhogy ... A jó pedagógus — egyre többet látunk ilyet, s mind többet akarunk látni — nemcsak tanít, nevel is. Ne csak jó szakember legyen; értő, világosan látó, s éppen ezért céljainkat meggyőződéssel hirdető nevelő is, aki a kezére bízottakból még világosabb fejű, okosan élő, becsülettel dolgozó közösségi embert nevel. Az új embertípus kovácsa ő, a szocialista emberé. Röviden: Amellett, hogy jó szakember, helyeselje, és főleg és természetesen ismerje céljainkat. Hogy áll ezzel Szabó Irma? Az ember úgy érzi, kár egy Ilyen szépen indult beszélgetést azzal elrontani, hogy: nem ép pen jól. No, nem a helyeslésben van nála a hiba, hanem az ismeretekben. Irmácska ugyanis meglehetősen tájékozatlan. Kérdezősködöm, s rájövök, hogy sok mindenről nem tud, amiről pedig tudni nemcsak illenék, hanem kellene is. Elsősorban azért, mert tavaly az egész tanévben senki se törődött ezzel a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. A KISZ-terem, ahol egy rozzant rádió és néhány újság akadt volna, mindig foglalt volt, oda alig-alig juthattak be. A KISZ-szervezet pedig kihagyta a munkájából a hallgatók tájékoztatását. így van-e? Tompa Lászlőné, a Felsőfokú Mezőgazdasági Techni kum tanulmányi osztályának vezetője elmondotta, hogy nemcsak politikai, hanem a szakmai munkában is nagy akadály a helyiséghlánv. 1964-re készül el az új kollégium, s akkor könnyebb lesz. Az intézet kétéves, tavaly dolgoztak csak először teljes létszámmal, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy rájöjjenek: segíteni kell a bajokon. Az idei első tanári értekezleten a nevelők többsége igen' határozottan követelte, hogy változtassanak a mostani helyzeten, adjanak sokkal több lehetőséget a működésre a KISZ-nek és tájékoztassák a hallgatókat a politikai eseményekről. Megkérdeztem a KTSZ-titká-1 is, Bodó Emőkét is: szóról szóra igaz — mondotta —, s hogy Irma panaszkodott, az még jobban megerősít bennünket az elhatározásunkban, hogy az idén másképp kell csinálni. Komoly szemmel magyarázta, mi mindent tanult a nyáron tíz nap alatt Balato-naligán, a KISZ vezetőképző-táborban, s hogy azt mind szeretné tettekre váltani itthon. — Nem is lesz nehéz — mondotta —, kaptunk egy szobát. minden tanulócsoportban lesz KISZ-csoport. a kollégisták számára minden csütörtökön este tájékoztatót tartunk, ateista-kört alapítunk, előfizetjük az újságokat és kanunk az idén támogatást az intézet vezetőségétől is. Most rendeltek a számunkra ötezer forintért könyvet. Nem sokat segített bennünket eddig a városi KISZ-bizottság sem, igaz, hogy nem is kértük. Hát ezután kérni fogjuk... Jegvezsetem a terveket, van még belőle bőven. Talán majd egyszer egv másik riport anyaga lesz. Most elég ennvi is, bizonyításul, hogy a KISZ is, meg az intézet vezetősége is tanult, az elmúlt évből. Mert Szabó Irma és 120 társa akár mezőgazdászok, agrármérnökök, kutatók vagy pedagógusok lesznek, egyként fontosak nekünk. Mi aszerint ítéljük meg őket — mint ahosy úay ítéli meg majd környezetük. feletteseik és beosztottjaik is —, ahogyan dolgoznak. Amikor azt kérdezzük: ki vagy — nem azt kutatjuk, ki volt az apád, hanem azt, hogy mit végzeű., hogyan élsz. Mester László rßucjii a niiártéi Nagy az érdeklődés a hosszú téli esték unalmát kellemesen elűző tv-készülékek iránt. Lipka József, a kecskeméti rádióbolt üzletvezetője, készségesen magyarázza » kezelési szabályokat. Nyelvtanfolyamok Baján A Bajai József Attila Művelődési Ház vezetősége angol, francia, német és orosz nyelvtanfolyamokat indít kezdő és haladó fokon, gyermekek és felnőttek részére. A tanfolyamokat heti két órában két féléves időtartamban rendezik. A tandíj félévenként 100 forint. Felvételt hirdet a művelődési ház vezetősége a műkedvelő művészeti csoportokba is. A bábjátszó csoportba 10 éves kortól, a színjátszó csoportba 16 éves kortól, az irodalmi színpad együttesébe 14 éves kortól, a Liszt Ferenc vegyeskarba 18 éves kortól, a népa tánccsoportba 16 éves kortól, a harmonika-zenekarba 14 éves kortól és a szimfonikus zenekarba korhatár nélkül lehet jelentkezni. Felvesz új tagokat a modern táncklub is. napok, de a csillagfényes estékbe, derült egű reggelekbe már csípős hűvösség vegyül. Ilyenkor érik súlyos fürtökké a szőlő és házassággá a tavaszi szerelem. Ilyenkor születnek új rímek a költők ceruzája alatt és jelennek meg az utcán a táskát lóbáló iskolás gyerekek. Kis házak kertjéből almaszag száll és pusztuló levelek kesernyés illata ... Hogy siet az idő!. .. Már csak fényképek és lassan halványuló barnaság őrzi a nyaralás tovatűnt emlékeit. A szekrények, polcok rejtekéből előkerülnek a naftalin közé rakott meleg holmik: felöltök, ballonok, pulóverek. Reggelenként pedig A lombjuktól búcsúzó fát alatt télre készülődnek az emberek. Üj, eleven élet ámniUk az iskolák, klubok, művelődési Készülődés az új évadra... Szászfa! György műszaki vezető irányítása alatt készül a Katona József Színház második emeletének parketta-burkolata. Vége a nyárnak, kezdődjék tehát a tanulás! Kapás Jánosáén a Kecskeméti Állami Áruház dolgozója, a dolgozók általános iskolájának VIIL osztályos tanulója kíváncsian nézegeti ás j új tankönyveket. otthonok és könyvtárak rát árasztó falai közé. És a színpadon, ahol majd Adám az emberi élet gyötrelmes mélységeit járja be — már ácsolják ae Ember tragédiájának bonyolult állványsorait... Ósz van ...Az elmúlás és a$ újrakezdés időszaka. Nyár végi szomorúság csendül a versekből és az ember tovább őrizve magában a nyár érlelő melegét, megújuló lendülettel Iét munkához, alkotáshoz... Vadas Zsuzsa—Tóth Sándor Velük vagy nélkülük? Az egyik kecskeméti p árt alapszervezet küldöttválasztó taggyűlésén a vállalati eredmények is szóba jöttek. Erről vitatkozva javaslat hangzott el: legközelebb és a továbbiakban rendszeresen amikor a" taggyűlés gazdasági kérdéseket tárgyal, hívjanak meg egy-egy pártonkívüli osztályvezetőt és beosztott dolgozót is, hogy azok beszámolhas- snak munkaterületük problémáiról. A taggyűlés részvevői helyesléssel fogadták ezt a kezdeményezést, kivéve egyetlen párttagot, aki tiltakozott ellene. — A taggyűlés, az taggyűlés! — mondotta többek között. — Miért vagyunk ml párttagok akkor, ha mindenki részt vehet a taggyűlésen? Éles vita alakult Id, s a jelenlevők kifejtették egyöntetű álláspontjukat: — Nem tárgyalunk titkos dolgokat egyébként sem, de amikor a termelés kérdéseit tűzzük napirendre, különösen szükségünk van a párton- kfvüliek észrevételeire, hasznos javaslataira, sőt bíráló megjegyzéseikre is. Csak úgy érhetünk el még jobb eredményt, ha őket is bevonjuk az olyan határozatok meghozatalába, amelyek rájuk is vonatkoznak. S megszületett a döntés — egy ellenszavazattal —, hogy a jövőben a fentiek szerint cselekszenek. Az ifjú ember — mert egy alig fcatonaviselt fiatal volt az „ellenlábas” — azonban, azóta sem látta be nézetei tarthatatlanságát, továbbra sem helyesli a taggyűlés határozatát, ma sem érti hogyan vehet részt a kommunisták tanácskozásán pártonkívüli. Kissé groteszk véglete a dolognak, hogy nem egy „megcsontosodott”, korosabb párttag vélekedik így — az idősebbek nagyon is józanul szóltak hozzá —, hanem az új iránt fogékonyabb nemzedék képviselője. Mindez arra vall: a ferde nézetek nincsenek korhatárhoz kötve, befészkelhetik magukat bárkinek a helyébe, aki — ahogy mondani szokás — nem halad a korral, nem tanúsít élénk és állandó érdeklődést a bel- és külpolitikai élet eseményei, a párt — hozzá is szóló!— világos és egyértelmű dokumentumai iránt. Mert, aki — képletesen szólva — rajta tartja ujjait az élet ütőerén, s igyekszik megőrizni fogékonyságát a bonyolultabbnak látszó kérdések iránt is. az nem vall szégyent adott esetben az elmaradottságával. Mi tagadás, ma már a fenti kérdést a pártonkívüliek ezrei nagyon is megértik, egyértelműen helyeslik, s aktivitásuk a bizonyíték rá, hogy a párt új munkastílusával mélységesen egyetértenek — pont egy ifjú párttag, vagy néhány párttag ne értené meg miről is van szó tulajdonképpen? A munkastílus — jó ha ezt megszívleljükj megtanuljuk — elősegíti, hogy a politika, esc, esetben a párt helyes politikája, a nép, milliók ügye legyen Helyes munkastílust csak helyes politika alapján lehet kialakítani, ez tény, de az is tény, hogy a.legjobb politikai elgondolást is eltorzíthatják a rossz műnkamódszerek. hol itt, hol ott harsan fei 9 tüzelőt szállító kocsisok harsány kiáltása, melyre a nagytakarítást végző háziasszonyok porolója válaszol. Szeptember. Érett, túlcsordult színeket villantó hónap az évszakok festőpalettáján. Még egy féktelen lobbanással fel- izzik a nyár, aranyfényűek a